EH 2010.2274 Mérlegelésen alapuló szakhatósági állásfoglalást tartalmazó közigazgatási határozat jogszerűségének eldöntéséhez nem szükséges szakértő kirendelése [1952. évi III. tv. 339/B. §, 177. §, 2004. évi CXL. tv. 72. §].

A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal 2008. április 11. napján kelt határozatával a felperesnek, mint építtetőnek engedélyezte a H. külterület 013/12 hrsz.-ú ingatlanon 1 db ENERCON E-33 típusú 330 kW névleges teljesítményű, 49 méter oszlopmagasságú, 33,4 méter lapátkerék átmérőjű szélerőmű építését a felperes által benyújtott tervdokumentáció szerinti kivitelben.

Az alperesi beavatkozó fellebbezésének az alperes helyt adott és a 2008. szeptember 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a szélerőmű építését nem engedélyezte. A másodfokú határozat azon alapult, hogy az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) másodfokú szakhatóság az elsőfokú szakhatósági állásfoglalást megváltoztatta, és szakhatósági hozzájárulását nem adta meg.

Az alperes határozatában a szakhatósági vélemény alapján kifejtette, hogy a terület közvetlenül határos P. és M. nevű, kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területtel. A terület madárvédelmi szempontból védett, és fokozottan védett fajok egyedeinek előfordulási arányára figyelemmel érzékeny terület, ez a felperes által az engedélyezési tervdokumentációhoz csatolt részletes helyszíni madártani vizsgálati anyagból megállapítható. Kiemelkedő jelentőségű, fokozottan védett, különösen értékes fajok repülési magassága egybeesik a tervezet létesítmény rotor magasságával, ezért kisebb mértékben az ütközés lehetősége fennáll, továbbá a szélerőmű az élőhely területi kiterjedésére, azt módosítva, negatív befolyással hat. A létesítési helyszín a funkcionális tájba illesztés feltételeinek nem felel meg, mert az az ökológiai hálózat, ezen belül is elsősorban a védett természeti terület védőzónája, ahol a védett és fokozottan védett fajokat közvetlenül és közvetve is veszélyezteti. Mindebből megállapítható volt, hogy a tervezett létesítmény funkcionális és esztétikai tájba illesztése nem megoldott, az a természeti értékeket veszélyezteti, és a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását sem teszi lehetővé, így a létesítmény nem felel meg a természeti értékek megőrzése szempontjának.

A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy az alperes az eljárása során bevont szakhatóságok nem adtak egymásnak ellentétes állásfoglalást, hiszen a tájba illesztés szempontjait és a szélerőmű madárvilágra gyakorolt hatását más szakhatóság nem vizsgálta. A Főfelügyelőség azon megjegyzése, hogy a tervezett létesítmény szabályozási tervben rögzített övezeti besorolása a tervezett építmény elhelyezését nem teszi lehetővé, mindössze egy megjegyzés volt, és a szakhatóság állásfoglalása nem ezen a megállapításon alapult. Megállapította továbbá, hogy a Főfelügyelőség a felperes által készített és az építési engedélyezési eljárásban csatolt tervdokumentáció alapján készítette el véleményét, felhasználva az abban lévő madártani vizsgálatra vonatkozó adatokat. A tervdokumentáció 7. pontja tartalmazza a madárvilágot érintő ökológiai hatásokat, felsorolja a fokozottan védett madárfajokat, ezek veszélyeztetettsége vizsgálatra került. A tervdokumentációból egyértelműen megállapítható volt, hogy a szélerőmű megvalósulása a madárvilágra hatást gyakorol. Ehhez képest a tervdokumentáció összefoglaló része ellentmondásban van ezen megállapításokkal, amikor úgy nyilatkozik, hogy a szélerőmű nem fogja zavarni a madarak repülését, és az étkezésük sem ezen a területen történik.

A bíróság elfogadta ítélkezése alapjául a felperes által készített tervdokumentációnak a madárvilágra vonatkozó fejezetét, és e körben további bizonyítást nem tartott szükségesnek. Ezért a felperes szakértői bizonyítás indítványának sem adott helyt, szakhatósági állásfoglalás bíróság általi felülvizsgálatára a bíróság szakértő bevonása nélkül képes volt. A bíróság leszögezte azt is, hogy szakértő kirendelésére akkor lett volna szükség, ha a szakhatósági állásfoglalás nem kizárólag a felperes által készített tervdokumentációban foglaltakra, az abból levont következtetésekre épült volna. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy az alperes határozata nem volt jogsértő.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperesnek új eljárást kellett volna elrendelnie, szemben a jogerős ítélet megállapításával. Nem megváltoztatásra került sor, hanem megsemmisítésre, és új eljárás elrendelése nélkül ilyen esetben a kérelem elbírálatlan maradt volna [Ket. 105. § (1) bek.].

A jogerős ítélet jogszabálysértéseként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésében, 177. § (1) bekezdésében és a 206. § (1) bekezdésében foglaltakat jelölte meg.

Továbbra is sérelmezte, hogy a Főfelügyelőség építésügyi szakhatóság feladatkörébe tartozó kérdésekben nyilatkozott, hiszen a Helyi Építési Szabályzatnak (a továbbiakban: HÉSZ) való megfelelés vizsgálata építésügyi szakhatósági hatáskör, és részben ezen is alapult a Főfelügyelőség állásfoglalása.

Előadta, hogy nem felelt meg a valóságnak, hogy az érintett terület védett természeti terület védőzónája, hiszen az érintett ingatlanon országos védett természeti terület nincs. Ilyen terület a telepítési hely közelében sem található, így a nem létező védett természeti területnek védőzónája sem létezhet.

Sérelmezte, hogy a szakértői bizonyítási indítványt a bíróság annak ellenére utasította el, hogy azt az alperes sem ellenezte. Azért is szükséges lett volna a szakértő kirendelése, mert a helyismerettel rendelkező első fokon eljáró környezetvédelmi szakhatóság hozzájárult az építési engedély kiadásához, és az iratokból dolgozó másodfokú hatóság változtatta meg az álláspontját. A két ellentétes döntés ténye mindenképp szükségessé tette volna a szakértő kirendelését. Megjegyezte továbbá, hogy az alperesi beavatkozó a bírósági eljárásban mindvégig vitatta az engedélyezési dokumentáció madárvédelmi fejezetének szakmai megalapozottságát, amelyet az eljáró bíróság nem hagyhatott volna figyelmen kívül. Végül jogszabálysértő a szakértő kirendelésének elmaradása azért is, mert a szakhatósági állásfoglaláson alapuló közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben - indítvány esetén - szakértő kirendelése nem mellőzhető (EBH 2008/1834.).

Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.

Végül előadta, hogy téves azon felperesi álláspont, hogy a zavaróhatás megállapításának a mértéke szakértői kompetencia lenne. Felbecsülhetetlen természeti értékek károsítását nem kell mérlegelni, a jogszabályi kötelezettség azok megóvását írja elő. Mérlegelés, mint tevékenység hatósági, és bírósági eljárásban bírósági kompetencia. A szakértők feladata az ügy eldöntés szempontjából jelentős tények és körülmények megállapítására terjed ki, de nem a mérlegelésre. A zavaróhatás mértékét a szakhatóság mérlegelte, döntése alapjául szolgáló tényállást a felperes sem vitatta. Ezért nem volt okszerű a bírósági felülvizsgálati eljárásban a szakértői bizonyítás elrendelése. Végül előadta alperesi beavatkozó, hogy - szemben felperes állításával - a felperesi tervdokumentáció szerinti madártani vizsgálat adatait, tényeit egyáltalán nem vitatták.

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbi indokok alapján:

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet az eljárási szabályok betartása mellett, megfelelően állapította meg a tényállást és abból helyes jogi következtetést vont le, mellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 105. § (2) bekezdése rögzíti, hogy mely esetben kerülhet sor új eljárás elrendelésére, a (3) bekezdés pedig ennek kötelező esetét írja elő. Mivel új tény a másodfokú eljárásban nem merült fel, a döntés meghozatalához volt elég adat, és így a tényállás további tisztázásra nem volt szükség, a (3) bekezdés alkalmazásának lehetősége nem merült fel, ezért jogszerűen járt el az alperesi hatóság akkor, amikor megváltoztató döntést hozott még akkor is, ha ez a döntés jogkövetkezményeit tekintve épp ellenkezője az elsőfokú döntésnek. A Ket. 105. § (2) bekezdése még akkor is lehetővé teszi az ilyen döntés meghozatalát, ha további bizonyításra van szükség és azt maga a másodfokú hatóság elvégzi. Ezért az alperes határozata semmilyen formában nem sértette meg a Ket. 105. §-ának (1) bekezdését.

Az ügy érdeme tekintetében abban kellett dönteni, hogy a szakhatósági állásfoglalás téves tényekre alapozta-e az álláspontját és ha e tények fennálltak, akkor az erre alapozott mérlegelés esetén feltétlen szakértői kompetencia-e a mérlegelés jogszerűségének vizsgálata, avagy az a bíróság kompetenciájába tartozik.

A felperes szerint nem felelt meg a tényeknek, hogy az érintett terület védett természeti terület védőzónája. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy szakhatósági állásfoglalás szerint az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 7. számú melléklete szerinti, HUBF20002 kódszámú, P. és M. nevű kiemelt jelentőségű területtel határos, melynek ellenkezőjét felperes a perben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére nem bizonyította.

A felperes továbbra is tévesen kérte számon a Főfelügyelőség szakvéleményén, hogy miért hivatkozik építésügyi jogszabályokra (HÉSZ-re), melynek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet részletes okfejtésével teljes mértékben egyetértett. Felperes pedig nem tért ki arra, hogy e körben a bíróság ítélete miért volt jogszabálysértő.

A Pp. 339/B. §-a kimondja, hogy mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.

A Ket. 72. § (1) bekezdéséből következik, hogy a szakhatósági állásfoglalás az alperesi határozat része, annak megállapításait a határozatba kell foglalni. Ebből következően, ha a szakhatósági állásfoglalás mérlegelésen alapul, akkor e vonatkozásban a közigazgatási határozatot mérlegelési jogkörben hozott határozatnak kell tekinteni.

A Pp. 339/B. §-ából kitűnően az eljárt bíróságnak nem azt kell megítélnie, hogy van-e megfelelőbb, okszerűbb indokolás, hanem csak azt, hogy a mérlegelés okszerű volt-e, nem volt-e nyilvánvalóan okszerűtlen, kirívóan téves.

Szakértő kirendelése kizárólag szakkérdésben lehetséges, és ebben az esetben nem is mellőzhető. A szakkérdés a ténykérdés egy típusa, és nem a tényekből levont jogi következtetés valamely része. A szakhatósági állásfoglalás alapját képező tények egészben vagy részben szükségszerűen szakkérdésnek minősülnek, ezért ezek vitatása esetén a szakértő kirendelése nem mellőzhető (EBH 2008/1834). A szakhatósági állásfoglalások azonban számos esetben szükségszerűen tartalmaznak a szakkérdésnek minősülő tényekből levont jogi következtetést, amely arra vonatkozik, hogy a szakhatóság a fennálló tények alapján a szakhatósági hozzájárulását megadja-e avagy nem.

E jogi következetés levonása számos esetben jogi mérlegelést jelent, melynek okszerűnek kell lennie. A Pp. 339/B. §-ából következik, hogy főszabály szerint a bíróság feladata a mérlegelés jogszerűségének megítélése.

Ha az "okszerűség", a logikai ellentmondás" felismerése is különleges szakértelmet kíván, akkor nem zárható ki, hogy ehhez szakértő igénybevétele szükséges. Jelen esetben azonban nem ez volt a helyzet.

Mindezért a jogerős ítélet helyesen mutatott rá, hogy a szakkérdések tekintetében nem volt vita, a szakhatóság kizárólag olyan szakkérdésekre alapította véleményét, mely a felperes által benyújtott tervdokumentáción alapult, és ezen adatokból levont következtetés okszerűsége pedig a bíróság által megítélhető volt.

Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértéseket nem állapította meg.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.054/2010.)