BH 1977.4.145 Távhőellátási vezeték létesítésével kapcsolatban más ingatlanában keletkezett kárért, - ideértve az ingatlan értékcsökkenését is - a károsultat a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell kártalanítani [1962. évi IV. tv. 22. §, 40/1962. (XI. 11.) Korm. sz. r. 59. §, 15/1970. (XI. 18.) NIM sz. r. 9. §].

Az alperes mint beruházó távhővezetéket létesített a városi fűtőműtől a megyei tanács épületéig, sőt azon túl terjedő szakaszon is. A vezeték abban az utcában is áthalad, amelyben a felperesek lakóházai is vannak, az utca 13 méter széles. A vezeték a magasban húzódik, ezért az utcában 13 betonoszlopot és 2 vasoszlopot helyeztek el. Az oszlopok egymástól 8 m, a telkek utcai határvonalától 2 m távolságra vannak. Rajtuk 2,5-3 m magasságban két, egymással párhuzamosan haladó 400 mm átmérőjű, csillogó fémmel borított csővezeték van felszerelve. A vezeték kb. azonos szinten van a lakóházak mennyezetének a magasságával.

Az egyes lakóházak utcai szobáiból ülő helyzetben a csövek láthatók, napsütésben zavaróan csillognak. Az oszlopok felső részén további 2 csővezeték vezetésére hagytak ki helyet, amely vezetékek néhány év múlva szintén elkészülnek. Ebben az esetben a szobák ablakaiból az égboltot sem lehet majd látni. Bár a felperesek lakóházai északi tájolásúak, nyáron, illetőleg a déli órákban némi napot kapnak. A csővezeték ezt a kevés napsütést is elvonja. Mindezeken kívül a keskeny utcában a vezeték létesítése esztétikailag is kifogásolható, az utca képe gyárudvarhoz hasonló benyomást kelt a szemlélőben.

Az utca lakói már a munkálatok megkezdése előtt tiltakoztak a csővezetéknek a magasban történő vezetése ellen. Tiltakozásuk nem volt eredményes, mert a föld felszíne alatt történő elhelyezés több millió forint többletkiadást okozott volna.

A felperesek keresetükben a vezeték létesítése folytán az ingatlanaikban bekövetkezett értékveszteség megfizetésére kérték az alperesek kötelezését.

Az első fokú bíróság ítéletével az alperest az I. és II. r. felperesek javára 90 757 Ft, a III. és IV. r. felperesek javára 67 607 Ft, az V. és VI. r. felperesek javára 78 386 Ft, a VII. és VIII. r. felperesek javára 71 940 Ft, a IX. és X. r. felperesek javára 72 886 Ft, a XI. és XII. r. felperesek javára 73 397 Ft kártalanítás megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.

Az első fokú bíróság álláspontja szerint a felperesek károsodásáért az alperes mint beruházó felelős, csak közte és a felperesek között jött létre jogviszony.

Az első fokú bíróság műszaki, mezőgazdasági és ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján, valamint az ismertetett körülményekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a távhővezeték létesítése miatt a felperesek ingatlanait a marasztalási összegekben megjelölt értékveszteség érte. A kártalanítás összegét a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint számította ki, marasztaló döntését pedig az 1962. évi IV. tv. 22. §-ának (1) bekezdésére, a 15/1970. (XI. 18.) NIM sz. rendelet 1. §-ára, illetőleg az ennek értelmében alkalmazandó, több jogszabállyal módosított 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdésére alapította.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és a marasztalás összegét az I. és II. r. felperesekre nézve 16 800 Ft-ra, a III. és IV. r. felperesekre nézve 12 000 Ft-ra, az V. és VI. r. felperesek vonatkozásában 62 400 Ft-ra, a VII. és VIII. r. felperesek esetében 12 600 Ft-ra, a IX. és X. r. felperesekre nézve 12 900 Ft-ra, a XI. és XII. r. felperesek esetében pedig 11 400 Ft-ra leszállította.

Az ítélet indokolása szerint a felperesek nem az első fokú ítéletben megjelölt jogszabályok alapján járó kártalanításra, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítésre tarthatnak igényt. Az 1/1967. (IV. 28.) NIM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdése értékcsökkenés miatt lehetővé teszi ugyan kártalanítás megállapítását, ha - amint az a kisajátítás esetében is történik - az értékcsökkenést olyan tevékenység okozza, amely pl. a telkek nagyságának csökkenésével jár, vagy egyéb olyan beavatkozás történik az ingatlanokon, amely az értékükre csökkentőén hat. Az adott esetben azonban a csővezetéket nem a felperesek ingatlanán, hanem az után, közterületen vezették, így tehát nem értékcsökkenés miatti kártalanításra, hanem kártérítésre lehet a felpereseknek joguk, ha ennek feltétele fennáll, vagyis ha az alperes a kárt jogellenesen okozta és nem bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A távhővezeték föld felett való elvezetése nem tiltott, hanem a jogszabályban engedélyezett tevékenység. Önmagában tehát emiatt kártérítésre akkor sincs lehetőség, ha a vezeték az utca képét esztétikailag károsan befolyásolja is.