1042/B/1999. AB határozat
a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 27. § (2) bekezdésének első mondata, valamint (3)-(4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 27. § (2) bekezdésének első mondata, valamint (3)-(4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, valamint 9. §-ára hivatkozással támadja a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 27. § (2) bekezdésének első mondatában és a (3)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Az indítványozó szerint a kifogásolt szabályozás sérti az Alkotmány jogállamiságra vonatkozó előírását, valamint a szerződési szabadság és a versenyszabadság alkotmányos tételét, továbbá a vállalkozás jogát.
Az indítványozó a szerzett jogok sérelmét látja abban, hogy a Ttv. szabályozása a jövőre nézve megtiltja a temetkezési szolgáltatók működését az egészségügyi intézményekben, ráadásul szerinte e norma nincs összhangban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (2) bekezdésével sem. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés "gátat emel az egészségügyi intézmények, illetőleg a temetkezési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások telephely létesítésére és működtetésére vonatkozó bérleti típusú szerződéseinek megkötése elé". Az új jogi szabályozás "a gazdasági versenyt abszolút mértékben beszűkíti és megkérdőjelezhetetlen monopolhelyzetek kialakulásához vezet". A sérelmezett jogi normák következtében "semmilyen lehetősége nem nyílik a vállalkozásoknak arra, hogy szolgáltatásaik minőségével, gyorsaságával, árszínvonalával és esetleges egyedi szolgáltatásaikkal kitűnjenek a többi temetkezési vállalkozó közül".
2. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
3. A Ttv. 27. § (2)-(4) bekezdése az alábbiakról rendelkezik:
"(2) Egészségügyi intézményben - az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül - nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és működtetni, A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettető nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által.
(3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetőtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, kerítésén és irodájában. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét, telefonszámát, a teljes körű szolgáltatásra utaló kétszavas megjegyzést ("Teljes körű szolgáltatás") - a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül - ábécé sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni.
(4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel."
4. A Jat. 12. § (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:
"A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé."
5. Az Alkotmánybíróság eljárása során kikérte a belügyminiszter, valamint az igazságügyi miniszter véleményét.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Ttv. megalkotása sérti-e az Alkotmány jogállamiságra vonatkozó követelményeit.
1.1. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság működése kezdetén megállapította, "a jogalkotásról szóló törvény egyes rendelkezésének a figyelmen kívül hagyása önmagában nem vezet az elfogadott törvény vagy egyéb jogszabály alkotmányellenessége megállapításához", az Alkotmány 7. § (2) bekezdése ugyanis "nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit". (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 493., 496.) A Jat. egyes rendelkezései ugyanakkor, mint például az a tilalom, amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, a jogállamiság és az annak lényegi elemét alkotó jogbiztonság alkotmányos elvén keresztül részesül védelemben. Az alkotmánybírósági gyakorlat következetes abban a tekintetben, hogy valamely jogszabály akkor is a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütközik, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994. 316., 324.] Mivel a Ttv. kifejezetten rendelkezik a már létrejött jogviszonyok sorsáról, továbbá ebben a vonatkozásban átmeneti rendelkezést is tartalmaz, az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy a kötelezettséget visszamenőlegesen nem tartalmazó törvényi szabályozás nem ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába, ezért a Jat. 12. § (2) bekezdése nem sérül.
1.2. Az Alkotmánybíróságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy a Ttv. időbeli hatálya tekintetében a jogalkotó eleget tett-e a kellő felkészülési idő követelményének. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ttv.-t az Országgyűlés 1999. április 13-i ülésnapján fogadta el, a törvény kihirdetésére pedig 1999. április 23-án került sor. A Ttv. 43. § (1) bekezdése szerint a Ttv. - a 24. § (3) bekezdésének kivételével - a kihirdetését követő hatodik hónap első napján, azaz 1999. október 1-jén lépett hatályba. Az Országgyűlés eleget tett a kellő felkészülési idő alkotmányi követelményének, amikor a Ttv. kifogásolt rendelkezése tekintetében további átmeneti időt biztosított. A Ttv. 43. § (3) bekezdése ugyanis előírta, hogy a Ttv. hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén működő temetkezési szolgáltató telephelyét csak a törvény hatálybalépését követő hatodik hónap első napjáig kellett megszüntetni. A jogalkotó tehát 2000 áprilisáig adott határidőt az új törvényi norma végrehajtásához való felkészülésre. Ez a közel egy év az Alkotmánybíróság megítélése szerint elegendő időt biztosított az érintettek számára a Ttv. végrehajtására.
