BH 2011.7.184 Életveszélyt okozó testi sértés bűntettével halmazatban nem állapítható meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntette, ha a terhelt a nevelésére, felügyeletére és gondozására bízott kiskorút életveszélyes sérülést, valamint maradandó fogyatékosságot eredményezően tettlegesen bántalmazza, majd az ennek következtében láthatóan rosszul lévő sértetthez nem hív segítséget [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (1) és (4) bek., 195. § (1) bek.].

Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2009. május 21. napján kihirdetett ítéletével a bíróság korábbi ítéletével a terhelttel szemben alkalmazott 3 év próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette. A terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) bek. (5) bek. I. fordulata] és kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 195. § (1) bek.]. Ezért, valamint a társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt őt - halmazati büntetésül - 2 év börtönre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás szerint az 1971-ben született terheltet korábban a bíróság a 2006. április 24-én jogerőre emelkedett ítéletével társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt 3 évre próbára bocsátotta.

A terhelt 2006. április 3. napjától a Szociális és Munkaügyi Minisztérium K.-i Gyermekotthonában gyermekfelügyelőként dolgozik. 2007. február 19-én éjszakai ügyeletet látott el. Ezen a napon a 2. számú lakásotthonhoz tartozó vécéhelyiség takarítása az 1989. március 24. napján született P. G. sértett feladata volt.

Mivel a terhelt észlelte, hogy a fenti vécé helyiség piszkos, ezért 20 óra 45 perc körül felszólította a sértettet arra, hogy tegye azt rendbe. A sértett ennek nem tett eleget arra hivatkozással, hogy L. R. hányta össze és nem takarította fel maga után. A terhelt ekkor ismételten felszólította a takarításra, mire a sértett hangosan káromkodva kiment a szobából és dühösen elindult a vécé irányába.

A terhelt a sértett e magatartásán felháborodva utána ment. A folyosón utolérte és közepes erővel a hastájék bal oldalán megrúgta. A sértett fájdalmában a földre esett, ott a terhelt még egy-két alkalommal ugyancsak hastájékának bal oldalán, pontosan meg nem állapítható erővel megrúgta. A sértett ezután felkelt, s kezét a megrúgott testtájékra szorítva, összegörnyedve bemenekült a hátsó vécéhelyiségbe, miközben sírva azt kiabálta, hogy "Zoli bá, hagyjon békén, ne bántson, megcsinálom, kitakarítom!". A terhelt azonban utolérte. Tenyérrel, kis erővel még egyszer tarkón ütötte a sértettet és felszólította, hogy a takarítást végezze el. A sértett a hastájéki fájdalma miatt itt is a földre esett, a terhelt pedig visszament a közösen használt nappali helyiségbe. A sértett ezután felkelt, kitakarította a vécét, majd sápadtan, összegörnyedve, bal oldalát fogva visszament a nappaliba. Közölte a terhelttel, hogy elvégezte a munkát, továbbá, hogy nem érzi jól magát és szeretne aludni menni. A terhelt nem foglalkozott azzal, hogy a sértett milyen állapotban van.

A sértett lefeküdt és lakótársainak elmondta, hogy a terhelt megrúgta, ezért fáj az oldala. A két fiú még az este folyamán jelezte a terheltnek, hogy a sértett rosszul van. Gyógyszert is kértek a számára, de a terhelt ezzel sem törődött, semmilyen intézkedést nem tett.

A sértett az éjszaka folyamán egyre rosszabbul lett. Másnap, a reggeli tornán össze is esett, de a terhelt még ekkor sem fordult a gyermekotthon egészségügyi személyzetéhez, illetve nem hívott orvost, noha ez a kötelessége lett volna. A reggelit követően a csoportot elbocsátotta az iskolai foglalkozásra. Amikor a sértett az oktatásra megérkezett, az oktató azonnal látta, hogy rosszul van, ezért az ügyeletes ápolóhoz küldte, aki nyomban kórházba vitte. A laborvizsgálatokat követően, a délelőtti órákban a sértett állapota tovább rosszabbodott, ezért kora délután meg is műtötték.

A sértett a terhelt bántalmazása következtében a hastájék bal oldalának zúzódását szenvedte el. A rúgás eredményeképpen a sértett lépének állománya károsodott. Az abban keletkező vérzés folytán a lép tokja megrepedt, s emiatt alakult ki a hasűri vérzés. Ezért vált szükségessé a sürgősségi műtét, amelynek során a sértett lépét eltávolították.

A sértett sérülése ténylegesen 6 hét alatt gyógyult. A lép eltávolítása következtében a sértett 10%-os maradandó testi fogyatékosságot szenvedett el. A sérülés a hasűri vérzés folytán közvetlen életveszélyes volt. Azonnali orvosi beavatkozás nélkül a sértett halálához vezetett volna.

A bíróság az eljárása során vizsgálta, hogy amennyiben a vizsgálatok közül a hasi ultrahang korábban kerül elvégzésre, s azzal esetlegesen észlelésre kerül a tok alatti bevérzés, megmenthető lett volna-e a sértett lépe. Ítéletének indokolásában rögzítette: abban mindkét szakértő egyetértett, hogy a lép erőbehatás folytán történt roncsoló­dása indította el az okfolyamatot, amely a lép tokjának repedését eredményezte, s a lép eltávolítását elkerülhetetlenné tette. Ez az okfolyamat a lép kivételéig nem is szakadt meg.

A bíróság kifejtette, hogy a magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggést nem szakítja meg, ha egyéb tényezők - mint pl. a megfelelő gyógykezelés hiánya vagy akár diagnosztikai tévedés - folytán későn kerül sor valamely beavatkozásra. E körülmény az elkövető büntetőjogi felelősségét nem zárja ki, legfeljebb a büntetés kiszabása körében lehet jelentősége. Jelen ügyben azonban ezt nem lehetett értékelni, mivel a sértett a terhelt magatartása folytán került a lép sérülését követően mintegy 12 órával később kórházba.

Az elsőfokú bíróság mindezek alapján a terhelt cselekményét 1 rb. a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének, valamint 1 rb. a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítette.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2009. október 9. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta. A börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát egyezően 3-3 évre súlyosította és a terheltet további mellékbüntetésül a gyermek- és ifjúság-felügyelő foglalkozástól 3 évre eltiltotta.

Kifejtette, hogy a terhelt szándéka a testi épség elleni bűncselekmény esetében nem eshetőleges, hanem egyenes volt. Az az elkövető ugyanis, aki lábbal, nagy erővel, kétszer belerúg a fiatalkorú sértett oldalába, nyilvánvalóan kívánja a testi sérülés bekövetkezését. Abban viszont nem tévedett az elsőfokú bíróság, hogy az ebből kialakult életveszélyre a terhelt hanyag gondatlansága terjed ki. Emellett az irányadó tényállás maradéktalanul alapot ad mindkét bűncselekmény valóságos heterogén halmazatának a megállapítására.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjára hivatkozással.