BH 2009.5.150 Ha az egyéni vállalkozó özvegye folytatja a vállalkozói tevékenységet, de az elhunytnak nem örököse, az egyéni vállalkozó által kötött pénzforgalmi bankszámla szerződésnek sem válik jogosultjává, így a bankszámla feletti rendelkezési jog sem illeti meg [1990. évi V. tv. 13. §; Ptk. 323. § (2) bek., 598. §; 232/2001. (XII. 10.) Korm. rend. 5. §].

Az irányadó tényállás szerint a felperes házasságban élő szülei - P. S. és P.-né O. J. (utóbbi a továbbiakban: O. J.) - között 2001. március 15-én megszakadt az életközösség és ezt követően különváltan éltek. 2002. február 4-én P. S. váratlanul és végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt, ugyanabban a hónapban O. J. bejelentette a körzetközponti jegyzőnek, hogy özvegyként folytatni kívánja elhunyt férje egyéni vállalkozói tevékenységét, majd 2002. március 5-én átvette a részére kiállított - fogműves főtevékenység gyakorlására vonatkozó - vállalkozói igazolványt. A hagyatéki eljárás során O. J. mint túlélő házastárs - az életközösség megszűnésére tekintettel - özvegyi haszonélvezeti jogra nem tartott igényt, házassági vagyonközösség jogcímén azonban tulajdoni igényt jelentett be a lakberendezési ingóságok fele részére és az örökhagyó vállalkozása bruttó üzleti értékének az életközösség megszakadásakori fele - 38 348 500 Ft-ban megjelölt - értékére. A közjegyző 2003. június 30-án meghozott hagyatékátadó végzésében a lakberendezési ingóságok fele részét, mint O. J. tulajdonát képező vagyontárgyakat kihagyta a hagyatékból, a vállalkozói vagyonhoz tartozó ingóságok fele részét pedig a hagyatékból azzal hagyta ki, hogy O. J. az erre vonatkozó tulajdoni igényét perben érvényesítheti. Törvényes öröklés címén az akkor még kiskorú felperes részére adta át - ingóságok és a hagyatéki ingatlan mellett - a B. Bank Rt.-nél vezetett devizaszámlán elhelyezett 16 695 83 USD tőkét és időközi kamatait, a business kártyára letett 100 000 Ft összegű óvadékot és "a 27. sorszámú szakvélemény szerint örökhagyó halála időpontjában örökhagyót megillető 54 555 000 Ft értékű követelést (melyből befolyt 2002. március 5. napjáig a B. B. Rt. tájékoztatása szerint 7 694 487 Ft)". Felhívta a B. Bank Rt.-t a devizaszámlán elhelyezett, valamint az óvadéki összeg kifizetésére.

A felperes végleges keresetében kártérítés címén a Ptk. 348. § (1) bek. és 339. § (1) bekezdése alapján 54 555 000 Ft tőke és ennek 2003. augusztus 26-ától járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Előadása szerint az alperes jogellenesen - saját belső szabályzatába ütközően, az özvegyi jog fennállásának önkényes megállapítása mellett - biztosított még a hagyatéki eljárás befejezése előtt rendelkezési jogot az örökhagyó vállalkozói számláján lévő pénzösszeg felett O. J. részére, aki a számlát kiürítette, a vállalkozást ellehetetlenítette, majd külföldre távozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedéséig, azaz 2003. szeptember 19-éig jogszerűen bocsátotta O. J. rendelkezésére a perbeli pénzforgalmi bankszámlát, mert a vállalkozás folytatása nyilvánvalóan a vállalkozás bankszámlái feletti rendelkezéssel is együtt járt.

Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet szerint O. J. özvegyként jogosult volt az 1990. évi V. törvény (továbbiakban: Etv.) 13. § (2) bekezdése alapján a vállalkozói tevékenység folytatására, és ebben a minőségében rendelkezhetett a vállalkozói számla felett is. Jogszabályi előírás hiányában nem volt szükség a hagyaték jogerős átadásáig a perbeli számla zárolására. A felperes O. J.-tal szemben érvényesítheti igényét, az alperest azonban kártérítési felelősség nem terheli.

A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az alperest 54 555 000 Ft és ennek 2003. augusztus 26-ától járó kamataiban marasztalta.

A jogerős ítélet szerint P. S. magánszemélyként kötött az alperessel bankszámla-szerződéseket, ugyanis az egyéni vállalkozó, mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező "cég" a Ptk. 8. §-ában deklarált jogképességgel rendelkezik még akkor is, ha egyéni cégként bejegyezték a cégjegyzékbe. Az egyéni vállalkozó özvegye azzal, hogy folytatta az elhunyt vállalkozását, nem vált az egyéni vállalkozó mint magánszemély általános jogutódjává. Az egyéni vállalkozó mint magánszemély bankszámlája felett a Ptk. 598. § értelmében a vállalkozó halála esetén az örökös rendelkezhetett, az örökös pedig jelen esetben a felperes volt. Jogellenesen járt el tehát az alperes alkalmazottja - éspedig nemcsak saját szabályzatába ütközően, de a törvényi rendelkezéseket is megszegve -, amikor az örökösi minőség hiánya ellenére biztosított a perbeli bankszámla felett rendelkezési jogot az elhunyt vállalkozó özvegyének. E jogellenes magatartással okozati összefüggésben nem jutott hozzá a felperes az örökhagyó bankszámláján lévő összeghez, ezért köteles a felperes ily módon felmerült kárának megtérítésére.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében - tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:

P. S. nem magánszemélyként, hanem gazdálkodó szervezetnek minősülő egyéni vállalkozóként kötötte meg a bankszámla-szerződést. Ha egyéni vállalkozó magánszemélyként köt bankszámla-szerződést, akkor a bankszámla egyenlegével a hagyatéki végzés jogerőre emelkedése után valóban az örökös rendelkezhet. A perbeli bankszámla azonban nem lakossági bankszámla, hanem a felperes által sem vitatottan pénzforgalmi bankszámla volt, az ilyen bankszámla feletti rendelkezési jog viszont átszáll a vállalkozást folytató özvegyre vagy örökösre. Nyilvánvalóan lehetetlen helyzetet szülne, ha a gazdálkodó szervezetként működő egyéni vállalkozó halála esetén a pénzintézet a jogerős hagyatéki végzés bemutatásáig zárolná a pénzforgalmi számlát, hisz ebben az esetben a munkavállalók nem kaphatnának bért, elmaradna a közterhek befizetése, a szállítók kifizetése. Mindezek kiküszö­bölése érdekében tette lehetővé az Etv. 13. §-a az egyéni vállalkozó halála esetére a vállalkozás folytatását, mellyel szükségszerűen együtt jár a vállalkozó pénzforgalmi bankszámlája feletti rendelkezés átvétele is. Az alperes álláspontjának helyességét jogi háttéranyag is alátámasztja az alábbiak szerint.

A BH 1998. évi számában 498. sorszám alatt közzétett határozat szerint az egyéni vállalkozás folytatásához szükséges bérleti jog is átszáll az egyéni vállalkozást jogutódként tovább folytató magánszemélyre.

A 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés 3. § (1) bekezdése szerint a pénzforgalmi bankszámla egyéni vállalkozók esetében is vállalkozáshoz kötődik, és csak a vállalkozás megszűnésével - nem az egyéni vállalkozó halálával - szűnik meg.

A 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés e) pontja szerint a rendelkezésre jogosult személy nemcsak a számlatulajdonos, hanem jogszabály által a rendelkezésre feljogosított más személy is lehet, az egyéni vállalkozást továbbfolytató magánszemély pedig nyilvánvalóan ilyen személynek minősül.