BH 2014.6.192 A jövedékiadó-mérték meghatározásakor nem a tarifális besorolás az irányadó, hanem a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések [2003. évi CXXVII. tv. 79. § (1) és (2) bek.].

[1] A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel.

[2] A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző vámtarifaszámú, ízesített boralapú (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a terméket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban.

[3] A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka utasítására az első fokú hatóság a 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra a felperesnél felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2011. december 29. napján kelt határozatával a korábbi határozatát akként változtatta meg, hogy az alapellenőrzés megállapításainak fenntartása mellett a felperes terhére jövedékiadó-nemben 53 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes összegben adóhiánynak minősített, az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. április 18. napján kelt határozatával a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 49 572 600 Ft-ra változtatta, az első fokú határozat egyéb rendelkezései­nek fenntartása mellett.

[5] A felperes által szőlőborként feltüntetett italokat több tagállami adóhatóság megkeresését követően egyéb bornak minősítette, mert ezek alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezett, a gyártása során alkoholtartalmú aromák hozzáadása történt. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. különbséget tesz a szőlőbor és egyéb bor fogalma között, melynek adójogi elhatárolása egyértelműen a termékek alkoholtartalmának kizárólagos vagy nem kizárólagos erjedésén alapul.

[6] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.

[7] A Jöt. rendelkezése alapján az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a szőlőborban jelen lévő tiszta alkoholtartalom kialakulása kizárólag erjedés útján mehet végbe, ellenben a fenti termékekhez a gyártó alkoholtartalmú aromákat, illetve alkoholban feloldott anyagokat adott. Azzal is érvelt, hogy a NAV szakértői intézetének állásfoglalása szerint a kizárólagos erjedés fogalma nem engedi meg az alkoholtartalmú aromák vagy más alkoholtartalmú anyagok borhoz való hozzáadását. A Jöt. rendelkezéseiből pedig az a jogalkotói szándék következik, hogy a szőlőbort kedvezőbb adójogi megítélésben kívánta részesíteni. A 95/2. EK irányelv és az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai élelmiszer-biztonsági szempontból az irányadók, ezek nem befolyásolják a jövedéki terméknek a jövedéki adó szempontjából történő besorolását.

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

[9] Elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperes, valamint az első fokú hatóság határozatának megváltoztatásával a kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a korábbi Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott, a termékhez kapcsolódó besorolást, illetve, hogy a NAV szakértői intézetének tájékoztatását mind a hatóság, mind a bíróság félreértelmezte. A szakértői intézet azon megállapításait, amelyek az adózóra nézve kedvezőbb megállapítást tartalmaznak, figyelmen kívül hagyták, míg amelyek a felperesre nézve hátrányosak, elfogadták. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 95/2. EK irányelv általa hivatkozott rendelkezéseit, sőt annak hatályon kívül helyezését rögzítette helytelenül ítéletében, illetve az ezen alapuló 56/2004. FVM rendelet szabályozását is semmibe vette.

[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

[11] A Kúriának azt kellett eldöntenie, hogy a perbeli termékek jövedékiadó-mértéke tekintetében kizárólag a nemzeti jog alapján kell állást foglalni vagy az európai uniós jog rendelkezései akár közvetlenül, akár közvetve figyelembe veendők. Elsődlegesen azonban le kell szögezni, hogy nem a két termék tarifális besorolásáról kellett határozni, hanem arról, hogy a nemzeti jövedéki törvény alapján milyen mértékű jövedéki adó megfizetésére köteles a felperes.

[12] Egyetértett a Kúria az elsőfokú bíróság és a vámhatóság azon álláspontjával, hogy a nemzeti szabályozást nem korlátozza sem alkalmazásában, sem értelmezésében olyan európai uniós norma, amelyre a felperes kereseti, illetve felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. Az elbíráláskor a Jöt. fogalmi rendszeréből kellett kiindulni. Ahhoz, hogy adófizetési kötelezettsége a felperesnek ne keletkezzen, a termékeknek a Jöt. értelmezése szerinti szőlőbornak kellett minősülniük. A Jöt. 79. § (1) bekezdés a) pont 1.2. pontja határozza meg a szőlőbor fogalmát. Ez alatt olyan bort ért, amelynek meghatározott tényleges alkoholtartalma van, és az alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezik. A kizárólag erjedés nyelvtani meghatározásából csak az következhet, hogy hozzáadott alkoholos aromát nem tartalmazhat, a bor alkoholtartalma csakis természetes erjedés útján jöhet létre.

[13] A Jöt. 79. § (2) bekezdés 3. pontja adja meg a kizárólagos erjedés fogalmát, ezen a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabályi rendelkezés szerinti kialakulását kell érteni. Nem vitásan az alperes határozataiban nem tüntette fel, hogy melyik jogszabály rendelkezéseit tekinti mérvadónak. Mindazonáltal felülvizsgálati ellenkérelmében utalt a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény és az FVM-PM együttes rendelet megfelelő előírásaira, amelyek e fogalom értelmezéséhez szükségesek. Ezzel a Kúria is egyetért, hiszen egyértelműen azok a szabályok vehetők figyelembe, amelyek a bor készítéséhez, előállításához szükséges szakmai szabályokat tartalmazzák. A jogszabályi megjelölés hiánya eljárási jogszabálysértést valósít meg, amely azonban nem volt olyan súlyú, hogy a határozat érdemét befolyásolná, és a határozat - ezzel összefüggésben az ítélet - hatályon kívül helyezéséhez vezetne.

[14] A Kúria álláspontja tehát az, hogy a bor előállítására, készítésére vonatkozó szakmai szabályokban foglalt olyan adalékanyagok kerülhetnek csak hozzáadásra, amelyek a kizárólagos erjedés folyamatát elősegítik. Ehhez képest minden olyan más adalékanyag, amely a folyamatban nem vesz részt, azt eredményezi, hogy a bor tényleges alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezik, ezért szőlőbornak tekinteni nem lehet. Ezeket az egyértelmű rendelkezéseket kellett alkalmazni a jövedéki adó szempontjából történő besorolásra, és ezekből az irányadó rendelkezésekből az alperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan következtetett arra, hogy a perbeli termékek, a Sangria és a GlühWein jövedéki szempontból nem tekinthetők szőlőbornak, ezért a kedvezőbb mértékű jövedékiadó-fizetés a termékekre nem állapítható meg.