BH+ 2013.3.113 A vállalkozási szerződés megrendelője mint kötelezett a vállalkozó díjkövetelésének engedményezésével szemben - tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában - lemondhat a Ptk. 329. § (3) bekezdésében biztosított jogairól [Ptk. 314. § (3) bek., 1992. évi XXXVIII. tv. (Áht.) 108. § (2) bek.].

Az alperes és a perben nem szereplő B. Zrt. (a továbbiakban: vállalkozó) között 2007. január 19-én - közbeszerzési eljárás lefolytatását követően - építési szerződés jött létre, amelyben a vállalközó 3 238 967 634 Ft átalánydíj ellenében 2008. május 30-i teljesítési határidővel kötelezettséget vállalt B. város uszodájának és sportcsarnokának kivitelezésére. A szerződést 2008. április 25-én módosították; ennek során a megvalósítandó műszaki tartalom bővült, a vállalkozói díj összegét 3 552 445 366 Ft-ra emelték fel, a teljesítési határidő pedig 2008. július 15. napjára változott.

Az építési munka elvégzéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítása érdekében a vállalkozó 2008. június 24-én faktoring keretszerződést kötött a felperessel. Ezzel összefüggésben a peres felek és a vállalkozó között az alperes kezdeményezésére 2008. július 23-án óvadéki számla kezelésére vonatkozó háromoldalú megállapodás jött létre, amelyben a felperes vállalta, hogy az általa a faktoring keretszerződés alapján megvásárolt, az alperessel szemben fennálló követelések ellenértékét egy óvadéki számlára utalja át, ahonnan a vállalkozó által megjelölt alvállalkozók részére közvetlenül teljesít. Vállalta a felperes azt is, hogy az óvadéki számláról indított átutalásokról 3 munkanapon belül értesíti az alperest.

Az alperes és a vállalkozó 2008. október 13-án közösen megállapították, hogy a kivitelezési munka VI. számú részteljesítése megtörtént, a vállalkozó pedig ennek alapján 459 298 573 Ft összegű részszámla benyújtására jogosult. A teljesítésigazolás alapján a vállalkozó 2009. november 30-i fizetési határidővel kiállította a VI. számú részszámláját, majd a követelését a felperesre engedményezte. A felperes és a vállalkozó 2008. október 13-án közösen értesítették az alperest az engedményezésről. Az alperes az értesítést 2008. október 16-án záradékkal látta el, amely szerint az engedményezett követelést 18 000 000 Ft kötbérkövetelés levonásával 441 298 573 Ft erejéig elismerte, és lemondott arról, hogy e követeléssel szemben beszámítási vagy bármilyen egyéb kifogást érvényesítsen.

2008. december 1-jén az alperes és a vállalkozó megállapították, hogy a VII. számú részteljesítés munkálatai is elkészültek, a vállalkozó pedig ennek ellenértékeként 356 857 512 Ft vállalkozói díj megfizetésére jogosult. A teljesítésigazolás alapján a vállalkozó 2009. november 30-i fizetési határidővel kiállította a VII. számú részszámláját, majd követelését a felperesre engedményezte. Ezután az alperest értesítették az engedményezésről. Az értesítést az alperes 2008. december 2-án záradékkal látta el, amelyben a követelést 18 600 000 Ft kötbérkövetelés levonásával 338 257 512 Ft erejéig elismerte, és lemondott arról, hogy a számla tekintetében beszámítási vagy bármilyen egyéb kifogást érvényesítsen.

Az alperes 2009. március 25-én azonnali hatállyal elállt az építési szerződéstől.

A vállalkozó 2009. július 9-i kezdő időponttal felszámolás alá került. Az alperes az engedményezés tárgyát képező vállalkozói díjköveteléseket a 2009. november 30-i teljesítési határidő lejártát követően sem egyenlítette ki.

A felperes keresetében 779 556 085 Ft és annak 2009. november 30. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy engedményezéssel megszerezte a vállalkozónak az alperessel szemben fennálló 441 298 573 Ft és 338 257 512 Ft összegű, elismert követeléseit, az alperes azonban a tartozását nem egyenlítette ki. Másodlagosan előadta, hogy az alperes tartozáselismerő nyilatkozataira tekintettel vásárolta meg a perbeli követeléseket, így amennyiben a követelések az építési szerződés megfelelő teljesítésének hiányában mégsem állnának fenn, az alperes azok összegét a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kártérítés jogcímén köteles megfizetni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal érvelt, hogy az engedményezés tárgyát olyan jövőbeli követelések képezték, amelyek utóbb nem jöttek létre, illetve abban az esetben, ha létrejöttek, nem váltak esedékessé. Az építési szerződésben ugyanis a vállalkozó oszthatatlan szolgáltatás nyújtását vállalta, amelynek ellenértékeként szerződésszerű teljesítés esetében is csak a sikeres műszaki átadás-átvételt és az eredményes 1 éves utófelülvizsgálatot követően tarthatott volna igényt vállalkozói díj fizetésére. A vállalkozó szerződésszegése miatt azonban időközben elállt a szerződéstől, így a felperes a Ptk. 399. § b) pontja értelmében - figyelemmel arra is, hogy a vállalkozó a szerződés megszűnésekori készültségi foknak megfelelő díjazásban részesült - vállalkozói díj megfizetését nem követelheti.

Másodlagosan az alperes arra hivatkozott, hogy az engedményezési értesítések záradékaiba foglalt nyilatkozatai az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 108. § (2) bekezdésébe és a 60/2004. (X. 20.) számú önkormányzati rendelete 36. § (1) és (2) bekezdésébe ütköznek, és így semmisek. A vállalkozó szerződésszegéséből eredő követeléséről ugyanis e jogszabályok előírásai szerint érvényesen nem mondhatott le. A joglemondás az álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság 2/2002. PJE határozatában foglaltakra figyelemmel egyébként is csak az építési szerződés megfelelő teljesítése esetében léphetett volna hatályba. Megjegyezte, hogy a szavatossági jogokról a hibák tényleges megismerését megelőzően érvényesen nem is lehet lemondani. Azt is állította, hogy az engedményezési értesítések záradékaiba foglalt nyilatkozatai megtételekor a felperes tévedésbe ejtette, illetve megtévesztette. Joglemondó nyilatkozatát ugyanis nem tette volna meg, ha tudomást szerez arról, hogy a felperes az óvadéki számláról nem kizárólag az alvállalkozók részére teljesít kifizetéseket, illetőleg a teljesítésekről nem értesíti. Mindezekre figyelemmel a záradékokba foglalt jognyilatkozatait - kifogás útján - a Ptk. 210. §-a alapján megtámadta.

Harmadlagosan az alperes a vállalkozó szerződésszegésére hivatkozással beszámítási kifogás útján kártérítés jogcímén érvényesített ellenkövetelésére tekintettel kérte a kereset elutasítását.

Az óvadéki szerződés megszegése miatt az alperes a felperessel szemben viszontkeresetet is előterjesztett, melynek tárgyalását az elsőfokú bíróság a kereset tárgyalásától elkülönítette.

Az elsőfokú bíróság részítéletében az alperest 779 556 085 Ft és annak 2009. november 30. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű kamata, valamint 10 895 500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A határozat indokolása szerint az alperes az engedményezési értesítések záradékaiba foglalt nyilatkozataiban nem mondott le a vállalkozó szerződésszegéséből eredő igényeiről, hanem csupán e követeléseknek a felperessel szembeni érvényesíthetőségét zárta ki. Az alperes nyilatkozatai ezért nem ütköztek az általa megjelölt jogszabályokba, érvénytelenségük tehát nem állapítható meg. Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság a tévedésre, illetve megtévesztésre történő alperesi hivatkozást sem. A rendelkezésre álló okiratok és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján ugyanis úgy ítélte meg, hogy a felperes nem vállalt kötelezettséget arra, hogy az óvadéki számláról kizárólag az alvállalkozók részére teljesítsen kifizetéseket. Álláspontja szerint nem volt megállapítható az sem, hogy az alperes vállalkozói díjfizetési kötelezettségét a szerződésszerű teljesítéshez kötötték volna. A teljesítésigazolásokban pedig az alperes az építési munka elvégzését elismerte, így a részszámlákban feltüntetett vállalkozói díj az engedményes felperest megilleti.