15/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.)
Kapcsolódó határozatok:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28735/2013/2. (*15/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.)*), Kúria Kfv.35353/2013/7. (*15/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.)*, AVI 2016.5.40, BH 2014.6.192), 3050/2015. (III. 2.) AB végzés
***********
A jövedéki adóról szóló törvény 79. § (1) bekezdése meghatározza a szőlőbor fogalmát, amely alatt olyan bort ért, amelynek meghatározott tényleges alkoholtartalma van, és az alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezik. A kizárólag erjedés nyelvtani meghatározásából csak az következhet, hogy hozzáadott alkoholos aromát nem tartalmazhat, a bor alkoholtartalma csakis természetes erjedés útján jöhet létre. A kizárólagos erjedés alatt a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabályi rendelkezés szerinti kialakulását kell érteni. A bor előállítására, készítésére vonatkozó szakmai szabályokban foglalt olyan adalékanyagok kerülhetnek csak hozzáadásra, amelyek a kizárólagos erjedés folyamatát elősegítik. Ehhez képest minden olyan más adalékanyag, amely a folyamatban nem vesz részt, azt eredményezi, hogy a bor tényleges alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezik, ezért szőlőbornak tekinteni nem lehet. [a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 79. § (1) bekezdése]
A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző, 22051010 vámtarifaszámú, ízesített boralapú (Sangria) és Glühwein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a terméket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka utasítására a vámhatóság - a 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra - a felperesnél felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2011. december 29. napján kelt határozatával a korábbi határozatát akként változtatta meg, hogy az alapellenőrzés megállapításainak fenntartása mellett a felperes terhére jövedéki adónemben 53 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes összegben adóhiánynak minősített, az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. április 18. napján kelt határozatával a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 49 572 600 Ft-ra változtatta, az első fokú határozat egyéb rendelkezéseinek fenntartása mellett. A felperes által szőlőborként feltüntetett italokat - több tagállami adóhatóság megkeresését követően - egyéb bornak minősítette, mert ezek alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezett, a gyártása során alkoholtartalmú aromák hozzáadása történt. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. különbséget tesz a szőlőbor és egyéb bor fogalma között, melynek adójogi elhatárolása egyértelműen a termékek alkoholtartalmának kizárólagos vagy nem kizárólagos erjedésén alapul. A felperes keresetet nyújtott be, melyet az első fokú bíróság elutasított. Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a Jöt. rendelkezése alapján az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a szőlőborban jelenlévő tiszta alkoholtartalom kialakulása kizárólag erjedés útján mehet végbe, ellenben a fenti termékekhez a gyártó alkoholtartalmú aromákat, illetve alkoholban feloldott anyagokat adott. Azzal is érvelt, hogy a NAV Szakértői Intézetének állásfoglalása szerint a kizárólagos erjedés fogalma nem engedi meg az alkoholtartalmú aromák vagy más alkoholtartalmú anyagok borhoz való hozzáadását. A Jöt. rendelkezéseiből pedig az a jogalkotói szándék következik, hogy a szőlőbort kedvezőbb adójogi megítélésben kívánta részesíteni. A 95/2/EK irányelv és az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai élelmiszer-biztonsági szempontból irányadóak, ezek nem befolyásolják a jövedéki terméknek a jövedéki adó szempontjából történő besorolását. Hangsúlyozta, hogy a hatóság szabadon választhatja meg - a szabad bizonyítási rendszer okán - azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges mértékben tisztázza. A perbeli esetben ez a német adóhatóság válasza volt, amely a gyártási technológia ismerete folytán a termék tényleges vizsgálata nélkül is a termékjellemzők megalapozott megállapításához és a termékek minőségének kellő bizonyítottságához vezetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperes, valamint az első fokú hatóság határozatának megváltoztatásával a kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a korábbi Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott, a termékhez kapcsolódó besorolást, illetve, hogy a NAV Szakértői Intézetének tájékoztatását mind a hatóság, mind a bíróság félreértelmezte. A Szakértői Intézet azon megállapításait, amelyek az adózóra nézve kedvezőbb megállapítást tartalmaznak figyelmen kívül hagyták, míg a felperesre nézve hátrányosakat elfogadták. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 95/2/ EK irányelv általa hivatkozott rendelkezéseit, sőt, annak hatályon kívül helyezését rögzítette ítéletében helytelenül, illetve az ezen alapuló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet szabályozását is semmibe vette, annak ellenére, hogy az adójogi besorolás tekintetében mindkettő releváns meghatározásokat tartalmaz, hiszen ezek hiányában a Jöt. vonatkozó bekezdése értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná válna. Ezen túlmenően előzetes döntéshozatali kérelemmel élt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy egy korábbi, más adózó ügyében lefolytatott vizsgálat a felperes adóellenőrzésére nem hathatott ki, a hatóság a tagállami megkeresések során kapott válaszokra is figyelemmel hozta meg döntését és állapította meg, hogy a két kifogásolt termék alkoholtartalma nem kizárólag a szőlőbor erjedése során keletkezett, mivel azokhoz a gyártás során alkoholtartamú aromákat adtak hozzá. A felperes tárgyalást megelőzően előterjesztett beadványában arra is hivatkozott, hogy az Európai Bíróság C-59/94., C-64/94. számú ügyében a Sangria termékkel kapcsolatban hozott ítéletében azt a 2205 vámtarifaszám alá sorolta be, melynek a jövedéki adó mérték meghatározása tekintetében is lényeges szerepe van.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúriának azt kellett eldöntenie, hogy a perbeli termékek jövedéki adómértéke tekintetében kizárólag a nemzeti jog alapján kell állást foglalni vagy az Európai Uniós jog rendelkezései akár közvetlenül, akár közvetve figyelembe veendők. Rámutatott a Kúria, hogy elsődlegesen le kell szögezni, hogy nem a két termék tarifális besorolásáról kell határozni, hanem arról, hogy a nemzeti jövedéki törvény alapján milyen mértékű jövedéki adó megfizetésére köteles a felperes. Egyetértett a Kúria az első fokú bíróság és a vámhatóság azon álláspontjával, hogy a nemzeti szabályozást nem korlátozza sem alkalmazásában, sem értelmezésében olyan európai uniós norma, amelyre a felperes kereseti, illetve felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. Az elbíráláskor a Jöt. fogalmi rendszeréből kellett kiindulni. Ahhoz, hogy adófizetési kötelezettsége a felperesnek ne keletkezzen, a termékeknek a Jöt. értelmezése szerinti szőlőbornak kellett minősülniük. A Jöt. 79. § (1) bekezdés a) pont 1.2. alpontja határozza meg a szőlőbor fogalmát. Ez alatt olyan bort ért, amelynek meghatározott tényleges alkoholtartalma van és az alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezik. A kizárólag erjedés nyelvtani meghatározásából csak az következhet, hogy hozzáadott alkoholos aromát nem tartalmazhat, a bor alkoholtartalma csakis természetes erjedés útján jöhet létre. A Jöt. 79. § (2) bekezdés 3. pontja adja meg a kizárólagos erjedés fogalmát, miszerint ezen a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabályi rendelkezés szerinti kialakulását kell érteni. Nem vitásan az alperes határozataiban nem tüntette fel, hogy melyik jogszabály rendelkezéseit tekinti mérvadónak. Mindazonáltal felülvizsgálati ellenkérelmében utalt a vonatkozó, hatályos jogszabályi rendelkezés megfelelő előírásaira, amelyek e fogalom értelmezéséhez szükségesek. Ezzel a Kúria is egyetért, hiszen egyértelműen azok a szabályok vehetők figyelembe, amelyek a bor készítéséhez, élőállításához szükséges szakmai szabályokat tartalmazzák. A jogszabályi megjelölés hiánya eljárási jogszabálysértést valósít meg, amely azonban nem volt olyan súlyú, hogy a határozat érdemét befolyásolná, és a határozat - valamint ezzel összefüggésben az ítélet - hatályon kívül helyezéséhez vezetne.
A Kúria álláspontja tehát az, hogy a bor előállítására, készítésére vonatkozó szakmai szabályokban foglalt olyan adalékanyagok kerülhetnek csak hozzáadásra, amelyek a kizárólagos erjedés folyamatát elősegítik. Ehhez képest minden olyan más adalékanyag, amely a folyamatban nem vesz részt, azt eredményezi, hogy a bor tényleges alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezik, ezért szőlőbornak tekinteni nem lehet. Ezeket az egyértelmű rendelkezéseket kellett alkalmazni a jövedéki adó szempontjából történő besorolásra, és ezekből az irányadó rendelkezésekből az alperes és az első fokú bíróság is helytállóan következtetett arra, hogy a perbeli termékek, a Sangria és a Glühwein jövedéki szempontból nem tekinthetők szőlőbornak, ezért a kedvezőbb mértékű jövedéki adófizetés a termékekre nem alkalmazható. A Kúria megállapította továbbá, hogy a tárgyaláson hivatkozott európai bírósági esetet nem kellett figyelembe venni, hiszen az nem a jövedéki adó meghatározására, hanem a Sangria tarifális besorolására vonatkozott. Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az első fokú bíróság helytállóan hivatkozott az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokra, azok tartalmát helyesen rögzítette és vont le megfelelő következtetést, ezért a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[Kúria Kfv.I.35.353/2013/7. szám; Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.28.735/2013/2. szám]