539/B/1997. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 85. § (3) bekezdése első két fordulata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára benyújtott bírói kezdeményezés alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 85. § (3) bekezdése első két fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványra okot adó konkrét ügyben a bírói beadvány szerint szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indítottak keresetet. Az első fokú bíróság a felperesnek teljes személyes költségmentességet adott. Az első fokú bíróság a földhivataltól iratokat szerzett be és ennek ismeretében a teljes személyes költségmentességet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 85. § (3) bekezdése alapján megvonta.
A Pp. 85. § (3) bekezdése szerint: "Nem részesíthető költségmentességben a fél, ha perlekedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik, úgyszintén akkor sem, ha mint engedményes lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a költségmentes perlés lehetővé tételét célozta."
A végzés ellen a felperes fellebbezéssel élt.
Az eljáró másodfokú bíróság az 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 38. §-a alapján - az eljárás felfüggesztése mellett - indítványozta "a Pp. 85. § (3) bekezdése első két fordulata" alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az indítványozó álláspontja szerint a vizsgált rendelkezés "azt eredményezi, hogy az eljáró bíróság nem lesz pártatlan az ügyben, mivel érdemi álláspontját már a költségmentesség elbírálása során kénytelen kifejteni. ... Ez elfogadhatatlan és az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközik." A bírói úthoz való alapvető joggal "nem fér össze, hogy az eljáró bíróság a felet már eleve rosszhiszeműnek, vagy eljárását eleve eredménytelennek minősítse. ... Amennyiben a fél az illetéket, és esetleges egyéb perköltséget előlegezni nem tudja, illetőleg anyagi helyzet folytán nincs lehetősége arra, hogy jogi képviselőt hatalmazzon meg, a kifogásolt jogszabályhely alkalmazásával el van zárva attól, hogy igényét érvényesíthesse."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége [Alkotmány 8. § (1) bek.]. Az államnak ez a kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell az alapvető jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991. 297, 302.].
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből az államnak nemcsak az a kötelezettsége folyik, hogy bírói utat biztosítson a személyek polgári jogi jogvitái esetére, hanem az is, hogy a bírósághoz fordulást valóságosan lehetővé tegye. Ehhez hozzátartozik, hogy az igazságszolgáltatás igénybevételéhez szükséges, a perrel kapcsolatos kiadásokra is kiterjedő támogatási rendszert kell kiépítenie. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése azonban nem foglalja magában az igazságszolgáltatással kapcsolatos működtetési költségeknek és a felek oldalán felmerülő kiadásoknak a felekre való áthárítása tilalmát. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből fakadó követelmények nem azonosíthatók a perlekedéssel kapcsolatos költségviselési kockázat teljes mérvű kiküszöbölésével (1074/B/1994. AB hat., ABH 1994. 452, 453.).
A Pp. 84. § (1) bekezdése szerint "azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja (88. §), jogai érvényesítésének megkönnyítése végett az alábbi kedvezmények illetik meg (költségmentesség):
a) illetékmentesség;
b) mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése, illetőleg - ha e törvény másként nem rendelkezik - megfizetése alól;
c) mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól;
d) pártfogó ügyvéd kirendelésére való igény."
A bírósági eljárásért, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 1. és 37. §-a értelmében - a kivételektől eltekintve - eljárási illetéket kell fizetni.
Az Itv. különféle illetékkedvezményeket biztosít a bírósági eljárást kezdeményező, fizetésre kötelezett személyek számára. Az Itv. 56. § (1) bekezdése szerint nem kötelezhető illeték fizetésére az, aki a külön jogszabály szerint költségmentességet, vagy e törvény szerint illetékmentességet élvez.
A bírósági eljárási illeték a perköltség része. A perköltség tekintetében az Alkotmánybíróság már kimondta, hogy fogalmának és feltételeinek - rendezése szabályainak - meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg (1518/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 570, 571.).
Az illetékkedvezményeket (személyes és tárgyi illetékmentesség, mérsékelt illeték, személyes és tárgyi illeték-feljegyzési jog) a bírósági eljárásban az Itv. 4-6. §-a, 56-64. §-a tartalmazza. A költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) szól. A személyes költségmentesség szabályait a Pp. 84-88. §-a határozza meg, a tárgyi költségmentességről az IM rendelet 2-3. §-a rendelkezik.
A Pp. teljes személyes költségmentességre vonatkozó szabályai ennek a támogatási rendszernek a részét képezik. Részletei meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg.
A fentiekből következően a bírói úthoz való alapvető jogból az nem következik, hogy az államnak támogatnia kell még a rosszhiszeműnek vagy már előre eredménytelennek látszó perlekedést és ennek kibontakozását is. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szempontjából elég, ha az ilyen perlekedést az általános szabályok szerint, de külön gazdasági-pénzügyi támogatás nélkül engedik kibontakozni. Az a szabály, amely ilyen esetben lehetővé teszi a támogatás visszautasítását vagy megvonását, nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság ebben a körben utal arra, hogy a vizsgált szabály, alkotmányjogi szempontból, nem hozható összefüggésbe azzal, hogy az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenessé nyilvánította a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontját. Ez azt tette lehetővé, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítsa, ha a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan. [59/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993. 353.]
A most elbírált esetben a vizsgált jogszabály nem a bírói út igénybevételét zárja ki, hanem a támogatási rendszer működtetésébe iktatja a bíróság előzetes döntését.
2. A Pp. 85. § (3) bekezdésének támadott szabályai nem sértik a bíróság függetlenségére, pártatlanságára vonatkozó szabályt sem.
A pártatlanság az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy a bíróság tagjai személyes előítéletektől mentesek legyenek, másrészt - objektív nézőpontból vizsgálva - megvan-e a pártatlanság megfelelő látszata. [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995. 346.]
A bíróság tagjainak személyes pártatlanságát a kizárásra vonatkozó szabályok (Pp. 13-21. §) hivatottak biztosítani. [51/1992. (X. 22.) AB határozat, ABH 1992. 253.]
Ami a pártatlanság objektív látszatát illeti, a Pp. 85. § (3) bekezdése alkalmazása nem köti a bírót a per érdemi eldöntése esetén. A Pp. 85. § (3) bekezdése nem az ítélethez szükséges bizonyosságot és meggyőződést kíván meg, hanem csak azt, hogy a bíró a perlekedés "rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek" mutatkozó voltát észlelje. Az eljárás folyamán hozott, tárgyát tekintve egy kedvezmény megadásáról szóló döntés tárgyilagos mérlegelés szerint, objektív nézőpontból nem alkalmas kétséget ébreszteni a pártatlanságot illetően. Ebből a döntésből kényszerítően nem következik a bírónak majd a tényállás feltárását, a bizonyítás lefolytatását követő érdemi álláspontja, hiszen e döntését csak az adott ismeretek szintjén hozhatja meg a bíróság.
A "rosszhiszemű vagy már előre teljesen eredménytelennek látszó" perlekedés megállapítása tehát a rendelkezésre álló adatok értékelésével kialakított állásfoglalást jelent. A bírói gyakorlat ezek alapján igen szűkre szabta a költségmentesség megvonhatóságának határait (BH 1982. 186, BH 1986. 422, BH 1996.3.157, BH 1985. 24, BH 1986. 61).
A támogatási rendszer részét képező, személyes költségmentességről szóló döntésben nem a szubjektív értékítélet, hanem a tények mérlegelése irányadó. Alkalmazásukból a bíróság függetlenségére, pártatlanságára következtetni nem lehet.
A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1998. május 5.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró