A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény - T/44. számú törvényjavaslat - indokolása

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. A szocialista társadalom előtt álló feladatok megoldásához nélkülözhetetlen a hatékonyan működő jogrendszer. A jogrendszer fejlesztésének alapvető módszere a jogalkotás. A jogalkotásra, a jogszabályokra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket az Alkotmány tartalmazza.

Szocialista államunk jogalkotási tevékenységének eredményeként az elmúlt évtizedek során jogrendszerünk kiépült, és a társadalmi, gazdasági változásokkal összhangban növekedett a jog és a jogi eszközök szerepe. Alapvető életviszonyainkat törvények és más magas szintű jogszabályok rendezik; jogéletünket a törvényesség és a jogbiztonság jellemzi.

A joggal szemben támasztott fokozott követelmények azonban az elmúlt években egyre inkább felszínre hozták a jogrendszer hiányosságait is. A jogi túlszabályozás - aminek fő oka, hogy a jogot esetenként nem a rendeltetésének megfelelő célra használják fel -, valamint egyes jogterületeken a stabilitás hiánya a jogrendszer egységét, áttekinthetőségét és hatékonyságát veszélyezteti. Fel kell számolni azt a helyzetet is, hogy nem mindig állapítható meg a jogszabályok és a jogalkotói hatáskörrel felruházott szervek köre, nem egyértelmű, hogy a különböző jogi eszközökkel kikre nézve lehet rendelkezni, és e rendelkezések kötelező erejűek-e.

A jogszabály-előkészítés és a jogalkotás demokratizmusának, az Országgyűlés jogalkotó szerepének fokozására eddig hozott határozatok - a tapasztalat szerint - nem teljesen érték el a kívánt célt. Ezért jogi eszközökkel is biztosítani kell az Országgyűlés meghatározó szerepét a jogalkotásban, valamint a társadalmi szervezetek széles körű részvételét a jogszabály-előkészítésben.

A jogrendszer és a jogalkotás említett hiányosságainak egyik alapvető oka, hogy a jogszabályokra, az állami irányítás jogi eszközrendszerére, a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás rendjére vonatkozó szabályozás széttagolt, nincs egységes rendszerbe foglalva. Indokolt tehát, hogy e kérdéseket a jogalkotásról szóló törvény egységesen, az új követelményekkel összhangban szabályozza.

2. A jogalkotásról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) magában foglalja a jogszabályokra, a központi és helyi jogalkotásra, a jogszabályok kihirdetésére, a nemzetközi szerződések közzétételére és a jogszabály-előkészítésre vonatkozó szabályokat, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel kapcsolatos alapvető rendelkezéseket.

A jogrendszernek a jogbiztonságot is szolgáló áttekinthetősége érdekében a Javaslat elhatárolja a jogszabályt az állami irányítás egyéb jogi eszközeitől. Ennek során abból indul ki, hogy a jogszabály: az Alkotmányban meghatározott állami szervek által alkotott általánosan kötelező magatartási szabály, amelyet szükség esetén az állam juttat érvényre. A jogrendszer áttekinthetőségét is segítő javaslat, hogy a jogalkotó jogkörrel felruházott állami szervek csak egyféle elnevezéssel bocsáthassanak ki jogszabályt.

A Javaslat az Országgyűlés törvényalkotó szerepének fokozása érdekében - figyelemmel az Alkotmányra és más törvényekre, valamint az eddigi jogalkotási gyakorlatra - meghatározza azokat a társadalmi-gazdasági viszonyokat, amelyekben a szabályozási jogkör az Országgyűlés számára van fenntartva.

A Javaslat tartalmazza a jogalkotási programra, a jogszabály-előkészítéssel kapcsolatos munkamegosztásra és felelősségre vonatkozó szabályokat, és a kialakult gyakorlatnak megfelelően rögzíti, hogy az állami szervek mellett a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket is be kell vonni a jogszabályok tervezetének előkészítésébe.

A jogszabály-előkészítés demokratizmusának továbbfejlesztését szolgálja az a rendelkezés, hogy a lakosság széles körét érintő törvényjavaslat előkészítése során - az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek bevonásával - társadalmi vitát kell rendezni.

A jogrendszer egységének és áttekinthetőségének biztosítása érdekében a Javaslat egyszerűsíti az állami irányítás jogszabályon kívüli normatív tartalmú jogi eszközeire vonatkozó szabályozást. Csökkenti az állami irányítás ilyen jogi eszközeinek fajtáit, meghatározza a kibocsátásukra jogosultak körét és személyi hatályukat.

3. Mindezeknek a rendelkezéseknek a célja tehát az, hogy

a) a jogalkotás az eddiginél hatékonyabban szolgálja a szocialista társadalmi viszonyok védelmét és fejlesztését, a szocialista demokrácia kiteljesítését,

b) a jogrendszer váljék egységesebbé és áttekinthetőbbé, végül

c) a törvények szerepe legyen a meghatározó az alapvető társadalmi viszonyok szabályozásában.

Részletes indokolás

I. fejezet

A jogszabályok

Alapvető rendelkezések

Az 1. §-hoz

A Javaslat - az Alkotmánnyal összhangban - megállapítja a jogalkotásra jogosult állami szervek körét, és azt, hogy ezek a szervek milyen jogszabályt bocsáthatnak ki. Ebből a rendelkezésből kitűnik, hogy minden jogalkotásra jogosult állami szerv csak egyféle elnevezéssel bocsáthat ki jogszabályt. Ezt a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése indokolja.

Az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően az állami hierarchia magasabb szintjén álló állami szerv által kibocsátott jogszabállyal nem lehet ellentétes az alacsonyabb szinten elhelyezkedő állami szerv által alkotott jogszabály. E szabály alól a javaslat két kivételt tesz. Az egyik rendelkezés arra az esetre vonatkozik, ha az Elnöki Tanács az Országgyűlést helyettesítő jogkörében törvényerejű rendelettel - a törvényhozási tárgyak kivételével - törvényt módosít. Ehhez hasonló az a - 9. § (3) bekezdésében említett - másik eset is, amikor az államtitkár azért módosíthat államtitkári rendelkezéssel miniszteri rendeletet, mert a miniszter korábbi feladatát ő vette át.

A jogszabályok hierarchiájára vonatkozó szabályok megsértése esetén az Alkotmányban és más törvényekben meghatározott állami szervek gondoskodnak a törvényes állapot helyreállításáról. A hatályos szabályozás szerint intézményes jogszabályi ellenőrzést végző szerv: az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, az Alkotmányjogi Tanács, a Minisztertanács, az Ügyészség, valamint a Fővárosi és a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. E szervek vizsgálják az Alkotmány és más törvények (az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvény, a tanácsokról szóló törvény és a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény) alapján - feladatkörüknek megfelelően - a jogszabályok alkotmányosságát, törvényességét, és a vizsgálat eredményétől függően megteszik a hatáskörükbe tartozó intézkedést.

A jogbiztonság érdekében az állampolgárok és a jogszabályok más címzettjei nem tagadhatják meg a számukra kötelező jogszabályok végrehajtását, illetve megtartását azon a jogcímen, hogy azok ellentétben állnak felsőbb jogszabállyal. Mindenkinek joga van azonban ahhoz, hogy a jogalkotó vagy a jogszabályi ellenőrzést végző szervhez forduljon, és felhívja a figyelmét a - véleménye szerint - törvénysértő jogszabályra.

A bíróság (más jogalkalmazó szerv) - a törvényes jogalkalmazás érdekében - felfüggeszti eljárását, ha azt észleli, hogy valamely jogszabály ellentétben áll a magasabb szintűvel, és kezdeményezi az Alkotmányjogi Tanács eljárását.

Törvény

A 2-5. §-okhoz

A törvény a legjelentősebb jogszabály, az Országgyűlés törvényalkotó tevékenysége egyúttal a szocialista demokrácia fontos intézménye. Alkotmányos követelmény, hogy az alapvető társadalmi-gazdasági viszonyainkat törvények szabályozzák. Ennek megfelelően a Javaslat - figyelemmel az Alkotmányra és más törvényekre, valamint az eddigi jogalkotási gyakorlatra - meghatározza azokat a társadalmi-gazdasági viszonyokat, amelyekben a szabályozás az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a felsorolt törvényhozási tárgyakat tehát kifejezetten az Országgyűlés hatáskörébe vonja. E rendelkezések természetesen nem korlátozzák azt a lehetőséget, hogy az Országgyűlés - az Alkotmány 19. §-ának (2) bekezdésében megállapított általános hatáskörében - a Javaslatban foglaltakon túlmenően bármely más életviszonyt is törvényben szabályozzon.

A Javaslat 2. §-a meghatározza a törvényhozás fő területeit és azt a követelményt, hogy a társadalmi viszonyok jogi rendezésének alapvető elemeit törvényben kell megállapítani.

A 3-5. § a társadalmi és gazdasági renddel, az állam szervezetével és működésével, valamint az állampolgárok alapvető jogaival és kötelességeivel kapcsolatos viszonyok körében részletesen felsorolja az Országgyűlés számára kifejezetten fenntartott törvényhozási tárgyakat, kizárva ezzel annak lehetőségét, hogy a felsorolt társadalmi viszonyokat elsődlegesen az állam más szervei szabályozzák.

Törvényerejű rendelet

A 6. §-hoz

Az Elnöki Tanács jogszabályként törvényerejű rendeletet alkothat. Jogalkotó tevékenységét egyrészt saját hatáskörében, másrészt az Alkotmány módosított 30. §-ának (5) bekezdése alapján az Országgyűlést helyettesítő jogkörében gyakorolhatja, az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezeket a szabálysértési tárgyköröket az Alkotmány, illetőleg a Javaslat 2-5. §-a tartalmazza. Az Elnöki Tanács, a saját hatáskörében az Alkotmány 30. §-ának (1) bekezdésében megállapított feladatai ellátása során, illetőleg törvény felhatalmazása alapján bocsáthat ki törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács által alkotott törvényerejű rendeleteket az Alkotmány 30. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az Országgyűlésnek a legközelebbi ülésén be kell mutatni, tekintet nélkül arra, hogy azokat az Elnöki Tanács a saját (elsődleges) vagy az Országgyűlést helyettesítő jogkörében hozta. Ennek az a célja, hogy az Országgyűlés az alkotmányossági ellenőrzési jogát ténylegesen gyakorolhassa.

Minisztertanácsi rendelet

A 7. §-hoz

A Javaslat szerint a Minisztertanács - az eddigi szabályozásnak és a kialakult gyakorlatnak megfelelően - az Alkotmányban megállapított hatáskörében, valamint törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján adhat ki rendeletet.

Ebből a rendelkezésből kitűnik, hogy az Alkotmányban megállapított feladatkörében a Minisztertanács elsődlegesen is szabályozhatja az életviszonyokat. Gyakrabban van azonban szükség arra, hogy a Minisztertanács az Országgyűlés, illetőleg az Elnöki Tanács számára fenntartott szabályozási tárgykörökben a törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján alkosson jogszabályt, amely általában az említett magas szintű jogszabályok végrehajtása céljából állapít meg részletesebb rendelkezéseket. Törvény (törvényerejű rendelet) végrehajtására különösen akkor indokolt a Minisztertanácsot felhatalmazni, hogy a szabályozás több miniszter feladatkörét érinti.

Miniszteri rendelet

A 8. §-hoz

A Minisztertanács elnöke, elnökhelyettese és tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) jogszabályként rendeletet alkothat. A Javaslat szerint miniszteri rendeletet a miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján adhat ki. Ez a két együttes feltétel azért indokolt, mert kizárja annak a lehetőségét, hogy a miniszter magasabb szintű jogszabályban kapott konkrét felhatalmazás nélkül elsődlegesen szabályozhasson életviszonyokat. Erre egyébként a már kiépült jogrendszer körülményei között ritkán van példa, és az ilyen szabályozás a csupán kisebb jelentőségű új társadalmi viszony egyes részletkérdéseit érinti. Az új szabályozás a rendeleti jogalkotást szűkebb körre szorítja, és kiemeli a magas szintű jogszabályok jelentőségét.

A minisztert akadályoztatása esetén a miniszteri rendelet kiadásában a minisztériumi államtitkár, illetőleg az ügykör szerint illetékes miniszterhelyettes helyettesítheti.

Államtitkári rendelkezés

A 9. §-hoz

Az államtitkári rendelkezés: az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkár által alkotott jogszabály. Államtitkári rendelkezést - a miniszteri rendelethez hasonlóan - az államtitkárnak a Minisztertanács által megállapított feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján lehet kiadni. Az államtitkári rendelkezésnél is - a miniszteri rendelethez hasonlóan - kizárt tehát annak a lehetősége, hogy a rendelkezés magasabb szintű jogszabályban kapott konkrét felhatalmazás nélkül elsődlegesen szabályozzon életviszonyokat. Miniszteri rendelet ilyen felhatalmazást nem adhat.

A Javaslat a jogszabályok rangsorára vonatkozó, az 1. §-ban megállapított általános szabályoktól eltérően lehetőséget ad arra, hogy az államtitkári rendelkezés kivételesen miniszteri rendeletet módosítson, illetőleg helyezzen hatályon kívül. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a korábban miniszteri hatáskörbe tartozó feladat ellátását államtitkár vette át. Ezt a szabályt az indokolja, hogy az államszervezetben bekövetkezett változáshoz a jogalkotás rugalmasan alkalmazkodni tudjon.

Az államtitkári rendelkezés kiadásában az államtitkárt az ügykör szerint illetékes helyettese helyettesítheti.

Tanácsrendelet

A 10. §-hoz

A Javaslat - összhangban az Alkotmány 43. §-ának (2) bekezdésével és a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény rendelkezéseivel - kimondja, hogy a tanács törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására, illetőleg a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére alkothat rendeletet.

Ez a szabályozás széles körű lehetőséget nyújt a helyi jogalkotás számára. Kétségtelen azonban, hogy a központi és a helyi szabályozás viszonyában a központi szabályozásnak van nemcsak meghatározó, hanem kezdeményező szerepe is. A központi jogalkotás a jelentősebb társadalmi viszonyokat általában átfogóan szabályozza. Emiatt a gyakorlatban csak szűk körben szükséges, hogy a helyi jogalkotás életviszonyokat elsődlegesen szabályozzon. Magasabb szintű jogszabályban rendezettnek kell ugyanis minősíteni nem csupán azokat a kérdéseket, amelyekről a jogszabály kifejezett rendelkezést tartalmaz, hanem adott esetben a jogszabály - tudatos - hallgatását is. Ha tehát a magasabb szintű jogszabály egy társadalmi viszony rendezését már szabályozási körébe vonta, ennek valamelyik részletkérdéséről sem alkotható tanácsrendelet. Ezért a tanácsrendeletek nagy többségét a központi jogszabályok konkrét felhatalmazása alapján alkotják meg. Ebből következően a helyi jogalkotás szerepét alapvetően az határozza meg, hogy a központi jogszabályok milyen mértékben adnak lehetőséget a helyi jogalkotás számára, magatartási szabályok megállapítására.

A jogszabály hatálya

A 11-13. §-okhoz

A Javaslat megállapítja a jogszabályok területi és személyi hatályára vonatkozó általános szabályokat. Ennek értelmében a jogszabályok hatálya a Magyar Népköztársaság területén levő magánszemélyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra terjed ki. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyes jogszabályok ennél szűkebben, esetleg tágabban határozzák meg saját területi és személyi hatályukat. A jogszabályok területi és személyi hatályát nemzetközi szerződés, esetleg nemzetközi viszonosság is befolyásolhatja. A tanácsrendelet hatálya az eddigi szabályozásnak megfelelően a tanács illetékességi területére - a főváros, megye, kerület, város, község területére - terjed ki.

Az érvényesen megalkotott jogszabály alkalmazhatóságának feltétele a hatályossága. Ezért egyértelműen meg kell határozni a jogszabály, illetőleg - ha a jogszabály egyes rendelkezéseit eltérő időponttól kezdődően kell alkalmazni - az egyes rendelkezések hatályba lépésének napját.

A jogszabály végrehajtása, feltételeinek megteremtése és a szakszerű, magas színvonalú jogalkalmazás elősegítése érdekében a Javaslat szerint a jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Ha a jogszabálynak végrehajtási jogszabálya is van, ezt a végrehajtandó jogszabállyal egy időben kell hatályba léptetni.

A Javaslat szerint a jogszabály hatálya kétféle módon szűnhet meg, vagy úgy, hogy egy másik jogszabály hatályon kívül helyezi, illetőleg úgy is, hogy a hatálynak a jogszabályban előre megállapított határideje lejár.

A jogbiztonságot, a jogrendszer szilárdságába vetett bizalom erősítését és az állampolgárok által szerzett jogok védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nézve nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

A jogszabály kihirdetése

A 14. §-hoz

Az állampolgárok jogismerete és a jogbiztonság szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a jogszabályokat a Magyar Népköztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben ki kell hirdetni. Ezért a jogszabálynak érvényességi feltétele, a kihirdetés, a jogalkotás folyamata a kihirdetéssel fejeződik be. A jogszabályok közötti eligazodás megkönnyítését szolgálja az a rendelkezés, hogy átfogó jogszabály-módosítás esetén a jogszabályt egységes szerkezetben is közzé kell tenni.

