382/B/1995. AB határozat
a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 39. § (2) bekezdése, valamint a Szerzői Jogvédő Hivatal létesítéséről szóló 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja; a Szerzői Jogvédő Hivatal létesítéséről szóló 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszt pedig visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Vhr.) 39. § (2) bekezdése szerint közzétett zenemű nyilvános előadásáért, mechanikai előadás céljára szolgáló készülékre való átviteléért (pl. hangfelvétel, rádió és TV előadás, film- és videoháttérzene rögzítése), közzétett irodalmi mű hangfelvételéért, valamint - ha a felek másképp nem rendelkeznek - a színpadi mű nyilvános előadásáért járó szerzői díjat és a szoftver felhasználására kötött szerződés alapján nem jogi személynek járó szerzői díjat a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz kell befizetni.
A Szerzői Jogvédő Hivatal létesítéséről szóló 106/1952. (XII. 31.) MT rendelet 10. § (2) bekezdése szerint a szerzői jogdíjat akkor is a Hivatalhoz kell befizetni [6. § (1) bek.], ha a szerzői jogdíj iránti igényt a szerző - perben vagy peren kívül - saját maga érvényesíti.
Az MT rendelet 6. § (1) bekezdése szerint zeneművek nyilvános előadásáért, mechanikai előadás céljára szolgáló készülékre való átviteléért (hanglemezfelvétel, rádióelőadás stb.), színpadi művek nyilvános előadásáért a szerzőnek vagy jogutódjának járó szerzői jogdíjakat a Hivatalhoz kell befizetni.
Az Szjt. 13. § (3) bekezdése szerint a szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása ellenében - ha a törvény másképp nem rendelkezik - díjazás illeti meg. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le.
Az Szjt. 56. § (3) bekezdése szerint e törvény végrehajtásáról a Kormány a művelődési és közoktatási miniszter útján gondoskodik, aki ennek során a felhasználási szerződéseknek a törvényben nem szabályozott feltételeit, valamint a szerzői díjak és az e törvény alapján járó egyéb díjak mértékét rendelettel megállapíthatja.
Az indítvány benyújtását követően a szerzői és a szomszédos jogok közös kezeléséről szóló 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet 16. §-a - hatálybalépésével egyidejűleg - az MT rendeletet hatályon kívül helyezte azzal, hogy a hatályukat vesztő rendelkezéseket e rendelet 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott időpontig alkalmazni kell. [A közös jogkezeléssel kapcsolatban tartalmaz rendelkezéseket a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző egyesületek nyilvántartásának szabályairól szóló 5/1997. (II. 12.) MKM rendelet is.]
A Korm. rendelet 12. § (2) bekezdése szerint a rendelet hatálybalépésekor közös jogkezelést végző szervezetek e tevékenységüket a korábbi jogszabályok alapján mindaddig folytathatják, amíg a tevékenységi körükbe tartozó közös jogkezelésre vonatkozóan a miniszter más szervezetet nem vesz nyilvántartásba, illetve - a 14. § (3) bekezdésében szabályozott esetben - amíg a nyilvántartásba vett egyesület közös jogkezelési tevékenységét meg nem kezdi.
2. Az indítványból és mellékleteiből az állapítható meg, hogy az indítványozó önálló rendező szervként a könnyűzene területén működő hivatásos művészek és együttesek műsoros előadásait rendezi és szervezi. E tevékenysége alapján a művészek és a szerzők részére jogdíjat fizet. Mindazokban az esetekben, amikor a szervezésében illetve rendezésében fellépő előadó egyben szerző is volt, a szerzőkkel egyetértve abban állapodtak meg, hogy a szerzők a szerzői jogdíjról lemondanak, erre tekintettel mint előadók megemelt összegű tiszteletdíjat kapnak.
A Szerzői Jogvédő Hivatal e gyakorlat jogszerűségét nem ismerte el, és a szerzői jogdíj megfizetése iránt pert indított. Ebben a perben az indítványozó azzal is védekezett, hogy a szerzők jogdíjukról lemondtak, a Hivatal joga pedig csak járulékos jellegű. Joglemondó nyilatkozatot azonban nem csatolt. A keresetnek helyt adó, 1993. január 22-én kelt első fokú ítélet fellebbezés hiányban jogerőre emelkedett.
Az indítványozó e határozat ellen perújítással élt. Perújítási kérelmét, amelyet a szerzők utóbb csatolt joglemondó nyilatkozataira alapított, a bíróság mint meg nem engedhetőt, elutasította. Határozata indokolásában a bíróság azzal érvelt, hogy a joglemondó nyilatkozatok nem alkalmasak arra, hogy az indítványozó és a Hivatal közötti elszámolási jogviszonyban értékelhetők legyenek, mert a szerzők a Vhr. 39. § (2) bekezdésére tekintettel nem jogosultak lemondani a Hivatal felé járó jogdíjakról. Az első fokú határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta. Határozata indokolásában utalt az MT rendelet 10. § (2) bekezdésére is.
