1124/B/1992. AB végzés
alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok alapján meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 13. § (1) és (2) bekezdése, 14. § (3) bekezdése, valamint 16. §-a tekintetében az eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvénnyel (a továbbiakban: Ámt.) kapcsolatban, melyeket az Alkotmánybíróság részbeni tartalmi azonosságukra tekintettel egyesített és egy eljárásban bírált el. Az indítványozók beadványaikban az Ámt.-nek - a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló 1992. évi L. törvénnyel módosított - több rendelkezését támadták az Alkotmány 13. §-ának sérelmét állítva.
Az egyik indítványozó álláspontja szerint az Ámt. módosított 13. § (1) bekezdése úgy biztosított vételi jogot, hogy arra nincs szövetkezeti földtulajdoni fedezet, mivel az Ámt. hatálybalépésekor már megtörtént a különböző földalapok elkülönítése, tagi tulajdonba adása. A magántulajdonossá vált tagok földtulajdona terhére sem lehet az új vételi jogot érvényesíteni. Az indítványozó kifogásolta a rendelkezést abból a szempontból is, hogy a vétel ellenértékeként kárpótlási jegy elfogadására kötelezte a szövetkezetet, holott az nem általánosan elfogadott fizetési eszköz.
Az indítványozó alkotmánysértőnek tartotta az Ámt. 13. § (2) bekezdését is, mivel az szintén a már tagi magántulajdonban lévő földek terhére lenne végrehajtható.
Az Ámt. 14. § (3) bekezdését az indítványozó azért találta alkotmányellenesnek, mert véleménye szerint a polgári jogi szabályokkal ellentétesen került rögzítésre a tulajdonközösség megszüntetése, s a tulajdonosoktól elvont rendelkezési jogot a földhivatalhoz telepítette a jogalkotó.
Valamennyi indítványozó sérelmezte az Ámt. módosított 16. §-át. Álláspontjuk szerint alkotmányellenes az a jogszabályi rendelkezés, mely szerint a szövetkezetek közös használatában lévő utak a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek. A törvénymódosítás 1992. július 3-án lépett hatályba, s ekkorra - állították az indítványozók -, a kárpótlási földalapok kivételével már az összes földterület magántulajdonban volt. A szövetkezetek közös használatában lévő utak értékkel szerepeltek a szövetkezetek mérlegében, így a vagyonnevesítés alapját képező mérlegben is. E mérleg szerinti vagyon - törvényi előírás alapján - 1992. április 30-ig üzletrész (értékpapír) formájában magántulajdonba került, így a törvénymódosítás általi útelvonás a magántulajdont terhelte. Az indítványozók szerint ezzel olyan tulajdonjog-elvonás valósult meg, amely nélkülözi az Alkotmány 13. §-ában előírt feltételeket.
2. Az indítványok benyújtását követően a jogalkotó rendelkezett a szövetkezeteket ért vagyonvesztés ellentételezéséről, egyrészt adókedvezmény biztosításával [a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 22. § (7) bekezdése], másrészt a vagyonmérleg korrigálására a beruházási költségek ráfordításként való elszámolásával [a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló 1997. évi XXXIII. törvény 3. § (2) bekezdése]. Az Alkotmánybíróság - határidő megjelölésével - felhívta az Ámt. 13. § (1) és (2) bekezdését, 14. § (3) bekezdését, továbbá 16. §-át is támadó indítvány előterjesztőjét, hogy a megváltozott jogszabályi környezetre tekintettel nyilatkozzon, indítványát fenntartja-e. Az indítványozó válaszában bejelentette, hogy az eredeti beadványában foglaltakból az Ámt. 16. §-ára vonatkozó kérelmet fenntartja, az indítványnak az Ámt. 13. § (1) és (2) bekezdése, valamint 14. § (3) bekezdése tekintetében indítványát az időmúlásra tekintettel visszavonta.
3. Az Alkotmánybíróság megkereste a földművelésügyi minisztert, hogy ismertesse az indítványokkal kapcsolatos álláspontját.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése:
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
2. Az Ámt. indítvánnyal támadott rendelkezése:
"16. § A mezőgazdasági szövetkezet közös használatában levő utak - a közutak kivételével - a helyi önkormányzat tulajdonába kerülnek."
3. A vizsgálat során figyelembe vett további jogszabályi rendelkezések:
3.1. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
"22. § (7) A szövetkezet vagy jogutódja(i) az 1998. adóév(ek) társasági adójából, illetve - ha az a kedvezményre nem nyújt fedezetet - a következő adóévek társasági adójából, de legkésőbb a 2006. adóévi társasági adóból a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 16. §-a szerint önkormányzati tulajdonba átadott utak könyv szerinti értékének az út építéséhez igénybe vett állami támogatást meghaladó részének (különbözetének) adóévenként legfeljebb a 17 százalékát adókedvezményként veheti igénybe. Az e jogcímen - a megjelölt időtartamon belül - igénybe vett adókedvezmény teljes összege nem haladhatja meg a különbözet összegét.
(8) A (6) és (7) bekezdés alkalmazásakor több jogutód esetén a különbözetet olyan arányban kell megbontani, amely arányban a vagyonmérleg alapján a jogutódok a létesítmény földterületéből részesedtek, illetve részesednek."
3.2. A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló 1997. évi XXXIII. törvény
"3. § (1) A II. földalap árverésén értékesített földek által határolt helyi közutak e törvény erejénél fogva ingyenesen kerülnek a települési önkormányzat tulajdonába.
(2) A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 16. §-a alapján, valamint az (1) bekezdés szerint a települési önkormányzat tulajdonába került utakat terhelő beruházási költséget az érintett gazdálkodó szervezet ráfordításként számolhatja el."
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Mivel az indítványozó az Ámt. 13. § (1) és (2) bekezdése, valamint 14. § (3) bekezdése tekintetében az indítványát visszavonta, ezért az Alkotmánybíróság az eljárását - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § d) pontjára (ABK 2003. augusztus-szeptember, 564, 570.) tekintettel - megszüntette.
2. Az Ámt. 16. §-át támadó indítványokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
Az Ámt. 16. §-ának 1992. július 3-án hatályba lépett módosítása szövetkezeti, állami, továbbá szövetkezeti és állami közös tulajdonban álló utakat (útszakaszokat) vont el az Alkotmány 13. § (2) bekezdése szerinti azonnali és teljes kártalanítás nélkül azok tulajdonosaitól. Bár az utak fenntartásához és működtetéséhez fűződő közérdek alapján indokolt volt a korábban szövetkezeti közös használatban lévő utak önkormányzati tulajdonba adása, a jogalkotó azonban csak az indítvány benyújtását követően, 1997. május 18-ával léptette hatályba azokat a rendelkezéseket, amelyek céljuk szerint az elvonás ellentételezését szolgálják. E körben került sor a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 22. §-ával a szövetkezetek (jogutódjaik) számára adókedvezmény biztosítására, valamint a vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló 1997. évi XXXIII. törvény 3. §-a értelmében a vagyonmérleg korrigálására az utak beruházási költségének ráfordításként való elszámolásával.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy absztrakt (utólagos) normakontroll keretében kizárólag a hatályos jogi szabályozás alkotmányosságát vizsgálja (először: 36/J/1990. AB végzés, ABH 1991, 669, 670-671.). Mivel a törvényhozó időközben az indítványban hiányolt kártalanítást pótolta, így az Ámt. 16. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány okafogyottá vált. Az Alkotmánybíróság ezért eljárását - az Ügyrend 31. § e) pontjára (ABK 2003. augusztus-szeptember, 564, 570.) figyelemmel - az Ámt. 16. §-a tekintetében is megszüntette.
Budapest, 2003. december 2.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró