388/D/1999. AB határozat

alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 54. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 376. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett azért, mert az Országgyűlés nem határozta meg a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben, hogy mi a következménye annak, ha a befektetési szolgáltató nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének, elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Alkotmány több rendelkezésére hivatkozva sérelmesnek tartotta, hogy a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbírósága (a továbbiakban: Tőzsdei Választottbíróság) a kereseti követelésének csak részben adott helyt, részben pedig elutasította. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívása alapján indítványát kiegészítette és három kérelmet terjesztett elő.

Az indítványozó első kérelme az volt, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) XXXI. fejezetét (a fejezet egyetlen szakaszból, a 202. §-ból áll). Kérelmét az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésére és 9. §-ának (1) bekezdésére alapította.

Az indítványozó kifejtette, hogy az Épt. támadott szabálya nem határoz meg a választottbírákra vonatkozóan összeférhetetlenségi elveket és ezért a bírák függetlenségének és pártatlanságának követelménye nem érvényesül: "a választható bírák testületébe a tőzsdetagok meghatározóan saját vezető jogászaikat, vagy velük tartós megbízási jogviszonyban lévő ügyvédeiket delegálják". "A befektetési vállalkozások bíró választási joga, az emiatti, illetve a közvetlen függelmi és érdekkapcsolatok a függetlenség és pártatlanság vélelmét kizárják".

Az indítványozó második kérelme a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 54. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Álláspontja szerint ez a rendelkezés ellentétes az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésével és 19. §-a (3) bekezdésének b) pontjával. Arra hivatkozott, hogy egyrészt a támadott rendelkezés nem korlátozza, hanem kizárja a jogorvoslathoz való jogot, másrészt a kérdéses szabályt az Országgyűlés nem "2/3-os szavazattal" fogadta el.

Az indítványozó harmadik kérelme mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása volt. Véleménye szerint a jogalkotó elmulasztotta meghatározni az Épt. 69. §-a (3) és (4) bekezdésében rögzített kötelezettség megsértésének jogkövetkezményét. Álláspontja szerint az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésében és 13. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogok érvényesüléséhez szükséges garancia hiányzik.

Az Alkotmánybíróság főtitkára felhívta az indítványozó figyelmét az Alkotmánybíróságnak a választottbíróságról szóló jogszabályokra vonatkozó határozataira. Az indítványozó ennek ellenére fenntartotta kéréseit és megismételte a Tőzsdei Választottbíróság pártatlanságával és függetlenségével szemben tett kifogását: "Az elfogultság vélelme nem az egyes választottbíráknál igényel bizonyítást, hiszen maga az Épt. kifogásolt XXXI. fejezete kérdőjelezi meg a független és pártatlan bíráskodáshoz való alapjog teljesülését." Kifejtette azt is, hogy a szerződési szabadsággal ellentétes a Tőzsdei Választottbíróság hatáskörének az általános szerződési feltételekben történő kikötése. "A függetlenségi és pártatlansági vélelmet nem alapozó Épt. XXXI. fejezete alapján működő állandó választottbíróság kikötése az egyik félre, a befektetőre különösen hátrányos és mivel az általános szerződési feltételekben az 1996. évi LVII. tv. előírásaival szembenállóan ezen tényekre való figyelemfelhívás nincs, nem lehet beszélni a szerződéses szabadság alapján történt választásról, ha a befektető a joghátrányokat nem ismerve a választottbírósági kikötést (is) aláírta."

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó beadványai tartalmuk alapján egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt jogszabály alkotmány-ellenessége utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, harmadrészt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó kérelmet fogalmaznak meg. Az Alkotmánybíróság a vizsgálatot ennek megfelelően folytatta le.

Az alkotmányjogi panasz tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadványt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában meghatározott határidőben nyújtották be.

A jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelem az Épt. 202. §-ára vonatkozott. Az Épt. támadott szabálya az indítvány beadását követően hatályát vesztette. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) azonban az indítványozó által kifogásolt megfelelő rendelkezéseket - megváltozott szövegezéssel - továbbra is tartalmazza. Az indítványozó által az Épt.-ben hiányosnak tartott szabályozási mód is változatlan a Tpt. keretei között. Jogszabály alkotmányellenességének, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek a vizsgálatát az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabállyal tartalmilag megegyező új rendelkezés tekintetében végzi el.

