62011TJ0422[1]

A Törvényszék (kilencedik tanács) 2014. november 5-i ítélete. Computer Resources International (Luxembourg) SA kontra Európai Bizottság. Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közbeszerzési eljárás - Szoftverfejlesztésre és -karbantartásra irányuló számítógépes szolgáltatások, tanácsadás és segítségnyújtás különböző típusú IT alkalmazások számára - Az egyik ajánlattevő ajánlatának elutasítása - Kirívóan alacsony összegű árajánlat - A 2342/2002/EK, Euratom rendelet 139. cikkének (1) bekezdése - Indokolási kötelezettség - A jogalap megválasztása - Hatáskörrel való visszaélés. T-422/11. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2014. november 5. ( *1 )

"Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések - Közbeszerzési eljárás - Szoftverfejlesztésre és -karbantartásra irányuló számítógépes szolgáltatások, tanácsadás és segítségnyújtás különböző típusú IT alkalmazások számára - Az egyik ajánlattevő ajánlatának elutasítása - Kirívóan alacsony összegű árajánlat - A 2342/2002/EK, Euratom rendelet 139. cikkének (1) bekezdése - Indokolási kötelezettség - A jogalap megválasztása - Hatáskörrel való visszaélés"

A T-422/11. sz. ügyben,

a Computer Resources International (Luxemburg) SA, Dommeldange (Luxemburg), képviseli: S. Pappas ügyvéd,

felperesnek

az Európai Bizottság, képviselik kezdetben S. Delaude és D. Calciu, később S. Delaude, meghatalmazotti minőségben, segítője: E. Petritsi ügyvéd,

alperes ellen

az Európai Unió Kiadóhivatala 2011. július 22-i azon határozatának megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában, amelyben az elutasította a felperes és egy másik társaság által alkotott konzorcium által a szoftverfejlesztésre és -karbantartásra irányuló számítógépes szolgáltatások, tanácsadás és segítségnyújtás különböző típusú IT alkalmazások számára elnevezésű, AO 10340. számú (HL 2011/S 66-106099) közbeszerzési eljárás keretében az 1. és a 3. tételre benyújtott ajánlatokat, és a keretszerződéseket más ajánlattevőknek ítélte oda,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: Czúcz O., elnökként eljáró bíró, I. Pelikánová és A. Popescu (előadó), bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 25-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. Az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében 2011. április 5-én közzétett hirdetményében (HL 2011/S 66-106099) és a Hivatalos Lapban közzétett helyesbítéssel (HL 2011/S 70-113065) az Európai Unió Kiadóhivatala (a továbbiakban: KIadóhivatal) megindította az AO 10340. sz. ("Szoftverfejlesztésre, és -karbantartásra irányuló számítógépes szolgáltatások, tanácsadás és segítségnyújtás különböző típusú IT alkalmazások számára") közbeszerzési eljárást]

2. A hirdetmény szerint a szóban forgó számítógépes szolgáltatások négy tételre oszlottak, a jelen keresettel érintett két tétel "[a] támogatásra és a speciális adminisztratív alkalmazásokra" vonatkozó 1. tétel és a "termelési és átvételi láncokra" vonatkozó 3. tétel volt.

3. A közbeszerzési eljárás tárgya minden egyes tétel vonatkozásában új szolgáltatási keretszerződés megkötése volt a lejáró keretszerződések felváltása érdekében. A dokumentációban a Kiadóhivatal pontosította, hogy az egyes tételek esetében az ajánlattevők a "rangsormechanizmus" szerint kerülnek kiválasztásra, és hogy a keretszerződéseket négyéves időtartamra írják alá azon ajánlattevőkkel, amelyek az ár-érték arány szerint rangsorolva a három gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlatot tették.

4. A hirdetmény és a dokumentáció tartalmazta, hogy minden egyes tétel esetében az ajánlatokat a dokumentációban szereplő szempontok alapján értékelik. Minden ajánlatot értékelni kell annak meghatározása érdekében, hogy milyen mértékben teljesíti a kimondott követelményeket, és az a három ajánlat kerül kiválasztásra, amely a legkedvezőbb ár-érték arányt képviseli. Az értéket, azaz a műszaki értékelést 50%-ban, az árat, azaz a pénzügyi értékelést 50%-ban veszik figyelembe (a dokumentáció 2.9 pontja).

