1/2013. (V. 8.) BK vélemény

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.[1]

I. Magánvádas büntetőügyben önmagában a feljelentés bírósághoz érkezése miatt a feljelentett személy mentelmi jogának felfüggesztése iránt a Be. 719. § (1) és (2) bekezdése szerinti intézkedések megtételének nincs helye.

II. Ha a feljelentésből megállapítható, hogy a cselekmény nem bűncselekmény (a cselekmény büntetendőségét, avagy az elkövető büntethetőségét kizáró ok áll fenn), a bűncselekmény gyanúja hiányzik, vagy más, az eljárás megszüntetésére okot adó körülmény esetén az eljárást személyes meghallgatás kitűzése és a Be. 719. § (1) és (2) bekezdése szerinti intézkedés megtétele nélkül meg kell szüntetni.

III. Az I-II. pontok megfelelően irányadóak a pótmagánvád alapján indult bírósági eljárásban is.

1. A 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 719. § (1) bekezdése szerint a törvényben meghatározott mentelmi joggal rendelkező személyt gyanúsítottként kihallgatni, vele szemben kényszerintézkedést alkalmazni és vádat emelni csak a mentelmi jog felfüggesztését követően lehet. A mentelmi joggal rendelkező személy tettenérése esetén vele szemben e törvény szerinti kényszerintézkedés alkalmazható.

Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 74. § (1) bekezdése szerint képviselő ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani.

Ezzel megegyező szabályozást tartalmaz az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 14. § (1)-(2) bekezdése, az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény 10. § (1)-(2) bekezdése, továbbá az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 10. § (2) bekezdése és a 12. § (1) bekezdése (azzal, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséről az Európai Parlament határoz), az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 14. § (3) bekezdése és 50. § (2) bekezdése d) pont da) alpont (a mentelmi jog felfüggesztéséről az Alkotmánybíróság teljes ülése dönt), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. CLXII. törvény 2. § (1) és (3) bekezdése (a mentelmi jog felfüggesztéséről az Országos Bírósági Hivatal elnökének javaslatára a köztársasági elnök dönt) a Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal elnöke mentelmi jognak felfüggesztéséről az Országgyűlés dönt. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 3. § (5)-(7) bekezdése (a mentelmi jog felfüggesztéséről a legfőbb ügyész esetében az Országgyűlés, a többi ügyész esetében a legfőbb ügyész dönt). Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. tv. 20. § (3)-(7) bekezdése szerint a Költségvetési Tanács elnökének is ilyen mentességi joga van (felfüggesztéséről a Köztársasági elnök dönt).

2. A mentelmi jog - bár azt nem a Be. 4. § (6) bekezdése, hanem a Be. 719. § (1) bekezdése tartalmazza - a büntetőeljárás külső, közjogi jogviszonyon alapuló, ezért külön törvényekben szabályozott - akadálya, amely a büntetőügyben a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság elé állít eljárási akadályt. Nem tilalmazza azonban a mentelmi joggal védett személy elleni feljelentés megtételét.

A mentelmi jog személyhez kötött, fennállása alatt a feljelentett, vagy a bűncselekmény gyanújával terhelt személy ellen nem folyhat büntetőeljárás. A mentelmi jog mint a meghatározott személy ellen folytatható büntetőeljárás közjogi tilalma alapján a mentelmi joggal védett személlyel szemben a megalapozott gyanú nem közölhető, és az ilyen személyt közvetlenül érintő eljárási cselekmény nem végezhető.

A mentelmi jog azonban csak az azzal védett személy elleni büntetőeljárás megindítását (folytatását) akadályozza. Nem lehet akadálya a bűncselekmény gyanúja miatt az eljárás megindításának, vagy olyan eljárási cselekmények elvégezésének (ekként a büntetőeljárás folytatásának), melyek nem irányulnak közvetlenül a mentelmi joggal védett személy ellen, azonban a gyanú megalapozását, személyre konkretizálását célozzák.

3. Bűncselekmény miatt - ahol a törvény kivételt nem tesz - bárki tehet feljelentést. A mentelmi jog nem képes meggátolni azt, hogy az azzal védett személy ellen feljelentést tegyenek. Ezért önmagában a feljelentés megtétele még nem jár a mentelmi jog megsértésével. A feljelentés alapján azonban a hatósági cselekményeknek az előzőekben írtak szerint akadályt állít. Gyakorlati szempontból azt kell vizsgálni, hogy tartalmilag milyen eljárási cselekmény végezhető a mentelmi jog felfüggesztése nélkül.

