BH 1994.1.27 Ügyvédek és ügyvédi irodák névhasználatával kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk. 86-87. §, 1969. évi IX. tv. 7. §, 1983. évi 4. tvr. 2. § (1) és (7) bek., 31. § (1) bek., 40. § (1) bek., 50. §, 1989. évi II. tv. 1-2. §, 10. §, 6/1983. (VII. 28.) IM. r. 4. §].

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az ügyvédek és az ügyvédi irodák névhasználatával kapcsolatban az Országos Ügyvédi Kamara alperes teljes ülése által 1991-ben meghozott, "Iránymutatás"-nak jelölt határozat jogsértő rendelkezést tartalmaz, mert az ügyvédeket és az ügyvédi irodákat eltiltja attól, hogy nevükben védjegyoltalom alatt álló megjelöléseket használjanak. A felperes előadta, hogy ez a rendelkezés őt személy szerint is érinti, mert ügyvédi kamarai tag, és ügyvédi tevékenységet folytat. Jogutódlás folytán pedig jogosultja a 126 553 lajstromszámú, "innoius" szó- és ábrás elemet tartalmazó védjegynek, amelyet a 42. áruosztályba tartozó (iparjogvédelmi és egyéb jogi szolgáltatás, gazdasági vagy műszaki kutatással, fejlesztéssel, valamint iparjogvédelmi alkotások hasznosításával kapcsolatos szervezési) tevékenység végzésével kapcsolatban jogosult használni. Az alperes teljes ülése által hozott határozat azonban őt e jogok gyakorlásában korlátozza, amelyeket pedig részére a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény 7. §-a biztosít. A személyhez fűződő jogai megsértését is állítva, a Ptk. 86-87. §-aira utalva kérte a jogsértés tényének megállapítását és az 1989. évi II. törvény 10. §-a alapján a jogsértő határozat hatályon kívül helyezését. A felperes pernyertessége érdekében a B. Ügyvédi és Szabadalmi Iroda a perbe beavatkozott, és ugyancsak kérte a jogsértőnek jelölt határozat hatályon kívül helyezését.

Az alperes a védekezésében előadta, hogy a szervei által hozott határozatok bíróság előtti megtámadására nincs lehetőség, ezért a per megszüntetését kérte. Érdemben pedig arra hivatkozott, hogy az ügyvédek és ügyvédi irodák névhasználata kérdésében a 9/1991. (VII. 18.) IM rendelettel módosított 6/1983. (VII. 28.) IM rendelet 4. §-ában írt felhatalmazás alapján döntött, és az a körülmény, hogy az ügyvédi tevékenységet folytatók esélyegyenlőségének biztosítása érdekében kizárta annak lehetőségét, hogy az ügyvédek a nevükben az egyes speciális jogi tevékenység végzésére utaló (akár védjegyoltalom alatt is álló) megjelöléseket használjanak, nem sért személyiségi jogokat, és a védjegyjogosult felperest sem korlátozza abban, hogy egyes, a 42. áruosztályba tartozó iparjogvédelmi szolgáltatásokkal kapcsolatban a kérdéses védjegyet használja. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest az alperes részére 10 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte, továbbá rendelkezett a felperes által le nem rótt eljárási illeték megtérítéséről. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette: az alperes jogszabályi felhatalmazás alapján, a saját eljárási szabályainak a betartásával hozta meg döntését, ezért a jogsértés ténye annak ellenére nem állapítható meg, ha a rendelkezés a felperest a névviselés körében (ügyvédtársaival együtt) a védjegy használatában korlátozza.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetben foglaltak teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. A beavatkozó ugyancsak a fellebbezésben foglaltak teljesítését kérte.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés az alábbi okok miatt érdemben alaptalan. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 1. és 2. §-a értelmében az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt

vegyen. Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezeteket hoznak létre és működtethetnek. E törvény 10. §-a értelmében pedig a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag a tudomására jutástól számított 30 napon belül a bíróság előtt megtámadhatja.

Az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. (továbbiakban: Tvr.) 2. §-ának (1), 31. §-ának (1) és 40. §-ának (1) bekezdése értelmében ügyvédi tevékenységet az folytathat, aki az ügyvédi kamara tagja. Az ügyvédi kamara az ügyvédek önkormányzattal rendelkező területi szervezete, Budapesten és a megyei bíróságok székhelyén működik, jogi személy. Az Országos Ügyvédi Kamara pedig az ügyvédség önkormányzattal rendelkező országos szervezete, amely képviseli az ügyvédség érdekeit, biztosítja az ügyvédség alkotmányos és egyéb törvényes jogainak érvényesülését, valamint a jogszabályi és az önkormányzaton belül önként vállalt kötelességeinek teljesítését.