BH 2015.6.163 I. Jogszabályi változások folytán csak kivétellel érvényesülő főszabálynak tekinthető, hogy az eredetileg fizetési meghagyással érvényesített követelés esetén a perben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye [1952. évi III. tv. 318. § (1) bek., 321. § (1) bek.].

II. A régi Ptk. bírói gyakorlata szerint nincs jogi akadálya annak, hogy a kötelem jogosulti oldalán alanyváltozást eredményező engedményezésre és a kötelezett pozíciójában bekövetkező jogutódlást eredményező tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedje [1959. évi IV. tv. 328. § (1) bek. 332. § (1) bek.].

[1] Az elsőfokú bíróság a felperes 11 850 401 forint vállalkozói díj és kamatai engedményezés, illetve tartozásátvállalás jogcímén történő megfizetése iránti - az alperes érdemi ellenkérelmében jogalapjában és összegszerűségben is vitatott - keresetét elutasította, és kötelezte a felperest perköltség és le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Ítéletének indokolásában tényállásként megállapította, hogy az alperes vállalkozási szerződést kötött a G. Kft.-vel mint kivitelezővel a D. város T. u. 787/1. hrsz. alatti ingatlanon családi ház szerkezetkész felépítésére. 2010. február 18-án a G. Kft. és az alperes a vállalkozási szerződést közös megegyezéssel megszüntették, az addig elkészült alapozási munkák ellenértékét számla alapján az alperes kiegyenlítette. Ezt követően a további kivitelezést a felperes végezte. E-mail útján különféle munkavégzésekről számolt be az alperesnek, és elszámolásokat is készített. Részben az elszámolásoktól eltérő összegű számlát is kiállított. Az alperes 2011. január 4-ig teljesített a felperes felé, majd ezt követően a felperesi elszámolásokat nem fogadta el, és további fizetés a részéről nem történt. 2011. február 15-én az építésügyi hatóság helyszíni szemle alapján megállapította, hogy a lakóépület elkészült. Az elsőfokú bíróság arra hivatkozva ítélte alaptalannak a felperes keresetét, hogy a felperes - felhívás ellenére - nem adta elő a kereset jogalapját alátámasztó tényállást.

[2] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy szerződés nemcsak írásban, hanem az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 216. § (1) bekezdése szerint szóban vagy ráutaló magatartással is létrejöhet, azonban azt a felperesnek kellett volna pontosan megjelölnie, hogy mi volt az általa állított megállapodás műszaki és pénzügyi tartalma, tehát mely munkákat milyen ellenérték fejében végzett az alperesi ingatlanon. Ezt azonban sem az elsőfokú eljárás során, sem a fellebbezési tárgyaláson felhívásra pontosan megjelölni nem tudta. A felperes a fellebbezési tárgyaláson annyiban pontosította tényelőadását, hogy a per tárgya csupán a kivitelezés VII., utolsó üteme, ennek ellenértéke 15 408 936 forint. Elismert a felperes ezen ütemre 4 600 000 forint alperesi teljesítést, valamint levonásba helyezett 958 353 forintot, ami a VI. ütem 8 906 704 forintos elszámolásából fennmaradó visszatartás összege.

[3] A pontosított előadása után sem állapítható meg azonban, hogy a kereseti követelés összege milyen számítás eredményeként adódik, ily módon nem tisztázható, hogy a kereseti követelésként megjelölt összeg milyen munkák, milyen ellenértékét takarja, ezért bizonyítás lefolytatásának nincs helye. A jogerős ítélet értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indult eljárást követően a Pp. 130. § (1) bekezdésének alkalmazása nem jöhetett szóba, és nem volt helye a Pp. 318. § (1) bekezdése alkalmazásának sem.

[4] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását. Szerinte a keresetlevele megfelelt a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak, ha viszont a bíróságnak ettől eltérő az álláspontja, úgy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének lett volna helye.

[5] Arra hivatkozott, hogy a Pp. 321. §-ába ütközik annak megállapítása, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdése nem alkalmazható fizetési meghagyással indult eljárásban. Érvelése értelmében a másodfokú bíróság a Pp. 318. § (1) bekezdése alkalmazhatóságának hiányát ugyan megállapította, azonban döntésének indokolását a Pp. 221. §-át megsértve mellőzte, és téves álláspontjával a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja szerinti elutasítás törvényi lehetőségét figyelmen kívül hagyta. Szerinte a jogszabálysértő döntéssel elzárta a per érdemi tárgyalásától, és anyagi jogának jövőbeni érvényesítésétől.

[6] Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban megjelölte és a 8/F/2., F/3. és F/12. alatt csatolt iratokkal igazolta az általa elvégzett építkezés VII. ütemének műszaki tartalmát és a vállalkozói díjat. A szerződés megkötése vonatkozásában hivatkozott szóbeli megállapodásra, e-mailben küldött ajánlatra, teljes műszaki tartalomként pedig az építési engedélyes tervekre. A létrejött szerződés tartalmára és a szerződéskötés körülményeire tanúbizonyítási, a szerződés teljesítése vonatkozásában szakértői bizonyítási indítványt tett, ezért a Pp. 163 § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdését sérti a jogerős ítélet.

[7] Sérelmezte, hogy miután az alperes a másodfokú eljárásban elismerte, hogy közöttük jogviszony állt fenn, a másodfokú bíróság nem alkalmazta az alperessel szemben a Pp. 8. §-a jogkövetkezményeit.

[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[10] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[11] Alaptalanul sérelmezte a felperes, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül nem utasította el, illetve a pert nem szüntette meg.

[12] A korábbi bírói gyakorlat értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása után az ellentmondással perré alakult jogvitában a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokra hivatkozással a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem volt elutasítható (BH 1983.198.). A jelenleg hatályos Pp. rendelkezéseinek együttes értelmezéséből azonban ez a gyakorlat már csak kivétellel érvényesülő főszabálynak tekinthető. A Pp. 321. § (1) bekezdése szerint csak bizonyos eljárási feltételek fennállása esetén lehet helye fizetési meghagyásos eljárásban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének.

[13] A fizetési meghagyásos eljárást követő perben a bíróság a keresetlevelet akkor utasíthatja el idézés kibocsátása nélkül, ha a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a közjegyző hivatalból elutasította, és ezt követően a jogosult a követelése érvényesítése végett kezdeményezte a pert a bíróság előtt; vagy a fizetési meghagyásos eljárást a közjegyző megszüntette, és az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon túl terjeszti elő keresetét a felperes a bíróságon. További pergátló okok a Pp. 130. § (1) bekezdés a)-h) pontjaiban rögzítettek megvalósulása, mely esetekben permegszüntető végzést hoz a bíróság.