253/B/1992. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) Mt rendelet 136. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. A munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 11. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) Mt rendelet (a továbbiakban: R.) 136. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Megítélése alapján az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdését sérti a jogszabályi rendelkezés, mivel az kizárja a szolgálati idő számításánál az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés és a szigorított őrizet időtartamának figyelembevételét. Indítványozó álláspontja szerint az előzetes letartóztatásban lévők és a szabadságvesztés büntetésüket töltők szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogainak társadalombiztosításon keresztül történő biztosítása sérül a R. hivatkozott rendelkezése alapján.

Indítványozó figyelemmel az Alkotmány 8. § (2), 70/A. § (1) és 70/E. § (1) bekezdéseire a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet (a továbbiakban: MR.) 11. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte, mivel az nem teszi lehetővé, hogy munkaviszonyban állóknak tekintsék a szabadságvesztés büntetésüket töltőket.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 70/E. §-a alapján a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Az ellátáshoz való jogot a Magyar Köztársaság a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy fennáll-e az Alkotmány 70/E. § rendelkezése alapján a jogalkotó kötelezettsége az előzetes letartóztatásban lévők és a szabadságvesztés büntetésüket töltők szociális biztonságának, az ezt célzó ellátásnak a társadalombiztosítás rendszerén belüli biztosítására. Az Alkotmány szerint az ellátáshoz való jog biztosítása történhet a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével. A jogalkotónak széles döntési szabadsága van arra vonatkozóan, hogy a kockázatkezelés formáját megválassza. Döntése kialakítása során figyelemmel kell lennie az életviszonyok sajátosságaira, az ellátó-rendszerek belső logikájára, a gazdaság teherbíróképességére, a társadalom elvárásaira. A jogalkotó választásának célszerűségi szempontjai nem alkotmányossági kérdések. Mindaddig, amíg döntése más alkotmányos rendelkezéseket nem sért, nem lehet alkotmánybírósági vizsgálat tárgya, hogy egy személyi kör szociális biztonságát milyen ellátó rendszeren keresztül valósítja meg a törvényhozó. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezéséből nem következik jogalkotói kötelezettség az előzetes letartóztatásban lévők és a szabadságvesztés büntetésüket töltők szociális biztonságának, az ezt célzó ellátásnak a társadalombiztosítás rendszerén belüli biztosítására. Ezt a feladatot az állam más eszközzel - pl.: szociális segélyezés - is megvalósíthatja. Abból, hogy az előzetes letartóztatásban lévők és a szabadságvesztés büntetésüket töltők az előzetes letartóztatás, illetve a szabadságvesztés ideje alatt nem szereznek szolgálati időt, nem lehet következtetni arra, hogy e rendelkezés ellentétben állna az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésével. Más kérdés azonban, hogy a szabadságvesztés büntetésüket töltők munkavégzésének elősegítésére adott esetben alkalmas eszköz lehet az ilyen körülmények között végzett munka biztosítási jogviszonyként való elismerése is.

2. Indítványozó által támadott MR. 11. § b. pontját az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 1. § II. 7. pontja hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerint bírói kezdeményezés, vagy a törvény 48. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz esetén, vagyis kivételesen akkor vizsgálja, amikor a hatályon kívül helyezett jogszabály - annak továbbhatása folytán - még konkrét eljárásokban alkalmazható. Mivel az indítvány nem tartozik ebbe a körbe, az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett MR. 11. § b. pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszüntette.

Budapest, 1996. október 14.

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró