A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22302/2013/4. számú határozata kártalanítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 215. §, 228. §, 239. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 324. §, 326. §, 355. §, 360. §, 1972. évi II. törvény (Eütv.) 22. §, 40. §, 58. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20999/2011/33., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22302/2013/4.* (ÍH 2015.21)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.22.302/2013/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Horváth Béla Ügyvédi Iroda (fél címe 1 I. emelet, ügyintéző: dr. Horváth Béla ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (fél címe 2, ügyintéző: jogtanácsos neve) által képviselt alperes neve alperes ellen kártalanítás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2013. október 24. napján meghozott 39.P.20.999/2011/33. számú ítélete ellen az alperes 34. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezései közül az alperest 2011. március 1-től 2013. november 1-ig terjedő időszakra havi járadékfizetésre kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezi.

További rendelkezéseit azzal hagyja helyben, hogy kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 2013. november 1. napjától minden hónap 10. napjáig előre esedékesen havi 30.000 (harmincezer) forint járadékot, valamint az eddig az időpontig lejárt 930.000 (kilencszázharmincezer) forintot és annak 2012. július 1-től 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű, míg 2013. július 1-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében 5.000.000 forint nem vagyoni kártalanítás, havi 30.000 forint járadék és mindezek kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes érdemi védekezése elsődlegesen a követelés elévülése miatt a kereset teljes elutasítására irányult. Emellett a járadék követelést alaptalannak, a nem vagyoni kárigényt pedig eltúlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4 millió forintot és ennek 2011. március 1-jétől 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, míg 2013. július 1-jétől a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot és 150.000 forint + áfa perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 2011. március 1-jétől véghatáridő nélkül, minden hónap 10. napjáig előre fizessen havi 30.000 forint járadékot, valamint 720.000 forint lejárt járadékot és annak 2012. április 1-jétől 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, míg 2013. július 1-jéig a kifizetés napjáig a késelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a járadékra vonatkozó ítéleti rendelkezés fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtható. Úgy rendelkezett, hogy a 321.600 forint eljárási illetéket, a 124.720 forint szakértői költséget és 3180 forint tanúdíjat az állam viseli.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint az alperes elévülési kifogása alaptalan volt. A felperes a 2010-ben elvégzett fibroscan vizsgálat eredményét követően kapott teljes körű tájékoztatást a betegsége lényegéről, várható következményeiről, a Hepatitis C vírus elleni kezelés szükségességéről és annak várható eredményéről. Ekkor került abba a helyzetbe, hogy igényét érvényesíteni tudja. Az elévülés ez ideig a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint nyugodott. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a károkozás idején hatályos 1972. évi II. tv. (Eü. tv.) 40. §-a, 22. §-ának (2) és az 58. § (3) bekezdése alapján fennáll, az alperes a felperes kártalanítására a Ptk. kártérítésre vonatkozó rendelkezései szerint köteles. A perbeli dietetikus vélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek májkímélő diétaként teljes alkoholmentesség mellett zsírszegény, fűszerektől mentes, szénhidrátban és teljes értékű fehérjékben gazdag étrendet kell követnie, melynek megtartása egész életén át javasolt állapotromlásának megakadályozása, a súlyos szövődmények késleltetése végett. E diéta többletköltségét a felperes kereseti kérelmével egyezően átlagosan havi 20.000 forintban fogadta el. A felperes betegségének könnyebb elviseléséhez szükségesnek ítélte vitaminok, gyógyhatású készítmények szedését, melyek költségét 8000 forint összegben elfogadta, és indokoltnak tartotta a többlet tisztítószerek 2000 forint költségét is.

A felperes nyilatkozata, családtagja tanúvallomása és a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes életvitele jelentősen megváltozott mióta HCV fertőzöttségéről tudomást szerzett. A betegséggel járó testi és lelki következmények a felperes hátralévő életében fennmaradnak, élettevékenységét jelentősen befolyásolják. Életmódját e megváltozott körülményekhez kellett igazítania, a betegség tudata mindennapjaiban jelen van. Visszahúzódó lett, kapcsolata családjával és barátaival megváltozott. Fizikai teljesítő képessége, munkabírása is csökkent, fertőzöttségének tudata szexuális életére is negatív hatással van. Bár a felperes vírusellenes kezelése sikeres volt, azonban továbbra is vírushordozó, a vírus bármikor nagymértékben aktivizálódhat, ennek folytán állandóan törekedni kell arra, hogy szigorúan betartott egészséges életmódjával állapota romlását elkerülje. Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártalanítás összegének megállapításakor figyelemmel volt a felperes életkorára és az Interferon kezelés eredményességére is, és mindezek alapján az eddigi bírói gyakorlattal is összhangban 4 millió forintot tartott alkalmasnak a felperest ért nem vagyoni károk enyhítésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtassa meg, hogy a felperes keresetét utasítsa el, és marasztalja a per költségeiben.

Fellebbezésében nem vitatta, hogy a felperesnél a Hepatitis C vírus fertőzöttség fennáll. Fenntartotta azonban az elsőfokú eljárásban előterjesztett elévülési kifogását. A fellebbezés szerint a keresetben a kártalanítási kötelezettséget megalapozó károkozó magatartás a vértranszfúzió, a bekövetkezett kár pedig a HCV fertőzöttség volt. Az elévülés a vértranszfúzió időpontjában, azaz 1991. október 14-én kezdődött, és mivel a felperes nem jelölt meg olyan tényt, amely az elévülést félbeszakította volna, 1996. október 14-én be is következett. A felperes az elévülés állított nyugvását nem bizonyította. A tanúként kihallgatott kezelő orvosának vallomása és a rendelkezésre álló orvosi iratok azt bizonyították, hogy a fertőzés ténye 1999-ben ismertté vált. A felperes a betegségről 2000-ben az akkori szakmai szabályoknak megfelelő tájékoztatást megkapta, kezelése megkezdődött. Erre tekintettel - figyelemmel az ultrahangos vizsgálat 2000. május 25-i időpontjára - a követelés legkésőbb 2001. május 25. napján elévült. Amennyiben ezt az érvelést a másodfokú bíróság nem osztaná, akkor a 2004. június 9-i májbiopszia időpontját kell olyan időpontnak tekinteni, amikor a felperes a betegsége következményeivel már tisztában volt. Önmagában az a körülmény, hogy ekkor még a felperes májkárosodása nem következett be, és emiatt az akkori szakmai szabályok szerint antivirális kezelésre nem került sor, nem jelenti azt, hogy a felperes a fertőzés lehetséges következményeit ne ismerte volna. Ez esetben a kártalanítás iránti követelés 2005. június 9-én évült el. A felperes a járadékigényét is a fertőzés tényére és nem állapotromlásra alapozta, így e követelése is elévült.