62018CJ0419[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2019. november 7. Profi Credit Polska S.A. w Bielsku Białej és Profi Credit Polska S.A. z siedzibą w Bielsku- Białej kontra Bogumiła Włostowska és társai. A Sąd Rejonowy dla Warszawy Pragi-Południe w Warszawie és Sąd Okręgowy w Opolu (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek. Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - A 3. cikk (1) bekezdése - A 6. cikk (1) bekezdése - A 7. cikk (1) bekezdése - 2008/48/EK irányelv - A 10. cikk (2) bekezdése - Fogyasztói hitelmegállapodások - Az e megállapodásból eredő követelés biankó saját váltó kiállításával való biztosításának megengedhetősége - Váltótartozás megfizetése iránti kérelem - A bírósági hatáskör terjedelme. C-419/18. és C-483/18. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2019. november 7. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - A 3. cikk (1) bekezdése - A 6. cikk (1) bekezdése - A 7. cikk (1) bekezdése - 2008/48/EK irányelv - A 10. cikk (2) bekezdése - Fogyasztói hitelmegállapodások - Az e megállapodásból eredő követelés biankó saját váltó kiállításával való biztosításának megengedhetősége - Váltótartozás megfizetése iránti kérelem - A bírósági hatáskör terjedelme"

A C-419/18. és C-483/18. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Sąd Rejonowy dla Warszawy Pragi-Południa w Warszawie (varsói Praga-Południe kerületi bíróság, Lengyelország), illetve a Sąd Okręgowy w Opolu, II Wydział Cywilny Odwoławczy (opolei regionális bíróság, II. polgári fellebbviteli kollégium, Lengyelország) a Bírósághoz 2018. június 26-án, illetve július 24-én érkezett, 2018. február 13-i és július 3-i határozataival terjesztett elő

a Profi Credit Polska S. A.

és

Bogumiła Włostowska,

Mariusz Kurpiewski,

Kamil Wójcik,

Michał Konarzewski,

Elżbieta Konkacka-Kłębecka,

Monika Karwowska,

Stanisław Kowalski,

Anna Trusik,

Adam Lizoń,

Włodzimierz Lisowski (C-419/18)

között folyamatban lévő eljárásban,

valamint

a Profi Credit Polska S. A.

és

OH (C-483/18)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, M. Safjan, L. Bay Larsen és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és S. Šindelková, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Goddin, K. Herbout-Borczak és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 85. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 3. cikke (1) bekezdésének, 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o., HL 2010. L 199., 40. o., HL 2011. L 234., 46. o.) rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket a Profi Credit Polska S. A. felperes és egyrészt Bogumiła Włostowska, Mariusz Kurpiewski, Kamil Wójcik, Michał Konarzewski, Elżbieta Kondracka-Kłębecka, Monika Karwowska, Stanisław Kowalski, Anna Trusik, J. Adam Lizoń és J. Włodzimierz Lisowski alperesek, másrészt OH alperes között, az alperesek által a hitelmegállapodásokra tekintettel kiállított biankó saját váltókból eredő váltótartozásokon alapuló követelések megfizetése iránti kérelmek tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 93/13 irányelv

3 A 93/13 irányelv huszadik és huszonnegyedik preambulumbekezdése így rendelkezik:

"mivel a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni; mivel a fogyasztó számára lehetőséget [helyesen: számára ténylegesen lehetőséget] kell biztosítani, hogy megismerhesse az összes feltételt; és mivel kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónak elfogadni;

[...]

mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását".

4 Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy:

"Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit."

5 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

"Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára."

6 A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:

"A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással [helyesen: az árnak vagy a díjazásnak az ellenértékként nyújtott szolgáltatással vagy szállított áruval való megfelelésére], amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek."

7 Ezen irányelv 5. cikke szerint:

"Olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamennyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak [helyesen: feltételeknek mindig világosnak] és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó. [...]"

8 Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

9 A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását."

A 2008/48 irányelv

10 A 2008/48 irányelv 1. cikkében meghatározottak szerint ezen irányelv célja a fogyasztóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos megállapodásokra vonatkozó tagállami szabályok egyes aspektusainak összehangolása.

11 Ezen irányelv 10. cikkének (2) bekezdése felsorolja többek között azokat az információkat, amelyeknek a hitelmegállapodásokban világosan és tömören szerepelniük kell.

12 Az említett irányelv 14. cikke a hitelmegállapodás keretében indokolás nélküli elállási jogot hoz létre a fogyasztó javára.

13 A 2008/48 irányelv "Jogok engedményezése" című 17. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

"A hitelmegállapodás szerinti hitelezői jogoknak vagy magának a hitelmegállapodásnak harmadik személyre történő engedményezése esetén a fogyasztó az eredeti hitelezővel szembeni bármilyen követelése tekintetében az engedményes ellen jogosult keresetet benyújtani, ideértve az ellentételezést is, ha ez az érintett tagállamban megengedett."

14 Ezen irányelv 19. cikke meghatározza a fogyasztói hitel teljeshiteldíj-mutatójának kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat.

15 Ezen irányelv "Harmonizáció és az irányelv kötelező jellege" című 22. cikke kimondja:

"(1) Amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn, vagy a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztók ne mondhassanak le a nemzeti jog ezen irányelvet végrehajtó vagy annak megfelelő rendelkezéseiben rájuk ruházott jogokról.

(3) A tagállamok továbbá biztosítják, hogy az általuk ezen irányelv végrehajtása során elfogadott rendelkezések a megállapodások szövegezéséből adódóan nem [helyesen: ne legyenek] megkerülhetők, különösen az ezen irányelv hatálya alá tartozó lehívások vagy hitelmegállapodások olyan hitelmegállapodásokba történő integrálásával, amelyek jellege vagy célja lehetővé teszi az irányelv alkalmazásának megkerülését.

(4) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyasztók ne veszítsék el az ezen irányelvben biztosított védelmet egy harmadik ország jogának a hitelmegállapodásra alkalmazandó jogként történő kiválasztásával, ha a hitelmegállapodás egy vagy több tagállam területéhez szorosan kötődik."

16 Ugyanezen irányelv "Szankciók" című 23. cikke szerint:

"A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük."

A lengyel jog

17 Az 1936. április 28-i módosított ustawa prawo wekslowe (a váltójogról szóló törvény; Dz. U. 2016., 160. tétel; a továbbiakban: a váltójogról szóló törvény) 10. cikke kimondja, hogy ha a váltó a kibocsátáskor hiányos volt és a pótlás a létrejött megállapodástól eltér, a váltóbirtokossal szemben a megállapodás megszegésére csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha a váltót a váltóbirtokos rosszhiszeműen szerezte, vagy ha a megszerzéssel kapcsolatban súlyos gondatlanságot követett el.

18 E rendelkezés e törvény 103. cikkének 2. §-a értelmében a saját váltóra is alkalmazandó.

19 Az említett törvény 17. cikke szerint a saját váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a kibocsátóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapul, kivéve ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett.

20 A váltójogról szóló törvény 101. cikke értelmében: "A saját váltó az alábbiakat tartalmazza:

1) a »váltó« elnevezést az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;

2) a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettségvállalást;

3) az esedékesség megjelölését;

4) a fizetési hely megjelölését;

5) annak a nevét, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;

6 a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölését;

7) a saját váltó kiállítójának aláírását."

21 Az 1964. november 17-i ustawa - Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartásról szóló törvény, módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szöveg; Dz. U. 2018., 155. tétel, a továbbiakban: kpc) 233. cikkének 1. és 2. §-a szerint a bíróság az előterjesztett bizonyítékok hitelességét és bizonyító erejét és az összegyűjtött anyagok teljes körű vizsgálata alapján értékeli. A bíróság ugyanezen az alapon értékeli, hogy hogyan értelmezendő a bizonyíték előterjesztésének fél általi megtagadása, vagy a bíróság előtt folyamatban lévő ügy vizsgálatát akadályozó bármely cselekménye.

22 A kpc 248. cikkének 1. §-a értelmében mindenki köteles a bíróság felhívására, a bíróság által megszabott határidő alatt, és az általa meghatározott helyen a birtokában levő és az ügy eldöntése szempontjából lényeges tény bizonyítékának minősülő minden okirat előterjesztésére, kivéve, ha az okirat bizalmas információkat tartalmaz.

23 A kpc 321. cikkének 1. §-ból kitűnik, hogy a bíróság "a kereseti követelésben nem szereplő tárgyról nem határozhat, és a kereseti követelésen nem terjeszkedhet túl".

24 A kpc 339. cikke 1. és 2. §-ának megfelelően, ha az alperes nem jelenik meg a tárgyaláson, és szóbeli vagy írásbeli észrevételt sem terjeszt elő a bíróság mulasztási ítéletet hoz. Ebben az esetben a felperes keresetben vagy az alperes részére a tárgyalást megelőzően kézbesített periratokban megjelölt ténybeli körülményekre vonatkozó állításait igaznak kell elfogadni, kivéve ha azokkal kapcsolatban megalapozott kétség merül fel vagy azokat a jogszabály megkerülése érdekében adták elő.