1.3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása [pl. 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993. 364., 367.]. Mivel a kifogásolt tartalmú jogi előírás nem hozható összefüggésbe a szerzett jogok kérdésével, ebből fakadóan a szerzett jogok sérelme sem állapítható meg. A temetkezési szolgáltatók ugyanis nem szereztek jogot arra, hogy az egészségügyi intézményeken belül gyakorolják a vállalkozáshoz való jogot.
2. Az indítványozó a Ttv. 27. § (2) bekezdésének első mondatát a szerződési szabadság elvébe ütközőnek tekinti. Az Alkotmánybíróság 32/1991. (VI. 6.) AB határozata tartalmazza, hogy a szerződési szabadság alkotmányos alapjognak nem tekinthető. (ABH 1991. 146., 159.) Alkotmányosan tehát még lényegi tartalmát illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai. A szerződési szabadságnak, ahogy arra az Alkotmánybíróság már többek között a 43/1991. (VII. 12.) AB határozatában is rámutatott, lehetnek jogszabályi korlátai, ezek a korlátok azonban alkotmánysértők nem lehetnek. Abban a kérdésben, hogy a szerződési szabadságot korlátozó adott jogszabályok alkotmánysértők-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogszabályi szint és a szabályozás tartalma figyelembevételével esetenként lehet állást foglalni. (ABH 1991. 201., 203.)
A szerződések "közjogiasodása" egyértelműen mutatja, hogy összgazdasági, továbbá nemzetgazdasági szempontok a szerződési szabadság közérdekű korlátozását esetenként szükségessé teszik. A fejlett jogrendszerekben ilyen korlátozási területek különösen a versenykorlátozások joga, a kartelljog, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, a szervezeti egyesülések ellenőrzése, az árszabályozás, a szabványszerződések, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem stb. területei. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 151-152.]
A Ttv. általános indokolása szerint a temetkezési tevékenység ellátása és a temetők fenntartása, üzemeltetése olyan - részben anyagi-műszaki, részben humán jellegű - egyéni és közösségi célú szolgáltatás, amelynek megszervezése, zavartalan lebonyolítása alapvetően kegyeleti célokat szolgál. A szerződési szabadság korlátozása, a közérdekből történő állami beavatkozás léte és terjedelme a temetkezési szolgáltatások tekintetében a kegyeleti célokra figyelemmel történik. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések nem ütköznek-e a gazdasági verseny szabadságába.
A gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami "elismerése és támogatása" megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog (pl.: tulajdonhoz való jog, köztulajdon és magántulajdon egyenlősége, munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való jog, szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog) objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. A szabad versenynek külön alkotmányos mércéje nincsen, hanem elsősorban ezen alapjogoknak az érvényesítése és védelme útján valósul meg. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 117., 120.]
A vállalkozás joga [9. § (2) bekezdés] viszont valódi alapjog. Az 54/1993. (X. 13.) AB határozat szerint a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. "Senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül - hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." (ABH 1993. 340., 341-342.)
A Ttv. az európai gyakorlattal összhangban tiltja egészségügyi intézményben a temetkezési szolgáltatással összefüggő ügyintézést, a temetés felvételét (megrendelés), összességében a temetési szolgáltatást, és korlátozza a szolgáltatás reklámozását. A jogalkotó szándéka a közérdekre figyelemmel arra irányult, hogy - miként a szerződési szabadság korlátozásakor - az eltemettetők kiszolgáltatott helyzetét csökkentse - többek között a temetkezési szolgáltatások igénybevétele kapcsán.
Önmagában az, hogy a Ttv. 27. § (2) bekezdésének első mondata az egészségügyi intézményekben megtiltja telephely létesítését és működtetését temetkezési szolgáltatás céljából, nem érinti a gazdasági verseny szabadságát.
A Ttv. 27. § (3)-(4) bekezdésében megfogalmazott hirdetési és reklámozási tilalom egyrészt az egészségügyi intézményben, továbbá az intézmény épületének falán, kerítésén és irodájában tiltja meg temetkezési szolgáltatásra irányuló reklám és hirdetőtábla elhelyezését, ugyanakkor lehetővé teszi a temetkezési szolgáltatók névsora és telephelye elérhetőségének elhelyezését - a szolgáltatók megkülönböztetése nélkül - az intézmény információs irodájában. A temetkezési szolgáltatásról szóló reklám tilalma nem abszolút, a reklám terjedelme azonban valamennyi temetkezési szolgáltató esetében behatárolt: csak a szolgáltató neve, címe és a temetkezés szó tüntethető fel. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint tehát a Ttv. vizsgált rendelkezései nem sértik a piacgazdaság szerves részét képező gazdasági verseny szabadságát.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2002. március 5.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró