BH 2012.10.238 I. A zsarolás bűntette megállapítására adhat alapot a terhelt részéről az idős korú sértett hosszú időszakon át tartó ok nélküli rendszeres bántalmazása, amely miatt a sértett az újabb bántalmazásától való komoly félelme folytán már további fenyegetés vagy erőszak tényleges kifejtése nélkül is eleget tesz a terhelt anyagi természetű követelésének. Ilyenkor - miután a követelést megelőző bántalmazások célja nem a követelés kikényszerítése volt, a zsarolás bűntettével halmazatban a könnyű testi sértés megállapításának lehet helye [Btk. 323. §, 138. §, 170. § (1) bek.].

II. A súlyos testi sértés a könnyű testi sértés minősített esete, ennélfogva e két bűncselekmény folytatólagos egységként történő értékelése nem kizárt [Btk. 170. § (1), (2) bek.].

A városi bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, a Btk. 170. § (1) bekezdése szerinti testi sértés vétségében, amelyből az egyik bűncselekmény folytatólagosan elkövetett; továbbá a 170. § (2) bekezdése szerinti testi sértés bűntettében; a 323. § (2) bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében; 5 rendbeli, a 277. § (1) bekezdés I. fordulata szerinti okirattal visszaélés vétségében; a 175. § (1) bekezdés szerinti személyi szabadság megsértésének bűntettében; a 271. § (1) bekezdés szerinti garázdaság vétségében; a 233. § (1) bekezdés szerinti hamis vád bűntettében; valamint a 242/A. § (2) bekezdése szerinti hatósági eljárás akadályozása bűntettének kísérletében. Ezért halmazati büntetésül hat évi fegyházbüntetésre és hat évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

I. B. sértett a terhelttel kötött megállapodása alapján 2006 őszétől a terhelt házában lakott, aki gondoskodott élelmezéséről is, ennek fejében a sértett a havi - kb. 25 000 forint összegű - szociális juttatását átadta a terheltnek.

2007 tavaszát követően a terhelt napi, illetve heti rendszerességgel bántalmazta a sértettet, őt ököllel, seprűnyéllel, kapanyéllel ütlegelte. A bántalmazás következtében a sértettnek nyolc napon belül gyógyuló sérülései keletkeztek, de ezek miatt korábban orvosnál nem járt. 2008. október 7. napján azonban joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt.

2008. szeptember elején a terhelt egy seprűnyéllel kétszer megütötte a sértettet. Az egyik ütés a szemöldökénél, a másik bal arcfelénél érte. Az ütés következtében a sértett bal oldali állkapcsának törését szenvedte el, e sérülés gyógytartama nyolc napon túli, tényleges gyógytartama 3-4 hét.

A terhelt a 2007 tavasza és 2008. október 6. napja közötti időszakban a sértettet rendszeres bántalmazással megfélemlítette, tőle a megemelt összegű - havi 65 000 forintos - járulékát, illetve nyugdíját követelve, amit a többszöri bántalmazás hatására a sértett neki rendszeresen át is adott. Emellett átadta a terhelt követelésére a 2008 augusztusában nyugdíj-kiegészítésként kapott 500 000 forintot is.

A terhelt 2007 tavaszán elvette a sértettől személyi igazolványát, lakcímkártyáját, adóazonosító kártyáját, társadalombiztosítási kártyáját, illetve közgyógyellátási igazolványát, és ezeket az okiratokat magánál tartotta.

A sértett 2008. október 7. napján - miután a bal lábszárán a terhelt bántalmazása következtében keletkezett sérülése elfertőződött - megjelent a T.-i Rendőrkapitányságon azzal a céllal, hogy ott a terhelt ellen feljelentést tegyen. Erről értesülve a terhelt feleségével együtt ugyancsak a kapitányságra ment, és az ott-tartózkodó sértettet megragadva megpróbálta őt az épületből kivonszolni. Ezalatt a sértettet személyi szabadságától rövid időre megfosztotta.

A terhelt a sértettet azért akarta eltávolítani a rendőrségről, hogy ne tudjon feljelentést tenni. Ebben csak a kiabálásra oda érkező két rendőr akadályozta meg. A sértett ezután a terhelt ellen feljelentést tett, ami alapján zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelttel szemben nyomozás indult.

A kapitányság épületét elhagyva a terhelt veszekedni kezdett a feleségével, akit két alkalommal, nyitott tenyérrel arcul is ütött. A bántalmazás következtében a felesége nyolc napon belül gyógyuló, a száj sebzésével, vérzéssel járó sérülést szenvedett el. R.-né a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt 2008. október 7. napján joghatályos magánindítványt terjesztett elő. A terhelt cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen.

A terheltet az ellene zsarolás bűntette miatt indult nyomozás során - védője jelenlétében - gyanúsítottként hallgatta meg L. Zs. rendőr-főtörzsőrmester és erről jegyzőkönyv készült, amelyet a jelenlévők aláírtak. A Szolnoki Városi Ügyészséghez 2009. április 1-jén küldött beadványában a terhelt azt állította, hogy a jegyzőkönyvbe valótlanul és utólag került bele az, hogy ő elismerte, miszerint a feleségét egy alkalommal szájon vágta.

A megyei bíróság a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú határozatot ítéletével megváltoztatta: a folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségeként, valamint testi sértés bűntetteként értékelt cselekményeket a Btk. 170. § (2) bekezdés szerinti folytatólagosan elkövetett testi sértés bűntettének minősítette; egyebekben - a bűncselekmények megnevezését pontosítva - helybenhagyta azt.

Az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást kiegészítette, azzal, hogy a terhelt utasítására a sértett tulajdonát képező ingatlan bérbeadásából származó 60 000 forintot is a terhelt felesége kapta kézhez.

A jogerős határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen az ítélet megváltoztatása, enyhébb büntetés kiszabása, másodlagosan hatályon kívül helyezés és megismételt eljárás lefolytatása érdekében.

Részben arra hivatkozott, hogy a terhére megállapított bűncselekményeket nem követte el. A sértett önként fizetett ellátása és lakhatása fejében, őt soha nem bántalmazta, a sértett sérüléseit ittas állapotban elszenvedett balesetei során szerezte, őt nem tartotta félelemben, szabadon közlekedett, iratait nem vette el, azokat a sértett önszántából adta át az ő feleségének, a rendőrkapitányság épületéből sem akarta eltávolítani, csupán beszélt vele, és eközben átkarolta, személyi szabadságát nem sértve meg; igazát azonban a bíróság nem hagyta bizonyítani.

Támadta a cselekmények minősítését is. Álláspontja szerint a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző testi sértés vétsége nem foglalható a folytatólagosság egységébe a (2) bekezdés szerinti testi sértés bűntettével, mivel az utóbbi nem az (1) bekezdés szerinti bűncselekmény minősített esete. Emellett a könnyű testi sértés vétségének és a zsarolás bűntettének bűnhalmazata is kizárt, ez ugyanis a testi sértés kétszeres értékelését jelenti, így bűnössége megállapítására az e tényállási pontban leírt könnyű testi sértés vétségében törvénysértően került sor.