25 A 2008/48 irányelv rendelkezéseit a 2011. május 12-i ustawa o kredycie konsumencki (a fogyasztói hitelről szóló törvény, módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szöveg; Dz. U. 2016., 1528. tétel; a továbbiakban: a fogyasztói hitelről szóló törvény) ültette át a lengyel jogba. E törvény 41. cikke előírja:

"1. § [A] fogyasztó [...] saját váltójának, amelyet hitelezőnek a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő szolgáltatás teljesítése vagy biztosítása céljából adnak át, tartalmaznia kell a »nem rendeletre« vagy más azonos értelmű kifejezést.

2. § Ha a hitelező a »nem rendeletre« kifejezést [...] nem tartalmazó saját váltót vesz át, és e váltót [...] más személyre ruházza át, a hitelező köteles a fogyasztó kárát a váltó kifizetése útján megtéríteni [...]

3. § A 2. § akkor is alkalmazandó, ha a saját váltó vagy csekk a hitelező akarata ellenére került másik személy birtokába.

[...]"

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A C-419/18. sz. ügy

26 A Profi Credit Polska Lengyelországban székhellyel rendelkező társaság, amelynek fő tevékenysége hitelnyújtásból áll. E társaság az egyes adósokkal fogyasztói hitelmegállapodásokat kötött, amelyeknél a követelés megfizetését hiányos saját váltó, az úgynevezett "biankó saját váltó" biztosítja, amelyen eredetileg semmilyen összeg nincs feltüntetve. A szerződéses kötelezettségek hitelfelvevők általi nemteljesítése miatt a Profi Credit Polska, amely e saját váltók kedvezményezettje is, a saját váltókat az összeg feltüntetésével kitöltötte.

27 2016-tól kezdődően a Profi Credit Polska számos kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz az említett saját váltókon szereplő összegek megfizetése iránt.

28 E bíróság jelzi, hogy az előtte folyamatban lévő valamennyi jogvitában a felperes kizárólag a saját váltók alapján (a továbbiakban: a váltójogviszony) hajtotta be a követeléseit. Mivel a felperes a hitelmegállapodásokat nem nyújtotta be, az említett bíróságnak csak az első alapeljárásban áll rendelkezésére - az alperesnek köszönhetően - a váltókötelezettség alapjául szolgáló jogviszonyt létrehozó megállapodás (a továbbiakban: alapjogviszony). A többi ügyben az alperesek fogaltak állást. Ennélfogva ugyanezen bíróság úgy határozott, hogy nem ad helyt a felperes arra irányuló kérelmének, hogy az ügyekben fizetési meghagyásos eljárás keretében döntsön, hanem azokat rendes eljárásban bírálja el.

29 A kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy a 93/13 irányelvnek és a 2008/48 irányelvnek megfelelően a hitelezői minőséggel rendelkező eladó vagy szolgáltató jogszerűen biztosíthatja-e a hitelfelvevő fogyasztóval szembeni követelésének visszafizetését az utóbbi által kiállított biankó saját váltóval.

30 E bíróság kifejti, hogy a saját váltó kiállítása alapján elvont kötelezettség keletkezik. A nemzeti szabályozásból az következik, hogy a saját váltón alapuló fizetési felhívás esetén a bírósági felülvizsgálat terjedelme a váltójogviszonyra korlátozódik, és nem terjedhet ki a váltójogviszony alapjául szolgáló alapjogviszonyra. Az említett bíróság szerint az, hogy nem lehet hivatalból vizsgálni, hogy a váltókötelezettség alapjául szolgáló jogviszonyt létrehozó szerződés feltételei tisztességtelennek nyilváníthatók-e, nem az eljárás korlátaiból ered, hanem kizárólag a saját váltó mint az adós kötelezettségét megtestesítő értékpapír sajátos bizonyító erejéből.

31 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a váltójogról szóló törvény 10. és 103. cikkéből eredő követelményeknek való megfelelés érdekében a biankó saját váltó kiállítása mindig a saját váltó kitöltési módját meghatározó megállapodásnak az aláíró és a kedvezményezett általi megkötésével jár (a továbbiakban: váltómegállapodás). A nemzeti ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ez a megállapodás azzal a hatással jár, hogy az "adós jogosulttá válik kifogásolni" az első hitelezőnél, "hogy a saját váltót nem a megállapodás rendelkezéseinek megfelelően töltötte ki, ami többek között a saját váltó elvont jellegének gyengülését mutatja".

32 Ily módon az említett bíróság szerint nem kétséges, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló jogvitákban eljáró bíróság csak az adós által emelt kifogás alapján vizsgálhatja, hogy a saját váltót a megkötött megállapodásnak megfelelően töltötték-e ki. A váltójogi eljárásokban tehát a nemzeti bíróságnak nincs jogi alapja az alapjogviszony hivatalból való vizsgálatára, kivéve ha az alperes kifogást emel, amelynek következtében a jogvita olyan mértékben kiszélesedik, hogy az alapjogviszonyt is magában foglalja.

33 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen terjedelmű hatáskörrel rendelkezik a valamely eladó vagy szolgáltató által egy fogyasztóval szemben előterjesztetett, saját váltón alapuló kereset esetében. Ugyanis a Bíróságnak a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó jogvitákat elbíráló nemzeti bíróság hatáskörével és kötelezettségeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata alapján, és különösen a nemzeti bíróság elé terjesztett szerződésben szereplő valamely feltétel tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség alapján e bíróság azt kívánja megtudni, hogy az ilyen ítélkezési gyakorlat alkalmazható-e a fogyasztó által kötött szerződéses feltételekre is egy olyan jogvitában, amelyben az eladó vagy szolgáltató a követelésének teljesítését biztosító biankó saját váltó alapján kívánja az említett követelés behajtását biztosítani. Az említett bíróság kérdései arra is vonatkoznak, hogy egy ilyen vizsgálat milyen hatással van a kpc 321. cikkének 1. §-ában foglalt rendelkezési elvre, amely szerint a bíróság nem határozhat a kereseti kérelmekben nem szereplő kérelemről, és nem terjeszkedhet túl a kereseti követelésen.

34 E körülmények között a Sąd Rejonowy dla Warszawy Pragi-Południa w Warszawie (varsói Praga-Południe kerületi bíróság, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"1) Ellentétes-e 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével, 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével, valamint 2008/48 irányelvvel, különösen annak 10. cikkével, 14. cikkével, 17. cikkének (1) bekezdésével és 19. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a hitelezéssel hivatásszerűen foglalkozó személy a fogyasztónak minősülő hitelfelvevővel szembeni követelését üres (biankó) saját váltóval biztosítsa?

2) Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, hogy azok előírják, hogy az első kérdésben említett eljárásban az eljáró bíróságnak abban az esetben is hivatalból kell megvizsgálnia, hogy a váltókötelezettség alapját jelentő szerződés tartalmaz-e tisztességtelen szerződési feltételeket, ha a felperes vállalkozás a követelését kizárólag a váltójogviszonyra alapozza?"

A C-483/18. sz. ügyről

35 Az alapeljárás tárgyát képező, a Profi Credit Polska és OH közötti jogvita a C-419/18. sz. ügyben szereplő körülményekhez hasonló körülményekre vonatkozik.

36 2017. május 15-i ítéletével a Sąd Rejonowy d'Opole (opolei kerületi bíróság, Lengyelország) elutasította a Profi Credit Polska által OH-val szemben 9494,21 złoty (PLN) (hozzávetőleg 2211,69 euró) összeg megfizetése iránt előterjesztett keresetet.

37 Bár a mulasztási ítélet meghozatalához szükséges feltételek teljesültek, az elsőfokú bíróság elutasította a Profi Credit Polska kérelmét, mivel e bíróságnak kétségei voltak a felek közötti szerződéses viszony tényleges tartalmát illetően amiatt, hogy nem vizsgálhatta meg a hitelmegállapodás feltételeit. Ugyanis, noha az említett bíróság felhívta a Profi Credit Polskát a váltómegállapodás, valamint a hitelmegállapodás benyújtására, ez a felhívás válasz nélkül maradt. Egyébiránt az e társaság által kötött egyéb szabványos szerződésekből kitűnik, hogy a kölcsönvett és a visszafizetendő összeg között jelentős különbség van.

38 Mivel úgy ítélte meg, hogy a beszedés érdekében pusztán a megfelelően kitöltött és aláírt saját váltó bemutatására köteles, a Profi Credit Polska fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen.

39 A kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy a fogyasztóval szemben, valamely saját váltó alapján az eladó vagy szolgáltató felperes (a továbbiakban: kedvezményezett) által benyújtott kereset tárgyában eljáró bíróság jogosult-e hivatalból vizsgálni az alapjogviszonyra vonatkozó kifogásokat, ha információi vannak e jogviszony esetleges szabálytalanságáról, a fogyasztói hitelmegállapodás azonban nem áll rendelkezésére. Miután emlékeztetett arra, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat a biankó saját váltó esetében különös jelentőséget tulajdonít a váltómegállapodásnak, az említett bíróság hangsúlyozza, hogy a váltókötelezettség e szerződésből ered, még akkor is, ha a kötelezettség és az annak megfelelő jog csak azt követően keletkezik, hogy a kedvezményezett kitöltötte a saját váltó nyomtatványát.

