BH 2008.12.329 Nem sért személyhez fűződő jogot, ha egy politikus nyilatkozatát - esetleg valódi szándékától is eltérően - tartalmi jegyek alapján értelmezik és a nyilatkozattal szemben elmarasztaló ellenvéleményt fogalmaznak meg [Ptk. 76. §, 78. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes a Fővárosi Közgyűlés FIDESZ-MKDSZ képviselő csoportja vezetőjeként 2005. február 11-én "Tiltakozás a szovjet megszállás átértékelése ellen" címmel közleményt juttatott el az MTI-hez. A közlemény szerint: "A fővárosi FIDESZ-MKDSZ frakció felszólítja Demszky Gábor főpolgármestert, Schiffer János főpolgármester-helyettest, Molnár Gyula budapesti biztost és Hiller István MSZP pártvezért, hogy ne ünnepelje Magyarország szovjet megszállását, mert ezzel sérti több százezer meghurcolt magyar áldozat emlékét. Felhívjuk az MSZP-SZDSZ vezető politikusainak figyelmét arra, hogy bár egyesek valóban felszabadulásként élték meg a bevonulást, a szovjet megszállás alatt több mint ötvenezer nőt erőszakoltak meg Budapesten, rengeteg civil férfit agyonlőttek vagy zaklattak, kifosztották a pincébe menekülő családokat. A szovjet megszállás rémtetteit fél évszázadon keresztül titkolták, de ez nem hatalmazza fel arra a felelős politikusokat, hogy átértékeljék a múltat. Nem hagyhatjuk, hogy a szovjet birodalom 45 éves elnyomása és a kommunizmus lelki, gazdasági, szellemi terrorja nyom nélkül eltűnjön történelmi emlékezetünkből".

A felperes felhívására válaszul 2005. február 14-én tizennyolc személy, köztük az alperesek "Egyes budapestiek levele" címmel válaszközleményt juttattak el az MTI-hez, amely a következőket tartalmazta: "K. A. a fővárosi FIDESZ-MKDSZ frakcióvezetője, a FIDESZ hivatalos honlapján is közzétett nyilatkozatában frakciója nevében nyilvánosan tiltakozott Budapest fasizmus alóli felszabadulásának megünneplése ellen, bár K. szerint egyesek valóban felszabadulásként élték meg a bevonulást. Valóban csak egyesek élhették meg a felszabadulást, a többiek elpusztultak a nyilas uralom és az ostrom alatt. A FIDESZ-MKDSZ frakció ezzel a nyilatkozattal azok mellé állt, akik hatvan évvel ezelőtt feláldozták Budapestet, hogy még néhány hétig fennmaradhasson a magyarországi nyilas hatalom és a náci birodalom. A FIDESZ-MKDSZ ezzel a nyilatkozattal csatlakozott a budapesti gettó felszabadulásáról való megemlékezésről kivonuló MIÉP frakcióhoz. A nácimosdatásnak és a nyilasmentegetésnek semmi helye a közéletben. Mi, egyes budapestiek, elvárjuk, hogy a FIDESZ-MKDSZ frakció zárja ki K. A.-t, egyúttal kérjen bocsánatot a város lakóitól. Mi, egyes budapestiek, elvárjuk, hogy Orbán Viktor kövesse meg a város lakóit párttársa nácizmust megbocsátó, a felszabadítást megünneplőket elítélő nyilatkozatáért. Mi, egyes budapestiek, követeljük, hogy a Fővárosi Önkormányzat, a demokratikus pártok frakciói, a Fővárosi Önkormányzat munkatársai nyilvánosan szakítsanak meg minden együttműködést K. A-val".