Magánvádas ügyben nem jár a mentelmi jog megsértésével

- a feljelentő bírósági felhívása arra nézve, hogy írásban pontosítsa a feljelentését,

- a feljelentett személye kilétének kiderítése, illetve a kilétének ismerete nélkül a bizonyítási eszközök felkutatása érdekében elrendelt nyomozás;

- eljárást megszüntető határozat meghozatala,

- a bíróság áttételt elrendelő határozatának meghozatala,

- a bíróság felfüggesztést elrendelő határozatának meghozatala.

A mentelmi jog felfüggesztése előtt azonban nem rendelhető el a feljelentett személyének kiléte ismeretében nyomozás, és nem tűzhető ki személyes meghallgatás. Ezek ugyanis már olyan eljárási cselekmények, amelyek ténylegesen a mentelmi joggal védett személy ellen irányulnak.

A mentelmi joghoz fűződő, így a büntetőeljáráson kívüli, közjogi követelmény, hogy a bűncselekmény gyanúját mentelmi joggal rendelkező személyre konkretizálják, ekként a gyanú a mentelmi joggal rendelkező személy felé "forduljon", és érje el a szintet, amikor a megalapozott gyanú már közölhető lenne. Csakis ekkor kerülhet sor a mentelmi jog felfüggesztése mint közjogi aktus megindítására.

4. A Be. 765. § (1) és (2) bekezdése szerint a magánvádas eljárás feljelentésre indul meg. A feljelentésben elő kell adni, hogy a sértett ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján indítványozza a büntetőeljárás lefolytatását. A feljelentést a bíróságon kell megtenni.

Ha a feljelentésből a feljelentett kiléte, vagy a bűncselekmény nem állapítható meg, a bíróság felhívhatja a sértettet, hogy írásban pontosítsa feljelentését, illetve nyomozást rendelhet el [Be. 766. § (1) bekezdés c) pont, 767. § (1) bekezdés].

A feljelentésben mint történést vagy eseményt, le kell írni azt a cselekményt, amelyet a sértett az eljárás alapjának tekint. Ennek büntető törvénybe ütköző cselekménynek kell lennie, mégpedig olyan bűncselekménynek, amely miatt a törvény szerint a vádat magánvádló is képviselheti (alaki legitimáció). Amennyiben a feljelentett cselekmény a feljelentésben foglalt adatok szerint nem bűncselekmény (hanem pl. csak szabálysértés) a bíróság személyes meghallgatás nélkül - az általános szabályok [492. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt okok] szerint - a büntetőeljárást ügydöntő vagy nem ügydöntő végzésével megszünteti.

A feljelentésnek tehát bűncselekményt kell tartalmaznia ahhoz, hogy az elkövető személye elleni eljárásnak jelentősége legyen. Ha azonban a feljelentés nem tartalmaz olyan cselekményt, ami a büntető törvénybe ütközik, vagy a feljelentésből egyértelműen megállapítható, hogy a cselekmény büntethetőségét vagy az elkövető büntetendőségét kizáró ok áll fenn, akkor nincs bűncselekmény, tehát nincs tárgya az eljárásnak. Ebben az esetben pedig nincs jelentősége a feljelentett személyének sem: esetleges mentelmi jogosulti mivoltával kapcsolatban nem kell intézkedni.

Ugyanez a helyzet, ha a feljelentésből a bűncselekmény gyanúja - mint a büntetőeljárás megindításának általános feltétele Be. 340. § (1) bekezdés, 344. § (5) bekezdés, 348. § (3) bekezdés - nem állapítható meg. A megalapozott gyanú [Be. 348. § (3) bekezdés] ugyanis nem a feljelentőnek, hanem a hatóságnak címzett törvényi fogalom. A megalapozott gyanúra vont következtetés a hatóság általi értékelés eredménye. Ezért, habár a feljelentésben a feljelentett személy megnevezetten, azonosíthatóan szerepel, de a hatóság a bűncselekményre nem lát gyanút, illetve a gyanút nem látja az elkövetőre konkretizáltnak, az eljárást személyes meghallgatás nélkül meg kell szüntetnie.

5. A leírtak irányadóak akkor is, ha a sértett pótmagánvádlóként nyújt be vádindítványt a bírósághoz mentelmi joggal védett személlyel szemben. A Be. 719. § (2) bekezdése szerinti, a mentelmi jog felfüggesztését a bíróságnak csak akkor kell indítványoznia, ha a vádindítvány elutasításának vagy az eljárás bűncselekmény hiányában történő megszüntetésének nincs helye (BKv. 90. II. 1-3. és 6-7. pontok).