AVI 2016.5.40 Csak szőlőbornak minősülő ital esetén állapítható meg kedvezőbb mértékű jövedéki adófizetés [2003. évi CXXVII. törvény 79. § (2) bekezdés]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28735/2013/2. (15/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.)), Kúria Kfv.35353/2013/7. (15/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.), *AVI 2016.5.40*, BH 2014.6.192), 3050/2015. (III. 2.) AB végzés

***********

A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző, 22051010 vámtarifaszámú, ízesített boralapú, (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a terméket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka utasítására az elsőfokú hatóság a 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra a felperesnél felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2011. december 29. napján kelt határozatával a korábbi határozatát akként változtatta meg, hogy az alapellenőrzés megállapításainak fenntartása mellett a felperes terhére jövedéki adónemben 53 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes összegben adóhiánynak minősített, az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. április 18. napján kelt határozatával a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 49 572 600 Ft-ra változtatta, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseinek fenntartása mellett. A felperes által szőlőborként feltüntetett italokat több tagállami adóhatóság megkeresését követően egyéb bornak minősítette, mert ezek alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezett, a gyártása során alkoholtartalmú aromák hozzáadása történt. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. különbséget tesz a szőlőbor és egyéb bor fogalma között, melynek adójogi elhatárolása egyértelműen a termékek alkoholtartalmának kizárólagos vagy nem kizárólagos erjedésén alapul.

A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. A Jöt. rendelkezése alapján az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a szőlőborban jelenlévő tiszta alkoholtartalom kialakulása kizárólag erjedés útján mehet végbe, ellenben a fenti termékekhez a gyártó alkoholtartalmú aromákat, illetve alkoholban feloldott anyagokat adott. Azzal is érvelt, hogy a NAV szakértői intézetének állásfoglalása szerint a kizárólagos erjedés fogalma nem engedi meg az alkoholtartalmú aromák vagy más alkoholtartalmú anyagok borhoz való hozzáadását. A Jöt. rendelkezéseiből pedig az a jogalkotói szándék következik, hogy a szőlőbort kedvezőbb adójogi megítélésben kívánta részesíteni. A 95/2. EK irányelv és az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai élelmiszer-biztonsági szempontból az irányadók, ezek nem befolyásolják a jövedéki terméknek a jövedéki adó szempontjából történő besorolását. Hangsúlyozta, hogy a hatóság szabadon választhatja meg a szabad bizonyítási rendszer okán azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges mértékben tisztázza. A perbeli esetben ez a német adóhatóság válasza volt, amely a gyártási technológia ismerete folytán a termék tényleges vizsgálata nélkül is a termékjellemzők megalapozott megállapításához és a termékek minőségének kellő bizonyítottságához vezetett.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperes, valamint az elsőfokú hatóság határozatának megváltoztatásával a kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a korábbi Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott, a termékhez kapcsolódó besorolást, illetve, hogy a NAV szakértői intézetének tájékoztatását mind a hatóság, mind a bíróság félreértelmezte. A szakértői intézet azon megállapításait, amelyek az adózóra nézve kedvezőbb megállapítást tartalmaznak figyelmen kívül hagyták, míg amelyek a felperesre nézve hátrányosak, elfogadták. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 95/2. EK irányelv általa hivatkozott rendelkezéseit, sőt, annak hatályon kívül helyezését rögzítette helytelenül ítéletében, illetve az ezen alapuló 56/2004. FVM rendelet szabályozását is semmibe vette. Pedig az adójogi besorolás tekintetében mindkettő releváns meghatározásokat tartalmaz, hiszen ezek hiányában a Jöt. vonatkozó bekezdése értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná válna. Ezen túlmenően előzetes döntéshozatali kérelemmel élt.