A felperes (K. A.) keresetében az alperesek által is aláírt nyilatkozat miatt becsülete és jóhírneve megsértésének megállapítását, egyéb jogkövetkezmények alkalmazását és az alperesek 4 800 000 forint, majd leszállított keresetében 1 600 000 forint nem vagyoni kártérítésben marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a csatolt nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a peres felek között alapvetően történeti, politikai kérdésekben kialakult vitáról van szó, amelyben nem lehet a bíróság feladata, hogy azt bármilyen formában értékelje. Ugyanarról a jelenségről egyidejűleg többféle vélemény is jogszerűen kifejthető. Az alperesek a felperes politikai, történeti megnyilvánulását értékelték, arról fejtették ki véleményüket. E vélemény negatív, igen éles, illetve erőteljes, azonban az nem lépte túl a politikai közszereplővel szemben megengedhető, az átlagosnál tágabb véleménynyilvánítás határait. Az alperesek levele nem értékelhető úgy, hogy a felperesről állították volna, hogy akár nácibarát vagy nyilas eszmékkel rokonszenvező személy lenne. A nyílt levél csupán a felperes kifejtett nézeteit kritizálta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek a 2005. február 14-én az MTI-nek megküldött közös levelükben annak a hamis látszatnak a keltésével, hogy a felperes az MTI-hez 2004. február 11-én eljuttatott közleményében "nácimosdatás"-t, "nyilasmentegetés"-t, "nácizmust megbocsátó" tartalmú nyilatkozatot tett, valamint azon felhívásukkal, hogy a Fővárosi Önkormányzat demokratikus pártjainak frakciói és a Fővárosi Önkormányzat munkatársai nyilvánosan szakítsanak meg minden együttműködést K. A-val, megsértették a felperes becsület és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte őket, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését 15 napon belül, közlemény formájában juttassák el az MTI-hez és ebben egyidejűleg kérjenek bocsánatot a felperestől a jogsértésért. Kötelezte továbbá az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 800 000 forint nem vagyoni kárt és ennek 2005. február 15-étől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesek által is aláírt és a felperes által sérelmezett közlések tekintetében azt állapította meg, hogy azok nem a felperes személyét érintik, hanem csak nézeteit kritizálják. A Ptk. 85. § (1) bekezdésre és a PK 12. számú állásfoglalásra hivatkozva rámutatott arra, hogy a nyílt levél a felperest név szerint említi és a nácimosdatásra, nyilasmentegetésre, a nácizmust megbocsátó magatartásra vonatkozó kitételek a felperes személyével kapcsolatban fogalmazódtak meg. Ezért a felperes jogosult volt e kitételek miatt személyhez fűződő jogainak megsértése miatt igényt érvényesíteni.

Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően az alperesek közleményét nem egy történelmi vitában kifejtett véleménynek tekintette, ami mellőzhetővé tenné annak felülbírálatát. A felperes a közleményének címe szerint is a szovjet megszállás átértékelése ellen tiltakozott és arra szólította fel a nyilatkozatában megnevezett személyeket, hogy ne ünnepeljék Magyarország szovjet megszállását, mert ezzel sértik több százezer meghurcolt magyar áldozat emlékét, függetlenül attól, hogy egyesek valóban felszabadulásként élték meg a bevonulást, ami azonban megszálláshoz vezetett, amely során sokakat megerőszakoltak, agyonlőttek és kifosztottak. Az alperesek reagálását akkor lehetne történelmi vitának minősíteni, ha a szovjet csapatok bevonulásával kapcsolatos felperesi álláspontot vitatták volna, kifejtve érveiket, hogy miért nem megszállás, hanem felszabadulás történt és miért indokolt az ünneplés. Az alperesek azonban nem ezt tették, hanem a felperes személyét sértően minősítették. A jogerős ítélet ezért annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes a nyilatkozatával okot adott-e az alperesek által tett sértő megállapításokra, azaz tartalmaz-e a felperes közleménye a nácimosdatásra, nyilasmentegetésre utaló kitételeket. A felperes közleménye sem a náci bűnösök tevékenységével, sem a nyilasok által elkövetett bűnökkel nem foglalkozott, kizárólag a szovjet bevonulás évfordulójának megünneplésével kapcsolatban fejtette ki ellenvéleményét. Az alperesek mégis olyan üzenetet fogalmaztak meg levelükben, mintha a felperes a fenti tartalmú közleményt adta volna ki. Ezért megállapítható, hogy az alperesek minden ténybeli alapot nélkülözve marasztalták el a felperest. A jogerős ítélet emellett rámutatott arra is, hogy a felperesnek a szovjet csapatok bevonulásával kapcsolatos értékítélete megfelel a történelemkönyvek oktatási anyagának. Ezért az alperesek által a felperessel kapcsolatban megfogalmazott értékítélet önkényes és indokolatlan volt, ellentmond a logikus következtetés szabályainak, ezért az a tágabb értelemben vett tűréshatáron is túlment, melyet a politikai közszereplő sem köteles eltűrni.