Kivétel az említett általános szabály alól, hogy a tanácsrendeletet a tanács hivatalos lapjában, ennek hiányában a helyben szokásos módon kell kihirdetni. A gyakorlatban tapasztalt bizonytalanság miatt a Javaslat kimondja, hogy a kihirdetés módját - ha az nem a tanács hivatalos lapjában történik - a tanács szervezeti és működési szabályzatában kell megállapítani.

A Javaslat lehetőséget nyújt arra, hogy a miniszteri rendelet és az államtitkári rendelkezés melléklete - ha az az állampolgárokat közvetlenül nem érinti - ne a Magyar Közlönyben, hanem a minisztérium vagy az országos hatáskörű szerv hivatalos lapjában történő közzététellel kerüljön kihirdetésre. Erre a gyakorlatban elsősorban akkor kerülhet sor, ha a jogszabály melléklete terjedelmes szakmai, műszaki-technikai vagy mennyiségi jellegű rendelkezéseket tartalmaz (pl. árujegyzékek). Ebben az esetben azonban a megjelenés helyére a jogszabályban utalni kell, és - a zavartalan jogalkalmazás érdekében - a jogszabály hatályba lépéséig a mellékletet is közzé kell tenni.

Felhatalmazás végrehajtási jogszabály alkotására

A 15. §-hoz

Jogrendszerünkben kialakult jogalkotási gyakorlat, hogy a magasabb szintű jogszabályokhoz kapcsolódóan a Minisztertanács, a miniszterek, illetőleg az országos hatáskörű szervek vezetői rendszerint végrehajtási jogszabályt bocsátanak ki. E végrehajtási jogszabályok - az alapjogszabály keretei között - elsősorban olyan részletes szabályokat állapítanak meg, amelyek elősegítik az alapjogszabály rendelkezéseinek a gyakorlati megvalósulását, értelmezik az alapjogszabályban használt fogalmakat, illetőleg olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek a szabályozott társadalmi viszonyokban bekövetkező változások miatt - az alapvető jogok és kötelezettségek érintetlenül hagyásával - gyakrabban szorulnak módosításra.

Hatályos jogi szabályozásunk nem rendelkezik a végrehajtási jogszabályokról. Ez a jogalkotási gyakorlatban esetenként azért okozott gondot, mert hiányoztak azok a garanciális jellegű rendelkezések, amelyek kizárják a magas szintű jogszabálynál a keretjellegű szabályozást, a jogalkotási hatáskör átruházását, az alapvető jogoknak és kötelezettségeknek a végrehajtási jogszabályban való rendezését.

Ennek megfelelően a Javaslat előírja, hogy a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit, vagyis tiltja az általános jellegű felhatalmazást. A keretjellegű szabályozásnak és a jogalkotási hatáskör átruházásának elkerülése érdekében a jogalkotási hatáskörrel rendelkező szerv a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem adhat felhatalmazást.

Emellett kifejezetten tiltja a Javaslat azt is, hogy a felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra kapott felhatalmazást részben vagy egészben továbbadja. A másnak adható további felhatalmazás kizárása azzal a következménnyel is jár, hogy a szabályozás legfeljebb két szinten, az alapjogszabály és a végrehajtási jogszabály kibocsátásával megtörténhet.

Nemzetközi szerződés

A 16. §-hoz

Az eddigi szabályozásnak megfelelően a Javaslat előírja, hogy az általánosan kötelező magatartási szabályt tartalmazó nemzetközi szerződést a tartalmának megfelelő szintű jogszabályba kell foglalni és ki kell hirdetni. Ez tehát bármilyen jogszabály lehet, az Alkotmánynak is az felel meg azonban, hogy a legjelentősebb nemzetközi szerződéseket az Országgyűlés törvénnyel erősíti meg.

Ha a nemzetközi szerződés nem tartalmaz általánosan kötelező magatartási szabályt, az ilyen nemzetközi szerződéseket jogszabály alkotása nélkül kell közzétenni a Magyar Közlönyben. Ez a közzététel csak akkor mellőzhető, ha az Elnöki Tanács vagy a Minisztertanács így döntött.

II. Fejezet

A jogszabályok megalkotása

Általános rendelkezések

A 17-20. §-okhoz

A Javaslat megállapítja a jogalkotással szemben támasztott legfontosabb, alapvető követelményeket. Ennek értelmében jogalkotásra akkor kerülhet sor, ha azt a társadalmi-gazdasági viszonyok rendezése, az állampolgári jogok és kötelességek érvényre juttatása, valamint az érdekösszeütközések feloldása szükségessé teszi.

A jogrendszer egysége és áttekinthetősége, a túlszabályozás és az indokolatlan szabályozás elkerülése, valamint a jogszabályok hatékonyságának biztosítása érdekében a jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának lehetőségét, és fel kell mérni a szabályozás várható hatását, valamint a végrehajtás feltételeit. Mindezekről a jogszabályt előkészítők kötelesek a jogalkotót tájékoztatni.

El kell kerülni a párhuzamos és az indokolatlanul többszintű szabályozást. Az önkéntes jogkövetés és a jogban való tájékozódás elősegítése érdekében a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.

A jogalkotás demokratizmusának érvényre juttatása érdekében a Javaslat rögzíti az állampolgári részvétel lehetőségét a jogszabályok előkészítésében és megalkotásában, egyúttal előírja, hogy a jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni a jogszabályok tervezetének előkészítésébe. Az általános rendelkezések között rögzített elvek és követelmények érvényre juttatásának szabályait a Javaslat II. fejezetének további rendelkezései tartalmazzák.

Jogalkotási program

A 21-22. §-okhoz

A jogszabály-előkészítés és a jogalkotás tervszerűsége érdekében - az eddigi szabályozásnak és jól bevált gyakorlatnak megfelelően - a Javaslat értelmében a magas szintű jogszabályok előkészítésére és meghatározott körben a jogszabályok átfogó felülvizsgálatára vonatkozóan a Minisztertanács ötéves időszakra szóló programot állapít meg. Ez - jellegét tekintve - lényegében azt tartalmazza, hogy a Minisztertanács a következő időszakban milyen jogszabályok előkészítésével kíván foglalkozni, de nem jelent feladatmegállapítást az Országgyűlés vagy az Elnöki Tanács számára, s egyéb vonatkozásban is inkább orientáló, mint kötelező jellegű.

Új szabály, hogy a Minisztertanács a jogalkotási programról és végrehajtásáról beszámol az Országgyűlésnek. A jogalkotás tervezése természetesen az Alkotmányban biztosított törvénykezdeményezési jogot nem érinti.

A jogalkotási programot a minisztereknek, az országos hatáskörű szervek vezetőinek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, a legfőbb ügyésznek, a társadalmi szervezeteknek és az érdekképviseleti szerveknek, valamint a fővárosi és a megyei tanácsoknak a bevonásával az igazságügyminiszter készíti elő.

Felelősség a jogszabály-előkészítésért

A 23-26. §-okhoz

A jogszabály előkészítéséért általában a szabályozandó társadalmi viszony tekintetében hatáskörrel rendelkező miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői a felelősek.

A jogszabály előkészítése magában foglalja a szabályozandó társadalmi viszony vizsgálatát és elemzését, a szabályozás megalapozott szakmai koncepciójának kialakítását, a szabályozás várható kedvező és esetleg kedvezőtlen társadalmi hatásainak, valamint a végrehajtás feltételeinek felmérését, és ezek alapján a jogszabály tervezetének elkészítését. Ennek megfelelően a Javaslat szerint a jogszabály-előkészítésért való felelősség elsősorban abban a tekintetben áll fenn, hogy a szabályozás szükséges, és hogy a jogszabály tervezete alkalmas a kitűzött cél elérésére. A jogszabályt előkészítő miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője felelős azért is, hogy a tervezet megfeleljen a jogalkotás követelményeinek.

A jogszabály említett előkészítőjének felelőssége mellett az igazságügyminiszter felelős azért, hogy a jogszabály beilleszkedjen az egységes jogrendszerbe, megfeleljen a jogpolitikai elveknek és a jogalkotás szakmai követelményeinek. A jogrendszer hatékony működésének alapvető feltétele ugyanis, hogy az egymással összefüggő társadalmi viszonyokat szabályozó jogszabályok egységes rendszert alkossanak, rendelkezéseik ne legyenek ellentétesek vagy ellentétes hatást kiváltóak. A jogrendszer egységének biztosítása mellett alapvető jogpolitikai követelmény az is, hogy a törvényes jogalkalmazás és az önkéntes jogkövetés feltételeinek megteremtése érdekében a jogrendszernek áttekinthetőnek, a jogszabályoknak pedig közérthetőknek kell lenniük. Ezeknek a követelményeknek a megvalósításához a jogszabály-előkészítés során minden esetben vizsgálni kell, hogy a tervezett szabályozás miként illeszkedik a jogrendszerbe, a jog alkalmas-e a kívánt társadalmi hatás elérésére, továbbá hogy a jogszabálytervezet megfelel-e jogszabály-szerkesztési és szövegezési követelményeknek.

Mindezek érvényre juttatásának érdekében a Javaslat rendezi, hogy az igazságügyminiszter a különböző jogszabályok előkészítésében és előterjesztésében milyen módon vesz részt. A törvényjavaslatot és a törvényerejű rendelet tervezetét a szakminiszter az igazságügyminiszterrel együtt készíti el, és terjeszti a Minisztertanács elé. Ez a kialakult jogszabály-előkészítési gyakorlatnak megfelelően azt jelenti, hogy az igazságügyminiszter a törvényjavaslat és a törvényerejű rendelet tervezetének előkészítésében folyamatosan közreműködik.

A minisztertanács rendelet tervezetével kapcsolatban az igazságügyminisztert - a javaslat szerint - egyetértési jog illeti meg, egyetértése hiányában tehát a tervezet nem terjeszthető a Minisztertanács elé. A miniszteri rendelet és az államtitkári rendelet tervezetét az igazságügyminiszter véleményezi. Ha véleményeltéréssel kapcsolatos egyeztetés nem vezet eredményre, a miniszteri rendelet, illetőleg az államtitkári rendelkezés - a miniszteri felelősségre vonatkozó szabályokkal összhangban, a szakminiszter felelőssége mellett - kibocsátható.

A Javaslat értelmében jelentősebb jogszabálytervezet előkészítésére a Minisztertanács kodifikációs bizottság alakítását rendelheti el. Ebben részt vesznek az érdekelt állami, társadalmi és érdekképviseleti szerveknek, valamint a megfelelő tudományágnak a képviselői is. A kodifikációs bizottság javaslattevő, véleményező testület, így jogköre a jogszabály-előkészítésért való felelősség szabályait nem érinti.

A Javaslat e rendelkezései csak azoknak a jogszabályoknak az előkészítésére vonatkozik, amelyeknek az előkészítése a Minisztertanács, a miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) feladatkörébe tartozik. Nem alkalmazhatóak ezek a szabályok, ha az Országgyűlés vagy az Elnöki Tanács jelöli ki a jogszabály előkészítőjét.

A Javaslat szerint - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - a több miniszter vagy államtitkár feladatkörét érinti miniszteri rendeletet, államtitkári rendelkezést a miniszter, illetőleg az államtitkár az érdekeltekkel együttesen vagy egyetértésben adja ki. Együttes miniszteri rendeletet azonban csak miniszterek (a Minisztertanács tagjai) alkothatnak, államtitkár együttes jogszabályként csak államtitkári rendelkezést és csak más államtitkárral együttesen adhat ki.

A jogszabálytervezetek véleményezése

A 27-32. §-okhoz

A jogalkotás demokratizmusának és megalapozottságának fokozása érdekében a Javaslat részletesen megállapítja a jogszabálytervezetek véleményezésének szabályait. A véleményezési jogköröket az egyes állami és társadalmi szervezetek tevékenységével és feladatkörével összhangban, a különböző szintű jogszabálytervezetekre tekintettel differenciáltan indokolt meghatározni. A jogszabálytervezetek véleményezése lehetőséget ad a különböző érdekek egyeztetésére és érvényre juttatására, továbbá annak vizsgálatára, hogy a tervezett szabályozás megfelel-e az alkotmányosság és a törvényesség követelményeinek, egyúttal elősegíti a megalkotásra kerülő jogszabály végrehajtására való felkészülést. A végrehajtás feltételeinek megteremtése és a végrehajtásra való felkészülés szempontjából különösen fontos az a rendelkezés, amely szerint a tanácsok tevékenységét jelentősen érintő jogszabálytervezeteket meg kell küldeni véleményezésre a fővárosi és a megyei tanácsoknak.

A véleményezési jogkör érdemi gyakorlásának lehetőségét hivatott elősegíteni az a rendelkezés, amely szerint a véleménynyilvánítás határidejét úgy kell megállapítani, hogy a véleményező megalapozott véleményt adhasson, és véleménye a tervezet elkészítésénél figyelembe vehető legyen. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a jogszabály tervezetével egyidejűleg a végrehajtási jogszabály tervezetét is meg kell küldeni véleményezésre. A Javaslat a testületi szervek folyamatos működésének hiányára figyelemmel utal arra is, hogy a véleményezési határidő megállapításánál a véleményező testületi jellegére is tekintettel kell lenni.

Társadalmi vita

A 33-36. §-okhoz

A szocialista demokrácia fejlesztésének követelményével összhangban a Javaslat megállapítja a jogszabálytervezetek társadalmi vitájának alapvető és garanciális szabályait. A társadalmi vita lehetőséget ad arra, hogy az állampolgárok közvetlenül részt vegyenek a közügyek intézésében, és a különböző társadalmi csoportok érdekeinek megfelelően érvényre jussanak a jogszabály-előkészítés folyamatában. A jogszabálytervezetek társadalmi vitája - a jogszabály-előkészítés demokratizmusának biztosítása tudatában fejlesztését és az önkéntes jogkövetést is.

A Javaslat szerint a lakosság széles körét érintő törvényjavaslat előkészítése során társadalmi vitát kell szervezni, társadalmi vita azonban más jogszabály előkészítése során is szervezhető.

A Javaslat a társadalmi vitákra vonatkozóan csak az alapvető szabályokat állapítja meg, széles körű lehetőséget hagyva ezzel arra, hogy a társadalmi vita konkrét formáját és módját az érdekelt állami, társadalmi és érdekképviseleti szervek a gyakorlat igényeihez igazíthassák.

A társadalmi vita szervezéséről és módjáról az általa kezdeményezett törvény esetén, a Minisztertanács, más jogszabálynál a Minisztertanács vagy az előkészítő miniszter, államtitkár dönt. Ha országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő élt a törvénykezdeményezési jogával, és e kérdésben az Országgyűlés döntött, a társadalmi vita megszervezéséről is az Országgyűlés határoz. A társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek közreműködnek a társadalmi vita formájának meghatározásában és lebonyolításában, illetőleg maguk is kezdeményezhetik társadalmi vita tartását.

A Javaslat olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyeknek az a célja, hogy a társadalmi vitán elhangzottakat hasznosíthassák a jogalkotás során. A jogszabálytervezet előterjesztőjének tájékoztatnia kell a jogalkotó szervet a társadalmi vitában felmerült jelentős javaslatokról, véleményekről, ide értve a figyelembe nem vett javaslatokat is. Indokolt az is, hogy a jogalkotó szerv mellett - a társadalmi szervezetek közreműködésével vagy a sajtó útján - a vita résztvevőit is tájékoztassák az elhangzott észrevételek és javaslatok értékeléséről.

A jogalkotási eljárás

A 37-43. §-okhoz

A törvényalkotás rendjére vonatkozó szabályokat - ide értve a törvénykezdeményezés jogát és módját is - az Alkotmány és az Országgyűlés ügyrendje állapítja meg. A Javaslat e tárgykörben három új rendelkezést tartalmaz. Egyrészt előírja, hogy ha a társadalmi szervezet vagy érdekképviseleti szerv a Minisztertanácsnak javasolja törvény kezdeményezését, erről az Országgyűlés elnökét és az illetékes országgyűlési bizottságot tájékoztatni kell. E tájékoztatás célja az, hogy az Országgyűlés, illetőleg az illetékes országgyűlési bizottság állást tudjon foglalni a törvénykezdeményezéssel kapcsolatos javaslatról. Másrészt részletesen szabályozza a jogalkotási eljárást arra az esetre, ha az országgyűlési bizottság vagy az országgyűlési képviselő kezdeményezi törvény alkotását. A törvénykezdeményezési indítvány Országgyűlés által történt elfogadása esetére meghatározza a Minisztertanács feladatait, de lehetővé teszi azt is, hogy a törvényjavaslat elkészítésével ilyenkor az Országgyűlés az illetékes bizottságát bízza meg. Harmadrészt a Javaslat rendelkezik arról is, hogy abban az esetben, ha az országgyűlési bizottság vagy a képviselő általa elkészített javaslatot terjeszt elő, az Országgyűlés dönt a törvényjavaslat napirendre tűzéséről. E rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a törvénykezdeményezési jog a törvényjavaslat előkészítésének lehetőségét is magában foglalja.

A jogalkotó szerv megalapozott döntésének elősegítését szolgálja az a rendelkezés, hogy - a kialakult gyakorlatnak megfelelően - a törvényjavaslathoz, valamint a törvényerejű rendelet tervezetéhez csatolt indoklásban be kell mutatni azokat a társadalmi, gazdasági és szakmai körülményeket, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé teszik, ismertetni kell továbbá a jogi megoldás szempontjait. A törvényjavaslathoz minden esetben indokolást kell készíteni, a törvényerejű rendelet tervezéséhez azonban csak akkor, ha az Elnöki Tanács az Országgyűlést helyettesítő jogkörében kívánja megalkotni a törvényerejű rendeletet.

Az Országgyűlés megalapozott döntéseinek elősegítését szolgálja az a rendelkezés is, amely szerint a törvényjavaslatot - ha az Országgyűlés ügyrendje kivételt nem tesz - legalább harminc nappal az Országgyűlés ülésszaka előtt be kell terjeszteni.

A Javaslat utal azokra a külön szabályokra is, amelyek a minisztertanácsi rendelet, illetőleg a tanácsrendelet megalkotásánál irányadók. Ezeket a Minisztertanács ügyrendje, illetőleg a tanácstörvény és végrehajtási szabályai foglalják magukban.

A Javaslat szerint a Minisztertanács jogosult intézkedni abban az esetben, ha a jogszabály előkészítésére vagy a jogalkotási eljárásra vonatkozó szabályt megszegték. Ez a jogkör természetesen nem terjed ki arra az esetre, ha a jogalkotási eljárásra vonatkozó szabálytól való eltérés az Országgyűlés vagy az Elnöki Tanács eljárásában merülne fel. Minisztertanács intézkedését - a Javaslat szerint - az előkészítésben érdekelt, véleményezésre jogosult szervek kezdeményezhetik.

A jogszabályok hatályosulásának vizsgálata

A 44-45. §-okhoz

A jogszabályok hatékonyságának biztosítása érdekében alapvető követelmény, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek folyamatosan figyelemmel kísérjék a jogszabályok alkalmazásának hatását, és a tapasztalatokat a jogalkotásban is hasznosítsák. Ez a fontos követelmény ma még viszonylag szűkebb körben valósul meg. A jogszabályok hatályosulásának vizsgálata minden jogalkotó és jogalkalmazó szerv kötelessége, a Javaslat azonban a jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkező minisztereknek és államtitkároknak azt is kifejezetten a feladatává teszi, hogy a hatályosulási vizsgálatok alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ilyen intézkedés lehet különösen a jogszabály módosítása, illetőleg annak kezdeményezése, valamint a végrehajtás feltételeinek megjavítása.

III. fejezet

Az állami irányítás egyéb jogi eszközei

Határozat

A 46-48. §-okhoz

A Javaslat jelentős új szabálya, hogy a testületi formában működő államhatalmi és államigazgatási szervek az általános érvényű döntéseiket határozatként hozzák meg, amely - a jelenlegi helyzettől eltérően - a jövőben nem minősül jogszabálynak, de megtartja kötelező erejét.

Ennek megfelelően az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a kormánybizottságok, a tanácsok és a tanácsok végrehajtó bizottságai határozatban állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket, az általuk irányított állami szervek feladatait és a saját működésükre vonatkozó szabályokat, tehát a határozat nem tartalmazhat az állampolgárokra vonatkozó rendelkezéseket. E szabály alól kivétel a középtávú népgazdasági terv és az állami költségvetés, amelyeket az Országgyűlés - a Javaslatnak a törvényhozási tárgyakra vonatkozó rendelkezéseivel (2-5. §) összhangban - törvényben állapít meg. A határozat tartalmától függően, az azt kibocsátó szerv dönt a határozat közzétételéről.

Utasítás

A 49. §-hoz

A Javaslat 1. §-ából is következik, hogy az utasítás nem tekinthető jogszabálynak. Emellett a hatályos szabályozáshoz viszonyítva - irányítási rendszerünk fejlődésével összhangban - a Javaslat szűkíti az utasítások személyi hatályát. A miniszter, az államtitkár és az országos hatáskörű szerv vezetője (akkor is, ha nem államtitkár) a jogszabályban megállapított irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szerv tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az utasítás személyi hatálya csak az említett államigazgatási szervek közvetlen irányítása alá tartozó államigazgatási szervekre, intézményekre és intézetekre terjed ki, illetőleg a külkereskedelmi tevékenység és a honvédelmi kötelezettség körében azokra a gazdálkodó szervezetekre, amelyeknek külön törvény (jelenleg a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény és a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény) szerint utasítás adható.

Szabvány

Az 50. §-hoz

A Javaslat - az eddigi szabályozásnak és gyakorlatnak megfelelően - lehetőséget ad arra, hogy a rendszeresen ismétlődő műszaki-gazdasági és technológiai feladat megoldási módját, termék, termény vagy szolgáltatási jellemzőit állami szabványban állapítsa meg a miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője.

Az állami szabvány hatályát a Javaslat általánosságban állapítja meg, amikor kimondja, hogy ez a hatály a szabvány tárgyát képező termelő, szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet végző szervekre és személyekre egyaránt kiterjed.

Ármegállapítás

Az 51. §-hoz

A Javaslat az eddigi szabályozásnak és gyakorlatnak megfelelően az árszabályozás könnyebb áttekinthetősége, valamint egyszerűsítése érdekében lehetővé teszi, hogy a kizárólag árat, árjegyzéket és áralkalmazási feltételt tartalmazó kötelező árszabályozó rendelkezés - jogszabály mellőzésével - ármegállapításként kerüljön közzétételre.

Statisztikai közlemény

Az 52. §-hoz

A statisztikai fogalom-meghatározások, névjegyzékek, számjelek stb. sajátosságaira, terjedelmére, valamint arra tekintettel, hogy ezek nem tekinthetők magatartási szabálynak, a Javaslat - a jogrendszerünkben eddig nem ismert új rendelkezés megállapításával - lehetővé teszi, hogy az említett statisztikai meghatározásokat tartalmazó kötelező rendelkezések statisztikai közleményként kerüljenek közzétételre.

Jogi iránymutatás

Az 53-56. §-okhoz

A jogi iránymutatások az állami irányítás más jogi eszközeitől abban különböznek, hogy nincs kifejezett jogi kötelező erejük. Céljuk elsősorban az, hogy segítséget nyújtsanak a jogalkalmazóknak, előmozdítsák az egységes joggyakorlat kialakulását, jogi formát adjanak az állami szervek ajánlásainak.

Ennek megfelelően a Javaslat szerint az Országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács irányelvben határozza meg az általános érvényű célokat, programokat, illetőleg irányelvben foglal állást az állami és társadalmi élet fontos kérdéseiben.

A jogi iránymutatások közül az elvi állásfoglalás a jogszabályok értelmezésére szolgál. Elvi állásfoglalást az Országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács adhat ki. Ez a rendelkezés nem érintheti a Legfelsőbb Bíróságnak, illetőleg a bíróságoknak a jogértelmezésre vonatkozó jogát, a bíróságok ugyanis a döntéseik meghozatalánál csak a törvényeknek, valamint más jogszabályoknak vannak alárendelve. Alkotmányos alapelvekből következik továbbá az is, hogy a bírósági útra tartozó ügyre vonatkozó jogszabályt csak a Legfelsőbb Bíróság értelmezheti kötelező erejű irányelvben, illetőleg elvi döntésben.

A Javaslat szerint a jogi iránymutatás másik két fajtája a miniszter, illetőleg az országos hatáskörű szerv vezetője által kiadott irányelv és tájékoztató. Az irányelvben ajánlást lehet adni a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére, a tájékoztató pedig a jogszabály végrehajtásához szükséges tényeket, adatokat közöl.

Indokolt, hogy a jogi iránymutatások előkészítése során is megfelelően érvényre jussanak azok a szabályok, amelyeket a jogi iránymutatást kibocsátó szerv a jogszabályainak előkészítésénél is alkalmaz.

IV. fejezet

Hivatalos lapok

Magyar Közlöny

Az 57. §-hoz

A jogszabályoknak érvényességi feltétele a kihirdetésük. Ezt úgy indokolt megoldani, hogy a jogszabályok mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. Elsősorban tehát a jogszabályok kihirdetésére szolgál a Magyar Népköztársaság hivatalos lapja: a Magyar Közlöny.

A Magyar Közlönyben kerülnek közzétételre - a jogszabályokon kívül - az állami szervek egyéb fontos, a társadalom széles körét érintő határozatai, jogi iránymutatásai, a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései, végül a személyi kérdésekben hozott döntések, ideértve az Elnöki Tanács és a Minisztertanács által adományozott kitüntetéseket is.

Határozatok Tára

Az 58. §-hoz

A Határozatok Tára mint hivatalos lap azt a célt szolgálja, hogy az állami szervek és a társadalmi szervezetek, valamint arra illetékes tagjaik megismerhessék az Országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak, a Minisztertanácsnak és a kormánybizottságoknak az állami szervekre vonatkozó határozatait és más fontos közleményeit. A Határozatok Tára tehát - ellentétben a Magyar Közlönnyel - csak a jogszabályban meghatározott kör számára hozzáférhető.

A minisztérium és az országos hatáskörű szerv hivatalos lapja

Az 59. §-hoz

A Javaslat fenntartja azt a jelenlegi helyzetet, hogy a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek az általuk irányított vagy felügyelt szervek munkájának elősegítése érdekében, elsősorban utasításaik és jogi iránymutatásaik közzététele céljából hivatalos lapot adhatnak ki.

Jogszabálygyűjtemények

A 60. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy a jogrendszer megismerése és áttekinthetősége érdekében a Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteményét évenként, a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményét pedig ötévenként ki kell adni. Erről az igazságügyminiszter és a Minisztertanács Titkárságának vezetője gondoskodik. Mindez megfelel az évtizedek óta kialakult és bevált gyakorlatnak.

V. fejezet

Záró rendelkezések

Hatálybalépés

A 61. §-hoz

A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a jogalkotásról szóló törvény 1988. január 1-jén lép hatályba. Ez azonban a hatálybalépése előtt alkotott jogszabály, határozat, utasítás, szabvány, ármegállapítás és jogi iránymutatás hatályát nem érinti. E rendelkezés célja az, hogy a törvény alkalmazása ne okozzon zavart a jogéletben. A törvény rendelkezéseit a hatálybalépése előtt kibocsátott jogszabályok, határozatok, utasítások, jogi iránymutatások vonatkozásában folyamatosan, azok felülvizsgálata során kell átvinni a gyakorlatba.

A Javaslat egyértelműen rögzíti, hogy a jogalkotásról szóló törvény nem érinti az Alkotmányjogi Tanács jogkörét, továbbá a Legfelsőbb Bíróság irányelveire, elvi döntéseire, állásfoglalásaira és egyéb iránymutatásaira vonatkozó hatályos szabályokat.

Felhatalmazás

A 62. §-hoz

A Javaslat a jogrendszer egységének és áttekinthetőségének előmozdítása, valamint a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás szakmai követelményeinek érvényre juttatása érdekében felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy megállapítsa a jogszabályszerkesztés szabályait.

Hatályukat vesztő és módosuló rendelkezések

A 63-64. §-okhoz

A Javaslat hatályon kívül helyezi a jogalkotásra, a jogszabály-előkészítésre, a jogszabályokra és a jogi iránymutatásokra vonatkozó jogszabályokat, egyszersmind hatályon kívül helyezi, illetőleg módosítja az egyéb jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek a Javaslattal ellentétesek.

A Munka Törvénykönyve 12. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos kérdéseket a Minisztertanács a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghallgatásával szabályozza, illetőleg egyes határozatokat a SZOT-tal együtt ad ki. A Javaslat az említett rendelkezéseket úgy módosítja, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa helyett a szakszervezeteket említi. Ez a módosítás azért szükséges, mert a hatályos szabályozás a gyakorlatban túlhaladottá vált, így esetenként a Szakszervezetek Országos Tanácsa is attól eltérő gyakorlatot kezdeményezett. A módosítást indokolja az is, hogy a Javaslatban szereplő szabályozás áll összhangban a szervezkedési szabadságról szóló, Magyarország által is megerősített nemzetközi munkaügyi egyezménnyel.