40 E körülmények között a Sąd Okręgowy w Opolu, II Wydział Cywilny Odwoławczy (opolei regionális bíróság, II. polgári fellebbviteli kollégium, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdését, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelvet, különösen a 22. cikkének (3) bekezdését, hogy azokkal ellentétes a váltójogról szóló törvény 10. cikke és 17. cikke egymással összefüggő rendelkezéseinek olyan értelmezése, amely nem teszi lehetővé, hogy a bíróság hivatalból járjon el abban az esetben, ha az ügyben részt vevő felektől eltérő forrásból származó anyagokon alapuló határozott és megalapozott meggyőződése szerint az a szerződés, amelyből az alapjogviszony ered, legalább részben érvénytelen, és a felperes biankó váltón alapuló igényt érvényesít, az alperes pedig nem emel kifogást, és tétlen marad?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

41 Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a 2008/48 irányelv nem harmonizálta a saját váltónak a fogyasztói hitelből eredő követelések biztosítékaira történő használatát, ezért ezen irányelv 22. cikke nem alkalmazható az alapeljárásban szereplőkhöz hasonló körülmények között (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 34-37. pont).

42 Továbbá az elállási jog vagy a teljeshiteldíj-mutató kiszámítása nem képezi az alapügyben szóban forgó jogviták tárgyát, ezért ezen irányelv 14. és 19. cikke sem alkalmazható ilyen körülmények között.

43 Végül az említett irányelv 17. cikkének sincs relevanciája, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem a hitelezői jogok, az e cikkben foglaltak szerinti, harmadik személyre történő engedményezésével kapcsolatosak.

44 Következésképpen, mivel a 2008/48 irányelv 14., 17., 19. és 22. cikkének az alapeljárások szempontjából nincs relevanciája, a feltett kérdésekre csak a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkének (1) bekezdésére, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkére tekintettel kell választ adni.

A C-419/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről

45 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés megfizetésének biankó saját váltóval való biztosítását.

46 Elöljáróban rá kell mutatni, hogy az Európai Unió politikáiban az EUMSZ 169. cikk, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke is rögzíti a fogyasztók védelmét, akik az eladókhoz vagy szolgáltatókhoz képest hátrányos helyzetben vannak, mivel szerződéses partnerükkel szemben kevésbé tájékozottak, gazdaságilag gyengébbek és a jogban kevésbé jártasak (2019. március 27-islewo ítélet, C-681/17, EU:C:2019:255, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, egyrészt, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban a kérdést előterjesztő bíróságok feladata, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve, ha ezt a fogyasztó ellenzi (2019. március 26-iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C-70/17 és C-179/17, EU:C:2019:250, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt ezen irányelv 93/13 irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (2019. április 3-iAqua Med ítélet, C-266/18, EU:C:2019:282, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48 Először is meg kell állapítani, hogy noha az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés megfizetésének biztosítása érdekében engedélyezi a saját váltó kiállítását, az ilyen saját váltó kiállítására vonatkozó kötelezettség nem ebből a szabályozásból, hanem a felek által kötött hitelmegállapodásokból ered.

49 Hangsúlyozni kell azt is, hogy az alapügy tárgyát képező saját váltók sajátos jellemzőkkel bírnak. Meg kell ugyanis állapítani, hogy ezek a saját váltók eredetileg kitöltetlenek, mivel azokat biankó saját váltóként állították ki, vagyis azok nem tartalmaznak összeget. Az eladók vagy szolgáltatók a saját váltókon ezeket az összegeket utólag, egyoldalúan tüntetik fel.

50 E tekintetben a váltójogról szóló törvény 10. és 101. cikkéből az következik, hogy noha a fizetendő összeg feltüntetése általában a saját váltó érvényességi feltételének minősül, biankó saját váltót is ki lehet állítani azzal a feltétellel, hogy a váltómegállapodás elnevezésű szerződés meghatározza a részletes szabályokat, amelyek alapján az említett saját váltót a hitelező utólag jogszerűen kitöltheti.

51 Márpedig a 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének (1) bekezdése szerint az irányelvet az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött szerződések olyan feltételeire kell alkalmazni, amelyeket egyedileg nem tárgyaltak meg (2004. szeptember 9-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-70/03, EU:C:2004:505, 31. pont; 2010. november 9-iVB Pénzügyi Lízing ítélet, C-137/08, EU:C:2010:659, 50. pont; 2016. szeptember 14-iDumitraș végzés, C-534/15, EU:C:2016:700, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52 Mivel egyrészt a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés megfizetését egy, a biankó saját váltó kiállítását előíró rendelkezés biztosítja, másrészt a nemzeti szabályozás váltómegállapodás kötését követeli meg, ez a rendelkezés és e megállapodás a 93/13 irányelv hatálya alá tartozhat.

53 Másodszor, a 93/13 irányelv olyan mechanizmus létrehozására kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen e feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából. Ennek keretében a nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében megállapított szempontokat figyelembe véve meghatározza, hogy az adott tényállás körülményeire tekintettel egy ilyen feltétel megfelel-e a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság ezen irányelvben támasztott követelményének (2019. március 26-iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C-70/17 és C-179/17, EU:C:2019:250, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen feltételnek tekintendő, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

55 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak megállapítása érdekében, hogy valamely feltétel "tisztességtelennek" minősíthető-e, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi az ilyen feltételt a tárgyalás nyomán elfogadja (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14-iAziz-ítélet, C-415/11, EU:C:2013:164, 69. pont; 2018. február 22-iLupean végzés, C-119/17, nem tették közzé, EU:C:2018:103, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56 Meg kell továbbá jegyezni, hogy sem az a rendelkezés, amely a hitelfelvevőt - e szerződés alapján a hitelező követelésének biztosítása céljából - biankó saját váltó kiállítására kötelezi, sem a váltómegállapodás nem tekinthető úgy, hogy az a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, vagy akár arra vonatkozna, hogy az ár vagy díjazás megfelel-e az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak.

57 Egyébiránt e rendelkezés és a váltómegállapodás esetlegesen tisztességtelen jellegének értékelése során egyszerre kell figyelembe venni a jelentős egyenlőtlenségre vonatkozó követelményt és a 93/13 irányelv 5. cikkéből következő átláthatóság követelményét. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételekre és a szerződéskötés következményeire vonatkozó tájékoztatás. Többek között e tájékoztatás alapján dönti el a fogyasztó, hogy az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételeknek elkötelezi-e magát (2016. december 21-iGutiérrez Naranjo és társai ítélet, C-154/15, C-307/15 és C-308/15, EU:C:2016:980, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Ebből következik, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló jogvitákban eljáró nemzeti bíróságnak kell határoznia arról, hogy a fogyasztó minden olyan tájékoztatást megkapott-e, amely hatással lehet a kötelezettségeinek terjedelmére, és lehetővé teszi számára többek között annak értékelését, hogy a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés biankó saját váltóval való biztosításának milyen eljárásjogi következményei vannak, és hogy a követelést kizárólag e saját váltó alapján utólag be lehet-e hajtani. Ezen értékelés keretében és a 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdésének megfelelően meghatározó az a kérdés, hogy a szóban forgó szerződési feltételt egyszerű és érthető nyelven fogalmazták-e meg, és hogy a fogyasztónak ténylegesen lehetősége volt-e annak tartalmát megismerni.

59 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése előírja az ezen irányelv értelmében vett fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelések vizsgálatának tárgyában fennálló jogvitában eljáró nemzeti bíróság számára, hogy hivatalból vizsgálja az e rendelkezésben előírt tájékoztatási kötelezettség betartását, és a nemzeti jogban e kötelezettség megsértésére előírt valamennyi következményt levonja, feltéve hogy e szankciók megfelelnek az említett irányelv 23. cikkében foglalt követelményeknek (2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 74. pont).

60 A fenti megfontolásokra tekintettel a C-419/18. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, 3. cikkének (1) bekezdését, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó által kötött fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés megfizetésének biztosítása céljából lehetővé teszi, hogy ez a megállapodás a hitelfelvevőt biankó saját váltó kiállítására kötelező rendelkezést tartalmazzon, és amely megállapodás az ilyen saját váltó kiállításának megengedhetőségét az e váltó kitöltésére vonatkozó részletes szabályokat meghatározó váltómegállapodás előzetes megkötésétől teszi függővé, azzal a feltétellel, hogy ez a rendelkezés és ez a megállapodás ezen irányelv 3. és 5. cikkét, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkét tiszteletben tartja, amely feltétel vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A C-419/18. sz. ügyben előterjesztett második kérdésről és a C-483/18. sz. ügyben előterjesztett kérdésről

61 A C-419/18. sz. ügyben feltett második kérdéssel és a C-483/18. sz. ügyben feltett kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra keresik választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ha a nemzeti bíróságnak az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között komoly kétségei vannak a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés biztosítására irányuló saját váltón alapuló kérelem megalapozottságával kapcsolatban, továbbá ha ezt a váltót az aláíró eredetileg biankó saját váltóként állította ki, és azt a kedvezményezett utólag töltötte ki, e bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a felek megállapodásában szereplő rendelkezések tisztességtelenek-e, és erre tekintettel az eladótól vagy a szolgáltatótól megkövetelheti az e rendelkezéseket rögzítő irat előterjesztését annak érdekében, hogy meggyőződhessen a fogyasztókat ezen irányelvek alapján megillető jogok tiszteletben tartásáról.

62 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságok kérdései két különböző típusú esetre vonatkoznak, mivel a C-419/18. sz. ügyben az első alapeljárásban a nemzeti bíróság rendelkezésére áll fogyasztói hitelmegállapodás, míg a többi alapeljárásban ez nincs így.

63 Ebben az első esetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy mivel a bíróság rendelkezik a szükséges jogi és ténybeli elemekkel, a bíróság köteles hivatalból vizsgálni azokat a feltételeket, amelyek tisztességtelenek lehetnek (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64 A második típusú eset keretében, és különösen a kérdést előterjesztő bíróság által a C-483/18. sz. ügyben közölt információkkal kapcsolatban, amelyek szerint ez a bíróság nem rendelkezik az alapeljárás tárgyát képező jogvita felei közötti szerződéssel, de ismeri az eladók vagy szolgáltatók által szokás szerint használt más szerződések tartalmát, emlékeztetni kell arra, hogy noha a 93/13 irányelv a 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre alkalmazandó, ami a többek között a szabványos szerződések is magában foglalja, nem lehet úgy tekinteni, hogy a bíróság a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében "rendelkezik a ténybeli és jogi elemekkel" pusztán amiatt, hogy ismer bizonyos, az eladó vagy szolgáltató által használt szerződésmintákat, anélkül hogy az említett bíróságnak birtokában lenne az előtte folyamatban lévő jogvita felei által kötött szerződést rögzítő jogi aktus (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 47. pont).

65 E tekintetben a lengyel kormány a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben kifejti, hogy nem ritka, hogy a váltómegállapodást - jóllehet az a hitelmegállapodástól különálló megállapodásnak minősül - e hitelmegállapodásba foglalják.

66 Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a nemzeti bíróságnak hivatalból kell bizonyítást folytatnia annak megállapítása érdekében, hogy az előtte folyamatban lévő ügy alapjául szolgáló, az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződés részét képező feltétel ezen irányelv hatálya alá tartozik-e, és amennyiben igen, hivatalból kell értékelnie az ilyen feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegét (2010. november 9-iVB Pénzügyi Lízing ítélet, C-137/08, EU:C:2010:659, 56. pont; 2012. június 14-iBanco Español de Crédito ítélet, C-618/10, EU:C:2012:349, 44. pont; 2013. február 21-iBanif Plus Bank ítélet, C-472/11, EU:C:2013:88, 24. pont). Az érintett szerződés feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellege hatékony vizsgálatának hiányában ugyanis nem lehet garantálni a 93/13 irányelv által biztosított jogok tiszteletben tartását (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 Ebből következik, hogy ha valamely nemzeti bírósághoz a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés biztosítására irányuló, eredetileg biankó saját váltóként kiállított, és utólag kitöltött saját váltón alapuló kérelmet nyújtanak be, amely kérelem megalapozottsága tekintetében e bíróságnak komoly kétségei vannak, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az említett bíróságnak jogosultsággal kell rendelkeznie az e kérelem alapjául szolgáló iratok, köztük a váltómegállapodás benyújtásának megkövetelésére, amennyiben ez a megállapodás a nemzeti szabályozás szerint az ilyen típusú saját váltó kiállításának előfeltételét képezi.

68 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a fenti megfontolások nem sértik a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezési elvet. Az a körülmény ugyanis, hogy valamely nemzeti bíróság a felperest felhívja a kérelme alapjául szolgáló irat vagy iratok tartalmának ismertetésére, mindössze az eljárás bizonyítási szakaszának részét képezi, mivel az ilyen felhívás pusztán a kereset megalapozottságának vizsgálatára irányul.

69 A 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdését illetően, ha valamely nemzeti bíróság hivatalból megállapította e rendelkezés megsértését, a kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása mellett le kell vonnia az ilyen jogsértés miatt a nemzeti jogból eredő valamennyi következményt, és nem kell megvárnia, hogy a fogyasztó ilyen irányú kérelmet terjesszen elő (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70 Miután a rendelkezésére álló, vagy az általa ennek érdekében hivatalból elrendelt bizonyításfelvételt követően tudomására jutott tényállási és jogi elemek alapján meggyőződött arról, hogy valamely feltétel az irányelv hatálya alá tartozik, a nemzeti bíróság a feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén főszabály szerint köteles a jogvitában részt vevő feleket erről tájékoztatni, és felhívni őket arra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírtak szerint, kontradiktórius eljárásban vitassák meg azt (2013. február 21-iBanif Plus Bank ítélet, C-472/11, EU:C:2013:88, 31. pont).

71 A jelen ügyben a lengyel kormány szerint a váltójogról szóló törvény 10. cikke nem képezi akadályát annak, hogy valamely nemzeti bíróság megállapítsa, hogy a saját váltón alapuló követelés nem áll fenn a váltómegállapodásban szereplő összeget meghaladó összeg tekintetében. Az ilyen megállapításra nemcsak a fogyasztó kifogásából eredően, hanem a Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapján hivatalból is sor kerülhet. Ehhez hasonlóan az utólag kitöltött biankó saját váltó kiállításának feltételét képező váltómegállapodásnak pontosan az adja a létjogosultságát, hogy az létrehozza az ilyen típusú saját váltó használata, és azon utólag feltüntetett összeg ellenőrzésének lehetőségét.

72 A kérdést előterjesztő bíróságok szerint azonban ők csak az adós által felhozott kifogás esetén vizsgálhatják meg, hogy a saját váltót a váltómegállapodásnak megfelelően töltötték-e ki.

73 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok azon kötelezettsége, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy elérjék az irányelvben előírt célt, az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésében, valamint magában az irányelvben is előírt kötelezettség. Ez a minden általános vagy különös intézkedés meghozatalára vonatkozó kötelezettség a tagállamok összes hatóságára vonatkozik, beleértve - hatáskörük keretén belül - az igazságszolgáltatási hatóságokat is (2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74 A jelen ügyben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az egyes feltételek tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség és a hitelmegállapodásban kötelezően feltüntetendő tájékoztatás jelenléte az igazságszolgáltatási hatóságokat terhelő eljárási szabálynak minősül (2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75 Így a nemzeti bíróságok a belső jog alkalmazása során kötelesek azt az érintett irányelv szövegének és céljának lehető legteljesebb mértékű figyelembevételével értelmezni, az érintett irányelv által követett cél elérése érdekében (2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76 Ebben az összefüggésben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy amennyiben a nemzeti szabályozásnak a 93/13 irányelv követelményeivel összhangban álló értelmezése és alkalmazása nem lehetséges, a nemzeti bíróságok hivatalból kötelesek vizsgálni, hogy a felek megállapodása szerinti rendelkezések tisztességtelenek-e, és szükség esetén mellőzniük kell az említett vizsgálatot kizáró valamennyi rendelkezés vagy ítélkezési gyakorlat alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2009. június 4-iPannon GSM ítélet, C-243/08, EU:C:2009:350, 32., 34. és 35. pont; 2012. június 14-iBanco Español de Crédito ítélet, C-618/10, EU:C:2012:349, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. február 8-iFinanmadrid EFC ítélet, C-49/14, EU:C:2016:98, 46. pont).

77 Ebből következik, hogy a C-419/18. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre és a C-483/18. sz. ügyben feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a nemzeti bíróságnak az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között komoly kétségei vannak a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés biztosítására irányuló saját váltón alapuló kérelem megalapozottságával kapcsolatban, továbbá ha ezt a váltót az aláíró eredetileg biankó saját váltóként állította ki, és azt a kedvezményezett utólag töltötte ki, e bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a felek megállapodásában szereplő rendelkezések tisztességtelenek-e, és erre tekintettel az eladótól vagy a szolgáltatótól megkövetelheti az e rendelkezéseket rögzítő irat előterjesztését annak érdekében, hogy meggyőződhessen a fogyasztókat ezen irányelvek alapján megillető jogok tiszteletben tartásáról.

A költségekről

78 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, 3. cikkének (1) bekezdését, 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó által kötött fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés megfizetésének biztosítása céljából lehetővé teszi, hogy ez a megállapodás a hitelfelvevőt biankó saját váltó kiállítására kötelező rendelkezést tartalmazzon, és amely megállapodás az ilyen saját váltó kiállításának megengedhetőségét az e váltó kitöltésére vonatkozó részletes szabályokat meghatározó váltómegállapodás előzetes megkötésétől teszi függővé, azzal a feltétellel, hogy ez a rendelkezés és ez a megállapodás tiszteletben tartja ezen irányelv 3. és 5. cikkét, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkét, amely feltétel vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a nemzeti bíróságnak az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között komoly kétségei vannak a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés biztosítására irányuló saját váltón alapuló kérelem megalapozottságával kapcsolatban, továbbá ha ezt a váltót az aláíró eredetileg biankó saját váltóként állította ki, és azt a kedvezményezett utólag töltötte ki, e bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a felek megállapodásában szereplő rendelkezések tisztességtelenek-e, és erre tekintettel az eladótól vagy a szolgáltatótól megkövetelheti az e rendelkezéseket rögzítő irat előterjesztését annak érdekében, hogy meggyőződhessen a fogyasztókat ezen irányelvek alapján megillető jogok tiszteletben tartásáról.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.