114/1988. (XII. 31.) MT rendelet

a munkanélküli segélyről

A munkanélküli segélyre való jogosultság

1. §

(1) Munkanélküli segélyre jogosult az,

a) aki az utolsó munkaviszonyának, biztosított bedolgozói jogviszonyának, szövetkezeti tagok esetében tagsági viszonyának megszűnését, illetve foglalkoztatásának szüneteltetését (továbbiakban együtt: munkaviszony megszűnése) megelőző három éven belül 18 hónap munkaviszonnyal, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonnyal, biztosított bedolgozói jogviszonnyal (a továbbiakban együtt: munkaviszony) rendelkezik, s utolsó munkaviszonya megszűnése óta egy évnél hosszabb idő nem telt el, és

b) akinek a lakóhelye szerint illetékes munkaerő-közvetítő szerv (továbbiakban: közvetítő szerv) nem tud a (3) bekezdésben megjelölt megfelelő munkahelyet biztosítani.

(2)[1] Az (1) bekezdés e) pontjában írt három éves időtartamba nem számít be a rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíj ideje, ha az ezen ellátásokra való jogosultság megszűnt. Az (1) bekezdés a) pontjában írt egy éves időtartamba nem számít be a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási díj ideje, ha ezen ellátásokra való jogosultság időközben megszűnt.

(3) A munkahely akkor tekinthető megfelelőnek, ha

a) a jogosult képzettségi szintjének vagy a felajánlott képzési lehetőség figyelembevételével megszerezhető képzettségének, vagy az általa utoljára betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel,

b) egészségi állapotának megfelel,

c) a várható kereset a munkanélküli segély 3. § (3) bekezdése szerinti összeget eléri,

d) a munkahelyre (tömegközlekedési eszköz igénybevételével) történő oda- és visszautazás ideje a három órát nem haladja meg, illetőleg, ha az három óránál több, nem haladja meg azt az időtartamot, amelyet a dolgozónak az utolsó munkahelyére való oda- és visszautazás igényelt.

(4) Nem jogosult munkanélküli segélyre, aki

a) munkaviszonyban áll,

b) öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultságot szerzett,

c) önálló keresettel, illetve egyéb rendszeres jövedelemmel rendelkezik és annak összege havi szinten a mindenkori minimális bért eléri,

d) a közvetítő szervvel az együttműködést nem vállalja,

e) nemzetközi megállapodás alapján létesített munkaviszonyt.

2. §

(1) A jogosult a munkanélküli segély folyósításának idején elhelyezkedése érdekében köteles a közvetítő szervvel rendszeresen együttműködni, megkeresésére válaszolni, az általa felajánlott munkahelyen jelentkezni, és egyéb rendszeres jövedelmeiről - (2) bekezdés b) pont - tájékoztatni.

(2) Meg kell szüntetni a munkanélküli segély folyósítását, ha a jogosult

a) az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségének neki felróható okból nem tesz eleget, a közvetítő szerv által felajánlott megfelelő munkahelyet vagy átképzési lehetőséget nem vállalja el, illetve a munkaviszony létrejötte magatartása miatt meghiúsul,

b) munkaviszonyt vagy más kereső foglalkozást létesít, vagy egyéb olyan jövedelmet ér el, amely a mindenkori minimális bért eléri,

c)[2] öregségi nyugdíjra jogosultságot szerez, illetve számára rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg,

d) olyan képzési lehetőséget fogad el, amelynek során anyagi támogatásban részesül és a támogatás mértéke a munkanélküli segély összegét eléri,

e) foglalkoztatását szövetkezeti tagsági viszonya keretében ismét biztosították.

(3) Szüneteltetni kell a munkanélküli segély folyósítását, ha a jogosult

a) terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, illetve gyermekgondozási segélyben részesül,

b) előzetes letartóztatásba kerül, illetőleg szabadságvesztés büntetést tölt,

c) sorkatonai szolgálatot teljesít.

A munkanélküli segély mértéke

3. §

(1) A munkanélküli segély összegét a jogosult átlagkeresete (havi átlagos munkadíja, átlagrészesedése; a továbbiakban együtt: átlagkeresete) alapján, a munkaviszony megszűnésének módja figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az egy napra járó munkanélküli segély alapja a jogosult havi átlagkeresetének 30-ad része.

(3) A munkanélküli segély összege:

(4)[3] A munkanélküli segély összegének - a magánszemélyek jövedelemadója és a nyugdíjjárulék levonása nélkül számított - alsó határa a munkabérek legkisebb összegének 80%-a, illetve ha az utolsó munkáltatónál megállapított átlagkereset annál alacsonyabb volt, ezen átlagkeresetnek megfelelő összeg, felső határa a munkabérek legkisebb összegének háromszorosa.

(5)[4] Amennyiben a munkanélküli segélyre jogosult korábbi munkahelyén rehabilitációs keresetkiegészítésben részesült, úgy annak összegét a munkanélküli segély alapját képező keresetbe be kell számítani. Az így megállapított munkanélküli segély összege a keresetkiegészítés (3) bekezdésben meghatározott mértékével a munkanélküli segély felső összegét meghaladhatja.

A munkanélküli segély folyósításának időtartama

4. §

(1) A munkanélküli segély három éven belül 365 naptári napra folyósítható.

(2) A munkanélküli segély folyósításának kezdő napja a munkanélküli segélyre jogosult közvetítő szervnél történő jelentkezését követő nap.

A munkanélküli segélyre való jogosultság megállapítása

5. §

(1) A munkanélküli segélyre való jogosultságot az igénylő kérelme alapján a közvetítő szerv állapítja meg.

(2)[5]

(3) A jogerős másodfokú határozat - amennyiben az a munkanélküli segélyre való jogosultság iránti kérelmet elutasítja, vagy a folyósítás megszüntetéséről rendelkezik - bíróság előtt megtámadható.

A munkanélküli segély folyósítása

6. §

(1) A munkanélküli segély a magánszemélyek jövedelemadójának alapját képezi, és abból 5% nyugdíjjárulékot kell levonni.

(2) A munkanélküli segély folyósításáról, valamint az azt terhelő levonások átutalásáról havonta utólag a közvetítő szerv intézkedik.

A munkanélküli segélyben részesülő társadalombiztosítási ellátásra jogosultsága

7. §

(1) A munkanélküli segélyben részesülő társadalombiztosítási szempontból biztosítottnak minősül, a segélyezés időtartama pedig szolgálati időnek számít. A segély folyósításának időtartamára táppénz nem jár.

(2) A munkanélküli segély összegét a társadalombiztosítási ellátások alapjául szolgáló keresetként figyelembe venni nem lehet. Ha a dolgozó a munkanélküli segély megszüntetését követően keresőképtelenné válik, a társadalombiztosítási rendelkezések szerint táppénzre jogosult. A táppénz összegét a munkanélküli segély alapjául szolgáló havi átlagkereset figyelembevételével kell megállapítani.

Vegyes rendelkezések

8. §

(1) A munkanélküli segély folyósításának időtartama munkaviszonyban töltött időnek számít, amelyet a közvetítő szervnek a munkakönyvbe be kell vezetnie.

(2) A munkanélküli segély megállapítása érdekében a munkáltatónak a dolgozó kérésére, illetve a közvetítő szerv megkeresésére a dolgozó részére munkáltatói igazolást kell kiadnia. A munkáltatói igazolásban fel kell tüntetni a dolgozó személyi adatait, átlagkeresetét, a munkaviszonyban töltött idők tartamát.

(3) A szezonális jelleggel foglalkoztatottak körét a fővárosi, megyei tanács vb. munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve határozza meg.

(4) A munkanélküliség elleni esetleges önbiztosítás és a szakszervezet által fizetett segély nem érinti a munkanélküli segélyre való jogosultságot és annak mértékét.

(5)[6] A munkanélküli segélyben részesülő számára a munkahelykereséssel kapcsolatban, tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget a Foglalkoztatási Alap terhére meg kell téríteni.

9. §

(1) A tévesen kifizetett munkanélküli segélyt a közvetítő szerv 60 napon belül visszakövetelheti. Ezt követően a tévesen kifizetett munkanélküli segély akkor igényelhető vissza, ha a segélyben részesülő a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő. Három éven túl a munkanélküli segély nem követelhető vissza.

(2) A közvetítő szerv a tévesen kifizetett munkanélküli segély visszafizetésére határozatot hoz.

Záró rendelkezések

10. §

(1) Ez a rendelet 1989. január hó 1-jén lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a felmondási idő meghosszabbításáról és az elhelyezkedési támogatásról szóló 28/1986. (VII. 16.) MT rendelet, valamint az azt módosító és kiegészítő 18/1988. (IV. 1.) MT rendelet,

b) a felszámolási eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetek dolgozóinak munkaviszonyával, illetve tagsági viszonyával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 27/1986. (VII. 16.) MT rendelet 3-4. §-a,

c) az egyes munkaügyi rendelkezésekről szóló 46/1987. (X. 14.) MT rendelet 2. §-ának utolsó bekezdése,

d) a Foglalkoztatási Alap létrehozásáról és a foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazásról szóló 52/1987. (X. 15.) MT rendelet 1. § (2) bekezdésének b) és c) pontja,

e) az elhelyezkedési támogatásról szóló 11/1986. (VIII. 21.) ÁBMH rendelkezés.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem érintik az 1989. január 1. napja előtt engedélyezett felmondási idő meghosszabbítását és az elhelyezkedési támogatást. Az 1989. január 1. után igénybevett felmondási idő meghosszabbítását és az elhelyezkedési támogatás idejét a munkanélküli segély folyósításának időtartamánál figyelembe kell venni.

(4) A bíróság által felülvizsgálható államigazgatási határozatokról szóló 63/1981. (XII. 15.) MT rendelet 1. § (1) bekezdése a következő 28. ponttal egészül ki:

(A bíróság állal felülvizsgálható:)

"28. A munkanélküli segélyre való jogosultság iránti kérelmet elutasító vagy a folyósítást megszüntető határozat."

(5) A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 21/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"21/A. § A munkanélküli segélyből és a gyermekgondozási díjból való levonására a Vhr. 54. §-a irányadó."

Németh Miklós s. k.,

a Minisztertanács elnöke