5. A felperes Computer Resources International (Luxembourg) SA és Intrasoft International SA konzorciumba tömörülve (a továbbiakban: konzorcium) ajánlatokat nyújtott be az 1. és a 3. tételre (a továbbiakban: a felperes ajánlatai).

6. 2011. június 27-én a Kiadóhivatal a konzorcium képviseletében eljáró felpereshez információkérést intézett, amelyben annak magyarázatát kérte, hogy pénzügyi ajánlataiban milyen módon számítják ki a személyenként és naponta fizetendő árat. E kérdés az említett ár vizsgálata keretében merült fel, amely tekintetében a Kiadóhivatal jelezte, hogy az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 139. cikke értelmében kirívóan alacsonynak tekinthető.

7. 2011. június 29-én a felperes a konzorcium képviselőjeként válaszolt a Kiadóhivatal 2011. június 27-i információkérésére (a továbbiakban: 2011. június 29-i válasz) azt állítva, hogy az ajánlataiban a személyenként és naponta megadott ár a konzorcium belső szervezetével, és a konzorcium luxemburgi és romániai tevékenysége közötti egyensúly optimalizálásával magyarázható. Ezenkívül rámutatott, hogy a konzorcium - különösen a minimálbér tekintetében - tiszteletben tartotta a luxemburgi és romániai munkajogi jogszabályokat. A konzorcium romániai tevékenységét illetően hozzátette, hogy a szerződés négyéves időtartamára tekintettel a minimálbért megkétszerezték az infláció e tagállamban való figyelembevétele céljából. Egyébiránt részletes tájékoztatást nyújtott a Kiadóhivatal részére a tekintetben, hogy ajánlataiban tiszteletben tartotta a két nemzeti munkajogi szabályozást.

8. 2011. július 22-i levelével (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Kiadóhivatal tájékoztatta a konzorcium képviselőjeként eljáró felperest egyrészről az 1. és a 3. tételre benyújtott ajánlatainak azok kirívóan alacsony jellege miatt történő elutasításáról, másrészről pedig azon ajánlattevők nevéről, akik nyertes ajánlatot tettek. Azt is pontosította, hogy a konzorcium az említett elutasítással kapcsolatban további felvilágosítást kérhet.

9. 2011. július 25-i levelében a felperes közölte a Kiadóhivatallal, hogy nem ért egyet a megtámadott határozattal, és bizonyos kérdésekben felvilágosítást kért, különösen azon kritériumok vonatkozásában, amelyek alapján az ajánlatait kirívóan alacsony összegűeknek minősítették. A felperes azt is kérte a Kiadóhivataltól, hogy az 1. és a 3. tétel tekintetében küldje meg részére ajánlatainak és a "rangsor mechanizmus" alapján nyertesnek kiválasztott ajánlattevők ajánlatainak műszaki értékelését, valamint az ezen ajánlatoknak odaítélt pontszámokat. Egyébiránt a felperes annak megerősítését kérte, hogy "a kirívóan alacsony ajánlat csak az extra-muros árakra, [azaz a Kiadóhivatal helyiségein kívül nyújtandó szolgáltatások áraira] vonatkozott tekintettel arra, hogy az intra-muros árak[, azaz a Kiadóhivatal helyiségeiben nyújtandó szolgáltatások árai] azonosak voltak" azokkal az árakkal, amelyeket "korábbi közbeszerzési eljárások keretében benyújtott ajánlatokban" ajánlottak és elfogadtak, "és amelyeket az ajánlatkérő alkalmazott". Végül a felperes azt állította, hogy az átlagos extra-muros árai a jelen közbeszerzési eljárás keretében magasabbak, mint az azon korábbi közbeszerzési eljárás keretében javasolt átlagárak, amelynek keretében azokat nem utasították el kirívóan alacsony voltuk miatt.]

10. 2011. július 27-én a Kiadóhivatal a fenti kifogásokat elutasította, és egyidejűleg megküldte a felperes részére a bírálati jegyzőkönyv kivonatait, amelyek egyike tartalmazta azon indokokat, amelyek miatt az ajánlatait az áruk miatt kirívóan alacsony összegűnek tekintették. Ezen kivonat szerint a felperes által 2011. június 29-i válaszban a konzorcium képviselőjeként adott felvilágosítás (a továbbiakban: 2011. június 29-én adott felvilágosítás), amely a szolgáltatásnyújtásra és a személyzet Romániában való elhelyezésére vonatkozott, ellentmondásban volt ajánlataival, és ezért az nem volt elfogadható. A bírálati jegyzőkönyv többi kivonata információkat tartalmazott a felperes és a nyertes ajánlattevők ajánlatainak értékeléséről. Egyébiránt a Kiadóhivatal úgy vélte, hogy a felperes ajánlatai nem hasonlíthatók össze a korábbi közbeszerzési eljárások keretében benyújtott ajánlatokkal, és hogy mindenesetre a felperes által végzett bizonyos összehasonlítások tévesek.

Eljárás és a felek kérelmei

11. A Törvényszék Hivatalához 2011. augusztus 5-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

12. A felperes a Törvényszék Hivatalához 2012. január 12-án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet. A felperes a Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön iratban a Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §-a alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő.

13. Mivel az Európai Bizottság és a Kiadóhivatal a Törvényszék Hivatalának kérésére megerősítette, hogy a Bizottság tekintendő a jelen ügy egyetlen alperesének, a Törvényszék (második tanács) 2011. szeptember 28-i határozatával jóváhagyta az alperes a felek megjelölésének helyesbítését.

14. 2011. október 5-i, Computer Resources International (Luxemburg), T-422/11 R (EU:T:2011:566) végzésében a Törvényszék elnöke elutasította a felperes ideiglenes intézkedések iránti kérelmét azzal az indokkal, hogy nem bizonyította, hogy fennáll annak kockázata, hogy a kért ideiglenes intézkedések hiányában súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenved.

15. Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a kilencedik tanácshoz osztották be, következésképpen az ügyet e tanács elé utalták.

16. Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (kilencedik tanács) a szóbeli szakasz megindításáról döntött. Mivel a kilencedik tanács egyik tagja nem tudott részt venni az ügy elbírálásában, a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 32. cikkének 3. §-a alapján a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelölt ki. A Törvényszék a 2014. június 25-én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

17. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozat;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

18. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- nyilvánítsa a keresetet megalapozatlannak;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

19. Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt lényeges eljárási szabály megsértésére, a másodikat az alkalmazandó eljárás megsértésére a harmadikat pedig hatáskörrel való visszaélésre vagy a jogalap téves megválasztására alapítja.

20. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Kiadóhivatal széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a szerződés odaítéléséről szóló határozat meghozatalakor a közbeszerzési eljárás során, illetve hogy a Törvényszék mindössze az eljárási és az indokolási szabályok betartását, a tényállás tartalmi pontosságát, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányát vizsgálhatja (lásd ebben az értelemben: 2011. december 13-i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T-377/07, EU:T:2011:731, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A lényeges eljárási szabály megsértésére alapított jogalapról

21. A felperes azt állítja, hogy a végrehajtási rendelet 139. cikke alapján az ajánlat azzal az indokkal történő elutasítását, hogy az abban ajánlott ár kirívóan alacsony, kifejezetten indokolni kell, és az indokolásnak meg kell felelnie azon konkrét indoknak, amelyen az elutasítás alapul. Márpedig a megtámadott határozat egyáltalán nem tartalmaz indokolást azon konkrét indokok vonatkozásában, amelyeket az ajánlatkérő figyelembe vett annak megállapításakor, hogy a felperes ajánlatai kirívóan alacsony összegűek. Következésképpen a megtámadott határozat lényeges eljárási szabályt sért, és e hiányosság más dokumentumokra való hivatkozással nem pótolható.

22. A Bizottság vitatja a felperes érvelésének megalapozottságát.

23. A fentieket úgy kell értelmezni, hogy a jelen jogalappal a felperes lényegében a megtámadott határozattal kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik.

24. Emlékeztetni kell arra, hogy amikor, mint a jelen ügyben is, az Európai Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásokban nyújtott garanciák tiszteletben tartása különösen alapvető jelentőséggel bír. E garanciák között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező hatóság azon kötelezettsége, hogy határozatait kellően megindokolja. Az uniós bíróság csak ily módon képes annak vizsgálatára, hogy megvalósulnak-e azon ténybeli és jogi elemek, amelyektől a mérlegelési jogkör gyakorlása függ (lásd ebben az értelemben: 1991. november 21-i Technische Universität München ítélet, C-269/90, EBHT, EU:C:1991:438, 14. pont; 2008. szeptember 10-i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T-465/04, EU:T:2008:324, 54. pont).

25. A közbeszerzési eljárások keretében az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 100. cikkének (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 149. cikke határozza meg az ajánlatkérőt azon ajánlattevő irányában terhelő indokolási kötelezettség tartalmát, amelyet az adott közbeszerzési eljárás keretében nem választottak ki nyertesként, nem pedig a végrehajtási rendelet 139. cikke, ahogyan arra a felperes hivatkozni látszik, mely utóbbi azon eljárásra vonatkozik, amelyet az ajánlatkérőnek az általa kirívóan alacsony összegűnek tekintett ajánlat elutasítását megelőzően kell követnie.

26. A költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdéséből és a végrehajtási rendelet 149. cikkéből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ajánlatkérő már azzal eleget tesz az indokolási kötelezettségnek, ha először is azonnal közli az elutasított ajánlattevőkkel az ajánlatuk elutasításának indokait, és ha ezt követően az elfogadható ajánlatot benyújtó ajánlattevőket - azok kifejezett kérelmére - tájékoztatja a kiválasztott ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről a nyertes ajánlattevő nevével együtt, az erre vonatkozó írásbeli kérelem kézhezvételét követő tizenöt napos határidőn belül (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 9-i Evropaïki Dynamiki kontra OEDT ítélet, T-63/06, EU:T:2010:368, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, és a 2012. december 12-i, Evropaïki Dynamiki kontra EFSA ítélet, T-457/07, EU:T:2012:671, 45. pont).

27. Az ilyen eljárás megfelel az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség céljának, amely szerint világosan és egyértelműen kell előadni a jogi aktus kibocsátójának érvelését úgy, hogy egyrészt az érdekeltek jogaik érvényesítése érdekében a meghozott intézkedés indokait megismerhessék, másrészt hogy a bíróság számára lehetővé tegye a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását (Evropaïki Dynamiki kontra OEDT ítélet, fenti 26. pont, EU:T:2010:368, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Evropaïki Dynamiki kontra EFSA ítélet, 26. pont, EU:T:2012:671, fenti 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28. Szintén emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni (lásd: 1998. április 2-i Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ítélet, C-367/95 P, EBHT, EU:C:1998:154, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, 24. pont, EU:T:2008:324, 49. pont).

29. Ily módon annak meghatározás érdekében, hogy a Kiadóhivatal eleget tett-e indokolási kötelezettségének, meg kell vizsgálni a felperes ajánlatainak elutasítását tartalmazó, megtámadott határozatot. Szintén meg kell vizsgálni a 2011. július 27-i levelet, amelyet a felperes részére a végrehajtási rendelet 149. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidőben küldtek meg a felperes 2011. július 25-i, arra irányuló kifejezett kérelmére, hogy a megtámadott határozatról kiegészítő információkat kapjon.

30. A jelen ügyben a 2011. július 22-i levélben a Kiadóhivatal közölte a felperessel azon indokokat, amelyek miatt ajánlatait elutasították, azaz azt a tényt, hogy azok összege kirívóan alacsony volt. A Kiadóhivatal szintén tájékoztatta a felperest arról, hogy jogosult ezen elutasítás indokairól további információkat kérni.

31. Ahogyan az a fenti 10. pontban szerepel, a felperes által előterjesztett, felvilágosítás iránti kérelmet követően a Kiadóhivatal 2011. július 27-i levelében jelezte a felperes részére, hogy az ajánlatai nem hasonlíthatók össze a korábbi közbeszerzési eljárások keretében benyújtott ajánlatokkal, és hogy mindenesetre az általa végzett bizonyos összehasonlítások tévesek. Egyébiránt megküldte a felperes részére a bírálati jegyzőkönyv azon kivonatát, amely tartalmazta azon indokokat, amelyek miatt az ajánlatait áruk miatt kirívóan alacsony összegűeknek tekintették.

32. A bírálati jegyzőkönyv említett kivonatában szerepelt, hogy a 2011. június 29-én adott felvilágosítás nem oszlatta el a kételyeket a felperes ajánlataiban javasolt árak vonatkozásában.

33. E következtetés levonása érdekében e kivonat először is a felperes által a konzorcium nevében és helyett közölt négy információt idézett vagy vett át az alábbiak szerint:

"1. »Konzorciumunk sikeresen optimalizálta és hozta egyensúlyba a Luxemburgban végzett tevékenységeket és a Romániában folytatott ‘(near [shore] /off shore)' tevékenységeket«;

2. »A személyzet közelsége: a javasolt személyzet vagy Luxemburgban kerül elhelyezésre (intra/extra [-muros]), a közelség biztosítása érdekében, amely e projekt esetében feltétlenül alapvető fontosságú, vagy pedig Romániában (extra-muros)«;

3. [A konzorcium] Luxemburg esetében 138 eurós minimális napi díjazást számított ki;

4. »Reális általános költségek: konzorciumunk általános költségei ebbe beleértendők (gazdálkodás, infrastruktúrához kapcsolódó költségek, a ‘near shore/off shore' található személyek utazási és ellátási költségei, a vállalkozás ügyvezetésének költségei, a berendezések költségei, az általános infrastruktúra költségei stb.).«"

34. Másodszor a bírálati jegyzőkönyv e kivonatában szerepelt, hogy az 1. és 2. pont ("AD 1 + 2") (lásd a fenti 33. pont) esetében a Romániában végzett "(near [shore]/off shore)" tevékenységek nem kerültek említésre a felperes ajánlataiban, és hogy a javasolt emberi erőforrások összessége Luxemburgban volt található. Hozzátették, hogy ezen ajánlatok azon részében, amely a javasolt emberi erőforrások műszaki minőségére vonatkozott, pontosították, hogy "[v]alamennyi ajánlott műszaki pályázó [teljesítette] a legalább hároméves egyetemi tanulmányokra és tapasztalatra vonatkozó feltételeket", és hogy "[e]mellett mindannyian a [Kiadóhivatal] elérhető közelségében [végeznek munkát]".

35. A 2 és 3. pontot ("AD 2 + 3") (lásd a fenti 33. pont) illetően jelezték, hogy a konzorcium által extra-muros személyenként és naponta javasolt árak közül egyesek, így az "INF-SYS-TRAI -105 euró" és az "INF-SYS-END-USE-SUP -105 euró" alacsonyabbak azon luxemburgi minimális napi díjazásnál, amelyet a felperes a 2011. június 29-i válaszában kiszámított.

36. A 4. pont ("AD 4") vonatkozásában pontosításra került, hogy a bírálóbizottság "kételkedett abban, hogy egy magasan képzett ANA-PROG [elfogadná], hogy e minimálbérért dolgozzon", és hogy a felperesnek a 2011. június 29-i válaszban szereplő állításaival ellentétben az általános költségek nem érthetők bele a személyenként és naponta fizetendő árba.

37. A bírálati jegyzőkönyv kivonata két általános megjegyzést is tartalmazott, amelyekkel a bírálóbizottság kifejezte kétségeit a tekintetben, hogy a magasan képzett "PRO-MAN" és "TEC-CONS" alkalmazottak készek-e extra-muros személyenként és naponta 200, illetve 210 euró díjazásért munkát végezni.

38. Végül a bírálati jegyzőkönyv kivonata olyan megállapításokat tartalmazott, amelyek szerint a 2011. június 29-én, a szolgáltatásnyújtás helye, valamint a személyzet elhelyezése vonatkozásában adott felvilágosítás ellentétes a felperesek ajánlataival, és ezért nem elfogadható.

39. Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatra és a Kiadóhivatal 2011. július 27-i levelére tekintettel a felperes azonosíthatta az ajánlatait elutasító határozat indokait. A Kiadóhivatal ugyanis egyértelműen megindokolta az ezen ajánlatokat elutasító határozatot, egyrészről azon magyarázatokra utalva, amelyek az említett ajánlatokhoz képest újonnan merültek fel, és azon ellentmondásokra, amelyek álláspontja szerint az említett ajánlatok és a 2011. június 29-én adott felvilágosítás között fennállnak, másrészről pedig ugyanezen ajánlatoknak - az áruk miatt fennálló - állítólagosan kirívóan alacsony összegű jellegére hivatkozott.

40. A Kiadóhivatal tehát megállapította, hogy a felperes ajánlatai Luxemburgban elhelyezett, és a Kiadóhivatal elérhető közelségében dolgozó személyzeten, nem pedig Romániában elhelyezett és az utóbbi tagállamban szolgáltatásokat nyújtó személyzeten alapultak. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az említett ajánlatok kirívóan alacsony összegűek, mivel egyrészről bizonyos munkaköri profilok esetében az említett díjazások alacsonyabbak azon luxemburgi minimális napi díjazásnál, amelyet a felperes a 2011. június 29-i válaszában kiszámított, másrészről pedig bizonyos egyéb munkaköri profilok esetében gazdasági szempontból nem reális annak feltételezése, hogy az említett ajánlatokban ajánlott személyzet beleegyezne, hogy Luxemburgban az ajánlott díjazásért végezzen munkát.

41. A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Kiadóhivatal leveleiben, valamint a bírálati jegyzőkönyvnek a 2011. július 27-i levélhez mellékletként csatolt kivonatában a jogilag megkövetelt módon megindokolta a felperes ajánlatainak elutasítását. Meg kell állapítani, hogy eleget tett a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdésében és a végrehajtási rendelet 149. cikkében előírt követelményeknek.

42. Először is e megállapítást nem cáfolja a felperes azon érvelése, amely szerint irreleváns az a körülmény, hogy tájékoztatást kaphatott a nyertes ajánlatok jellemzőiról és előnyeiről, mivel ajánlatainak elutasítása nem az utóbbi ajánlatoknak a nyertes ajánlatokkal való összehasonlításán alapult.

43. Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Kiadóhivatal valóban jelezte a felperes azon lehetőségét, hogy tájékoztatást kaphat a nyertes ajánlatok jellemzőiről és előnyeiről. Amennyiben a felperest ezen információk közlése nem érdekelte, nyilvánvalóan nem volt köteles azt kérni. Mindazonáltal a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási rendelet 149. cikke (3) bekezdésének értelmében a Kiadóhivatal köteles volt e lehetőséget jelezni a számára.

44. Másodszor a felperes ajánlatai elutasításának kellően indokolt jellegét nem cáfolja a felperes azon érvelése, amely szerint a megtámadott határozat megsértette a végrehajtási rendelet 147. cikkének (3) bekezdésében előírt egyik alapvető követelményt. A felperes szerint, noha annak a határozatnak, amelyre a fenti rendelkezés utal, kizárólag annak okait kell említenie, hogy az ajánlat miért nem felel meg a kiválasztási szempontoknak, vagy azt a körülményt, hogy az ajánlat az odaítélési szempontokat figyelembe véve nem a legkedvezőbb, az ajánlatnak annak kirívóan alacsony összege miatti elutasítása esetére különös rendelkezés vonatkozik. Következésképpen a jelen ügyben a megtámadott határozat megsértette ezen alapvető követelményt.

45. E kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani anélkül, hogy a Bizottság által vitatott elfogadhatóságáról határozni kellene. A végrehajtási rendelet 147. cikke ugyanis, ahogyan a címe is jelzi, az értékelés eredményére vonatkozik. E cikk (1) és (2) bekezdése a bírálati jegyzőkönyvvel kapcsolatos, míg az említett cikk (3) bekezdése az ajánlatkérő által elfogadott határozatot érinti. Jóllehet a végrehajtási rendelet 147. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azokat a megjegyzéseket, amelyekről e határozatnak rendelkeznie kell, e rendelkezés nem írja elő, hogy azoknak az említett határozat tartalmát a sikertelen ajánlattevőkkel közlő levélben is szerepelniük kell. Az ajánlatkérő és az ajánlattevők - különösen a sikertelen ajánlattevők - közötti közléseket, valamint e közlések tartalmát ugyanis a végrehajtási rendelet 149. cikke szabályozza. Következésképpen a végrehajtási rendelet 147. cikke irreleváns az ajánlatkérőt a sikertelen ajánlattevő irányában, az ajánlatkérő határozatának tartalmát közlő levél vonatkozásában terhelő indokolási kötelezettség tartalmának meghatározása szempontjából.

46. A fenti megállapítások összességére tekintettel a jelen jogalapot el kell utasítani.

Az alkalmazandó eljárás megsértésére alapított jogalapról

47. E jogalappal a felperes lényegében a végrehajtási rendelet 139. cikkének (1) bekezdésében szereplő eljárás megsértésére, és általánosabban e cikk megsértésére hivatkozik, amennyiben az ajánlatai azon okból való elutasításának megalapozottságát vitatja, hogy azok összege kirívóan alacsony.

48. A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

49. A végrehajtási rendelet 139. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben egy adott szerződéssel kapcsolatban az árajánlat kirívóan alacsonynak tűnik, úgy az ajánlatkérő az ajánlat kizárólag ilyen okból történő elutasítását megelőzően írásban bekéri az ajánlat általa lényegesnek tartott elemeire vonatkozó részletes adatokat, és a felek megfelelő meghallgatását követően ellenőrzi azokat, figyelembe véve a kapott magyarázatokat.

50. Először is, amennyiben a Törvényszék megállapítaná, hogy az ajánlatai elutasításának indokolása megtalálható a 2011. július 27-i levélben, a felperes ragaszkodik annak megemlítéséhez, hogy ezen elutasításnak a Kiadóhivatal által az említett levélben kimondott indoka az ajánlott árak kirívóan alacsony jellege volt. Márpedig az általa a bírálóbizottság bírálati jegyzőkönyvére való utalással adott indokolás nem kapcsolódik ezen indokhoz, és annak nincs jelentősége. E tekintetben a felperes e jegyzőkönyv végkövetkeztetését idézi, amely szerint "a konzorcium által a válaszában a szolgáltatásnyújtás helye, valamint a személyzet elhelyezkedése tekintetében adott felvilágosítás ellentétes [volt] [az ajánlatokkal], és ezért nem [volt] elfogadható".

51. Meg kell állapítani, hogy ezen első kifogással a felperes lényegében azt állítja, hogy az ajánlatai elutasításának a bírálati jegyzőkönyvben szereplő indokolása nem áll kapcsolatban a megtámadott határozatban említett elutasítási okkal.

52. Ezt a kifogást el kell utasítani.

53. Meg kell ugyanis állapítani, hogy amennyiben a felperes azt kívánja állítani, hogy ajánlatait az utóbbiak kirívóan alacsony összegétől eltérő okból utasították el, e kifogás vizsgálata a megtámadott határozat jogalapjának téves megválasztására alapított jogalap körébe tartozik.

54. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap vizsgálata keretében megállapításra került, hogy a Kiadóhivatal kellően részletesen megindokolta a felperes ajánlatai elutasításának okát. Előadta ugyanis azon pontos okokat, amelyek miatt a 2011. június 29-én adott felvilágosítás nem oszlatta el az említett ajánlatokban ajánlott árakat érintő kétségeket, és megjelölte azon okokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy azok ezen árak miatt kirívóan alacsony összegűek (lásd a fenti 39-46. pontot).