II.

Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályokat vizsgálta:

Az Alkotmány rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"19. § (3) E jogkörében az Országgyűlés

a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;

b) törvényeket alkot;

(...)"

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták észszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

A Vbt. rendelkezései:

"54. § A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye; csak az ítélet érvénytelenítése kérhető a bíróságtól, az 55. §-ban felsorolt okokból."

Az Épt. rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:

"69. § (3) Határidős vagy opciós ügylet megkötésére irányuló megbízás elfogadása esetén a befektetési szolgáltató külön kockázatfeltáró nyilatkozatot köteles tenni, és annak tudomásul vételét az ügyféllel aláíratni.

(4) A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az azonnali ügyletet meghaladó mértékű, a határidős vagy opciós ügylet sajátosságaiból eredő, az ügyfélre háruló különleges kockázatot."

"XXXI. Fejezet

Tőzsdei választottbíróság

202. § (1) A tőzsde alapító okiratban a tőzsde mellett működő állandó választottbíróságot (a továbbiakban: tőzsdei választottbíróság) hozhat létre. Tőzsdei választottbíróságot tőzsde és árutőzsde közösen is működtethet. A tőzsdei választottbíróság működési feltételeit a tőzsde, illetve közösen működtetett tőzsdei választottbíróság esetén a tőzsde és az árutőzsde közösen biztosítja.

(2) A tőzsdei választottbíróság hatáskörére, eljárására a Vbt. rendelkezéseit a (3)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) A tőzsdei választottbíróság eljárásának van helye

a) a törvény hatálya alá tartozó értékpapír forgalomba hozatalával, befektetési szolgáltatással,

b) a tőzsdei ügylettel,

c) a befektetési szolgáltató és ügyfele között befektetési eszközre vonatkozó megbízás elfogadásának megtagadásával,

d) a tőzsde alapszabályával és szabályzatával, és

e) az elszámolóház alapszabályával, üzletszabályzatával és szabályzatával

kapcsolatos jogvitában, ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.

(4) A tőzsdei választottbíróság eljárása kiköthető a Vbt. 3. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel hiányában is.

(5) A (3) bekezdésben meghatározott ügyekben kizárólag a tőzsdei választottbíróság eljárása köthető ki, ideértve a Vbt. 47. §-a alapján nemzetközinek minősülő ügyeket is.

(6) A tőzsdei választottbíróság tagjait meghatározott időre a tőzsde közgyűlése választja. A tőzsdei választottbíróság elnökségét a tőzsdei választottbíróság választja tagjai köréből."

A Tpt. rendelkezései:

"115. § (1) A befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató a tevékenységéhez kapcsolódó szerződés megkötését megelőzően köteles tájékoztatni az ügyfelet a befektetési eszköz, illetőleg a tőzsdei termék árfolyamáról, az ügyletkötést megelőző időszak árfolyamalakulásáról, piaci helyzetéről, az ügyletet érintő lényeges nyilvános információkról, az ügylet kockázatáról, az ügyfél rendelkezésére álló esetleges befektetővédelmi rendszerről és minden olyan egyéb információról, amely a szerződés megkötése és teljesítése esetén lényeges lehet. A befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató a tájékoztatás megtörténtét köteles belefoglalni a szerződésbe."

"115. § (4) Határidős vagy opciós ügylet megkötésére irányuló megbízás elfogadása esetén a befektetési szolgáltató, illetőleg az árutőzsdei szolgáltató külön kockázatfeltáró nyilatkozatot köteles tenni, és annak tudomásulvételét az ügyféllel aláíratni, vagy más hitelt érdemlő módon igazoltatni.

(5) A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az azonnali ügyletet meghaladó mértékű, a határidős vagy opciós ügylet sajátosságaiból eredő, az ügyfélre háruló különleges kockázatot."

