BH 2018.5.146 I. Nem tisztességtelen a kölcsönszerződésbe foglalt szerződéses rendelkezés, amely nem befolyásolja a felek igényérvényesítési és bizonyítási lehetőségeit, kötelezettségeit, és nem tartalmaz kizárólagos jogot a fogyasztóval szerződő fél számára teljesítése egyoldalú minősítésére sem [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 207. § (4) bek., 209. § (1) bek., 242. §; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 206. §; 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 21. §; 1991. évi XLI. tv. (Közjegyzői tv.) 111. §; 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (Kormányrendelet) 1. § (1) bek. b) és j) pont].

II. Amennyiben nem állapítható meg egyértelműen a kölcsönszerződés közjegyzői ténytanúsítvánnyal kapcsolatos rendelkezésének tartalma, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 207. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes között 2008. augusztus 13-án lakásvásárlás finanszírozása érdekében devizaalapú kölcsönszerződés jött létre, amelyben az alperes 57 830 CHF kölcsön folyósítását vállalta a felperes 7 000 000 Ft finanszírozási igénye kielégítése céljából. A felperes a CHF-ben nyilvántartott kölcsönösszeg és járulékai 420 hónap alatt, havi részletekben történő visszafizetésére vállalt kötelezettséget.

[2] A kölcsönszerződés I/4. pontja egyebek mellett az alábbi rendelkezést tartalmazza: "Felek kijelentik, és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái és a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot. Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az Adós Banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratban foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak."

[3] A felperes a kölcsönszerződés alapján közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó nyilatkozatot tett a kölcsönszerződésnek megfelelő tartalommal.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes a 2016. január 12-én benyújtott, az eljárás alatt módosított keresetében a kölcsönszerződés I/4. pontjába foglalt fenti rendelkezés tisztességtelenségen alapuló semmisségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése, továbbá a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdésének b) és j) pontjai alapján.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek között létrejött kölcsönszerződés I/4. pontjának a keresetben megjelölt rendelkezése tisztességtelen, érvénytelen, ennélfogva a szerződés megkötésétől kezdődően nem jelent kötelezettséget a felekre.

[7] Döntését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szerződéskötéskor hatályos 21. § (1) bekezdésére utalással azzal indokolta, hogy a perbeli kikötés eredményeként a hitelező egyoldalú nyilatkozata alapján indul a végrehajtás a fogyasztóval szemben. Ez a fogyasztót végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per indítására kényszeríti, amelyben a hitelező nyilvántartásaival szemben neki kell igazolnia a tartozás helyes összegét. A bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára megváltoztató szerződéses rendelkezés a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés j) pontjába ütközik.

[8] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli kikötés a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja szerint is tisztességtelen, annak értelmében ugyanis kizárólag az alperes jogosult annak megállapítására, hogy nyilvántartásának adatai szerint a felperes szerződésszerűen teljesített-e.

[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az érdemi döntéssel és annak indokolásával is egyetértett. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Közjegyzői tv.) szabályozására hivatkozással megállapította, hogy a közjegyző csak az alaki kellékek vizsgálatát végzi el, ezért a közjegyzői okirat garanciális szabályai nem változtatnak azon, hogy az adós szerződésszerű teljesítését a hitelező határozza meg, és az ellenbizonyítás kötelezettsége az adóst terheli. A kikötés tisztességtelensége szempontjából önmagában annak van jelentősége, hogy az adós a perbeli kikötésben arra vállalt kötelezettséget, hogy feltétlenül elfogadja a banki kimutatásban foglaltakat a mindenkori tartozása tekintetében, illetve hogy a tartozás mindenkori összegének közokirati tanúsításaként fogadja el a közjegyzői tanúsítványt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[11] Arra hivatkozott, hogy a perben eljárt bíróságok a Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pontja, valamint az rPtk. 209. § (1) és (5) bekezdésének, illetve a 209/A. § (2) bekezdésének téves értelmezésével okszerűtlen és megalapozatlan következtetésre jutottak.

[12] Kifejtette, a kölcsönszerződést tartalmazó ügyleti okirat az alperesnek biztosítja a jogot arra, hogyha a felperes nem teljesíti a szerződéses kötelezettségét, úgy a kölcsönszerződést felmondja és kérje a közokiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó nyilatkozat végrehajtási záradékkal történő ellátását. A Közjegyzői tv. 112. § (1) bekezdéséből és a Vht. jelenleg hatályos 23/C. § (2) bekezdéséből következik, hogy az alperes által beszerzendő közjegyzői tanúsítvány kizárólag a végrehajthatósághoz szükséges feltétel vagy időpont bekövetkezését tanúsítja. Az adós a végrehajtás megszüntetése (vagy korlátozása) iránti perben teljeskörűen vitathatja a követelést, annak jogalapját is. A perbeli feltétel tehát nem jelenti a bizonyítási teher ügyfél hátrányára történő megváltoztatását.

[13] Előadta, hogy a vitatott kikötés nem tartalmaz az adós részéről egyoldalú és feltétlen alávetést, sem pedig joglemondást vagy tartozáselismerést. Jogszabályi felhatalmazáson alapul a közvetlen végrehajthatósága egy követelésnek az egyoldalú felperesi kötelezettségvállalásra tekintettel. A vitatott szerződési kikötésnek nincs köze a záradékoláshoz és nem jelent semmilyen hátrányos eltérést a felperesre nézve a közvetlen bírósági végrehajtásra vonatkozó jogszabályi előírásokhoz képest. Hivatkozott arra is, hogy az alperes rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amelyek alapján a kölcsön folyósítására és törlesztésére vonatkozó adatokat megfelelően kezelni tudja. A tartozás nyilvántartott összegéről az adósok rendszeres tájékoztatást kapnak a Hpt. szerint; a bankszámlakivonatokat havonta, a kölcsönre vonatkozó adatokat évente rendszeresen megküldi az ügyfélnek, aki az ellen kifogással vagy panasszal élhet. A panasz elutasítása esetén fogyasztóvédelmi vagy bírósági eljárást kezdeményezhet a vonatkozó jogszabályi előírások szerint. Ennek lehetőségét a perbeli szerződéses rendelkezés nem zárja ki, továbbá nem fosztja meg az ügyfelet az ellenbizonyítás lehetőségétől sem.