EH 2011.2318 I. Nem válik a gyermek szokásos tartózkodási helyévé Magyarország, ha a szülők itteni munkavállalásukat csupán átmeneti jellegűnek tekintik és a másik uniós tagállamban a szokásos tartózkodási helyüket fenntartják.
II. A jogellenesen visszatartott gyermek visszavitelét nem lehet megtagadni azon az alapon, hogy az itt lakó szülőjéhez erősebben kötődik, mert a szülői felügyeleti jogok érdemére vonatkozó döntés a gyermekelhelyezési perre tartozik [1986. évi 14. tvr., 2201/2003. EK. 2. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. kérelmező és a kérelmezett 2001. március 11-én kötött házasságot, melyből 2003. május 28-án Ilina utónevű gyermekük született. A család 2008 decemberéig Bulgáriában, Szófiában élt, a gyermek ott járt óvodába, 2008 októberében költöztek új szófiai lakásukba, melybe folyamatosan új berendezési tárgyakat vásároltak.
2008 decemberében a kérelmezett elfogadta a magyarországi P. Kft. állásajánlatát, 2008. december 1-je óta tehát Magyarországhoz köti határozatlan időtartamú munkaviszonya. A házastársak ugyanakkor abban állapodtak meg, hogy egy-másfél éves magyarországi tartózkodást követően a kérelmezett angol nyelvterületen vállal munkát és hosszabb távon a család is itt fog élni. 2008. karácsonyán a II. r. kérelmező a gyermekkel együtt felesége után utazott Magyarországra, ahol a II. r. kérelmező hozzájárult ahhoz, hogy a gyermek átmenetileg itt maradjon az édesanyjával és az óvodát is B.-n, bolgár nemzetiségi óvodában fejezze be. A szülők közös ügyintézésének eredményeként a gyermek 2009. január 20. óta magyarországi regisztrált tartózkodási hellyel rendelkezik, 2009. február 17. óta pedig társadalombiztosítási azonosító jellel és igazolvánnyal is.
2009 áprilisában a kérelmezett beíratta a gyermeket a b.-i H. G. magyar oktatási nyelvű általános iskolába, 2009. májusában pedig a II. r. kérelmező a kérelmezett tudtával Bulgáriában is beíratta Ilinát általános iskolába. A II. r. kérelmező rendszeresen Magyarországra utazott, ilyenkor a család az idejét együtt töltötte. A szülők közötti házassági életközösség tehát változatlanul fennállt. A kérelmezett 2009 márciusában meghatalmazta a II. r. kérelmezőt, hogy Bulgáriában a vagyonát kezelje, a hatóságok előtti eljárásokban képviselje. Ezt a meghatalmazását 2009. november 5-én vonta vissza.
2009 júniusában a gyermek a szülők megállapodása alapján visszatért Bulgáriába, a nyári szünidőt részben ott, részben a szüleivel Horvátországban töltötte, majd a család 2009 augusztusában ismét Magyarországra érkezett, az anya munkavégzése érdekében. Mivel a bolgár tanév csak szeptember 15-én kezdődött, a II. r. kérelmező nem ellenezte, hogy a gyermek a magyar általános iskolában kezdje meg a tanévet, azzal a feltétellel, hogy a bolgár tanévkezdetre a kérelmezett vissza viszi a gyermeket Bulgáriába. Ennek megfelelően Ilina megkezdte az iskolát a magyar általános iskolában, azonban utóbb a felek között a gyermek iskoláztatása és tartózkodási helye tárgyában heves konfliktusok alakultak ki. A kérelmezett 2009 szeptemberében jelezte a magyar általános iskola felé, hogy a család ideiglenesen visszamegy Bulgáriába, és kérte a gyermek helyének 2009. november 9-ig történő fenntartását.
A gyermek 2009. szeptember 29-én Bulgáriába utazott és megkezdte a 2009/2010. tanévet egy szófiai iskolában. Ettől kezdődően a kislány a felek közös lakóhelyéül szolgáló, a II. r. kérelmező bejelentett lakcímét jelentő ingatlanban élt. A szülők beíratták egy angol nyelviskolába is, ahol a gyermek 2009 októbere és 2010. április 7. között folyamatosan részt vett az órákon. A kérelmezett részt vett ezen időszakban az iskolai szülői értekezleteken, gyakorolta tehát az iskola felé is a szülői felügyeleti jogát.
A kérelmezett 2009 novemberében súlyosan beteg édesanyjához utazott Bulgáriába, aki 2009 decemberében el is hunyt. 2009. december 1-jétől a kérelmezett kérelmére a munkáltatója lehetőséget biztosított számára, hogy a munkáját átmenetileg Bulgáriából végezze. Ennek köszönhetően a kérelmezett 2009. december 1-je és 2010. január 22. között, majd 2010. március 1-jétől 2010. április 9-ig Bulgáriában tartózkodott.
2010 áprilisában a II. r. kérelmezőt üzleti ügyei Németországba szólították, ezért hozzájárult ahhoz, hogy a tanév hátralevő részét a gyermek Magyarországon fejezze be, a kérelmezett gondozásában tartózkodjon Magyarországon. A döntésben az is szerepet játszott, hogy a gyermek a bolgár iskolai törzsanyagot befejezte és a bulgáriai tanévből már csak pár hét maradt vissza. A II. r. kérelmező ezzel összefüggésben a gyermek bulgáriai iskolájához fordult, és kérte, hogy engedjék meg a gyermek ideiglenes távozását, magyarországi tanulás céljából. Emiatt a gyermeket 2010. április 7-én az angol nyelviskolából is ideiglenesen kiíratta azzal, hogy 2010. szeptember 15-től a gyermek ismét folytatni fogja angol nyelvi tanulmányait.
A gyermeket az apa vitte Magyarországra és rábízta az anyára, a tudtával és hozzájárulásával történt az is, hogy a kislány 2010. április 14-től ismételten a b.-i H. G. Általános Iskolában folytatta tanulmányait és ott kapott az első évfolyam elvégzéséről iskolai bizonyítványt.
A II. r. kérelmező a tanév végével vissza kívánt térni a gyermekkel Bulgáriába, ehhez azonban a kérelmezett már nem járult hozzá, a gyermek útlevelét nem volt hajlandó kiadni az apának. A felek között ezzel összefüggésben heves viták alakult ki. Ennek ellenére 2010. augusztus elején még közös családi nyaralásra került sor a Balatonnál. A kérelmezett még ekkor sem említette a II. r. kérelmezőnek, hogy már 2010. május 18-án a magyar bírósághoz fordult és keresetében kérte a házasság felbontását. Erről a II. r. kérelmező csak 2010. augusztus 13-án szerzett tudomást, a keresetlevél átvételével.
A gyermek az általános iskola 2. osztályát a fentiekre tekintettel Magyarországon kezdte meg. Itt-tartásához a II. r. kérelmező sem előzetesen, sem utólag nem járult hozzá.
A kérelmezők kérték, hogy a bíróság haladéktalanul rendelje el a kiskorú gyermek Bulgáriába, tehát szokásos tartózkodási helyére történő visszavitelét, ennek hiányában a kérelmezett a gyermeket adja át az apának az I. r. kérelmező jogi képviselőjének ügyvédi irodájában, kérte továbbá ideiglenes jelleggel a jelen eljárás jogerős befejezéséig, illetve a határozat végrehajtásáig a gyermek és a II. r. kérelmező közötti kapcsolattartás szabályozását.
A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye a kérelmezők állításával szemben Magyarországon volt, ezáltal a gyermek itt-tartása nem jogellenes. Másodlagos hivatkozása szerint a gyerek több mint egy éve Magyarországon van, ide beilleszkedett, az apa az itt-tartásához hozzájárult és a visszavitele, az anyától történő elszakadása a gyermeket lelki károsodásnak tenné ki.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy a 2003. május 28-án született Ilina utónevű kiskorú gyermeket 2010. november 14-ig vigye vissza Bulgáriába, a gyermek szokásos tartózkodási helyére, ennek elmulasztása esetén 2010. november 15-én 10 órakor adja át az apának vagy meghatalmazottjának az I. r. kérelmező jogi képviselőjének ügyvédi irodájában.
Az elsőfokú bíróság a végzés jogerőre emelkedéséig az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást is szabályozta ideiglenes jelleggel, végzésének rendelkező része szerint.
Az elsőfokú bíróság az eljárás során a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve, a Tanács 2201/2003. EK rendeletében (Brüsszel II.A., a továbbiakban: EK Rendelet) foglaltakra és a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendeletben (Hágai Egyezmény) foglaltakra figyelemmel az EK rendelet 2. cikke (11) bekezdésének a) és b) pontja alapján azt vizsgálta, hogy a gyermek Magyarországra hozatala, illetve itt-tartása jogellenes-e, tekintettel a gyermek szokásos tartózkodási helyére. Megállapította, hogy az EK Rendelet nem határozza meg a szokásos tartózkodási hely fogalmát, azt a bírónak kell minden egyes esetben meghatároznia, az EK Rendeletben foglalt rendelkezések figyelembevételével. Ezzel összefüggésben kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a gyermek szociális ellátás szempontjából, illetve társadalmilag mely tagállamban illeszkedett be leginkább és lényeges a családhoz, az esetleges nevelési, oktatási intézményhez való kötődés is. Döntő lehet a gyermek nyelvi szocializációja, mint kapcsoló tényező, továbbá a gyermek külföldre utazása, ott-tartózkodása esetén hogy hol volt zavartalan a család együttélése, mi volt az életterük központja. Természetesen a szokásos tartózkodási hely megállapítása során az ott töltött időnek is jelentősége van, illetve, hogy az ott-tartózkodás végleges vagy akár határozatlan időre szóló letelepedés szándékával történt-e. Mivel a perbeli gyermek felett a szülők a szülői felelősség gyakorlására közösen voltak jogosultak, a gyermek költözésével és a szokásos tartózkodási helyének egyik tagállamból a másikba való áttételével kapcsolatban csak közösen dönthettek volna.
Az elsőfokú bíróság a fentieket mérlegelve úgy ítélte meg, hogy soha nem vált Magyarország a gyermek szokásos tartózkodási helyévé, a szülők ezzel kapcsolatos egyetértésének hiányában. A II. r. kérelmező 2008 decemberében, 2009. január elején csak ahhoz járult hozzá, hogy átmenetileg, az óvoda befejezéséig a gyermek az anyával legyen Magyarországon és a házassági életközösség fenntartása, valamint a gyermekkel való folyamatos kapcsolattartás céljából 2009. első félévében a II. r. kérelmező is rendszeresen utazott Budapestre és összességében heteket töltött itt. Ettől függetlenül a felek ún. házastársi közös lakóhelye - ahová 2008 őszén költöztek be - fennmaradt Szófiában, oda berendezéseket vásároltak és a kérelmezett sem számolta fel bulgáriai kötődéseit, megtakarításait, vagyonát, gazdasági érdekeltségeit a II. r. kérelmező segítségével ott kezelte és a családjával is folyamatosan tartotta a kapcsolatot.
A kérelmezett nem azzal a szándékkal vállalta el a magyarországi állást, hogy tartósan itt maradjon, a célja az volt, hogy ennek segítségével angol nyelvterületen lévő irodába pályázzon tovább.
A felek egymással és a gyermekkel bolgár nyelven kommunikálnak és a gyermek is felváltva használja anyanyelvét és a magyar nyelvet. A szülők a gyermek bulgáriai tartózkodása során a gyermek magyar nyelvi képzéséről nem is gondoskodtak, magyarországi tartózkodása során is egy magyarul alig beszélő bolgár anyanyelvű gyermekfelügyelőre bízták őt. 2010 áprilisában a II. r. kérelmező csak ahhoz járult hozzá, hogy a gyermek ismét átmenetileg, a nyári szünetig maradjon Magyarországon. Mivel napközben a kérelmezett dolgozott, a II. r. kérelmező pedig külföldön volt, életszerű megoldásnak tűnt számukra, hogy a magyarországi iskolába korábban már amúgy is beíratott gyermek az első osztályt itt fejezze be. Nem lett volna akadálya azonban annak, hogy Ilina a 2. osztályt Bulgáriában folytassa. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a gyermek szokásos tartózkodási helyét Bulgáriában állapította meg.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a bolgár családjogi törvénynek a szülők és gyermekek között fennálló viszonyra vonatkozó rendelkezéseit és a 122-123. cikk alapján megállapította, hogy a szülők a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával közösen határozhattak volna csak arról, hogy a gyermek tartósan ebben a tagállamban maradjon és a 2. osztályt itt folytassa. Vita esetén, egyetértésük hiányában jogszerűen csak bírói döntés alapján tarthatta volna vissza a gyermeket a kérelmezett Magyarországon. Az elsőfokú bíróság tehát az EK Rendelet 2. cikke 11. pont b) pontja alapján megállapította, hogy a szülői felelősség egyik gyakorlója sem határozhatott volna a gyermek tartózkodási helyéről - az egyik tagállamból a másik tagállamba való tartós átköltözésről - a szülői felelősség másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül. Ezért - figyelemmel az EK Rendelet 2. cikk 11. pont a) és b) pontjára - megállapította, hogy az Ilina utónevű kiskorú gyermek 2010 nyarától Magyarországon tartása jogellenes.
A kérelmezett hivatkozott a Hágai Egyezmény 12. cikkében foglaltakra, miszerint a gyermek már több mint egy éve van Magyarországon és beilleszkedett új környezetébe, a visszavitel ilyenkor pedig főszabályként már nem rendelhető el. Ezzel összefüggésben azonban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 12. cikkben foglalt visszautasítási ok nem állt fenn, mivel a gyermek 2008. december 25-től csak átmenetileg volt Magyarországon, majd visszatért a hazájába, a jogellenes visszatartás - ezáltal a 12. cikk szerinti egy év - csak 2010 nyarától (júliustól) számítandó.
A kérelmezett a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt sem tudta bizonyítani, hogy a II. r. kérelmező előzetesen vagy utólag hozzájárult a gyermek letelepedéséhez, illetve általános iskolai tanulmányok céljából történő itt-tartásához. Ilyen tartalmú apai nyilatkozat sem a kiskorú gyermek meghallgatása, sem a tanúk vallomása alapján nem volt megállapítható.
A kérelmezett arra is hivatkozott, hogy a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontja és a második fordulata szerint nem köteles elrendelni a bíróság a gyermek visszavitelét, ha az azt ellenző személy, intézmény vagy más szerv bizonyítja, hogy a gyermeket visszavitele testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára, továbbá akkor is megtagadható a gyermek visszavitelének elrendelése, ha a gyermek ellenzi a visszavitelét és elérte már az érettségnek azt a fogát, amikor nézetei számításba veendők.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság közvetlenül meghallgatta a 7 és fél éves gyermeket, számára ügygondnokot kirendelve. Ennek alapján megállapította, hogy a felek Ilina utónevű gyermeke érzelmileg jelenleg erősebben preferálja az őt gondozó anyát, és fél a tőle való elszakadás lehetőségétől. A kislány Magyarországot jelölte meg, mint kívánt lakóhelyét, ezt azonban megindokolni, érvekkel alátámasztani megfelelően nem tudta. Az elsőfokú bíróság szerint tekintettel arra, hogy a gyermek 6 hónapja már Magyarországon tartózkodik és tudja, hogy édesanyja itt dolgozik, ez a választásában nyilván szerepet játszott. A kislány azonban Bulgária kapcsán sem számolt be semmi olyan tényezőről, amely felvetné a gyermek ottani veszélyeztetettségét. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermek még nem érte el érettségének azt a fokát, amikor a visszavitel ellenzésével kapcsolatos nézetei már számításba vehetők, és kívánságát egyébként is befolyásmentesen tudná megtenni. Az elsőfokú bíróság tehát megállapította, hogy a kérelmezett a Hágai Egyezmény 13. cikke b) pontjában foglalt feltételnek a bekövetkezését nem tudta bizonyítani és a bizonyítékok egybevetését követően a visszavitel megtagadására okot adó kivételes feltétel fennállását nem lehetett megállapítani. Mindezekre tekintettel rendelte el az elsőfokú bíróság a gyermek haladéktalan visszajuttatását a szokásos tartózkodási helyére, Bulgáriába.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig azzal hagyta helyben, hogy a kérelmezett 2011. február 27-ig köteles a gyermeket Bulgáriába, a szokásos tartózkodási helyére visszavinni, illetve ennek elmulasztása esetén 2011. február 28-án 10 órakor köteles a gyermeket a II. r. kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának az I. r. kérelmező jogi képviselőjének ügyvédi irodájában átadni.
Tekintettel arra, hogy a kérelmezett a fellebbezésében "súlyos eljárási szabálysértésre" is hivatkozott, miszerint az elsőfokú eljárásban a 2010. november 4-én tartott személyes meghallgatásra szóló idézést csak 2010. november 3-án postázták számára, tehát az elsőfokú bíróság nem biztosított a kérelmezettnek kellő időt az eljárásra való felkészülésre, ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Hágai Egyezmény végrehajtásáról szóló 7/1988. (VIII. 1.) IM rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a kérelemről nemperes eljárásban, soron kívül határoz. A meghallgatást - ha egyéb intézkedésre nincs szükség - legkésőbb a kérelemnek a bírósághoz érkezésétől számított 8. napra kell kitűzni. Az 5. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az eljárás során a Pp. szabályait - a rendeletben foglaltakkal összhangban - megfelelően alkalmazni kell.
Jelen esetben az iratokból megállapíthatóan a kérelmezők 2010. október 22-én terjesztették elő kérelmüket és az elsőfokú bíróság 2010. október 26-án tűzte ki a személyes meghallgatás időpontját. Az idézést és a kérelmet tartalmazó küldemény postára adására azonban adminisztrációs hiba folytán csak 2010. november 3-án került sor, tehát a meghallgatás időpontjában azt a kérelmezett még valóban nem kaphatta meg. A kérelmezett és jogi képviselője azonban a november 4. napjára kitűzött meghallgatáson megjelent, ahol a jogi képviselő közölte a bírósággal, hogy előző napon az iratbetekintés során átvette a kérelmet és annak mellékleteit. A meghallgatás időpontjáról tehát tudomást szerzett és a kérelem tartalma is ismert volt a kérelmezett számára, aki a meghallgatáson írásban ellenkérelmet is előterjesztett. A másodfokú bíróság szerint ezért egyértelmű, hogy az elsőfokú bíróság részéről lényeges eljárási szabálysértés nem volt megállapítható, így a végzés hatályon kívül helyezésére ezen a jogcímen nem kerülhetett sor.
A másodfokú bíróság érdemben is helyesnek találta a döntést. Az elsőfokú bíróság ugyanis az ügy elbírálására irányadó EK Rendelet és a Hágai Egyezmény szabályainak megfelelő eljárás lefolytatásával, az anyagi rendelkezések helyes alkalmazásával megalapozott és jogszerű, részletesen megindokolt határozatot hozott a visszavitel iránti kérelem tárgyában. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú végzést - helyes indokaira visszautalva - azzal hagyta helyben, hogy az időmúlásra tekintettel aktualizálta a teljesítési határidőt.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérte annak megállapításával, hogy az Ilina utónevű gyermek szokásos tartózkodási helye 2009. január 20-a óta Magyarország, illetve a gyermek visszavitelét meg kell tagadni a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjában foglaltakra tekintettel. Másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő kötelezését kérte, tekintettel arra, hogy az első- és a másodfokú bíróság végzése súlyosan jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem szerint a perben eljárt bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben kizárólag a II. r. kérelmező állításai és nyilatkozatai alapján állapították meg a perbeli gyermek szokásos tartózkodási helyét. Az elsőfokú bíróság ezzel összefüggésben a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Hasonló eljárási szabálysértést követett el a másodfokú bíróság is, amikor az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokaira való visszautalással hagyta helyben, és a kötelezett fellebbezési kérelmében foglaltakra nem tért ki.
A fentiekkel szemben a rendelkezésre álló iratokból és bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli gyermek 2009. január 20. napjától a szülők közös döntése alapján életvitelszerűen Magyarországon él. Itt járt óvodába, tanulta a magyar nyelvet, a szülők közösen íratták be Magyarországon az általános iskolába, amelyet meg is kezdett 2009. szeptemberében. Az iratok értelmében a gyermek édesapja tudtával és beleegyezésével tartózkodott Magyarországon. Álláspontján csak akkor változtatott, amikor tudomást szerzett a kérelmezett válási szándékáról. A kifejtettekre tekintettel a gyermek szokásos tartózkodási helye Magyarország, az itt-tartózkodása tehát nem jogellenes.
A felülvizsgálati kérelmében a kérelmezett azt is sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjában foglaltakkal szemben döntöttek a gyermek visszaviteléről, noha a hivatkozott jogszabályhely értelmében amennyiben a gyermek ellenzi a visszavitelét, és elérte már az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei számításba veendők, úgy a bíróság nem köteles elrendelni a gyermek visszavitelét. Jelen esetben pedig a gyermek meghallgatásáról szóló jegyzőkönyv alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a gyermek mind tudatosan, mind tudat alatti szinten egyaránt az édesanyját és Magyarországot választotta, határozottan kijelentette, hogy Magyarországon szeretne élni. Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában ezzel szemben irat- és tényellenesen rögzítette, hogy a gyermek a választását nem tudta kellően megindokolni és még nem érte el érettségének azt a fokát, amikor a visszavitel ellenzésével kapcsolatos nézetei már számításba vehetőek.
A perben eljárt bíróságok a gyermek meghallgatása során az édesanyához való szoros kötődését, a tőle való elszakadástól való félelmet észlelték, azonban ezt, valamint K. M. igazságügyi klinikai szakpszichológus igazságügyi szakértő véleményében foglaltakat figyelmen kívül hagyva - mely szerint az anyától való elszakadás nagy valószínűséggel a gyermek pszichés károsodásával járna - döntöttek Ilina Bulgáriába történő visszaviteléről. Ezen túlmenően figyelemmel arra, hogy az édesapa sokat utazik, rendszeresen tartózkodik külföldön, így Németországban, a gyermek visszavitele esetén túlnyomó részt a II. r. kérelmező idős édesanyjára maradna. Megállapítható ezért, hogy a gyermek biztonságát és egészséges fejlődését csak a kérelmezetti anya tudja garantálni. Erre tekintettel a kérelmezett a gyermek visszavitelének megtagadását kérte, figyelemmel a gyermek lelki és fizikai ellátásnak veszélyeztetettségére a Bulgáriába vitel esetén.
A kérelmezett másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára történő utasítását arra tekintettel kérte, hogy az elsőfokú eljárásban a meghallgatásra történő idézése nem volt szabályszerű, a kérelmezett csak véletlenszerűen, a határnapot megelőző napon szerzett tudomást a tárgyalásról, illetve a kérelmezőknek a gyermek visszavitelére vonatkozó beadványának tartalmáról.
A kérelmezett szerint ezzel összefüggésben súlyosan jogszabálysértő a másodfokú végzés megállapítása, mely szerint nem állapítható meg lényeges eljárási szabálysértés a szabálytalan idézéssel összefüggésben. Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelem szerint a szabálytalan idézés következtében sérült a felek közötti egyenlő elbánás elve, a kérelmezett a bizonyítékait nem tudta az elsőfokú bíróság részére teljes körűen becsatolni.
A kérelmezett a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a gyermek véleményét annak okán nem vette figyelembe, hogy Ilinát nem találta elég érettnek ahhoz, hogy a visszavitelével kapcsolatban értékelhető előadást tegyen. A gyermek érettségi fokának meghatározása azonban szakkérdés, az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon mellőzte a pszichológus szakértő kirendelését, amikor a gyermek véleményével ellentétes döntést hozott. A kérelmezett a gyermek pszichológiai vizsgálatát tartalmazó szakértői véleményt csatolt a másodfokú eljárás során, ezt azonban a másodfokú bíróság mellőzte, anélkül, hogy megindokolta volna.
A kérelmezők ellenkérelme a jogerős határozat hatályban tartására irányult.
Az I. r. kérelmező szerint jelen ügyben jogszabálysértés nem történt. A bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, az ennek eredményeként megállapított tényállás alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kiskorú szokásos tartózkodási helye Bulgária.
A visszavitellel kapcsolatban a kérelmezett a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjára hivatkozott, mely szerint a gyermek beilleszkedett a magyarországi körülmények közé és otthonába, Bulgáriába visszaköltözése számára elviselhetetlen helyzetet teremtene. Ezzel szemben a gyermek meghallgatásából megállapíthatóan a kislány jól érzi magát Szófiában is, vannak ott barátai, édesapjához ragaszkodik. Meghallgatása során az apa elleni ellenérzés fel sem merült.
Helyesen jutott tehát az első-, illetve a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a gyermek visszatartása Magyarországon jogellenes. Időközben egyébként a gyermek már visszatért szófiai lakóhelyére.
A II. r. kérelmező felülvizsgálati ellenkérelmében hangsúlyozta, hogy nem felel meg a valóságnak, miszerint a bíróság a tényállást kizárólag a II. r. kérelmező nyilatkozatai alapján állapította volna meg. A kérelmezettnek elegendő idő állt rendelkezésére és ezt kihasználva számos bizonyítási indítványt terjesztett elő az elsőfokú eljárás során, melyeket a bíróság figyelembe vett a tényállás megállapításakor.
A felülvizsgálati ellenkérelmében a II. r. kérelmező hangsúlyozta, hogy soha sem járult hozzá ahhoz, hogy a gyermek életvitelszerűen Magyarországon tartózkodjon. Ennek ellenkezőjét a kérelmezett nem tudta bizonyítani.
Az elsőfokú bíróság a szülők távollétében hallgatta meg a gyermeket, aki huzamos ideje már az édesanyjával él együtt, kapcsolatuk szorosabbá vált, így érthető, hogy a gyermek jobban ragaszkodik jelenleg az édesanyjához. Ezt a körülményt az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte. A Hágai Egyezmény szerint az eljárás során pszichológus szakértő bevonása nem szükséges, hiszen az elsődleges kérdés a gyermek szokásos tartózkodási helyének meghatározása, majd annak vizsgálata, hogy a gyermek visszavitele nem járna-e esetleges lelki károsodásával. Ez jelen esetben nem állapítható meg, a II. r. kérelmező a kislány számára Bulgáriában szerető környezetet biztosít és számíthat édesanyjának, illetve a teljes rokonságának a támogatására is.
A II. r. kérelmező cáfolta azt a kérelmezetti előadást, mely szerint csak egy nappal a tárgyalást megelőzően értesült arról, hogy a gyermek visszavitele iránti eljárás indult vele szemben. A kérelmezett által indított bontóperi eljárás során a 2010. szeptember 23-án megtartott tárgyaláson ugyanis a II. r. kérelmezett előadta, hogy megindította a Hágai Egyezmény szerinti visszaviteli eljárást, így erről a kérelmezettnek már 2010 szeptemberében tudomása volt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy az érintettek által hivatkozott időszakban mi volt a perbeli gyermek szokásos tartózkodási helye és ehhez képest Magyarországon való visszatartása jogellenesnek minősül-e, ami a szokásos tartózkodási helyre történő visszavitelét kell hogy maga után vonja. Nem kell-e a visszavitelt mégis megtagadni, mert az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára, illetve nem szól-e a visszavitel ellen az a körülmény, hogy azt a megfelelő érettségű gyermek maga ellenzi.
I.1) A Hágai Egyezmény 3. cikke értelmében a gyermek elvitele (visszatartása) akkor jogellenes, ha sérti azon szerződő állam jogrendszere szerinti egy személynek juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt és ezeket a jogokat az elvitel időpontjában gyakorolta is. Az 5. cikk szerint a felügyeleti jog magában foglalja a gyermek személye felőli gondoskodás jogát, így különösen a jogosultságot a gyermek lakóhelyének meghatározására. Az Egyezmény által védett jogi érdek a szülői felügyeleti jog sérthetetlenségének biztosítása, természetesen a gyermek érdekével összhangban (BH 2004/239.). Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az EK Rendelet 2. cikkének 11. pontja is.
Az EK Rendelet illetve a Hágai Egyezmény nem határozza meg a "szokásos tartózkodási helye" fogalmát, azt a bíróságnak minden egyes esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével kell megállapítania.
Az ügyben nem volt vitás, hogy 2008 decemberéig a perbeli gyermek szokásos tartózkodási helye Bulgáriában, Szófiában volt, ahol legutóbb egy 2008. októberében vásárolt ingatlanban élt együtt a család, mely otthon felszámolásáról a házastársak nem határoztak. Kétségtelen, hogy 2008. decemberétől kezdődően a kérelmezettet a munkája Magyarországhoz kötötte és azóta a család, így a kiskorú gyermek életvitelét is bizonyos "kétlakiság" jellemezte. Ennek köszönhetően Ilina nem csak Bulgáriában, hanem Magyarországon is járt óvodába, illetve általános iskolába. Ezzel összefüggésben azonban a kérelmezett nem bizonyította a Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően, kétséget kizáróan, hogy a II. r. kérelmezővel közösen kifejezetten a szokásos tartózkodási helyük megváltoztatásáról, Magyarországra történő áthelyezéséről döntöttek volna és ennek keretében értelemszerűen arról is, hogy közös kiskorú gyermekük élettere, illetve a családi élet központja Magyarország lesz. A szülői felügyeletet együttesen gyakorló szülők pedig erről csak közösen dönthettek volna.
A II. r. kérelmező és a kérelmezett - tartalmát tekintve - egyezően adták elő, hogy a magyarországi tartózkodást, az itteni munkavállalást csak átmeneti jellegűnek tekintették, a tényleges céljuk az angol nyelvterületen történő letelepedés volt. Ezt támasztja alá, hogy nem tettek lépéseket a bulgáriai otthonuk, érdekeltségeik felszámolása érdekében és a kérelmezett csak azt követően vásárolt ingatlant Magyarországon, amikor már kialakult benne a házasság felbontására irányuló szándék és ezzel összefüggésben az az egyoldalú elhatározás, hogy gyermekét itt tartja, nem engedi vissza Bulgáriába.
Helyesen, a rendelkezésre álló számos bizonyíték teljes körű és okszerű mérlegelésével jutott ezért az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a perbeli gyermeknek nem vált szokásos tartózkodási helyévé Magyarország, az jelenleg is változatlanul Bulgária, így a kötelezett általi magyarországi visszatartása jogellenes. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó döntését a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően részletesen megindokolta (elsőfokú ítélet 5. old.).
2) A kérelmezett a felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, hogy a perben eljárt bíróságok a döntésük kialakítása során mellőzték a visszavitelre vonatkozóan a gyermek véleményét, noha ez a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontja alapján nem lett volna lehetséges, illetve annak eldöntése, hogy a gyermek a visszavitelével kapcsolatos véleményének kialakítása során ítélőképessége birtokában van-e vagy sem, olyan kérdés, melyről csak a különleges szakértelemmel rendelkező pszichológus szakértő nyilatkozhatott volna.
Az EK Rendelet 11. cikkének második bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a Bulgáriába történő visszavitellel kapcsolatban közvetlenül meghallgatta a felek 7 és fél éves gyermekét, figyelemmel arra, hogy a kérelmezett a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjára, illetve annak második fordulatára hivatkozott, mely szerint nem köteles elrendelni a bíróság a gyermek visszavitelét, ha bizonyítást nyer, hogy ez testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára, illetve a bíróság úgy találja, hogy a gyermek ellenzi a visszavitelét és elérte már az érettségnek azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendők. A gyermek részletes meghallgatásáról jegyzőkönyv tanúskodik, melynek tartalmát az elsőfokú ítélet indokolása híven tükrözi. Kétségtelen, hogy Ilina a meghallgatása során azt mondta, hogy Magyarországon kíván élni és iskolába járni, az édesanyjához szorosan kötődik, hozzá ragaszkodik, azonban a gyermek választásával összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy Ilina még nem érte el érettségének azt a fokát, amikor a visszavitelével kapcsolatban kívánsága ügydöntő jellegű lenne. Azt, hogy erről a gyermek ítélőképessége birtokában tud-e nyilatkozni, olyan kérdés, melyben a bíróság is megnyugtatóan állást tud foglalni, erre vonatkozóan a Pp. 177. § (1) bekezdése alapján szakértő kirendelésére nincsen szükség. A kötelezetti érvelés elfogadása esetén egyetlen kiskorú gyermek közvetlen meghallgatását sem foganatosíthatná a bíróság, noha erre a Csjt. 74. §-a kifejezetten lehetőséget biztosít.
A perbeli, alacsony életkorú, hosszabb ideje az édesanyjával élő, tehát irányában értelemszerűen elfogult gyermek bíróság általi meghallgatása a visszavitelével összefüggésben elsősorban azért volt mégis fontos, mivel - többek között - ebből vonta le az elsőfokú bíróság azt az okszerű következtetést, hogy a visszavitel a kislányt nem tenné ki testi vagy lelki károsodásnak, nem teremtene számára elviselhetetlen helyzetet, ugyanis nem táplál ellenérzést az édesapjával szemben, hozzá is ragaszkodik. Azt pedig, hogy a gyermek melyik szülőjéhez kötődik erősebben, melyik szülő alkalmasabb személyében a jövőbeni gondozására, nevelésére, nem a jelen eljárás, hanem a szülői felügyeletre, gyermekelhelyezésre vonatkozó peres eljárás hivatott eldönteni.
II. A kérelmezett a felülvizsgálati kérelmében olyan eljárási hibákra is hivatkozott, melyek álláspontja szerint súlyosan jogszabálysértőek voltak, így a jogerős határozat hatályon kívül helyezését kellett volna, hogy maguk után vonják.
1. Ebben a körben a kérelmezett elsődlegesen arra utalt, hogy a meghallgatásra történő idézésről, illetve a kérelem tartalmáról csak a tárgyalást megelőző napon értesült, így arra nem tudott megfelelően felkészülni, bizonyítékait teljes körűen nem tudta előterjeszteni.
Ezzel összefüggésben helyesen utalt a II. r. kérelmező az ellenkérelmében arra, hogy a kérelmezett fenti hivatkozással nem kérte a meghallgatás elhalasztását, az eljárásról ugyanis már két hónappal korábban tudomást szerzett, melyről a bontóperi tárgyalás jegyzőkönyve tanúskodik és megfelelő felkészülését támasztja alá a meghallgatáson becsatolt részletes ellenkérelme is. Miután a 2010. november 4-i meghallgatáson határozat nem született, a kérelmezettnek lehetősége volt bizonyítási indítványai előterjesztésére, ezzel a lehetőséggel élt is.
A fentiekre tekintettel a szabálytalan idézés miatt a jogerős végzés hatályon kívül helyezésének nem volt helye, mivel a kötelezett által hivatkozott jogszabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt [Pp. 275. § (3) bek.].
2. A kérelmezett azt is kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság - álláspontja szerint jogszabálysértő módon - nem indokolta meg a határozatát és nem tért ki a kérelmezetti fellebbezésben foglalt egyes kérdésekre sem.
A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság végzését annak helyes indokaira tekintettel hagyta helyben, a Pp. 254. § (3) bekezdése értelmében pedig ilyen esetben az indokolásnak csupán erre a körülményre kell utalnia. Ilyen esetben tehát az indokolási kötelezettség elmulasztása a terhére nem állapítható meg (BH 2002/7/275-II.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.910/2011.)