37/1999. (XII. 7.) AB határozat

Bácsalmás Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásról alkotott 1/1998. (II. 11.) önk. számú rendelete törvényességének vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Bácsalmás Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásról alkotott 1/1998. (II. 11.) önk. számú rendelete 6. §-ával összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Bácsalmás Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásról alkotott 1/1998. (II. 11.) önk. számú rendelete 6. §-a törvénysértő, ezért azt 2000. január 31-ével megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdésének a) pontja alapján - mivel a képviselő-testület az észrevételét nem fogadta el - indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben Bácsalmás Városi Önkormányzat Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátásról alkotott 4/1997. (III. 18.) önk. számú rendelete 10. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megállapítását kezdeményezte. Időközben az önkormányzat az indítvánnyal támadott rendeletet hatályon kívül helyezte, az új rendelet megalkotásával azonban az indítványozó által törvénysértőnek ítélt helyzet nem változott. A közigazgatási hivatal vezetője ezért az újabb eredménytelen felhívást követően az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványát akként módosította, hogy az eredetileg kifogásolt rendelet helyébe lépő 1/1998. (II. 11.) önk. számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 6. §-ával összefüggésben kéri a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megállapítását. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. megalkotásával az önkormányzat csak részben tett eleget a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 38. §-ában meghatározott, a lakásfenntartási támogatással kapcsolatos jogalkotási kötelezettségének, amikor kizárólag a fűtési támogatás szabályait állapította meg.

II.

Az Ötv. 8. § (3) és (4) bekezdéseiben foglaltak szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata a szociális alapellátásról való gondoskodás. Az Sztv. 25. § (3) bekezdése a szociális alapellátás formái között nevesíti a lakásfenntartási támogatást. Ezt a rászorultságtól függő pénzbeli ellátást a települési önkormányzat a törvényben és az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint állapítja meg. Az önkormányzati rendeleti szabályozás kereteit a felhatalmazást adó Sztv. a következőképpen határozza meg:

"38. § (1) A települési önkormányzat lakásfenntartási támogatást nyújthat annak a családnak vagy személynek, aki a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget meg nem haladó lakásban vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben lakik, és lakás hasznosításából származó jövedelemmel nem rendelkezik.

(2) A lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, valamint a településen elismert minimális lakásnagyságot és minőséget a települési önkormányzat rendeletében határozza meg.

(3) Különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás akkor, ha

a) a lakásfenntartás indokolt havi költsége eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 35%-át,

b) a lakás fűtési költségének havi összege eléri vagy meghaladja a háztartás havi összjövedelmének 20%-át és a háztartásban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét.

(4) Költségeken

a) a (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a lakbért vagy albérleti díjat, a lakáscélú pénzintézeti kölcsön törlesztő részletét, a fűtés díját, illetve költségét, a csatornahasználati díjat, a szemétszállítás költségeit, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott mértékig a villanyáram, a víz- és gázfogyasztás költségeit, továbbá, ha az önkormányzat rendelete lehetővé teszi, a lakáskarbantartás költségeit,

b) a (3) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a lakás fűtéséhez felhasznált hőenergia fűtési szezonban felmerülő - az önkormányzat rendeletében elismert - költségének, díjának 1/6-át

kell érteni."

A lakásfenntartási támogatásra való jogosultságot az indítvánnyal támadott Ör. úgy szabályozza, hogy az kizárólag "a fűtési díjak és kiadások csökkentésére" nyújtható. Az Ör. 6. § (13) bekezdése kifejezetten ki is mondja, hogy "az önkormányzat lakásfenntartási támogatás címén - a fűtési támogatás kivételével - rendszeres támogatást nem nyújt. Az Szt. 38. § (4) bekezdés a) pontjában szereplő egyéb költségek támogatására irányuló kérelmet az átmeneti segélyezés szabályai szerint kell elbírálni".

Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az önkormányzatoknak a szociális ellátásokkal kapcsolatos jogalkotási kötelezettségével, és ezek között a lakásfenntartási támogatás szabályozásával. A 32/1994. (VI. 2.) AB határozatában a lakásfenntartási támogatással összefüggésben megállapította, hogy "a lakásfenntartási támogatás olyan pénzbeli szociális ellátás, amelyről a települési önkormányzat rászorultság esetén köteles gondoskodni. ... A rászorultság feltételeinek megállapítását a törvényhozó rábízza az önkormányzatra, 38. § (3) bekezdésében a rászorultságnak azokat az eseteit határozza meg, amikor a törvényhozó megítélése szerint különösen indokolt a lakásfenntartási támogatás nyújtása. ... Az Sztv.-nek a lakásfenntartási támogatásra vonatkozó szabályai tehát önmagukban, önkormányzati rendeleti szabályozás nélkül nem alkalmazhatók. ... A törvény nagy szabadságot biztosít az önkormányzat számára ahhoz, hogy a helyi körülményeket, a település lakosságának szociális és lakáshelyzetét mérlegelve, más ellátási formák helyi szabályozását is figyelembe véve állapítsa meg rendeletében a lakásfenntartási támogatás megállapításának feltételeit, mértékét. Azonban ... az önkormányzat szabályozási autonómiája nem terjed odáig, hogy mellőzze a lakásfenntartási támogatás szabályozását, és a szabályozás hiányának következtében arra rászorulók, akik olyan élethelyzetbe kerültek, hogy lakhatásuk feltételeinek megőrzése veszélybe került, szociális alapellátás nélkül maradjanak. Rendeleti szabályozás nélkül az önkormányzat az Ötv.-ben szabályozott kötelező feladatát nem tudja ellátni." (ABH 1994. 173-174.) Az Alkotmánybíróság a 9/1998. (III. 27.) AB határozat ában is megerősítette, hogy az önkormányzatnak a "támogatás feltételeit az Szt. 38-39. §-aiban foglalt rendelkezésekre figyelemmel, az Ötv. 8. §-ának (4) bekezdésére is tekintettel, úgy kell szabályoznia, hogy az arra rászorulók, akik olyan élethelyzetbe kerültek, amelyben lakhatásuk feltételeinek megőrzése veszélybe került, szociális alapellátás nélkül ne maradjanak". (ABH 1998. 424.) A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapíthatóságával összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság arra mutatott rá, hogy önmagában a szabályozás módja nem alapozza meg a jogalkotási kötelezettség elmulasztását (803/H/1994. AB határozat, ABH 1995. 897.).

Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bácsalmási önkormányzat az Sztv. 38. §-ában foglalt jogalkotói feladatának azzal eleget tett, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásról alkotott rendeletében szabályozta a lakásfenntartási támogatás odaítélésének feltételeit. Nem állapítható meg alkotmányellenes mulasztás azon az alapon, hogy a képviselő-testület a lakásfenntartási támogatás feltételeinek szabályozása során eltért a felhatalmazást adó jogszabály előírásaitól. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatára tekintettel, mely szerint az indítványokat tartalmuk alapján bírálja el, az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az Ör. rendelkezései nem ellentétesek-e magasabb szintű jogszabály előírásaival. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. §-a, amely a lakásfenntartási támogatást kizárólag fűtési támogatásra korlátozza, törvénysértő. Az önkormányzat ezzel a szabályozással az Sztv. 38. § (3) bekezdés a) és (4) bekezdés a) pontjaiban megjelölt rászorultságra tekintet nélkül zár ki jogosultakat a szociális alapellátás egyik formájából. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint annak ellenére törvénysértő az Ör. 6. §-a, hogy az említett, a lakásfenntartás költségei szempontjából rászorulók ellátását egy másik, ugyancsak rászorultságtól függő pénzbeli szociális ellátással, az átmeneti segélyezéssel kívánja biztosítani. Az Ötv. 8. § (4) bekezdése és az Sztv. 25. § (3) bekezdése értelmében az önkormányzat minden, a szociális alapellátás körébe tartozó ellátásról köteles gondoskodni, rendeletalkotási felhatalmazása csupán arra terjed ki, hogy a helyi körülményeket mérlegelve, más ellátási formák helyi szabályozására is figyelemmel az egyes támogatások feltételeit és mértékét határozza meg.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-ában előírt törvényi feltételek hiányában elutasította. Megállapította azonban, hogy az Ör. indítvánnyal támadott rendelkezése törvénysértő, amelyet az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján 2000. január 31-ével megsemmisített. Az Alkotmánybíróság - a szociális alapellátás folyamatossága és a jogbiztonság érdekében - a jövőbeni hatállyal történő megsemmisítéssel elegendő időt hagyott a jogszabálynak megfelelő önkormányzati rendelet megalkotására. Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 805/H/1997/4.