Az indítványozónak az Alkotmánybírósághoz 1995. május 10-én benyújtott beadványában kifejtett álláspontja szerint a rendelkezési jog a tulajdonhoz való alapvető jog (Alkotmány 13. § (1) bek.) lényeges tartalma. Alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja (Alkotmány 8. § (2) bek.). Állította, hogy az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jogszabály alkotmányellenes, mert annak következtében a szerző a díj felett önállóan nem rendelkezhet, így arról le sem mondhat. E szabályozás ellen alkotmányjogi panaszt érvényesített; támadott rendelkezésként az MT rendelet 10. § (2) bekezdését is megjelölte.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat tartalmuk szerint bírálta el. Azt vizsgálta, hogy az ún. közös jogkezelés jogkövetkezménye a szerzők vagyoni jogosultságainak egyikét, a díjazáshoz való jogot, pontosabban a díjjal való rendelkezési jogot a tulajdonhoz való alapvető jogot sértő módon korlátozza-e. Sérti-e a tulajdonhoz való jogot az a szabály, amely a felhasználókat a díj Hivatalhoz való befizetésére kötelezi [Vhr. 39. § (2) bek.].
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 13. §-a szerint:
"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
Az Alkotmány 8. §-a szerint:
"(1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
A vizsgált esetben az ún. közös jogkezelés körébe tartozó jogdíjakkal kapcsolatos közhatalmi korlátozást kifogásolja az indítványozó.
Az Alkotmánybíróságnak ezért az indítvány alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ilyen esetekben a Hivatal kötelező közbeiktatása a felhasználó és a szerző közé a szerzői jogdíjak beszedését és kifizetését illetően alkotmányellenesen korlátozza-e a szerző tulajdonhoz való jogát.
A kifogásolt rendelkezések arról szólnak, hogy a jogdíjat a felhasználónak a Hivatalhoz kell befizetnie. Nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a szerzőt megfosztaná a jogdíjról való lemondástól. Más kérdés, hogy a közös jogkezelés jellegzetességeiből adódóan ez a joga a szerzőnek csak a jogdíj befizetése (és felosztása) után nyílik meg.
Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a szerzői joggal kapcsolatban nemzetközi együttműködés alapján a közös jogkezelés a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettsége is, viszonosság alapján. [Utal erre "A szerzői és a szomszédos jogok érvényesítésére szolgáló intézményrendszer átalakításáról és a szerzői jogot érintő egyéb kérdésekről" szóló 2009/1996. (I. 18.) Korm. határozat is. Eszerint a szerzői jogok védelmére vállalt nemzetközi kötelezettségek és a jogvédelem szintjének fenntartása megkívánja, hogy a közös jogkezelés a szervezeti átalakulás idején is folyamatos legyen, s annak hatékonysága ne csökkenjen.]
A szerző vagyoni jogait, a díj feletti rendelkezést részben korlátozó szabály a közös jogkezelésből eredően szükségszerű, a közérdekre tekintettel nem valósítja meg a tulajdonhoz való alapvető jog aránytalan és ezért alkotmányellenes korlátozását. Éppen a szerzők érdekében való és egyedül a felhasználókat korlátozza abban, hogy a szerzővel a díjazása tekintetében hátrányára állapodjanak meg. A szerzők egyébként a díjjal ezt követően már korlátozás nélkül rendelkezhetnek.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Vhr. 39. § (2) bekezdését támadó indítványt elutasította.
III.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. §-a szerint:
"(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."
A bírósági határozatokból megállapíthatóan az indítványra okot adó ügyben a bíróságok a Vhr. 39. § (2) bekezdését alkalmazták. Ezt nem érinti az sem, hogy a másodfokú bíróság a határozata indokolásában az MT rendelet 10. § (2) bekezdésére is utalt, amelynek értelmében még akkor is a Hivatalhoz kell a szerzői jogdíjat befizetni, ha a szerzői jogdíj iránti igényt a szerző saját maga érvényesíti.
Az indítványra okot adó konkrét ügyben az állított jogsérelem nem az MT rendelet 10. § (2) bekezdése alkalmazása folytán következett be, ellene alkotmányjogi panasz előterjesztésének nincs meg a törvényben előírt feltétele. Mivel pedig a rendelkezést az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezték, az Abtv. 1., 37., 40. §-ára és a 42. § (1) bekezdésére figyelemmel nincs helye utólagos és elvont normakontroll-eljárásnak sem [1449/B/1992/14. AB végzés, ABH 1994. 561, 564, 859.].
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az MT rendelet 10. § (2) bekezdését támadó indítványt visszautasította.
Budapest, 1997. november 26.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró