EBD 2017.08.K21 A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével [1989. évi III. törvény (Gytv.) 2. § (3) bek., 8. § (1) bek.].

Indokolás

[1] A kérelmező 2016. október 23. napján 20 óra 37 perckor bejelentést tett a kérelmezettnél a 2016. október 31. napján 18 óra 00 perctől 21 óra 00 percig, a K. u. 38/A. számú házzal szembeni közterületen tartandó rendezvényre. A rendezvény céljaként jelölte meg, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia L. L. tudtával nem hajlandó elismerni, hogy Horthy Miklós önkényuralmi rendszer működtetője volt. Azt szeretnénk elérni, hogy L. úr tisztázó vitát rendeztessen ebben a témában". A bejelentés szerint a rendezvényen 2 fő vesz részt 1 fő rendezővel. A 2016. október 24-én lefolytatott egyeztetésről felvett jegyzőkönyv szerint a kérelmezett kiemelten felhívta a kérelmező figyelmét a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 2. § (3) bekezdésében foglaltakra, továbbá arra, hogy a rendezvénytartás a lakóépületekbe és bekerített telkekre történő ki- és bejárást nem akadályozhatja, valamint, hogy a rendezvény megtartása más magánszférához való jogát, különösen az otthon nyugalmát nem zavarhatja. A kérelmező előadása szerint rendőrség összejátszik L. L.-lel, hogy a demonstrációit ellehetetlenítse, nem a demonstrálók felelőssége a lakók pihenéshez való jogának megsértése, hanem a rendőrségé. Előadása szerint azért háromórás demonstrációkat jelent be, hogy a valójában egyórásra tervezett demonstráció pontos megkezdésének időpontját ezen az időkereten belül szabadon tudják megválasztani. A rendezvényen használt technikai eszközre vonatkozó kérdésre akként nyilatkozott, hogy egy 100-150 W közötti teljesítményű hangfalon keresztül tartják a demonstrációt élőszóban mikrofonon keresztül és felvételről.

[2] A kérelmezett a 2016. október 25. napján kelt, 01000/54904-3/2016. ált. számú határozatával a rendezvény megtartását megtiltotta a Gytv. 2. § (3) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy a demonstráció megtartása mások jogainak és szabadságának sérelmével járna. Határozatának indokolásában kiemelte, hogy a rendőrség feladata a gyülekezési jog kapcsán kettős, egyrészt biztosítania kell a bejelentett és meg nem tiltott rendezvényeknek a bejelentésben foglaltaknak megfelelő megvalósíthatóságát, másrészt pedig biztosítania kell a rendezvényen részt nem vevők alapvető jogainak védelmét is. Kiemelte, hogy ennek alapján az államot nemcsak a tartózkodás, hanem pozitív kötelezettségek is terhelik a gyülekezési jog biztosítása terén.

[3] A kérelmezett a döntése alátámasztásául hivatkozott az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16. napján elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (kihirdette: 1976. évi 8. törvényerejű rendelet - a továbbiakban: Egyezségokmány) 21. cikkére, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4. napján kelt Egyezmény (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény - a továbbiakban: Egyezmény) 11. cikkére, és kifejtette, hogy a gyülekezési jog gyakorlása, annak térbeli és időbeli kiterjedése szempontjából általában érinti a gyülekezési jogot gyakorlókon kívüliek jogát. Magyarország Alaptörvénye nem ismeri az alapvető jogok hierarchiáját, és valamennyi alkotmányos alapjog ugyanazon az alkotmányos alapjogi szinten helyezkedik el, egyiknek sincs garantált, eleve meghatározott elsőbbsége a másikkal szemben, és leszögezhető, hogy vannak olyan alapjogok, amelyek szembekerülhetnek a gyülekezési joggal és éppen ezért korlátozhatják is azt. Utalt az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.), a 30/1992. (V. 26.), 36/2005. (X. 5.), 13/2016. (VII. 18.) AB határozataiban foglaltakra, valamint az Alaptörvény VI. cikkére (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog). Kifejtette, hogy a hivatkozott alkotmánybírósági határozatok tükrében a jogalkalmazónak a szükségességi-arányossági tesztet le kell folytatnia, a határozatban megjelölt elemeket egyeztetés útján a bejelentővel tisztázni kell. Az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján vizsgálni kell a bejelentett rendezvény célját, létszámát, a rendezvény időtartamát, gyakoriságát, valamint azt, hogy a résztvevők milyen napszakban, milyen hangosítás mellett kívánják eljuttatni a gyülekezés címzettjéhez üzenetüket. E szempontokat, így a rendezvény célját és gyakoriságát vizsgálva megállapította, hogy a kérelmező 2016. június 15. napja és 2016. július 15. napja közötti időszakban összesen 21 alkalommal szervezett demonstrációt az MTA székházához és 6 alkalommal L. L. MTA elnök lakhelyéhez. A rendezvények célja minden esetben azonos tartalmú volt.

[4] A kérelmezett megállapította, hogy a tervezett rendezvény napjaként megjelölt 2016. október 31. pihenőnap, amikor az állampolgárok kegyeleti joguk gyakorlását már megkezdik, figyelemmel november 1. napjára, ezért ebben az időszakban a rendőrség kiemelt feladata a csendes és békés megemlékezés és a kegyeleti jog gyakorlásának zavartalan biztosítása. Az érintett hosszú hétvége a családi pihenés, együttlét, kikapcsolódás időszaka. Kiemelte, hogy a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy oda az érintett akarta ellenére mások ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek, s ezen védelem kiterjed nem csupán a tágabb értelemben vett magánszférára, hanem a térbeli szférára is. Hangsúlyozta e védelem és az emberi méltóság között fennálló szoros kapcsolatot, mely utóbbi jog minden ember alapvető és korlátozhatatlan, veleszületett alapjoga. A helyszín vizsgálata kapcsán kifejtette, hogy a demonstráció helyszínén lakók joggal tarthatnak igényt az otthon nyugalmának védelmére, a magánélet sérthetetlenségére, amelynek biztosítása érdekében korlátozás alá vehető a gyülekezéshez való jog. A kérelmezett álláspontja szerint a gyülekezéssel elérni kívánt célnak szorosan kapcsolódnia kell a kiválasztott helyszínhez, jelen esetben azonban a rendezvény célja nem hozható közvetlen kapcsolatba a bejelentésben megjelölt helyszínnel. A bejelentés helyszíne továbbá álláspontja szerint olyan területnek tekintendő, amely fizikai paramétereinek, valamint topográfiai adottságainak figyelembevételével alkalmas arra, hogy aránytalan mértékben sértse valamennyi ott lakó magánszférához való jogát és az otthonuk nyugalmát, a bejelentés helyszíne ugyanis lakó- és pihenőövezet. A kérelmezetti álláspont szerint az utcák eleve keskenyek, melynél akár egy, az út szélén parkoló autó is a közlekedést gátló tényező lehet, mint ahogy jelen esetben a kérelmező egy gépjárművel kíván a bejelentett helyszín túlsó oldalán parkolni.

[5] Mindezek alapján a kérelmezett álláspontja szerint megállapítható a mindenkit megillető magánszférához, a családi együttléthez, pihenéshez való jog aránytalan korlátozása, a szükségesség-arányosság teszt elvégzésének eredményeként aránytalan sérelem merül fel az ott lakók magánszférához való alapvető joga, valamint az ennek részét képező otthon nyugalmához való jog tekintetében. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 13/2016. (VII. 18.) számú határozatában foglaltakra, és megállapította, hogy amennyiben egy kisszámú résztvevővel, rövid ideig tartó demonstráció sértette volna az ott lakók magánszférához való alapjogát, úgy a három órán keresztül tartó folyamatos, nagyfokú zaj keltésére alkalmas technikai eszközökkel kihangosított beszédek szükségszerűen zavarni fogják mind az MTA elnökének, mind családjának, mind a környéken lakók nyugalmához és otthonához való alkotmányos alapjogát. E körben hangsúlyozta, hogy az ott lakók többször is nemtetszésüket fejezték ki a bejelentő által odaszervezett demonstrációk kapcsán. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy egy rendszeresen, azonos helyszínre és azonos ténybeli alapokon nyugvó demonstráció szükségképpen és aránytalanul zavarja az ott lakók magánszférához, a családi együttléthez, pihenéshez való jogát. Hivatkozott a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.KpK.45.835/2016/2. számú jogerős végzésére, mely egy korábbi, más személy által bejelentett, 80-100 fő részvételével, hangosítással megtartani tervezett, ám a BRFK által megtiltott demonstrációval kapcsolatban is megállapította, hogy a BRFK helyes egyensúlyt állított fel az egymással ütköző alapjogok között, releváns és elegendő indokát adta a rendezvény megtiltásának. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.Kpk.46.058/2016/2. számú végzésére, amely hangsúlyozta, hogy a demokratikus társadalomtól elvárt tolerancia sem ad okot arra, hogy a demokratikus véleményformálás szereplőit (a közéleti szereplőket és azok nem közéleti szereplő lakótársait, szomszédait) a magánszférához való alapjoguk aránytalan sérelmével helyezzék nyomás alá. Végezetül hivatkozott a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.Kpk.45.868/2016/3. számú végzésére, amely szintén utalt arra, hogy figyelembe kell venni, hogy egyes közterületi helyszínek jellegadó módon a lakhatás és pihenés helyszínei és nincs jelentősége annak, hogy a tervezett rendezvény helyszínén közszereplő lakik, mert őket ugyanúgy megilleti az otthon nyugalma. Éppen ezért a méltányos egyensúly (fair balance) elvével csak kivételes esetben lehet összhangban, ha a demonstrálók a gyülekezés kizárólagos helyszínéül a közszereplő otthonának közvetlen környékét jelölik meg.

[6] Összességében a kérelmezett megállapította, hogy az aránytalan sérelem más, enyhébb eszközökkel el nem hárítható, a megjelölt időszakban és helyszínen történő rendezvénytartás esetén a magánszférához való alapvető jog és a gyülekezési jog kollíziója olyan mértékű, amely folytán a rendezvénytartással nem érintett személyek jogai már aránytalanul sérülnek.

[7] A kérelmező a határozat bírósági felülvizsgálata iránt kérelmet nyújtott be, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a tiltó határozatnak nincs törvényben meghatározott alapja, ugyanis a Gytv. 8. § (1) bekezdése pontosan felsorolja a rendezvények tiltásának, a 14. § (1) bekezdése pedig feloszlatásának törvényes okait is. Hangsúlyozta, hogy a normaszöveg nyelvtani és logikai értelmezése egyértelmű és nem ad alapot arra, hogy a két különböző aktus alapjául szolgáló okokat a kérelmezett felcserélje, és oszlatási okra hivatkozva tiltó határozatot hozzon. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 30/2015. (X. 15.) AB határozatában, és a bíróság 27.Kpk.45.973/2016/2. számú végzésében foglaltakra. A határozati indokolás tartalmi elemzése kapcsán előadta, hogy az előzetes tiltás a gyülekezési jog legsúlyosabb korlátozása, hiszen az előzetes tiltás következtében egy politikai demonstráció el sem tud kezdődni, a hatóság lehetőséget sem ad arra, hogy törvényesen valósuljon meg a tüntetés. Hangsúlyozta, hogy nem véletlen, hogy az előzetes tiltási okokként a Gytv. szigorúan és kategorikusan meghatározott - valamint a jogalkalmazó által tovább nem bővíthető - okokat határoz meg, amelyek a minimálisra csökkentik a hatóság mérlegelésének a lehetőségét. Ebből pedig álláspontja szerint az következik, hogy az alapjog-korlátozás tesztjét az előzetes tiltás megítélésénél kell a legszigorúbban érvényesíteni. Utalt az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a gyülekezési jog korlátozhatóságát illetően kialakított gyakorlatára, és e körben arra, hogy az EJEB szerint kizárólag azon gyülekezések nem tekinthetők békésnek, azaz mások jogait és szabadságait sértőnek, amelyek esetében mind a szervezőnek, mind a résztvevőknek a szándékai egyértelműen erőszakos cselekmények végrehajtására irányulnak. Arra is hivatkozott, hogy az EJEB a gyülekezési jogot úgy értelmezi, hogy az nemcsak a be nem avatkozás kötelezettségét rója a hatóságokra, hanem az államnak pozitív kötelezettségei is vannak e jog védelme tekintetében. E kötelezettség nemcsak a forgalom megszervezését, vagy éppen az egészségügyi ellátás biztosítását foglalja magában, hanem a népszerűtlen nézetek kinyilváníthatóságának a védelmét is. Arra is hivatkozott, hogy a kérelmezett a rendezvény bejelentés szerinti helyszíne környéken lakók magánszférához való jogának a feltételezett sérelmére hivatkozik a tiltás konkrét alapjaként. Ezzel kapcsolatban azonban a kérelmezett nem bizonyította, hogy a jogsérelem valóban aránytalan volna. Álláspontja szerint a bizonyításnak minimálisan ki kellett volna terjednie arra, hogy mi változott kérelmezőnek a korábbi, hasonló paraméterekkel megtett bejelentései, azok tudomásulvétele és a jogsértés nélkül lezajlott rendezvényei óta. A kérelmezett a korábban ugyanilyen paraméterekkel megtett bejelentést ugyanis tudomásul vette, és a rendezvények lezajlottak anélkül, hogy a kérelmezett feloszlatta volna azokat. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi bejelentéssel kapcsolatban a korábbiakhoz képest nem merült fel új körülmény, ilyesmire a kérelmezett az egyeztetésen nem hivatkozott, a tiltó határozat sem hivatkozik új körülményre. Álláspontja szerint az előzetes tiltás egy feltételezésen alapul, amely feltételezést a korábbi rendezvények tapasztalatai nem támasztják alá, erre vonatkozó bizonyítás hiányában pedig a tiltó határozat a tényszerűség és az okszerű indokok tekintetében súlyosan megalapozatlan és diszkriminatív maradt. Hangsúlyozta, hogy a rendezvényeit a környéken lakók jogainak maximális figyelembevételével szervezte meg, a szóban forgó esetben pedig olyan demonstrációkra készül, amelyeknél kisebb létszámú, halkabb és rövidebb idejű rendezvény gyakorlatilag nem létezik, 2 db 50 w teljesítményű hangfalat kíván használni, amelynél halkabb, kültéri hangosításra alkalmas hangfal nem létezik. Végezetül arra hivatkozott, hogy a kérelmezett gyakorlatilag lemásolta a bíróság által korábban hatályon kívül helyezett határozatokat.

