BH 2021.6.172 A gazdasági társaság tagja saját nevében, saját jogán nem érvényesíthet kártérítési igényt a társaságnak szerződésszegéssel vagy szerződésen kívül kárt okozó harmadik személyekkel szemben arra hivatkozással, hogy a társaságnak okozott kár egyben a saját társasági részesedésének értékvesztését is jelenti, vagyis úgy, hogy saját kárát a társaságot ért kárral azonosítja [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339. §, 1952. évi III. tv. (rPp.) 206. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes jogelődje tagságával működő D. H. Kft. 2000. szeptember 14-én határozott idejű - huszonhat évre szóló -, utóbb többször módosított megállapodást kötött a közútkezelői és vagyonkezelői joggal egyaránt rendelkező I. rendű alperesi jogelőddel), az M autópálya és az M autóút mentén tizenhat védőcsőből álló optikai védőcsőhálózat létesítéséhez távközlési nyomvonal biztosítására. A megállapodás értelmében a nyomvonalon kiépített optikai védőcsövekből tizennégy a D. H. Kft., kettő pedig az I. rendű alperes jogelődjének tulajdonába került; a két, egymástól függetlenül működtethető hálózatból az I. rendű alperes jogelődje védőcsőhálózatát csak saját üzemi céljára hasznosíthatta. A megállapodás szerint a két védőcsőből álló hálózatot a D. H. Kft. használatbavételi engedély nélkül kellett, hogy átadja a másik szerződő félnek, ugyanakkor a tulajdonában levő létesítményre vonatkozó használatbavételi engedéllyel együtt köteles volt kezdeményezni a másik alépítmény használatbavételi engedélyének kiadását is.

[2] Jogerős építési engedély alapján a megállapodásban meghatározott optikai védőcsőhálózat 2001 és 2003 között elkészült.

[3] A megállapodás 2003. augusztus 28-i módosításával abban állapodtak meg a szerződő felek, hogy az optikai védőcsőhálózat I. rendű alperes jogelődje részére történő sikeres átadás-átvételét követően a D. H. Kft. a megállapodásból eredő jogait és kötelezettségeit átadhatja az általa a projekt megvalósítására és hasznosítására létrehozott I. Kft.-nek, ezt követően e társaság hasznosíthatja a védőcsőhálózatot.

[4] 2003. november 26-án az elkészült optikai védőcsőhálózatból a megállapodásnak megfelelően átadásra került az I. rendű alperes jogelődje részére a két darab védőcső. A 2003. december 9-i tartozásátvállalási és engedményezési szerződéssel a D. H. Kft.-nek a távközlési nyomvonal biztosítására kötött megállapodásból eredő valamennyi joga, kötelezettsége alanyává az I. Kft. vált.

[5] Az I. Kft. 2010. április 2-i kérelmére a II. rendű alperes jogelődje 2010. április 8-i határozatával megadta az optikai védőcsőhálózat használatbavételi engedélyét. A II. rendű alperes jogelődje a 2010. június 7-én jogerős határozatával visszavonta korábbi határozatát a használatbavételi engedély megadásáról.

[6] A folytatódott használatbavételi engedélyezési eljárásban a II. rendű alperes jogelődje hiánypótlási eljárás lefolyatását követően a használatbavételi engedélyt 2010. július 29-én megadta. A másodfokú hatóság 2010. szeptember 10-én az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

[7] Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) módosítása folytán jogutódként a II. rendű alperes előtt folytatódó hatósági eljárásban a kérelmező felperesi jogelőd kérelmét a tulajdonában levő tizennégy csőből álló optikai védőcsőhálózatra tartotta fenn. Az I. rendű alperes jogelődje 2011. március 17-én megadta a közútkezelői hozzájárulását. A II. rendű alperes a 2011. április 15-i határozatával elutasította a használatbavételi engedély megadására irányuló kérelmet, mivel álláspontja szerint a védőcsövek önmagukban nem minősültek elektronikus hírközlési építménynek, rendeltetésszerű használtra nem voltak alkalmasak. A kérelmező fellebbezése, majd a jogerős határozat felülvizsgálatára irányuló keresete alapján indult eljárásban a Kúria a 2013. május 15-én kelt Kfv.II.37.694/2012/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A megismételt peres eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. február 24-én meghozott ítéletével a keresettel támadott jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és a II. rendű alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság az Eht. 188. § 14. pontját a Kúria döntésének megfelelően úgy értelmezte, hogy a hírközlési építmény fogalmába nem kell, hogy szükségképpen beletartozzanak a kábelek. Kitért arra is, hogy a II. rendű alperes eljárásával súlyosan megsértette a jogbiztonság elveit, nem adta okszerű indokát annak, hogy miért tért el a korábbi eljárása során kialakított álláspontjától, támadott határozatában miért jelölt meg új elutasítási okot.

[8] Az újraindult használatbavételi engedélyezési eljárásban a II. rendű alperes a 2014. december 16-án hozott, fellebbezés hiányában 2015. január 21-én jogerőre emelkedett határozatával megadta a tizennégy védőcsőből álló hálózatra a használatbavételi engedélyt.

[9] A felperes jogelődje az I. Kft.-ben fennálló 100%-os részesedését megtestesítő üzletrészét 2014. szeptember 22-én a felperes részére eladta, külön engedményezési szerződéssel átruházta a felperesre az alperesekkel szembeni a B. M. C. F. Kft. szakértő szakvéleményében (a továbbiakban: B. szakvélemény) megállapított kártérítési igényét is.

A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme

[10] A felperes módosított keresetében kártérítés címén 4 040 000 euró és járulékai egyetemleges megfizetésében kérte az alperesek marasztalását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 277. §-a, 318. §-a, 339. § (1) bekezdése, 349. § (1) bekezdése, 359. § (1) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 206. § (3) bekezdése alapján.

[11] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú határozata

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét eltérő indokolással helybenhagyta.

[16] A Kúria Pfv.VII.21.050/2019/7. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mivel a másodfokú bíróság az alperesek jogellenes magatartásának hiányára hivatkozással tévesen rendelkezett a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyásáról.

[17] A Kúria - eltérően a másodfokú bíróságtól - úgy ítélte meg, hogy az I. rendű alperes a jogorvoslat adta cselekvési lehetőséggel nem annak társadalmi rendeltetése szerint élt, eljárásának egyedüli tényleges és előre látható eredménye a felperes által kezdeményezett használatbavételi engedélyezési eljárás elhúzódása volt. Utalt a Kúria egyúttal arra is, hogy szerződéses pozíciójából fakadóan az I. rendű alperestől elvárható volt az együttműködés tanúsítása a szerződéses cél megvalósításába illeszkedő engedélyezési eljárásban [rPtk. 277. § (4) bekezdés]. Megállapította, hogy az I. rendű alperes meg sem kísérelte a kötelemből fakadó együttműködési kötelezettsége teljesítését, kellő időben és a probléma megoldására alkalmas tartalmú tájékoztatást, figyelemfelhívást a felperes jogelődje felé - fellebbezéseit megelőzően - nem tett.