551/B/1990. AB határozat
a munkanélküli segélyről szóló 114/1988. (XII. 31.) MT rendelet, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság Deme Zoltán szarvasi lakos, jogszabályok alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványa alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a munkanélküli segélyről szóló 114/1988. (XII. 31.) MT rendelet, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Deme Zoltán - egy konkrét ügyet alapul véve - indítványt tett a munkanélküli segélyről szóló "114/1989. MT rendelet" [helyesen: 114/1988. (XII. 31.) MT rendelet, (a továbbiakban MT r.)], valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet (a továbbiakban EüM r.) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó véleménye szerint az említett jogszabályok hátrányosan megkülönböztető módon kirekesztik a megváltozott munkaképességű és munkaképtelen kisiparosokat a szociális ellátások köréből, s ezzel megsértik az Alkotmány 70/A. §-ában biztosított jogokat.
2. Az Alkotmánybíróság az MT r-et illetően a munkaügyi miniszter, az EüM r. tekintetében pedig a népjóléti miniszter álláspontjának kifejtését kérte.
A munkaügyi miniszter véleménye szerint az MT r. az átmenetileg munkahely nélkül maradt munkavállalók támogatását biztosítja. A csökkent munkaképességű személyekről, illetőleg a munkát végezni nem tudó vállalkozókról való gondoskodás a munkanélküli segély rendeltetési körén kívül eső feladat. Ebből következően az MT r. alkotmányellenesnek nem tekinthető.
A Népjóléti Minisztérium államtitkára úgy foglalt állást, hogy a foglalkozási rehabilitáció rendszere munkaviszonyhoz, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyhoz kapcsolódik. Az EüM r. kiadására a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 6. §. (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján került sor. Ez a szabályozási mód megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, s összhangban van az 1986. évi 9. tvr.-rel kihirdetett, a szakmai rehabilitációról és a rokkant személyek foglalkoztatásáról szóló genfi egyezménnyel. Az Alkotmányban deklarált szociális biztonsághoz való jog konkrét érvényesülése több jogszabályi csatornán át történik. Egy-egy jogszabályon tehát nem lehet a szociális ellátással kapcsolatos valamennyi követelményt számon kérni, így az EüM r. - álláspontja szerint - nem alkotmányellenes.
3. A munkanélküli segélyről és a megváltozott munkaképességűek ellátásáról szóló jogszabályokat - mint tartalmilag teljesen eltérő rendeltetésű jogintézményeket - külön-külön kell vizsgálat alá venni.
Az MT r. azok támogatását biztosítja, akik munkahelyüket elvesztették, munkaviszonyuk megszűnt, és a munkaközvetítő szerv nem tud részükre új, megfelelő munkahelyet biztosítani. Ez a jogszabály nem a megváltozott munkaképességű vagy munkaképtelen személyek szociális ellátását szolgálja, hanem a teljesen munkaképes, de a dolgozón kívül álló ok miatt munkanélkülivé váltak támogatását biztosítja.
Ebből következik, hogy az indítványozó által felvetett nézőpontból az MT r. alkotmányellenessége elvileg kizárt. Nem lehet ugyanis a megváltozott munkaképességű kisiparosok hátrányos kirekesztését hibául felróni egy olyan jogszabállyal szemben, amely a megváltozott munkaképességű személyekkel egyáltalán nem foglalkozik.
4. Más a helyzet az EüM r. vonatkozásában. Ez a rendelet kifejezetten arra a célra szolgál, hogy a betegség vagy baleset miatt munkaképességét elvesztett személy megfelelő rehabilitációban részesüljön, s ha ez nem vezet eredményre, akkor szociális ellátást kapjon, feltéve, hogy munkaképesség csökkenése nem olyan mértékű, ami alapot adhat a rokkantsági nyugdíj megállapításához.
Az EüM r. kiadására a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 6. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján került sor.
A Munka Törvénykönyve a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat állapítja meg, a munkaviszony alanyainak jogait és kötelességeit rögzíti, személyi hatálya tehát a vállalkozókra csak mint munkáltatókra terjed ki. Mivel a végrehajtási jogszabályok hatálya nem terjedhet túl az alap jogszabályén, nem tekinthető alkotmányellenesnek, hogy az EüM r. a csökkent munkaképességű vagy munkaképtelenné vált vállalkozók tekintetében nem állapít meg szabályokat.
A szociális biztonsághoz való jogot több jogszabály együttesen garantálja. Ennek megfelelően a hatályos jogszabályok a szociális ellátást e körben is lehetővé teszik. Ha a vállalkozó munkaképességének csökkenése eléri a 67 százalékot, ugyanúgy jogosult rokkantsági nyugdíjra, mint a munkaviszonyban állók. Az ennél kisebb mértékű munkaképesség csökkenésből származó hátrányok kiküszöbölésére a rendszeres szociális segélyről, illetőleg az esetenkénti segélyről szóló jogszabályok alkalmazása útján van lehetőség.
5. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az MT r, illetőleg az EüM r. nem alkotmányellenesek, ezért a megsemmisítésükre irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 1990. december 19.
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró