BH 1990.3.97 I. A grafikai mű szerződéskötés nélküli felhasználása jogosulatlan felhasználásnak minősül [Szjt. 13. § (1) és (3) bek., 53. § (1) bek., 4/1988. (II. 12.) MM 4. § (5) bek.].

II. Grafikai műre vonatkozó felhasználási szerződést a kiadó vállalat képviseletre jogosult dolgozója vagy szerződéskötésre egyéb jogcímen jogosult személy köthet [Ptk. 31. § (6) bek., Szjt. 3. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest 3500 Ft és ennek 1938. június 30-tól járó évi 8 %-os kamata, valamint 210 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére. A felperes ezt meghaladó, összesen 9500 Ft megfizetésére irányuló keresetét pedig elutasította. Ítélete indokolásában megállapította; az alperesi folyóirat 1988. május hónapban megjelent számában a felperestől 1987. végén átvett grafikák fotómásolatait illusztrációként felhasználta. A felperes a felhasználás esetére az alperessel a díjazás mértékében nem állapodott meg, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felperes "joggal számíthatott arra, hogy ugyanazt a honoráriumot megkapja, mint más lapokban közölt képei esetén". B. A., az alperes képszerkesztőjének tanúvallomása alapján pedig megállapította, hogy az illusztrációk után a felperes (10 db x 500 Ft) összesen 5000 Ft díjazásra tarthatott igényt. Miután az alperes peren kívül 1500 Ft-ot teljesített, az ítéletben a különbözet megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet ellen a keresetnek való teljes helytadás érdekében a felperes, a kereset elutasításáért pedig az alperes fellebbezett. A felperes álláspontja szerint a grafikák fotómásolatainak az alperes részére való átadásakor felhasználás idején hatályos jogszabály, a 4/1988. (II. 12.) MM rendelet díjtételei szerint köteles őt díjazni. Miután pedig két képet az alperes a folyóirat borítólapján szerepeltetett ezért a teljes díjkövetelés 11 000 Ft, amelybe az alperes által kifizetett 1500 Ft beszámítandó.

Az alperes a fellebbezésében azt állította, hogy alkalmazottja, B. A. és a felperes között L. L. közvetítésével szóban szerződés jött létre a. felperes 10 db grafikájának felhasználására. A felhasználás megtörtént, és az alperes a nála kialakult gyakorlat szerinti díjat a felperesnek megfizette. Nem lehet tehát irányadó a per eldöntésénél az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló azon szempont, hogy más lapoknál a felperes milyen díjazásban részesülhetett volna, sem pedig a folyóirat megjelenésének idején hatályos szerzői díjtételek.

A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése azonban alaptalan.

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv (Szjt.) 13. §-ának (1) és (3) bekezdései értelmében a mű bármilyen felhasználásához - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző hozzájárulása szükséges. A szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása ellenében - ha a törvény másképp nem rendelkezik - díjazás illeti meg. A díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le.

Az Szjt. 26. §-ának (1) bekezdése, valamint a 27. §-a szerint a felhasználási szerződés feltételeit - a törvényben meghatározott korlátok között - a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - írásban kell megkötni.

A szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V) 21. §-a szerint azonban nem kötelező a szerződés írásbeli megkötése napilapokban, folyóiratokban történő közzététel céljára kötött szerződés esetén.

A Ptk.-nak az Szjt. 3. §-a. folytán alkalmazandó és az 1985. évi 25. tvr. 7. §-ával módosított 31. § (6) bekezdése értelmében az állami vállalatot az igazgató képviseli. E jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a vállalat dolgozójára ruházhatja át.