658/B/1994. AB határozat

az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 33. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását arra hivatkozással kérték, hogy az eltérően szabályozza az adólevonási jogosultságot a benzin, illetve a gázolaj üzemanyag felhasználók esetében. Az indítvány tartalmából és az indítványozók által idézett jogszabályi rendelkezésből egyértelműen megállapítható, hogy indítványozók az utólagos normakontrollt az Áfa tv. 33. § (2) bekezdésének a) pontjára nézve kérik lefolytatni.

A Áfa tv. 33. § (2) bekezdés a) pontjának az indítvány előterjesztésekor hatályos szövege úgy rendelkezett, hogy az adóalany által fizetendő adó összegéből nem vonható le az ólmozott és ólmozatlan motorbenzinek után előzetesen felszámított adó. A gázolaj előzetesen felszámított adójának levonására vonatkozóan az Áfa tv., illetve annak hivatkozott bekezdése nem tartalmazott tiltást. Az indítványozók előadták, hogy e szabályozás következtében visszás helyzet alakult ki, mivel a hivatásszerűen tehergépkocsi-fuvarozással foglalkozó vállalkozók közül azok, akik benzinüzemű gépkocsit üzemeltetnek, a vásárolt üzemanyag után előzetesen felszámított adót az általuk fizetendő adóból nem vonhatják le, míg a gázolajüzemű tehergépkocsi-tulajdonosok számára az Áfa tv. az adólevonást lehetővé teszi. Álláspontjuk szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány 70/I. §-át, mivel a közterhek viselésében nem a jövedelmi és vagyoni viszonyok alapján differenciál, hanem aszerint, hogy az állampolgár, a vállalkozó "milyen üzemanyag meghajtású gépjárművet üzemeltet".

Az Áfa tv. 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja többször módosult, jelenleg hatályos szövege az említett üzemanyagok után előzetesen felszámított adó levonása tekintetében az indítványozók által támadott rendelkezéshez képest azonos szabályozást tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a tartalmi egyezőségre tekintettel érdemben folytatta le.

II.

Az Alkotmány 70/I. §-a a következőképpen rendelkezik:

"A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

Az Áfa tv. 33. § (2) bekezdés a) pontja az indítvány előterjesztésekor a következő rendelkezést tartalmazta:

"(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:

a) az ólmozott és ólmozatlan motorbenzinek (ITJ 55-13-11, 12, 13, 14) és a háztartási (MEKALOR) tüzelőolaj (ITJ 55-16-1) beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik;"

Az Áfa tv. 33. § (2) bekezdésének az 1998. évi LXIV. törvény 6. §-ával megállapított, 1999. I. l-jétől hatályos szövege az alábbiak szerint rendelkezik:

"(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:

a) ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 36) beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik;"

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az általános forgalmi adózás rendszerében az adóalany csak a termékhez vagy a szolgáltatáshoz hozzáadott érték után adózik. Ebből következően az adóalany - Áfa tv. 34. § (1) bekezdés - az előző fázisokban megfizetett (előzetesen felszámított) adót levonhatja az általa felszámított adók összegéből és csak a különbözetet kell rendeznie az adóhatósággal [48. § (1) bekezdés]. Egyes termékeket, szolgáltatásokat az Áfa tv. fogyasztói felhasználásnak minősít, ezért az adórendszer logikájából következően ezeknek az előzetesen felszámított forgalmi adóját az adóalany a saját adókötelezettségéből, tehát az általa felszámított adók összegéből nem vonhatja le. Az indítvánnyal támadott 33. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a továbbértékesítés kivételével, nem vonható le az adóalany által fizetett adó összegéből az ólmozott és ólmozatlan motorbenzinnek - amelyet jellemzően nem gazdasági célra használnak fel, és amelynek a gazdasági célú felhasználása utólag kielégítő módon nem ellenőrizhető - a beszerzés során előzetesen felszámított adója, azaz a hivatkozott rendelkezés az adóalany által a termékhez hozzáadott érték egy részét elvonja az állami költségvetés számára. (A jogalkotó a korábbi szabályozással egyezően tiltja az ólmozott és ólmozatlan motorbenzin beszerzésekor előzetesen felszámított áfa levonását. A 33. § (2) bekezdés a) pontjának az indítvány benyújtásakor, valamint a jelenleg hatályos szövege azonos termékekről rendelkezik, azzal a változással, hogy a termékazonosítás a hatályos szövegben a Kereskedelmi Vámtarifa [vtsz.] kódszámán alapul.) Hasonló tartalmú szabályozás található az Áfa tv.-nek az indítvánnyal egyébként nem érintett 33. § (1) bekezdés c) pontjában, amely a személygépkocsi üzemeltetéséhez felhasznált üzemanyagra előzetesen felszámított adóról rendelkezik. A teherfuvarozásban jellemzően használt gázolajüzemű gépjárművek üzemanyagára előzetesen felszámított adó levonását a támadott rendelkezés nem tiltja. Az Áfa tv. szállítás esetében az adó százalékos mértékét kiemeli az általános adómérték alól és arra kedvezményes (12 százalékos) adókulcsot rendel alkalmazni.

Az Alkotmánybíróság több határozatában elemezte az adó jogintézményének rendeltetését. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette: "... az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes és jogi személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg - az állami újraelosztás révén - a különböző közérdekű feladatok ellátásához. Emellett azonban az adó - bár másodlagosan, de egyáltalán nem elhanyagolhatóan - az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit azáltal, hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákat adókötelezettség alá von, illetőleg nem von, továbbá adókedvezményben részesít vagy nem részesít. E tekintetben a törvényalkotó "alkotmányos mozgástere" rendkívül széles, mint ahogyan arra az Alkotmánybíróság több határozata is utal." [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998. 240., 246.] A jogalkotót megillető széles szabályozási jogkör az Áfa tv. esetében azt jelenti, hogy az adóköteles termékek és szolgáltatások körének, az áfa mértékének, az előzetesen lerótt adó levonásának, az adó visszaigénylésének meghatározásában a jogalkotó szabadon mérlegelhet. Az áfa levonása nem tekinthető alkotmányos alapjognak. Az Alkotmány 70/I. §-ából "csak az következik, hogy a közterhekhez való hozzájárulást a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva szabad megállapítani." (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 539., 540-541.)

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2001. augusztus 28.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró