BH 2008.11.301 Vagyonbiztosítási szerződésből eredő, a biztosítottat megillető követelés elévülése a károsító biztosítási esemény bekövetkezésével kezdődik [Ptk. 326., 536., 544. és 553. §].

A másodfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesnek 1 100 000 forint és járulékai biztosítási szolgáltatás megfizetése iránti keresetét elutasította.

Tényként állapította meg, hogy a felperes 2003. június 2-án Vagyonőr vállalkozási biztosítást kötött az alperesi biztosítóval. A felperes raktárába 2003. október 20-21. közötti időben ismeretlen tettesek betörtek és onnan különféle árucikkeket tulajdonítottak el. A felperes 2003. október 21-ei kárbejelentését követően az alperes kárszakértője, a K. Kft. 2003. november 8-án a kárigény elbírálásához szükséges iratok benyújtására hívta fel a felperest. Felhívását 2004. január 20-án megismételte. A felperes a nyomozó hatóság nyomozást felfüggesztő határozatát 2004. március 22-én vette át, majd 2005. július 15-ei keltű levelében felszólította az alperest a biztosítási szolgáltatás teljesítésére. A jelen pert megindító keresetlevelét 2005. november 22-én nyújtotta be, mellékelve a nyomozást felfüggesztő határozatot. A per során csatolta az alperes által korábban kért, a kárigény elbírálásához szükséges egyéb iratokat.

Az ítélet jogi indokai szerint az alperes alapos okkal hivatkozott a követelés elévülésére, mivel a biztosítási szerződés részét képező Általános Vagyonbiztosítási Feltételek (ÁVF) XIII. pontja értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények az esedékességtől számított egy év alatt elévültek. A nyomozó hatóság határozatának kézhezvételéig az elévülés a Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján nyugodott. A felperesnek azonban a szerződésnek ugyancsak részét képező Vállalkozások Vagyonbiztosítási Feltételei (VVF) 3. fejezetének IV. 4. pontja szerint az említett időpontot követő 14 napon belül be kellett volna nyújtania a határozatot az alpereshez. Mivel ezt követően elévülést megszakító cselekmény nem történt, a követelés 2005. március 22-én elévült. A 2005. július 15-ei felperesi felszólító levél ezért már nem volt alkalmas az elévülés megszakítására.

A felperes fellebbezésére tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a biztosítási szolgáltatás a Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint a biztosítási esemény bekövetkezésével vált esedékessé. A Ptk. 553. § (1) bekezdése alapján ezt követően a szabályzatban meghatározott időn belül lett volna köteles az alperes a szolgáltatást teljesíteni. A szerződésben kikötött határidő elteltével a felperes perbeli követelése elévült.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy a Ptk. 326. § (1) bekezdése és az ÁVF. IX/6. pontja alapján az elévülés kezdő időpontja a kárrendezéshez szükséges utolsó okirat kézhezvételét követő 15. nap. Mivel a vonatkozó iratokat csak a perben csatolta, a perindítást megelőzően az elévülés meg sem kezdődött. A felperes iratcsatolási késedelmének a Ptk. 544. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között volt jelentősége. A jogosulti késedelem csak azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy késedelme idejére nem igényelhet késedelmi kamatokat. A felperes ugyanezen okokból vitatta az elévülés nyugvására vonatkozó ítéleti indokokat is.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.