BH 2010.2.39 Jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti [Ptk. 361. §, Csjt. 30. §].

A felperesek házastársak. Házassági életközösségük fennállása alatt 2006-ban a II. r. felperes és a II. r. alperes között szerelmi kapcsolat alakult ki. A II. r. felperes és a II. r. alperes elhatározták, hogy közösen vásárolnak egy családi házat. Annak érdekében, hogy az ingatlan tulajdonjogából az I. r. felperes ne részesüljön, az ingatlan tulajdonosaként az adásvételi szerződésben a II. r. alperes kerül tulajdonosként feltüntetésre. A 2006. június 9-én megkötött adásvételi szerződés alapján a III. r. alperes 15 500 000 forint vételárért eladta a II. r. alperesnek a K., P. u. 15. szám alatti hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlant. A szerződés aláírásával egyidejűleg 2 000 000 forint foglaló került megfizetésre; a fennmaradó hátralékból a vevő 7 000 000 forintot 2006. június 23-áig, 6 500 000 forintot pedig 2006. július 28-áig volt köteles megfizetni. Az eladó vállalta a szerződés szükségszerű módosítását, amennyiben a későbbiekben a vevő személyében változás áll be.

A szerződés második, 7 000 000 forintos vételárrészlete hiánytalanul megfizetésre került. A szerződést 2006. július 28-án módosították, ennek értelmében az I. r. alperes állagvevővé, a II. r. felperes és a II. r. alperes pedig haszonélvezeti vevőkké váltak. Rögzítették, hogy az adásvételi szerződés alapján átvett vételárrészlet a szerződés módosítása alapján elszámolásra kerül, így a szerződés módosítása alkalmával kizárólag a fennmaradó vételárrészlet kerül kifizetésre. A szerződés aláírásával egyidejűleg a vevők összesen 6 500 000 forintot fizettek meg a III. r. alperes részére. A III. r. alperes hozzájárult az I. r. alperes tulajdonjoga és a II. r. felperes, valamint a II. r. alperes 1/2-1/2 arányú haszonélvezeti joga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez.

A II. r. felperes és a II. r. alperes kapcsolata az adásvételi szerződés megkötését követően megromlott és a felperesek az életközösséget helyreállították.

A felperesek keresetükben a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték arra hivatkozva, hogy a felek a szerződéskötéskor kapcsolatuk tartósságát illetően ugyanabban a téves feltevésben voltak, ezért a szerződést jogosultak megtámadni. Előadták, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütköző, mert 14 700 000 forintot a II. r. felperes a házastársi közös vagyonból fizetett meg. Kérték annak megállapítását, hogy a II. r. felperes által kifizetett pénzből vásárolt ingatlan a felperesek tulajdona; 1/2 részben tulajdonosa a II. r. felperes, míg 1/2 részben az I. r. felperes szerzett ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot. Tulajdonjoguk megállapításával egyidejűleg vállalták, hogy az I. r. alperes részére 1 300 000 forintot megfizetnek. Az elsődleges kereseti kérelmük elutasítása esetére vagylagosan azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. és II. r. alpereseket 14 700 000 forint egyetemleges megfizetésére a Ptk. 361. § (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás jogcímén, mert az I. r. alperes úgy szerzett tulajdont, hogy a vételárat nem ő fizette ki.

Az I. és II. r. alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; a III. r. alperes ellenkérelmet, érdemi védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a II. r. felperes és a II. r. alperes szerződéskötési akaratát létrehozó közös feltevés a III. r. alperesre is kihatóan a szerződés tartalmát nem érintette. A perbeli adásvételi szerződés olyan jogügylet, amelynek sem a célja, sem a tartalma nem sérti a jóerkölcsöt. Megállapította a továbbiakban, hogy az I. és a II. r. alperesek nem jogalap nélkül, hanem a perbeli adásvételi szerződés alapján szereztek tulajdonjogot, illetve haszonélvezeti jogot. Szerződő fél volt a II. r. felperes is, aki a szerződés aláírásával kifejezte arra irányuló akaratát, hogy a vételárhoz történő hozzájárulása ellenében haszonélvezeti jogot szerezzen. Mivel a felek jogviszonyát írásbafoglalt szerződés szabályozza, az ezzel kapcsolatosan jogot szerző felek nem jogalap nélkül, hanem a szerződés alapján jutottak hozzá a gazdagodásukhoz, ezért az e címen előterjesztett kereset is alaptalan. Az indokolás szerint a kereset jogalap hiánya miatti elutasítása folytán nincs jelentősége annak, hogy a II. r. felperes valójában milyen összeget adott a vételárhoz, ezért ebben a kérdésben nem foglalt állást.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az I. és II. r. alpereseket 14 700 000 forint megfizetésére kérték kötelezni jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályai addig nem alkalmazhatóak, míg a követelésnek más jogalapja van. Az erre alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szembeni igényét nem érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére is hivatkozva kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem a szerződés megkötésével következett be, hanem a II. r. felperes és az I. r. és II. r. alperesek egymásközti jogviszonyában. Az adásvételi szerződéssel létrejött jogviszony, valamint a II. r. felperes és az I. r. és II. r. alperesek közötti jogviszony nem különíthető el egészében, mert a II. r. felperes által rendelkezésre bocsátott pénznek a III. r. alperes részére történt kifizetése fejében a szerződő fél az ingatlanon vagyoni értékű jogot, holtig tartó haszonélvezetet vásárolt, amivel az I. r. és II. r. alperesek nem gazdagodhattak. Hivatkozott a 2006. július 28-án kelt adásvételi szerződést módosító okiratra, amelyben a II. r. felperes és az I-II. r. alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a köztük létrejött pénzügyi megállapodás eredménye a szerződésmódosításnak megfelelő jogszerzés, továbbá az átvett, illetve átadott vételárrészlet jelen módosítás alapján elszámolásra kerül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. felperes és az I-II. r. alperesek teljes bizonyítóerejű magánokiratban foglalt nyilatkozata a Ptk.-ban nem nevesített megállapodás, amelynek eredményeként az adásvételi szerződést módosították.

Hivatkozott a felperesek keresetében foglalt nyilatkozatra, amely szerint a szerződésmódosítást a vevői oldalon felmerült az az ügyleti akarat motiválta, hogy a felek rájöttek arra, a haszonélvezeti jog személyhez fűződik, nem örökölhető, nem forgalomképes, így tökéletes megoldásnak tűnt. Ezek a körülmények pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását kizárják.

A továbbiakban megállapította, hogy a létrejött jogviszony tartalma az eljárás során nem került feltárásra, mert a felperesek eltérő jogi álláspontjuk folytán éppen a jogcím hiányára hivatkoztak. A Pp. 3. § (3) bekezdésének felhívásával megállapította, hogy a tájékoztatási kötelezettség nem terjed ki a kereseti kérelem jogcímének megjelölésére.