[8] A kérelmezett az ellenkérelmében a kérelem elutasítását, és a kérelmező költségekben marasztalását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat.

[9] A kérelmező kérelme az alábbiak szerint alapos.

[10] A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmezett törvényesen tiltotta-e meg a rendezvény megtartását a Gytv. 2. § (3) bekezdésében foglalt, mások jogainak és szabadságának sérelmére hivatkozással.

[11] A bíróság mindenekelőtt kiemeli, hogy a bejelentések kapcsán eljáró rendőrhatóságnak, azaz a kérelmezettnek nincsen törvényi felhatalmazása sem annak megítélésére, sem pedig értékelésére, hogy egy rendezvény megtartásához fűződik-e (illetve mekkora) társadalmi érdek, a rendezvény céljához képest a választott helyszín adekvát-e, az adott helyszínen tartott többszöri demonstrációval a véleménynyilvánítási jog kinyilvánítása "már megvalósult-e", a gyülekezési joggal kapcsolatos rendőrségi intézkedések során ugyanis kizárólag alapjogi és rendőrszakmai szempontok vehetőek figyelembe.

[12] A tiltó okokat a Gytv. 8. § (1) bekezdése tartalmazza, erre a kérelmező helyesen hivatkozott, a bíróság pedig a kérelmezett határozatában rögzített végzésekben nem terjesztette ki a törvényben meghatározott tiltó okok körét, erre nincs is jogszabályi felhatalmazása. A bíróság a korábbiakban is pusztán arra mutatott rá, hogy meg kíván felelni az Alkotmánybíróság határozataiban foglaltaknak, amelyek az erga omnes hatályuk okán viszonyítási pontot jelentenek az általános hatáskörű bíróságok számára (is), és amelyek a bíróság számára az adott esetre is a feltétlen érdemi vizsgálódás kötelezettségét írják elő. Az Alkotmánybíróság a 3/2013. (II. 14.) AB határozatában megállapította, hogy a bejelentési kötelezettséget közterületen tartandó rendezvény esetében az indokolja, hogy a hatóságok képesek legyenek biztosítani a gyülekezés lebonyolítását. A vonatkozó törvényi szabályok éppen ezen kötelezettséghez társítanak hatósági hatásköröket. A közigazgatási szerv jogosítványaival szemben a bíróságnak a közigazgatási szerv helyetti tényállásfeltárásra, tényállás-megállapításra és az annak megfelelő közigazgatási döntés meghozatalára nincsenek megfelelő jogi eszközei. Ezért ennek elmaradása esetén önmagában a bíróság érdemi döntése nem garantálhatja sem a Gytv.-ben foglalt, a népképviseleti és bírósági szervek zavartalan működéséhez, sem a közlekedés zavartalanságához fűzött alkotmányos elvek és érdekek Gytv. 8. § (1) bek.] védelmét, érvényesülését. Ilyen körülmények között a bírói felülvizsgálat nem irányulhat arra, hogy a rendőrség a tényállás teljes körű tisztázása mellett helyesen alkalmazta-e a vonatkozó jogszabályokat. A bíróság a felülvizsgálat során elsődlegesen alapjogot alapjoggal, valamint az alapjog érvényesülését a felmerülő közérdek érvényesülésével tudja csupán összemérni.

[13] A fentiek azonban nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy a kérelmezettnek ne lenne bármely bejelentéssel összefüggésben alapvető, feltétlen jogszabályi kötelezettsége az, hogy a Gytv. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat vizsgálja. A Gytv., a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, továbbá a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet egyértelműen meghatározzák, hogy a kérelmezettnek a bejelentést követően mely tényekre és miként kell a közigazgatási eljárást lefolytatnia.

[14] A kérelmezett a határozatát a Gytv. 2. § (3) bekezdésére alapította, mely szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Ezzel a kérelmezett gyakorlatilag megelőlegezte, hogy a kérelmező által bejelentett, igen kisszámú résztvevővel számoló, szerény infrastruktúrát igénylő, összesen 3 órán át tartó rendezvény a helyben lakó személyek határozatban megjelölt alapjogainak aránytalan sérelmével járna. A bíróság e körben felhívja a figyelmet arra, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának alapvető jellegzetessége, hogy csak mások jogainak sérelmével valósítható meg. A Gytv. ezen rendelkezése - az egyes, a kérelmezett által is idézett nemzetközi szerződésekben foglaltakkal egyezően - nem abszolút korlátozás, nem azt jelenti, hogy a kérelmezettnek minden egyes bejelentett rendezvény kapcsán alapjogi mérlegelést kellene végeznie. A Gytv. e fordulata az arányosság tekintetében állít fel egy követelményt, amely biztosítékot jelent arra, hogy a nyilvánvaló többségnek ne kelljen aránytalan jogsérelmet elviselnie.

[15] A bíróság e helyütt utal az Alkotmánybíróság 13/2016. (VII. 18.) AB határozatában foglaltakra, mely szerint "önmagában pusztán a kollízió ténye a tiltáshoz nem szolgáltat elegendő alapot. A tiltó okok szabályozási körén kívül eső alapjogi kollízió esetében is lehetővé kell tenni, hogy a rendőrség egyeztessen a gyülekezések szervezőivel annak érdekében, hogy megtalálja a gyülekezés megtartását is lehetővé tevő, de az Alaptörvényben foglalt konkuráló jogok érvényesülését is biztosító egyensúlyt. Erre tekintettel a jogalkalmazónak lehetőséget kell adni, hogy mérlegelje a gyülekezés körülményeit, mindez azonban nem vezethet az alapjog gyakorlásának ellehetetlenüléséhez."; továbbá a 14/2016. (VII. 18.) AB határozatban foglaltakra, melynek értelmében "az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyülekezés során felmerülő lehetséges veszélyforrásokra, mások jogainak sérelmére vonatkozó távoli, hipotetikus jellegű hivatkozások nem adhatnak alapot arra, hogy a jogalkalmazó előzetesen tiltson meg gyülekezést. A rendőrségnek ugyanis alkotmányos kötelezettsége a gyülekezés biztosítása és ennek körében a közrend fenntartása Alaptörvény 46. cikk (1) bekezdés], amelynek keretében a rendőrség a gyülekezés során intézkedéseket foganatosíthat mind a gyülekezés gyakorlásának, mind pedig az Alaptörvényben biztosított más alapvető jogok és alkotmányos értékek érvényesülése érdekében. [...] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind a rendőrség, mind pedig a bíróság tévesen hivatkozott a Gytv. 2. § (3) bekezdésére, amikor azt általános tiltó okként értelmezte. Tiltást alkalmazni ugyanis nem lehet önmagában amiatt, mert a jogalkalmazók az előttük fekvő ügyben a személyiségi jogok hipotetikus sérelmét vélik felismerni, mivel ahogy a bíróság fogalmaz: »a rendezvényen esetlegesen mások méltóságát sértő kijelentések hangozhatnak el«. A köznyugalomban okozott esetleges sérelem ugyanis olyan feltételezés csupán, amely a békés gyülekezéshez való jog mint a demokratikus jogállam működéséhez nélkülözhetetlen alapjog korlátozását önmagában kielégítően nem indokolhatja."

[16] A bíróság kiemeli, hogy a perbeli eseménnyel gyakorlatilag azonos feltételekkel, azonos helyszínen lefolytatni kívánt rendezvényt megtiltó kérelmezetti határozatot a bíróság a 25.Kpk.46.058/2016/2. számú végzésével hatályon kívül helyezte. A bíróság e döntésében a fent megjelölt alkotmánybírósági határozatokra is hivatkozással megállapította, hogy a kérelmezettnek "konkrét tények alapján kell az adott gyülekezésre vonatkozóan igazolnia az aránytalan zavarást. E körben nem lehet pusztán a kollízióra és hipotetikus veszélyre, elvont alapjogsérelemre hivatkozni." A bíróság hangsúlyozta a hivatkozott végzésében, hogy a gyülekezési ügyekben hozott döntések meghozatala során nem lehet automatizmust alkalmazni, azaz általában nem jelenthető ki, hogy az ilyen közterületre szervezett demonstráció "szükségképpen" érintené a rendezvénynek kitett személyek magánszférához való alapjogának belső lényegét.

[17] A bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálni kért döntésében a kérelmezett a mindössze két fő résztvevő, egy rendező részvételével lebonyolított, összesen három óra időtartamú rendezvény kapcsán konkrét tényekkel nem igazolta, hogy a fenti feltételekkel megtartott rendezvény aránytalan sérelmet okoz mások magánszférához való jogában, a magánélet lényegébe történő aránytalan beavatkozást pusztán a kollízióval és a hipotetikus veszélyre hivatkozással magyarázta, amely a perbeli rendezvény megtiltásához nem teremt jogi alapot.

[18] Mindezek alapján a bíróság az eljárás tárgyát képező esetben - a kérelmezett határozatának indokolásában foglaltakkal eltérően - arra a megállapításra jutott, hogy a kérelmező által bejelentett rendezvény esetében a gyülekezési jog korlátozhatóságának feltételei nem álltak fenn.

[19] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a bíróság a kérelmező kérelmének helyt adott, és a kérelmezett határozatát a Gytv. 9. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

[20] A bíróság a felek meghallgatására irányuló indítványt mellőzte, figyelemmel arra, hogy a határozatban és a felülvizsgálati kérelemben előadottakon túlmenő, az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges további információ a felek előadásától nem volt várható.

[21] Felhívja a bíróság a figyelmet a Gytv. 9. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, ha a bíróság a rendőrség határozatát a rendezvény bejelentésben megjelölt időpontját követően helyezi hatályon kívül, a rendezvény megtartásának tervezett új időpontjáról a szervezőnek a bejelentést elbíráló rendőrséget 24 órával a rendezvény megtartását megelőzően tájékoztatnia kell.

(Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 29.Kpk.46.230/2016.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

29.Kpk.46.230/2016/2.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a személyesen eljárt kérelmezőnek, dr. Vattay Gergely jogtanácsos által képviselt Budapest Rendőrfőkapitánya kérelmezett ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított közigazgatási nemperes eljárásában meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A bíróság a kérelmezett 2016. október 25. napján kelt, 01000/54904-3/2016.ált. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 10 000 (Tízezer) forint eljárási illetéket az állam viseli.

A végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

[1] A kérelmező 2016. október 23. napján 20 óra 37 perckor bejelentést tett a kérelmezettnél a 2016. október 31. napján 18 óra 00 perctől 21 óra 00 percig, a K. u. 38/A. számú házzal szembeni közterületen tartandó rendezvényre. A rendezvény céljaként jelölte meg, hogy "A Magyar Tudományos Akadémia L. L. tudtával nem hajlandó elismerni, hogy Horthy Miklós önkényuralmi rendszer működtetője volt. Azt szeretnénk elérni, hogy L. úr tisztázó vitát rendeztessen ebben a témában". A bejelentés szerint a rendezvényen 2 fő vesz részt 1 fő rendezővel. A 2016. október 24-én lefolytatott egyeztetésről felvett jegyzőkönyv szerint a kérelmezett kiemelten felhívta a kérelmező figyelmét a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 2. § (3) bekezdésében foglaltakra, továbbá arra, hogy a rendezvénytartás a lakóépületekbe és bekerített telkekre történő ki-és bejárást nem akadályozhatja, valamint, hogy a rendezvény megtartása más magánszférához való jogát, különösen az otthon nyugalmát nem zavarhatja. A kérelmező előadása szerint rendőrség összejátszik L. L.-val, hogy a demonstrációit ellehetetlenítse, nem a demonstrálók felelőssége a lakók pihenéshez való jogának megsértése, hanem a rendőrségé. Előadás szerint azért három órás demonstrációkat jelent be, hogy a valójában egy órásra tervezett demonstráció pontos megkezdésének időpontját ezen az időkereten belül szabadon tudják megválasztani. A rendezvényen használt technikai eszközre vonatkozó kérdésre akként nyilatkozott, hogy egy 100-150 W közötti teljesítményű hangfalon keresztül tartják a demonstrációt élőszóban mikrofonon keresztül és felvételről.

[2] A kérelmezett a 2016. október 25. napján kelt, 01000/54904-3/2016.ált. számú határozatával a rendezvény megtartását megtiltotta a Gytv. 2. § (3) bekezdése alapján, tekintettel arra, hogy a demonstráció megtartása mások jogainak és szabadságának sérelmével járna. Határozatának indokolásában kiemelte, hogy a rendőrség feladata a gyülekezési jog kapcsán kettős, egyrészt biztosítania kell a bejelentett és meg nem tiltott rendezvényeknek a bejelentésben foglaltaknak megfelelő megvalósíthatóságát, másrészt pedig biztosítania kell a rendezvényen részt nem vevők alapvető jogainak védelmét is. Kiemelte, hogy ennek alapján az államot nem csak a tartózkodás, hanem pozitív kötelezettségek is terhelik a gyülekezési jog biztosítása terén.

[3] A kérelmezett a döntése alátámasztásául hivatkozott az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16. napján elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (kihirdette: 1976. évi 8. törvényerejű rendelet - a továbbiakban: Egyezségokmány) 21. cikkére, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4. napján kelt Egyezmény (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény - a továbbiakban: Egyezmény) 11. cikkére, és kifejtette, hogy a gyülekezési jog gyakorlása, annak térbeli és időbeli kiterjedése szempontjából általában érinti a gyülekezési jogot gyakorlókon kívüliek jogát. Magyarország Alaptörvénye nem ismeri az alapvető jogok hierarchiáját, és valamennyi alkotmányos alapjog ugyanazon az alkotmányos alapjogi szinten helyezkedik el, egyiknek sincs garantált, eleve meghatározott elsőbbsége a másikkal szemben, és leszögezhető, hogy vannak olyan alapjogok, amelyek szembekerülhetnek a gyülekezési joggal és éppen ezért korlátozhatják is azt. Utalt az Alkotmánybíróság 75/2008. (V. 29.), a 30/1992. (V. 26.), 36/2005. (X. 5.), 13/2016. (VII. 18.) AB határozataiban foglaltakra, valamint az Alaptörvény VI. cikkére (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog). Kifejtette, hogy a hivatkozott alkotmánybírósági határozatok tükrében a jogalkalmazónak a szükségességi-arányossági tesztet le kell folytatnia, a határozatban megjelölt elemeket egyeztetés útján a bejelentővel tisztázni kell. Az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján vizsgálni kell a bejelentett rendezvény célját, létszámát, a rendezvény időtartamát, gyakoriságát, valamint azt, hogy a résztvevők milyen napszakban, milyen hangosítás mellett kívánják eljuttatni a gyülekezés címzettjéhez üzenetüket. E szempontokat, így a rendezvény célját és gyakoriságát vizsgálva megállapította, hogy a kérelmező 2016. június 15. napja és 2016. július 15. napja közötti időszakban összesen 21 alkalommal szervezett demonstrációt az MTA székházához és 6 alkalommal L. L. MTA elnök lakhelyéhez. A rendezvények célja minden esetben azonos tartalmú volt.

[4] Kérelmezett megállapította, hogy a tervezett rendezvény napjaként megjelölt 2016. október 31. pihenőnap, amikor az állampolgárok kegyeleti joguk gyakorlását már megkezdik, figyelemmel november 1. napjára, ezért ebben az időszakban a rendőrség kiemelt feladata a csendes és békés megemlékezés és a kegyeleti jog gyakorlásának zavartalan biztosítása. Az érintett hosszú hétvége a családi pihenés, együttlét, kikapcsolódás időszaka. Kiemelte, hogy a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy oda az érintett akarta ellenére mások ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek, s ezen védelem kiterjed nem csupán a tágabb értelemben vett magánszférára, hanem a térbeli szférára is. Hangsúlyozta e védelem és az emberi méltóság között fennálló szoros kapcsolatot, mely utóbbi jog minden ember alapvető és korlátozhatatlan, veleszületett alapjoga. A helyszín vizsgálata kapcsán kifejtette, hogy a demonstráció helyszínén lakók joggal tarthatnak igényt az otthon nyugalmának védelmére, a magánélet sérthetetlenségére, amelynek biztosítása érdekében korlátozás alá vehető a gyülekezéshez való jog. A kérelmezett álláspontja szerint a gyülekezéssel elérni kívánt célnak szorosan kapcsolódnia kell a kiválasztott helyszínhez, jelen esetben azonban a rendezvény célja nem hozható közvetlen kapcsolatba a bejelentésben megjelölt helyszínnel. A bejelentés helyszíne továbbá álláspontja szerint olyan területnek tekintendő, amely fizikai paramétereinek, valamint topográfiai adottságainak figyelembe vételével alkalmas arra, hogy aránytalan mértékben sértse valamennyi ott lakó magánszférához való jogát és az otthonuk nyugalmát, a bejelentés helyszíne ugyanis lakó- és pihenőövezet. A kérelmezetti álláspont szerint az utcák eleve keskenyek, melynél akár egy, az út szélén parkoló autó is a közlekedést gátló tényező lehet, mint ahogy jelen esetben a kérelmező egy gépjárművel kíván a bejelentett helyszín túlsó oldalán parkolni.

[5] Mindezek alapján a kérelmezett álláspontja szerint megállapítható a mindenkit megillető magánszférához, a családi együttléthez, pihenéshez való jog aránytalan korlátozása, a szükségesség-arányosság teszt elvégzésének eredményeként aránytalan sérelem merül fel az ott lakók magánszférához való alapvető joga, valamint az ennek részét képező otthon nyugalmához való jog tekintetében. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 13/2016. (VII. 18.) számú határozatában foglaltakra, és megállapította, hogy amennyiben egy kisszámú résztvevővel, rövid ideig tartó demonstráció sértette volna az ott lakók magánszférához való alapjogát, úgy a három órán keresztül tartó folyamatos, nagyfokú zaj keltésére alkalmas technikai eszközökkel kihangosított beszédek szükségszerűen zavarni fogják, mind az MTA elnökének, mind családjának, mind a környéken lakók nyugalmához és otthonához való alkotmányos alapjogát. E körben hangsúlyozta, hogy az ott lakók többször is nemtetszésüket fejezték ki a bejelentő által odaszervezett demonstrációk kapcsán. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy egy rendszeresen, azonos helyszínre és azonos ténybeli alapokon nyugvó demonstráció szükségképpen és aránytalanul zavarja az ott lakók magánszférához, a családi együttléthez, pihenéshez való jogát. Hivatkozott a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.KpK.45.835/2016/2. számú jogerős végzésére, mely egy korábbi, más személy által bejelentett, 80-100 fő részvételével, hangosítással megtartani tervezett, ám a BRFK által megtiltott demonstrációval kapcsolatban is megállapította, hogy a BRFK helyes egyensúlyt állított fel az egymással ütköző alapjogok között, releváns és elegendő indokát adta a rendezvény megtiltásának. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.Kpk.46.058/2016/2. számú végzésére, amely hangsúlyozta, hogy a demokratikus társadalomtól elvárt tolerancia sem ad okot arra, hogy a demokratikus véleményformálás szereplőit (a közéleti szereplőket és azok nem közéleti szereplő lakótársait, szomszédait) a magánszférához való alapjoguk aránytalan sérelmével helyezzék nyomás alá. Végezetül hivatkozott a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.Kpk.45.868/2016/3. számú végzésére, amely szintén utalt arra, hogy figyelembe kell venni, hogy egyes közterületi helyszínek jellegadó módon a lakhatás és pihenés helyszínei és nincs jelentősége annak, hogy a tervezett rendezvény helyszínén közszereplő lakik, mert őket ugyanúgy megilleti az otthon nyugalma. Éppen ezért a méltányos egyensúly (fair balance) elvével csak kivételes esetben lehet összhangban, ha a demonstrálók a gyülekezés kizárólagos helyszínéül a közszereplő otthonának közvetlen környékét jelölik meg.

[6] Összességében kérelmezett megállapította, hogy az aránytalan sérelem más, enyhébb eszközökkel el nem hárítható, a megjelölt időszakban és helyszínen történő rendezvénytartás esetén a magánszférához való alapvető jog és a gyülekezési jog kollíziója olyan mértékű, amely folytán a rendezvénytartással nem érintett személyek jogai már aránytalanul sérülnek.

[7] A kérelmező a határozat bírósági felülvizsgálata iránt kérelmet nyújtott be, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a tiltó határozatnak nincs törvényben meghatározott alapja, ugyanis a Gytv. 8. § (1) bekezdése pontosan felsorolja a rendezvények tiltásának, a 14. § (1) bekezdése pedig feloszlatásának törvényes okait is. Hangsúlyozta, hogy a normaszöveg nyelvtani és logikai értelmezése egyértelmű és nem ad alapot arra, hogy a két különböző aktus alapjául szolgáló okokat a kérelmezett felcserélje, és oszlatási okra hivatkozva tiltó határozatot hozzon. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 30/2015. (X. 15.) AB határozatában, és a bíróság 27.Kpk.45.973/2016/2. számú végzésében foglaltakra. A határozati indokolás tartalmi elemzése kapcsán előadta, hogy az előzetes tiltás a gyülekezési jog legsúlyosabb korlátozása, hiszen az előzetes tiltás következtében egy politikai demonstráció el sem tud kezdődni, a hatóság lehetőséget sem ad arra, hogy törvényesen valósuljon meg a tüntetés. Hangsúlyozta, hogy nem véletlen, hogy az előzetes tiltási okokként a Gytv. szigorúan és kategorikusan meghatározott - valamint a jogalkalmazó által tovább nem bővíthető - okokat határoz meg, amelyek a minimálisra csökkentik a hatóság mérlegelésének a lehetőségét. Ebből pedig álláspontja szerint az következik, hogy az alapjog-korlátozás tesztjét az előzetes tiltás megítélésénél kell a legszigorúbban érvényesíteni. Utalt az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a gyülekezési jog korlátozhatóságát illetően kialakított gyakorlatára, és e körben arra, hogy az EJEB szerint kizárólag azon gyülekezések nem tekinthetők békésnek, azaz mások jogait és szabadságait sértőnek, amelyek esetében mind a szervezőnek, mind a résztvevőknek a szándékai egyértelműen erőszakos cselekmények végrehajtására irányulnak. Arra is hivatkozott, hogy az EJEB a gyülekezési jogot úgy értelmezi, hogy az nem csak a be nem avatkozás kötelezettségét rója a hatóságokra, hanem az államnak pozitív kötelezettségei is vannak e jog védelme tekintetében. E kötelezettség nemcsak a forgalom megszervezését, vagy éppen az egészségügyi ellátás biztosítását foglalja magában, hanem a népszerűtlen nézetek kinyilváníthatóságának a védelmét is. Arra is hivatkozott, hogy a kérelmezett a rendezvény bejelentés szerinti helyszíne környéken lakók magánszférához való jogának a feltételezett sérelmére hivatkozik a tiltás konkrét alapjaként. Ezzel kapcsolatban azonban a kérelmezett nem bizonyította, hogy a jogsérelem valóban aránytalan volna. Álláspontja szerint a bizonyításnak minimálisan ki kellett volna terjednie arra, hogy mi változott kérelmezőnek a korábbi, hasonló paraméterekkel megtett bejelentései, azok tudomásulvétele és a jogsértés nélkül lezajlott rendezvényei óta. A kérelmezett a korábban ugyanilyen paraméterekkel megtett bejelentést ugyanis tudomásul vette, és a rendezvények lezajlottak anélkül, hogy a kérelmezett feloszlatta volna azokat. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi bejelentéssel kapcsolatban a korábbiakhoz képest nem merült fel új körülmény, ilyesmire a kérelmezett az egyeztetésen nem hivatkozott, a tiltó határozat sem hivatkozik új körülményre. Álláspontja szerint az előzetes tiltás egy feltételezésen alapul, amely feltételezést a korábbi rendezvények tapasztalatai nem támasztják alá, erre vonatkozó bizonyítás hiányában pedig a tiltó határozat a tényszerűség és az okszerű indokok tekintetében súlyosan megalapozatlan és diszkriminatív maradt. Hangsúlyozta, hogy a rendezvényeit a környéken lakók jogainak maximális figyelembevételével szervezte meg, a szóban forgó esetben pedig olyan demonstrációkra készül, amelyeknél kisebb létszámú, halkabb és rövidebb idejű rendezvény gyakorlatilag nem létezik, 2 db. 50 w teljesítményű hangfalat kíván használni, amelynél halkabb, kültéri hangosításra alkalmas hangfal nem létezik. Végezetül arra hivatkozott, hogy a kérelmezett gyakorlatilag lemásolta a bíróság által korábban hatályon kívül helyezett határozatokat.

[8] A kérelmezett az ellenkérelmében a kérelem elutasítását, és a kérelmező költségekben marasztalását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat.

[9] A kérelmező kérelme az alábbiak szerint alapos.

[10] A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmezett törvényesen tiltotta-e meg a rendezvény megtartását a Gytv. 2. § (3) bekezdésében foglalt, mások jogainak és szabadságának sérelmére hivatkozással.

[11] A bíróság mindenekelőtt kiemeli, hogy a bejelentések kapcsán eljáró rendőrhatóságnak, azaz a kérelmezettnek nincsen törvényi felhatalmazása sem annak megítélésére, sem pedig értékelésére, hogy egy rendezvény megtartásához fűződik-e (illetve mekkora) társadalmi érdek, a rendezvény céljához képest a választott helyszín adekvát-e, az adott helyszínen tartott többszöri demonstrációval a véleménynyilvánítási jog kinyilvánítása "már megvalósult-e", a gyülekezési joggal kapcsolatos rendőrségi intézkedések során ugyanis kizárólag alapjogi és rendőrszakmai szempontok vehetőek figyelembe.

[12] A tiltó okokat a Gytv. 8. § (1) bekezdése tartalmazza, erre a kérelmező helyesen hivatkozott, a bíróság pedig a kérelmezett határozatában rögzített végzésekben nem terjesztette ki a törvényben meghatározott tiltó okok körét, erre nincs is jogszabályi felhatalmazása. A bíróság a korábbiakban is pusztán arra mutatott rá, hogy meg kíván felelni az Alkotmánybíróság határozataiban foglaltaknak, amelyek az erga omnes hatályuk okán viszonyítási pontot jelentenek az általános hatáskörű bíróságok számára (is), és amelyek a bíróság számára az adott esetre is a feltétlen érdemi vizsgálódás kötelezettségét írják elő. Az Alkotmánybíróság a 3/2013. (II. 14.) AB határozatában megállapította, hogy a bejelentési kötelezettséget közterületen tartandó rendezvény esetében az indokolja, hogy a hatóságok képesek legyenek biztosítani a gyülekezés lebonyolítását. A vonatkozó törvényi szabályok éppen ezen kötelezettséghez társítanak hatósági hatásköröket. A közigazgatási szerv jogosítványaival szemben a bíróságnak a közigazgatási szerv helyetti tényállás-feltárásra, tényállás-megállapításra és az annak megfelelő közigazgatási döntés meghozatalára nincsenek megfelelő jogi eszközei. Ezért ennek elmaradása esetén önmagában a bíróság érdemi döntése nem garantálhatja sem a Gytv-ben foglalt, a népképviseleti és bírósági szervek zavartalan működéséhez, sem a közlekedés zavartalanságához fűzött alkotmányos elvek és érdekek (Gytv. 8. § (1) bek.) védelmét, érvényesülését. Ilyen körülmények között a bírói felülvizsgálat nem irányulhat arra, hogy a rendőrség a tényállás teljes körű tisztázása mellett helyesen alkalmazta-e a vonatkozó jogszabályokat. A bíróság a felülvizsgálat során elsődlegesen alapjogot alapjoggal, valamint az alapjog érvényesülését a felmerülő közérdek érvényesülésével tudja csupán összemérni.

[13] A fentiek azonban nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy a kérelmezettnek ne lenne bármely bejelentéssel összefüggésben alapvető, feltétlen jogszabályi kötelezettsége az, hogy a Gytv. 8. § (1) bekezdésében foglaltakat vizsgálja. A Gytv., a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, továbbá a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet egyértelműen meghatározzák, hogy a kérelmezettnek a bejelentést követően mely tényekre és miként kell a közigazgatási eljárást lefolytatnia.

[14] A kérelmezett a határozatát a Gytv. 2. § (3) bekezdésére alapította, mely szerint a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Ezzel a kérelmezett gyakorlatilag megelőlegezte, hogy a kérelmező által bejelentett, igen kisszámú résztvevővel számoló, szerény infrastruktúrát igénylő, összesen 3 órán át tartó rendezvény a helyben lakó személyek határozatban megjelölt alapjogainak aránytalan sérelmével járna. A bíróság e körben felhívja a figyelmet arra, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának alapvető jellegzetessége, hogy csak mások jogainak sérelmével valósítható meg. A Gytv. ezen rendelkezése - az egyes, a kérelmezett által is idézett nemzetközi szerződésekben foglaltakkal egyezően - nem abszolút korlátozás, nem azt jelenti, hogy a kérelmezettnek minden egyes bejelentett rendezvény kapcsán alapjogi mérlegelést kellene végeznie. A Gytv. e fordulata az arányosság tekintetében állít fel egy követelményt, amely biztosítékot jelent arra, hogy a nyilvánvaló többségnek ne kelljen aránytalan jogsérelmet elviselnie. A bíróság e helyütt utal az Alkotmánybíróság 13/2016. (VII. 18.) AB határozatában foglaltakra, mely szerint "önmagában pusztán a kollízió ténye a tiltáshoz nem szolgáltat elegendő alapot. A tiltó okok szabályozási körén kívül eső alapjogi kollízió esetében is lehetővé kell tenni, hogy a rendőrség egyeztessen a gyülekezések szervezőivel annak érdekében, hogy megtalálja a gyülekezés megtartását is lehetővé tevő, de az Alaptörvényben foglalt konkuráló jogok érvényesülését is biztosító egyensúlyt. Erre tekintettel a jogalkalmazónak lehetőséget kell adni, hogy mérlegelje a gyülekezés körülményeit, mindez azonban nem vezethet az alapjog gyakorlásának ellehetetlenüléséhez."; továbbá a 14/2016. (VII. 18.) AB határozatban foglaltakra, melynek értelmében "az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a gyülekezés során felmerülő lehetséges veszélyforrásokra, mások jogainak sérelmére vonatkozó távoli, hipotetikus jellegű hivatkozások nem adhatnak alapot arra, hogy a jogalkalmazó előzetesen tiltson meg gyülekezést. A rendőrségnek ugyanis alkotmányos kötelezettsége a gyülekezés biztosítása és ennek körében a közrend fenntartása [Alaptörvény 46. cikk (1) bekezdés], amelynek keretében a rendőrség a gyülekezés során intézkedéseket foganatosíthat mind a gyülekezés gyakorlásának, mind pedig az Alaptörvényben biztosított más alapvető jogok és alkotmányos értékek érvényesülése érdekében. (...) Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind a rendőrség, mind pedig a bíróság tévesen hivatkozott a Gytv. 2. § (3) bekezdésére, amikor azt általános tiltó okként értelmezte. Tiltást alkalmazni ugyanis nem lehet önmagában amiatt, mert a jogalkalmazók az előttük fekvő ügyben a személyiségi jogok hipotetikus sérelmét vélik felismerni, mivel ahogy a bíróság fogalmaz: "a rendezvényen esetlegesen mások méltóságát sértő kijelentések hangozhatnak el". A köznyugalomban okozott esetleges sérelem ugyanis olyan feltételezés csupán, amely a békés gyülekezéshez való jog mint a demokratikus jogállam működéséhez nélkülözhetetlen alapjog korlátozását önmagában kielégítően nem indokolhatja."

[15] A bíróság kiemeli, hogy a perbeli eseménnyel gyakorlatilag azonos feltételekkel, azonos helyszínen lefolytatni kívánt rendezvényt megtiltó kérelmezetti határozatot a bíróság a 25.Kpk.46.058/2016/2. számú végzésével hatályon kívül helyezte. A bíróság e döntésében a fent megjelölt alkotmánybírósági határozatokra is hivatkozással megállapította, hogy a kérelmezettnek "konkrét tények alapján kell az adott gyülekezésre vonatkozóan igazolnia az aránytalan zavarást. E körben nem lehet pusztán a kollízióra és hipotetikus veszélyre, elvont alapjogsérelemre hivatkozni." A bíróság hangsúlyozta a hivatkozott végzésében, hogy a gyülekezési ügyekben hozott döntések meghozatala során nem lehet automatizmust alkalmazni, azaz általában nem jelenthető ki, hogy az ilyen közterületre szervezett demonstráció "szükségképpen" érintené a rendezvénynek kitett személyek magánszférához való alapjogának belső lényegét.

[16] A bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálni kért döntésében a kérelmezett a mindössze két fő résztvevő, egy rendező részvételével lebonyolított, összesen három óra időtartamú rendezvény kapcsán konkrét tényekkel nem igazolta, hogy a fenti feltételekkel megtartott rendezvény aránytalan sérelmet okoz mások magánszférához való jogában, a magánélet lényegébe történő aránytalan beavatkozást pusztán a kollízióval és a hipotetikus veszélyre hivatkozással magyarázta, amely a perbeli rendezvény megtiltásához nem teremt jogi alapot.

[17] Mindezek alapján a bíróság az eljárás tárgyát képező esetben - a kérelmezett határozatának indokolásában foglaltakkal eltérően - arra a megállapításra jutott, hogy a kérelmező által bejelentett rendezvény esetében a gyülekezési jog korlátozhatóságának feltételei nem álltak fenn.

[18] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a bíróság a kérelmező kérelmének helyt adott, és a kérelmezett határozatát a Gytv. 9. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

[19] A bíróság a felek meghallgatására irányuló indítványt mellőzte, figyelemmel arra, hogy a határozatban és a felülvizsgálati kérelemben előadottakon túlmenő, az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges további információ a felek előadásától nem volt várható.

[20] Felhívja a bíróság a figyelmet a Gytv. 9. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, ha a bíróság a rendőrség határozatát a rendezvény bejelentésben megjelölt időpontját követően helyezi hatályon kívül, a rendezvény megtartásának tervezett új időpontjáról a szervezőnek a bejelentést elbíráló rendőrséget 24 órával a rendezvény megtartását megelőzően tájékoztatnia kell.

[21] A nemperes eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § értelmében a kérelmezett - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti - teljes személyes illetékmentességére tekintettel az állam viseli, amelynek mértéke az Itv. 43. § (7) bekezdésén alapul.

[22] A bíróság a kérelmező részére költséget nem állapított meg, figyelemmel arra, hogy ügyvédi, illetve jogtanácsosi képviselet hiányában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról rendelkező 2005. évi XVII. törvény 4. §-a folytán alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdésében foglalt készkiadás és munkadíj nem volt érvényesíthető, a Pp. 75. § (3) bekezdése szerint a kérelmezőnek útiköltsége és keresetkiesése pedig - a nemperes eljárás jellegéből adódóan - nem merült fel.

[23] A végzés elleni jogorvoslatot a Gytv. 9. § (2) bekezdésének utolsó fordulata zárja ki.

Budapest, 2016. év október hó 28. napján

Dr. Tóth László s.k.

a tanács elnöke

Kovács József s.k. ülnök, Dr. Legényné Nagy Ildikó s.k. ülnök

(Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 29.Kpk.46.230/2016.)