"LII. Fejezet

A PÉNZ- ÉS TŐKEPIACI ÁLLANDÓ VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG

376. § (1) Tőzsde, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szakmai érdek-képviseleti szervei közösen megalapíthatják és működtethetik a Pénz-és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot.

(2) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörére, eljárására az 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.) rendelkezéseit a (3)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárásának van helye

a) a törvény hatálya alá tartozó értékpapír forgalomba hozatalával, befektetési és árutőzsdei szolgáltatással, valamint kiegészítő befektetési szolgáltatással;

b) befektetők egymás közötti, befektetési eszközzel;

c) részvényesi jogokkal;

d) a tőzsdei ügylettel;

e) a befektetési szolgáltató és ügyfele között befektetési eszközre vonatkozó megbízás elfogadásának megtagadásával;

f) a tőzsde szabályzatával;

g) az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet és a központi értéktár alapszabályával, üzletszabályzatával és szabályzataival;

h) pénzügyi szolgáltatással és kiegészítő pénzügyi szolgáltatással;

i) a befektetési és pénzügyi szolgáltatók kizárólagosságot nem sértő egyéb szolgáltatási tevékenységével kapcsolatos jogvitában, ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.

(4) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárása kiköthető a Vbt. 3. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel hiányában is.

(5) A (3) bekezdés a)-b), valamint d)-i) pontjaiban meghatározott ügyekben kizárólag a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárása köthető ki, ideértve a Vbt. 47. §-a alapján nemzetközinek minősülő ügyeket is. A kizárólagosság a belföldi székhelyű állandó választottbíróságok tekintetében áll fenn.

(6) A hitelintézet és a befektetési vállalkozás a választottbíráskodásra vonatkozó üzletszabályzati kikötését az üzletszabályzat első módosításakor, de legkésőbb 2003. december 31-ig köteles e § előírásainak megfelelően módosítani.

(7) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárásának e § szerinti kikötése nem érinti

a) a 2002. január 1-je előtt megkötött egyedi szerződésben, valamint

b) a hitelintézet és a befektetési vállalkozás üzletszabályzatában - a (6) bekezdés szerinti módosítás előtt - szereplő,

a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság hatáskörének kikötésére vonatkozó esetleges előírás érvényességét. Az ilyen kikötések alapján a jogvita választottbírósági rendezésére továbbra is - a felek eltérő rendelkezése hiányában - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságnak van hatásköre.

(8) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság választottbírói testületének tagjait a tőzsde közgyűlése és az érdek-képviseleti szervek testületi ülése jelöli ki meghatározott időre első alkalommal a Tőzsdei Választottbíróság elnökségének, azt követően a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság elnökségének javaslata alapján.

(9) A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság jogi személy. Székhelye Budapest.

III.

Az alkotmányjogi panasz és az indítvány megalapozatlan.

1. A Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságának VB/27/1998. határozata rendelkező részében - a Vbt. 54. §-a rendelkezésének megfelelően - kimondta, az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Vbt. 54. §-ának megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint ez a szabály ellentétes az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésével és 19. §-ának (3) bekezdésével.

Az Alkotmánybíróság korábban már vizsgálta a választottbíráskodásról szóló jogszabályok alkotmányosságának kérdéseit. Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdését alapul véve állapította meg a 604/B/1990. AB határozat, hogy - a szerződéses szabadságra tekintettel - nem alkotmányellenes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 364. §-a (1) bekezdésének az a szabálya, amely nem tesz lehetővé jogorvoslatot a Kamarai Választottbíróság határozata ellen (ABH 1992, 443, 444.). Szintén a szerződéses szabadságra hivatkozva erősítette meg az 1282/B/1993. AB határozat a választottbírósági határozat ellen érvényesítendő jogorvoslat kizárásának megengedhetőségét, az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésével való összeegyeztethetőségét. A határozat indokolása azt is kifejtette, hogy az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése alapján az is megengedhető, hogy a jogalanyok ne éljenek a független és pártatlan bírósághoz fordulás jogával (ABH 1994, 675, 678-680.).

Az Alkotmánybíróság említett határozatai a Pp.-nek a választottbíráskodásra vonatkozó szabályát vizsgálták. Az indítványozó nem a Pp. hivatkozott szabályát támadta, hanem a Vbt. 54. §-át, ezért nem áll fenn az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. §-ának c) pontja szerint "ítélt dolog". Az indítvány alapján elbírálandó alkotmányjogi kérdés azonban megegyezik a korábbi ügyekben tárgyalttal. A Pp. 364. §-a nemcsak a fellebbezést nem tette lehetővé, hanem a választottbíróság határozatának érvénytelenítését sem. A Vbt. 54. §-a csak a fellebbezést zárja ki, és szűk körben teszi lehetővé a határozat érvénytelenítését. A jogorvoslati jog szerződéssel vállalt korlátozására az Alkotmánybíróság a jelen esetben is az említett határozatokban alapul vett elvet alkalmazta, és nem állapította meg a Vbt. 54. §-ának az Alkotmány 57. §-a (1) és (5) bekezdésével való ellentétét. Az Alkotmány 57. §-a (5) bekezdésének hatályos szövegét egyébként a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény 12. §-a határozta meg, és írta elő, hogy a jogorvoslati jog korlátozását a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény határozhatja meg. Ezt a követelményt a Vbt. 1994. évi elfogadásakor az Alkotmány még nem tartalmazta.

A támadott jogszabály és az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott 19. § (3) bekezdés b) pontja között nem áll fenn alkotmányjogi összefüggés.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Vbt. 54. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

2. Az indítványozó az Épt. 202. §-ának a megsemmisítését azért kérte, mert álláspontja szerint ez a szabály ellentétes az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésével és 9. §-ának (1) bekezdésével. Az Épt. 202. §-ának az indítványozó által kifogásolt tartalmával megegyezik a Tpt. 376. §-ának a rendelkezése.

Az Alkotmánybíróság a 67/1995. (XII. 7.) AB határozatban kifejtette, hogy a pártatlan bírósághoz való jog az eljárás alá vont személy iránti előítéletmentesség és elfogulatlanság követelményét jelenti, de - garanciák mellett - más alapjog érvényesülése érdekében engedményt kell tenni (ABH 1995, 346, 347-348.). A pártatlanság azt jelenti, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek és megvan a pártatlanság megfelelő látszata is (539/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 734, 736.). Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdéséből levezetett szerződéses szabadság alapján az Alkotmánybíróság gyakorlata elfogadja, hogy a szerződő fél az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogával ne éljen, lemondjon jogának bíróság útján történő érvényesítéséről (1282/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 675, 679-680.).

A Tpt. 376. §-ának (5) bekezdése a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörét szerződéses kikötéstől teszi függővé, és választottbírósági kikötés esetében csak más belföldi választottbíróságok tekintetében mondja ki a kizárólagosságot a speciális szakismeretek igénye miatt. A felek szerződéses kikötése hiányában a jogviták bírósági hatáskörbe tartoznak.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság nem állapította meg a Tpt. 376. §-ának az Alkotmány 57. §-a (1) bekezdésével és 9. §-a (1) bekezdésével való ellentétét, ezért az indítványt elutasította.

3. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte azért, mert az Épt. nem határozta meg, hogy mi a következménye annak, ha a befektetési szolgáltató nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének. Az Épt. 69. §-a (3) és (4) bekezdésével megegyező szabályt tartalmaz a Tpt. jelenleg hatályos 115. §-ának (4) és (5) bekezdése.

Az Abtv. 49. §-ának (1) bekezdése szerint akkor állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség, ha a jogalkotó nem tett eleget jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatának és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő. A Tpt. a szerződéses jogviszonyban fennálló tájékoztatási kötelezettség egy speciális szabályát határozza meg. A szerződésekre irányadó egyéb rendelkezéseket, így a kötelezettségek megszegésének következményét is, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény tartalmazza. Nem állapítható meg tehát a jogalkotói feladat elmulasztása. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2006. március 7.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Paczolay Péter

alkotmánybíró helyett