EH 2007.1697 Vagyonbiztosítási szerződésből eredő, a biztosítottat megillető követelés elévülése nem a biztosítási szabályzatban az alperes teljesítésére meghatározott határidőtől, hanem a káresemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől kezdődik [Ptk. 326. §, 536. §, 544. §, 553. §].
Pertörténet:
Pesti Központi Kerületi Bíróság G.304659/2005/22., Fővárosi Törvényszék Gf.76010/2006/4., Kúria Pfv.21901/2007/3. (BH 2008.11.301, *EH 2007.1697*)
***********
A jogerős ítélet a felperesnek 1 100 000 forint és járulékai biztosítási szolgáltatás megfizetése iránti keresetét elutasította.
Tényként állapította meg, hogy a felperes 2003. június 2-án vállalkozási biztosítást kötött az alperesi biztosítóval. A felperes raktárába 2003. október 20-21 közötti időben ismeretlen tettesek betörtek és onnan különféle árucikkeket tulajdonítottak el. A felperes 2003. október 21-ei kárbejelentését követően az alperes kárszakértője 2003. november 8-án a kárigény elbírálásához szükséges iratok benyújtására hívta fel a felperest. Felhívását 2004. január 20-án megismételte. A felperes a nyomozó hatóság nyomozást felfüggesztő határozatát 2004. március 22-én vette át, majd 2005. július 15-ei keltű levelében felszólította az alperest a biztosítási szolgáltatás teljesítésére. A jelen pert megindító keresetét 2005. november 22-én nyújtotta be, mellékelve a nyomozást felfüggesztő határozatot. A per során csatolta az alperes által korábban kért, a kárigény elbírálásához szükséges egyéb iratokat.
Az ítélet jogi indokai szerint az alperes alapos okkal hivatkozott a követelés elévülésére, mivel a biztosítási szerződés részét képező Általános Vagyonbiztosítási Feltételek (ÁVF) XIII. pontja értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények az esedékességtől számított egy év alatt elévültek. A nyomozó hatóság határozatának kézhezvételéig az elévülés a Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján nyugodott. A felperesnek azonban a szerződésnek ugyancsak részét képező Vállalkozások Vagyonbiztosítási Feltételei (VVF) 3. fejezetének IV. 4. pontja szerint az említett időpontot követő 14 napon belül be kellett volna nyújtania a határozatot az alpereshez. Mivel ezt követően elévülést megszakító cselekmény nem történt, a követelés 2005. március 22-én elévült. A 2005. július 15-ei felperesi felszólító levél ezért már nem volt alkalmas az elévülés megszakítására.
A felperes fellebbezésére tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a biztosítási szolgáltatás a Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint a biztosítási esemény bekövetkezésével vált esedékessé. A Ptk. 553. § (1) bekezdése alapján ezt követően a szabályzatban meghatározott időn belül lett volna köteles az alperes a szolgáltatást teljesíteni. A szerződésben kikötött határidő elteltével a felperes perbeli követelése elévült.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy a Ptk. 326. § (1) bekezdése és az ÁVF. IX/6. pontja alapján az elévülés kezdő időpontja a kárrendezéshez szükséges utolsó okirat kézhezvételét követő 15. nap. Mivel a vonatkozó iratokat csak a perben csatolta, a perindítást megelőzően az elévülés meg sem kezdődött. A felperes iratcsatolási késedelmének a Ptk. 544. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között volt jelentősége. A jogosulti késedelem csak azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy késedelme idejére nem igényelhet késedelmi kamatokat. A felperes ugyanezen okokból vitatta az elévülés nyugvására vonatkozó ítéleti indokokat is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítéletben a követelés elévülésével kapcsolatban kifejtett jogi álláspontot. A Ptk. 326. § (1) bekezdése alapján az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Adott esetben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a követelés a káresemény (biztosítási esemény) bekövetkeztével, vagy pedig a biztosítási szabályzatban az alperes teljesítésére meghatározott határidőben vált-e esedékessé.
A Ptk. 198. § (1) bekezdése szerint a szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A Ptk. 536. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja szerint a vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosító a szerződésben megállapított károsító esemény bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek a megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére köteles. A vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosító fő szerződéses kötelezettsége tehát, hogy helytálljon, ha a biztosítási esemény bekövetkezik. A szerződés ezzel tölti be a rendeltetését, mivel egészben vagy részben mentesíti a biztosítottat a kárkövetkezmények alól. A Ptk. 553. § (1) bekezdése ennek megfelelően úgy rendelkezik, hogy a biztosítási esemény bekövetkeztekor a biztosító köteles a szolgáltatást teljesíteni. Az elévülés az igényérvényesítés határidejét szabályozza. A fenti rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a felperes igényérvényesítésének lehetősége a károsító biztosítási esemény bekövetkeztével megnyílt. A felperes igényét a biztosítóval szemben adott esetben érvényesítette, kárigényét a jogszabálynak és a biztosítási szabályzatnak megfelelően a biztosítónak nyomban bejelentette. A szerződésben meghatározott egy év elévülési idő ezáltal a Ptk. 326. § (1) bekezdése alapján megkezdődött.
A Ptk. 544. § (1) bekezdése és 553. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szabályzat meghatározott - rövid - határidőkkel kötelezi a biztosítottat a kárigény alaposságát alátámasztó felvilágosítások megadására és okiratok csatolására, a biztosítót pedig mindezek alapján a kárigény elbírálására. Ezek a szerződésben szabályozott határidők már az elévülési időn belül kerültek meghatározásra. Elmulasztásuk speciális, a biztosítási szerződésekre jellemző jogkövetkezményét a Ptk. 544. § (2) bekezdése tartalmazza. Eszerint a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben e szerződésszegő mulasztások miatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak. További jogkövetkezmény lehet, - ahogy arra a felperes helyesen utalt, - hogy a Ptk. 302. § b) pontja és 303. § (2) bekezdés c) pontja alapján a biztosított késedelme idejére kamatot nem követelhet. Az elévülés kezdetére vonatkozó fenti álláspont felel meg a Ptk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott jogelvnek, amely szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A szerződéses kapcsolatokat alapvetően meghatározó alapelv kizárja az olyan jogértelmezést, mellyel a biztosítási kárrendezés gyors és alapos lebonyolításához fűződő érdekek a jogosult sorozatos szerződésszegő magatartása folytán jelentős sérelmet szenvedhetnének.
A fentieknek megfelelően meghatározott elévülési időn belül nyilvánvalóan alkalmazhatóak az elévülés nyugvására és megszakítására vonatkozó Ptk.-szabályok. A jogerős ítélet annyiban téves indokokat tartalmaz, hogy a bíróság az elévülés nyugvását követően még lehetőséget látott az elévülés megszakítására is. Adott esetben a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében - az egyéves elévülési időre tekintettel - az elévülés nyugvását követő három hónapon belül érvényesíthette volna a bíróság előtt a felperes a követelését. Az ítélet indokainak megfelelően ez a határidő 2004. július 5. napján járt le. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az elévülés végső határidejére, további megszakításának lehetőségére utaló indokait az indoklásból mellőzi. Az eljárt bíróság érdemben azonban helyesen foglalt állást az elévülés kérdésében annak megállapításával, hogy a 2005. július 15-ei felperesi felszólító levél nem volt alkalmas az elévülés megszakítására, mivel a felperes követelése ekkorra már elévült.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.