BH 2008.5.125 A vagyonrendezési eljárásban a Cstv.-nak csak azok a rendelkezései alkalmazhatók, amelyeknek alkalmazását a Ctv. szabályai kifejezetten lehetővé teszik, ezért a vagyonrendezési eljárást lefolytató bíróság a nemperes eljárásban nem törölheti az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 58/A-E. §, 120. §; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. §].

A földhivatal 2004. április 27-én érkezett bejelentésével indult vagyonrendezési eljárásban a kijelölt vagyonrendező 13. sorszám alatt kérelmet terjesztett elő a törölt gazdálkodó szervezet tulajdonaként az ingatlan-nyilvántartásban 56 349/2, illetve 094/2 hrsz. alatt szereplő ingatlanokra bejegyzett jelzálogjogok, elidegenítési és terhelési tilalmak, illetve perfeljegyzés törlése iránt.

Az első fokon eljárt bíróság a kérelemnek a 14. sorszámú végzésével helyt adott, és felhívta a földhivatalt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a fent felsorolt ingatlanok terheit - jelzálogjogot, elidegenítési és terhelési tilalmat, perfeljegyzést - a tulajdoni lapról törölje. Végzése indokolásában megállapította, hogy a vagyonrendezés megindításáról szóló végzés közzétételére 2005. január 16-án került sor. Miután a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) nem rendelkezik arra az esetre, ha a megszűnt cég tulajdonában álló fellelt ingatlant elidegenítési és terhelési tilalom, illetve jelzálogjog terheli, a bíróság abból indult ki, hogy a vagyonrendezési eljárás természetét és célját tekintve nagyfokú hasonlóságot mutat a csődtörvényben szabályozott felszámolási eljárással, ezért - utalva a csődtörvény 1997. évi XXVII. törvénnyel való módosítását megelőző gyakorlatra - a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1996. évi 267. számú eseti döntése alapján - ennek keretében az 1979. évi 18. tvr. 90. §-ára és 91. § (1) bekezdésére hivatkozva - arra a következtetésre jutott, hogy az ingatlanértékesítés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot zálogjog-mentesen szerzi meg. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a vagyonrendezés és a felszámolás analógiájára figyelemmel, az adott vagyonrendezési eljárásban is az ingatlan tehermentes átruházásának követelményét vette alapul, ezért a rendelkező részben írtak szerint határozott a jelzálogjogok, valamint az azokat biztosító elidegenítési és terhelési tilalmak törléséről. A perfeljegyzés törlését azzal indokolta, hogy a jogutód nélkül megszűnt cég félként peres eljárásban nem szerepelhet.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az R. Kft. jelzálogjogosult nyújtott be fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését és a 349/2 hrsz. ingatlanon fennálló jelzálogjoga, valamint az ehhez kapcsolódó elidegenítési és terhelési tilalom törlésének mellőzését kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság olyan jogszabályra hivatkozva hozott döntést, amely már nincs hatályban. A vagyonrendezési eljárás pedig nem tartalmaz rendelkezést a Cstv. szabályainak mögöttes alkalmazására. Ez a helyzet így nagyfokú jogbizonytalanságot okoz, melynek vesztese az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogosult hitelező. Az eljárás során ugyanis a jelzálogjogosultat senki sem értesítette, sőt a pályázati kiírás sem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, noha ezt az ingatlan-nyilvántartási törvény előírja. Álláspontja szerint először rendezni kellett volna a jelzálogjog sorsát, s csak azután lehetett volna az azzal terhelt ingatlan értékesítéséről dönteni. E körben utalt a Cstv. 1. § (3) és (4) bekezdésére, amely a jogszabály célját tartalmazza. Sérelmezte, a pályázati kiírásban nem szerepel, hogy a szóban levő ingatlanok jelzálogjoggal terheltek lennének. Hivatkozott még a hatályba lépett új Ctv. 120. §-ának (3) bekezdésére is, mely szerint, ha a vagyonrendezési eljárás tárgya zálogjoggal terhelt, a zálogjog jogosultját a bíróság külön felhívja hitelezői igénye bejelentésére, s ennek elmaradása esetén szűnik meg a zálogjog.

A vagyonrendező észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság a 4. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezés és ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részében az eljárást megszüntette, és a végzést e körben hatályon kívül helyezte. A fellebbezést benyújtó fél másodfokú eljárásban felmerült költségét 20 000 Ft-ban állapította meg azzal, hogy ezt az igényét a vagyonrendezőnek történő igénybejelentés útján érvényesítheti. A döntésének indoka szerint az adott vagyonrendezési eljárásra a Ctv.-nek a 2003. évi XLIX. törvénnyel módosított rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ctv. 58/A. § (2) bekezdésének a 11. §-hoz képest speciális hatásköri szabálya alapján a vagyonrendezési eljárás nemperes eljárás, melyet a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróság folytat le. Az 58/G. § (2) bekezdése szerint, amennyiben a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárás előzte meg, a vagyonrendezési eljárást a felszámolási ügyben eljárt bíróság köteles lefolytatni, azzal az eltéréssel, hogy a bíróságnak lehetőség szerint azt a felszámolót kell vagyonrendezőként kirendelnie, amelyik a felszámolási eljárás során eljárt, és a hitelezők kielégítésére a Cstv. 57. §-a szerinti sorrendben kerül sor.

A 2003. évi XLIX. törvény 30. §-ának javaslatához fűzött indokolás hangsúlyozza: bár a vagyonrendezési eljárás jellegénél fogva a felszámolási eljáráshoz áll közelebb, az eljárás egy önálló nemperes eljárás, amely esetében a felszámolásra irányadó szabályok csak akkor kerülhetnek alkalmazásra, ha ezt a Ctv. 58/A-E. §-ai kifejezetten megengedik; más esetekben a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-a alapján a háttérszabályozást a Pp. alkotja. Az indokolásból értelemszerűen az is következik, hogy törvényi felhatalmazás hiányában a vagyonrendezési eljárásban a Vht. szabályai sem alkalmazhatók.

A vagyonrendezési eljárás nem tartalmaz rendelkezést az előkerült ingatlanokon fennálló elidegenítési és terhelési tilalom, zálogjog, perfeljegyzés megszüntetésére és nem biztosít hatáskört az eljárást lefolytató bíróság számára az e kérdésekben való - az ingatlan-nyilvántartás tartalmát érintő - döntésre sem. Jogszabályi felhatalmazás hiányában nem alkalmazhatók sem a Vht., sem a többször módosított Cstv. kifejezetten meg nem jelölt rendelkezései. A vagyonrendezési eljárás szabályából az is következik, hogy a törölt gazdálkodó szervezet vagyonát a bejegyzett zálogjoggal terhelten kell értékesíteni (értelemszerűen az elidegenítési tilalom figyelmen kívül hagyásával, hiszen ennek szem előtt tartása a vagyonrendezés célját hiúsítaná meg), s az értékesítés nem érinti a perfeljegyzés tényét sem. A tulajdonjog megszerzője az ingatlant a bejegyzett terhekkel együtt szerzi meg. Ez következik abból is, hogy ha a vagyonrendezési eljárásra törlési, vagy végelszámolási eljárást követően került sor, a jelzálog jogosultat nem illeti meg privilegizált kielégítési jog [68/C. § (3) bekezdés], szemben azzal az esettel, ha a vagyonrendezési eljárást felszámolási eljárást követően folytatják le. Ez utóbbi esetben a jelzálogjog a jelzálogjogosult hitelező által kapott kielégítéssel részben, vagy egészben megszűnik [Ptk. 259. § (1) bekezdés]. A vagyonrendezési eljárást a Ctv.-be iktató, 2003. évi XLIX. törvény javaslatához fűzött indokolás - szemben a többször módosított Cstv. rendelkezéseivel [38. § (2) bekezdés, 56. § (3) bekezdés] - azt tartalmazza, hogy az ingatlan értékesítése esetén a vagyonrendező által megkötött szerződés szolgál alapul a tulajdonváltozás bejegyzéséhez, azonban az ingatlan-nyilvántartási állapotot a tulajdonjog megszerzőjének kell rendeznie. Ebből következően a szóban levő ingatlanokra bejegyzett jogok és tények törlésére az ingatlan-nyilvántartásról szóló, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.), s az annak végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet szabályai szerint kerülhet sor, elsődlegesen az Inytv. IV. fejezetében szabályozott közigazgatási hatósági eljárás keretében. Ha a földhivatali eljárásban a bejegyzés nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg, az Inytv. 62. § (1) bekezdés b) pontja alapján az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült, vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott, keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését.