BH 2015.7.203 Felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértés megjelöléseként a Pp. X. és XII. fejezetére hivatkozás nem felel meg a törvény előírásainak. Nem értékelhető érdemben a felülvizsgálati kérelem, ha a fél a megsértett jogszabályt megjelöli, de ahhoz nem fűz jogi érvelést [1952. évi III. tv. (Pp.) 272. § (2) bek.].

[1] A felperes 2011. június 11-től állt az alperes alkalmazásában.

[2] Az alperes 2012. február 9-én kelt rendes felmondásával szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek tartalma szerint felmondásának az indoka az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 89. § (3) bekezdésével összhangban a munkáltató működésével összefüggő ok.

[3] A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint az intézkedés indokolása nem valós és nem okszerű, továbbá a munkáltató a jogával rendeltetésellenesen élt.

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabért és ennek kamatát, valamint átalány­kártérítést.

[5] A munkaügyi bíróság ítéletében kifejtette, hogy a becsatolt okiratok és a meghallgatott tanúk nem bizonyították azt, hogy megvalósult a felperes által hivatkozott, a felmondásban írtaktól eltérő ok (zaklatás, magánéletbe beleszólás), és nem nyert bizonyítást, hogy az volt a felmondás valódi indoka, miszerint a felperes ennek abbahagyására hívta fel az alperes ügyvezetőjét.

[6] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként azt sem találta bizonyítottnak, hogy a felperes ténylegesen magasabb munkabérben részesült, mint amennyi a munkaszerződésben rögzítésre került.

[7] A bíróság a jogellenes munkaviszony-megszüntetés körében kifejtette, hogy annak indoka nem valós és nem okszerű.

[8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, a keresetet elutasította.

[9] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a rendeltetésellenes joggyakorlással kapcsolatos döntés a másodfokú eljárásban nem volt vizsgálható, mivel az alperes fellebbezése kapcsán csupán az volt értékelhető, hogy a felmondás indokának valósága és okszerűsége körében helytálló döntést hozott-e az elsőfokú bíróság.

[10] A feltárt tényekből megállapítható, hogy a felmondás indokolása valós, hiszen az alperesnél nem maradt repülőjegy-értékesítéssel foglalkozó, és ilyen tevékenységet jogszerűen folytató munkavállaló, és erre a munkakörre a felperes munkaviszonyának megszűnését követően senkit nem alkalmaztak. Az elsőfokú bíróság a felmondás indokát tévesen értékelte okszerűtlennek.

[11] A felperes felülvizsgálati kérelme az ítéletek hatályon kívül helyezésére irányult az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása mellett.

[12] A felülvizsgálati érvelés szerint lényeges eljárásjogi szabálysértést követett el az első fokon eljárt bíróság. Ítéletében megállapította ugyanis, hogy a felmondás azért jogellenes, mert nem okszerű, és ennek tükrében a rendeltetésellenesség körében a vizsgálódás szóba sem kerülhetett volna, a bizonyítást nem lett volna szabad erre a körülményre lefolytatni.

[13] Amennyiben a másodfokú bíróság a jogalappal összefüggésben eltérő álláspontra helyezkedett, az ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kellett volna köteleznie. A felperes csak a megismételt eljárásban lett volna abban a helyzetben, hogy a rendeltetésellenesség körében hivatkozni tudjon valamennyi releváns bizonyítékra. Ennek hiányában a másodfokú bíróságnak kellett volna felhívnia a felperes munkavállalót, hogy a rendeltetésellenesség körében kíván-e még a további bizonyításra indítványt tenni.

[14] Az első fokon eljárt bíróságnak elsődlegesen a felmondás jogellenessége körében kellett volna lefolytatnia a bizonyítást, és amennyiben arra a megállapításra jut, hogy a felmondás az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján nem jogellenes, akkor kellett volna bizonyítást lefolytatnia az Mt. 4. §-ában megfogalmazott rendeltetésellenes joggyakorlás körülményeire.

[15] A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróságok eljárásuk során megsértették a Pp. X. fejezetében a bizonyításra vonatkozó szabályokat, továbbá a Pp. XII. fejezetében foglaltakat.

[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

[17] A munkáltató ellenkérelmében hivatkozott a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében és a Pp. 247. §-ában foglaltakra.

[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[19] A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ebből következően nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati érvelés konkrét jogszabálysértést nem jelöl meg, vagyis az sem, ha kizárólag a Pp. valamely fejezetére történik hivatkozás. Ebből következően a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azt a részét bírálhatta el, amely a jogszabályoknak megfelelt (BH 1995.2.99), vagyis vizsgálódási körébe csak az Mt. jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott 89. § (2) bekezdése, és az Mt. 4. §-ának megsértésére hivatkozás volt vonható. A Pp. X. és XII. fejezetének megjelölése nem felelt meg a jogszabály előírásainak.

[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 4. §-a, illetve a 89. §-a (2) bekezdésének megsértését állította.

[21] Nem felel meg a törvényi rendelkezésnek, ha a felülvizsgálati érvelés csak a megsértett jogszabályhelyet jelöli meg, de ahhoz jogi érvelést nem fűz. Ebből következően nem volt vizsgálat tárgyává tehető a rendes felmondás jogszerűsége, illetve a rendeltetésellenes joggyakorlás sem erre irányuló, az anyagi jogi jogszabálysértést részletesen kifejtő felülvizsgálati kérelem hiányában [Pp. 272. § (2) bekezdés].

[22] A másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem keretei között [Pp. 253. § (3) bekezdés] vizsgálódhatott, így jogszerűen nem foglalkozott érdemben a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapíthatóságával. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati hivatkozás alaptalan.

[23] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta.

(Kúria Mfv. I. 10.369/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Kardos Éva ügyvéd által képviselt J. D. felperesnek a dr. Prédl Tamás ügyvéd által képviselt G. P. Kft. alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 40.M.1091/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.640.023/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő