EH 2004.1047 Külföldi - magyar vonatkozású - elemet nem tartalmazó, nemzetközi magánjogi tényállás hiányában a magyar bíróság joghatósága nem állapítható meg [1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmjtvr.) 1. §, 54. §, 56. §*; Pp. 130. § (1) bek. a) pont, 157. § a) pont**].[1]

A jogerős végzésben megállapított tényállás szerint a moszkvai székhelyű zártkörű részvénytársaságként működő felperes, a moszkvai székhelyű bank alperessel kötött letéti számlaszerződés megszegéséből eredő kár megtérítése iránt indított pert az alperes ellen, Magyarországon a bíróságnál. Keresetében kérte az alperes kötelezését 41 613 000 USD, ennek 1999. május 26-ától járó évi 8% késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére. Keresetének jogcímét kártérítésben, jogalapját az orosz Ptk. 15. és 393. §-aiban jelölte meg. A magyar bíróság joghatóságát arra alapította, hogy az 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: Nmjtvr.) 2001. április 1. napját megelőzően hatályban volt 56-61. §-ai értelmében a jelen per tárgya nem tartozik a "kizárt magyar joghatóság" körébe. Az Nmjtvr. 54. §-a szerint ezért magyar bíróság eljárhat a perbeli jogvita elbírálásában. A kétoldalú, az 1958. évi 38. tvr.-rel kihirdetett, az Oroszországi Föderáció és a Magyar Köztársaság között hatályban lévő jogsegély egyezmény sem tartalmaz ettől eltérő rendelkezéseket. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes tulajdonában van 500 millió Ft névértékű Á. É. Bank Rt. részvény is, az alperesnek tehát Magyarországon lefoglalható vagyona van.

Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette a Pp. 157. § a) pontja és 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával. Végzésének indoka szerint az ügynek sem személyes, sem tárgyi értelemben magyar vonatkozása nincs, ezért magyar bíróság az ügyben nem járhat el.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására történő utasítását kérve. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az Nmjtvr. 54. §-ában írt rendelkezéseket tévesen értelmezte, az Nmjtvr. 56-61. §-ai a perbeli jogvitára - szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére - kizáró rendelkezést nem tartalmaznak, ezért nem volt helye a per megszüntetésének a joghatóság hiányára hivatkozással. Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy mindkét peres fél oroszországi devizabelföldi. Az Oroszországi Föderáció és a Magyar Köztársaság között olyan tartalmú kétoldalú jogsegély egyezmény van hatályban, mely szerint oroszországi deviza belföldiek gazdasági vitáit kizárólag az Oroszországi Föderáció arra illetékes bíróságai bírálhatják el. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes a perbeli igényét már az orosz hatóság előtt érvényesítette. Ennek bizonyítására csatolta az M. Város Döntőbizottsága által hozott 1999. december 23-án kelt jogerős határozatot.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a joghatóság kérdését az 1979. évi 13. tvr.-nek a 2001. április 30-áig hatályban volt 2., 54. és 56. §-ában írt rendelkezései alapulvételével kell eldönteni.

A Nmjtvr. 2. §-a szerint e Tvr. rendelkezéseit nem lehet alkalmazni olyan kérdésekben, amelyeket nemzetközi szerződés szabályoz. A Legfelsőbb Bíróság hivatalból történt megkeresésére az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Jogi Főosztálya által adott tájékoztatás alapján a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az Oroszországi Föderáció és a Magyar Köztársaság között nincsen olyan jogsegély egyezmény hatályban, amely joghatósági szabályokat tartalmazna. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az Nmjtvr. 2001. április 30-áig hatályos 54. §-a értelmében magyar bíróság eljárhat minden olyan ügyben, melyben a tvr. a magyar bíróság joghatóságát nem zárja ki. A perbeli ügy pedig nem tartozik a tvr. 56. §-ának a)-d) pontjaiban felsorolt esetek közé. A másodfokú bíróság azonban figyelembe vette, hogy az Nmjtvr. indokolása szerint a javaslat célja, "nemzetközi személyi és vagyoni kapcsolatok jogi szabályozása". A nemzetközi magánjog tárgya tehát a nemzetközi magánjogi tényállás. Az ilyen tényállás lényege, hogy az adott jogviszonyban szereplő külföldi elem (személy, tárgy, jog) két, vagy több állam jogszabályainak alkalmazására teremt elvi lehetőséget. A perbeli ügyben nemzetközi természetű kapcsolat nem áll fenn; mind a két gazdálkodó szervezetet az orosz nemzeti jog alapján vették nyilvántartásba, székhelyük az Oroszországi Föderációban van, ugyanabban a városban, jogvitájukra a nemzeti (orosz) jog az irányadó. A felek kapcsolata tehát nem nemzetközi, hanem kifejezetten nemzeti természetű. Az Nmjtvr. 62. §-a szerint még szabad akaratukból sem választhatták volna magyar bíróság joghatóságát, mert erre is csak nemzetközi gazdasági tárgyú szerződés esetében van jogi lehetőség.

A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy az alperesnek Magyarországon lefoglalható vagyona van. Az alperes ugyanis nem a részvénytársaságnak, hanem a részvényeknek, mint lefoglalható vagyonnak a tulajdonosa. Arra pedig nem volt adat, hogy a részvények Magyarországon lennének.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az Nmjtvr. 54. §-ában írt általános felhatalmazás nem értelmezhető akként, hogy ugyanazon ország állampolgára, vagy gazdálkodó szervezete nemzetközi vonatkozás, vagy az általa önkényesen kiválasztott országhoz való, bármilyen kapcsolat nélkül "kényszeríthesse" az ellenérdekű felet arra, hogy a kiválasztott ország bírósága előtt védekezzék. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A jogerős másodfokú végzés ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását az eljárás lefolytatására. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a kérelemmel támadott végzés jogszabálysértő és felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merült fel és a Legfelsőbb Bíróság e jogkérdést illetően még nem hozott döntést [Pp. 270. § (2) bekezdés b), ba) pontja].

Jogszabálysértésként azt jelölte meg, hogy az Nmjtvr. 1., 2., 54. és 62. §-át a másodfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta. A végzésben alkalmazott értelmezés nélkülöz mindenfajta jogszabályi rendelkezésre támaszkodó levezetést. A per tárgyát képező ügyből a bíróság hiányolta a nemzetközi magánjogi tényállási elemet, az idézett jogszabályhelyek azonban annak szükségességét ebben a formában nem tartalmazzák. Az Nmjtvr. 1. §-a értelmében e törvényerejű rendelet célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy "milyen joghatósági és eljárási szabályok szerint kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában". Az idézett rendelkezés nem "több állam jog"-áról beszél, hanem kizárólag egyes számban, "külföldi" elemről. Annak, hogy több bíróság joghatóságának fennállása valósuljon meg, egyrészt nem feltétele, hogy több alkalmazható anyagi jog kiválasztásának kérdése felmerüljön, másrészt "több" külföldi elem sem, hanem a magyarhoz képest elegendő egy külföldi elem, amely lehet az eljáró fórum is. Utalt arra, hogy fenntartja azt a korábbi álláspontját, mely szerint tagsági jogviszony a magyarországi székhelyű társaságban, amely vagyoni és tagsági jogokat testesít meg, végrehajtható vagyonnak tekintendő. A lefoglalható vagyon fekvésének azonban kizárólag az illetékesség megállapításánál van jelentősége, mely azonban nem tárgya jelen pernek.

Az Nmjtvr. 62. §-a azt a célt szolgálja, hogy magyar bíróság joghatósága alá tartozó ügyeket a felek a magyar joghatóság elől ne vonják el és nem a magyar joghatóságot kívánja szűkíteni a külföldi ügyekkel szemben. Ezért ezt a rendelkezést a másodfokú bíróság helytelenül alkalmazta a perbeli esetre.

Végül arra hivatkozott, hogy nagy elvi jelentősége van annak, milyen széles, vagy éppen szűk körben engedi a jogalkalmazó, hogy külföldi felek magyar bírói fórumot válasszanak jogvitájuk eldöntése érdekében. Álláspontja szerint ezért szükséges a joggyakorlat továbbfejlesztése és egysége érdekében a jogerős végzés felülvizsgálata.

Az alperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a 2002. január 1. napjától hatályos 2001. évi CV. törvény 20. § (5) bekezdése értelmében a Pp. 270. §-ában foglaltaknak megfelelő alkalmazásával felülvizsgálatnak van helye az ítélőtábla működésének megkezdéséig - 2003. július 1-jéig - a keresetlevelet (fizetési meghagyást) idézés kibocsátása nélkül elutasító (Pp. 130. §) és a pert megszüntető (Pp. 157. §) jogerős végzés ellen is. E szabályozásból az következik, hogy az ilyen végzések elleni felülvizsgálatra a Pp.-nek a korábbi szabályait kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ezért a perbeli, 2002. április 16-án kelt és jogerőre emelkedett végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet az egyesbíró előzetes vizsgálatának mellőzésével, a Pp. korábbi szabályai szerint, tanácsban eljárva bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős végzés nem jogszabálysértő.

Az Nmjtvr. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 1. §-ának 2. fordulata akként rendelkezik, hogy e törvényerejű rendelet célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában. Az Nmjtvr. 54. §-a értelmében pedig magyar bíróság, vagy más hatóság eljárhat minden olyan ügyben, amelyben ez a törvényerejű rendelet a magyar bíróság, vagy más hatóság joghatóságát nem zárja ki.

Az Nmjtvr. 54. §-a rendelkezéseinek a tvr. céljával történő egybevetése alapján a jogerős végzés helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a tvr. a nemzetközi személyi és vagyoni kapcsolatokat szabályozza. A nemzetközi magánjog tárgya a nemzetközi magánjogi tényállás. Az ilyen tényállás lényege pedig, hogy az adott jogviszonyban szereplő külföldi elem (személy, tárgy, jog) két, vagy több állam jogszabályainak alkalmazására teremt elvi lehetőséget. A perbeli ügyben nemzetközi magánjogi tényállás nem állapítható meg, sem a felek személye, sem az eljárás tárgya, sem az alkalmazandó jog tekintetében olyan magyar elem nem szerepel, amely alapot teremtene magyar bíróság joghatóságának megállapítására. A jogerős végzésben a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli ügyben nemzetközi természetű kapcsolat nem áll fenn, kifejezetten nemzeti természetű jogviszony állapítható meg. Mindkét fél gazdálkodó szervezetet az orosz nemzeti jog alapján vették nyilvántartásba, székhelyük az Oroszországi Föderációban, ugyanabban a városban (Moszkvában) van, s jogvitájukra a nemzeti (orosz) jog az irányadó. A jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a jogvita tárgyát képező ügynek semmilyen magyar vonatkozása nincs, ezért magyar bíróság az ügyben nem járhat el.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.666/2002. sz.)