55. Végül a bírálati jegyzőkönyv kivonatában említett és a felperes által idézett végkövetkeztetést az azt övező körülményekre tekintettel kell értelmezni (lásd a fenti 32-38. pontot). A kivonat azzal az állítással kezdődik, amely szerint a 2011. június 29-i válasz elemzését követően a bírálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ajánlatait a kirívóan alacsony árak miatt el kell utasítani. Ezt követi a 2011. június 29-én az ajánlatkérő által kirívóan alacsonynak tekintett árak vonatkozásában adott felvilágosítás elemzése, amely kiemelte az említett felvilágosítás és a felperes ajánlatai közötti ellentmondásokat, kétségbe vonta az egyes profilok esetében javasolt díjak gazdasági realitását, és vitatta egyes költségeknek az említett összegekbe való belefoglalását. A kivonat a felperes által idézett végkövetkeztetéssel zárul, amely összefoglalja azon indokokat, amelyek miatt a 2011. június 29-én adotrt felvilágosítás a felperes ajánlatainak tartalmával fennálló ellentmondások okán nem vehető figyelembe. Következésképpen a felperes állításaival ellentétben e végkövetkeztetés nem irreleváns az ajánlatai elutasításának oka - a jelen esetben a kirívóan alacsony ár - tekintetében, és azon indokolásról, amelyet a Kiadóhivatal a bírálóbizottság bírálati jegyzőkönyvére való hivatkozással adott, nem állítható, hogy nem áll kapcsolatban az említett okkal.

56. Másodszor az, hogy a bírálóbizottság nem vette figyelembe a felperes által a 2011. június 29-i válaszban adott felvilágosítást, a végrehajtási rendelet 139. cikke és az ítélkezési gyakorlat megsértésének minősül. A felperes azt állítja, hogy a felvilágosítás figyelembevételének elmaradása miatt nem megfelelő véleménycserére, hanem a Kiadóhivatal egyirányú közlésére került sor. Noha a felperes elismeri, hogy az ajánlatkérő nem köteles vég nélküli párbeszédet folytatni az ajánlattevővel, azt állítja, hogy lehetőséget kell adnia az utóbbi számára arra, hogy ajánlatát megindokolja.

57. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtási rendelet 139. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint, ha az ajánlatkérő úgy véli, hogy az árajánlat összege kirívóan alacsony, az ajánlatkérő kötelezettsége, hogy az ajánlat elutasítását megelőzően lehetővé tegye az ajánlattevőnek, hogy ajánlata jellemzőit ismertesse, illetve indokolja. Emellett az ajánlat komolysága megvizsgálásának kötelezettsége abból adódik, hogy előzőleg kétségek merültek föl annak megbízhatóságával kapcsolatban, figyelembe véve azt is, hogy e cikk leginkább azt hivatott megakadályozni, hogy egy ajánlattevőt anélkül zárjanak ki az eljárásból, hogy lehetősége lenne kirívóan alacsonynak tűnő összegű árajánlatának tartalmát megindokolni (2010. május 11-i PC-Ware Information Technologies kontra Bizottság ítélet, T-121/08, EBHT, EU:T:2010:183, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58. A fentiekből következik, hogy a jelen ügyben, amennyiben a Kiadóhivatalnak kétségei merültek fel a felperes ajánlatainak megbízhatósága vonatkozásában, köteles volt lehetőséget adni a számára azon ajánlatai tartalmának megindokolására, amelyek összege a számára kirívóan alacsonynak tűnt.

59. A jelen ügyben a Kiadóhivatal teljesítette e kötelezettségét.

60. A válaszban a felperes által előadott érvelés e tekintetben kétségtelenül nem egyértelmű, mivel elismeri, hogy lehetőséget kapott ajánlatai tartalmának kifejtésére, jóllehet ennek ellenkezőjét is sejteti. A tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszában a felperes jelezte, hogy kizárólag egy felvilágosításkérésre irányuló levelet címeztek a részére, ami nem elegendő annak megállapításához, hogy a végrehajtási rendelet 139. cikkében szabályozott eljárást tiszteletben tartották.

61. Meg kell azonban állapítani, hogy a végrehajtási rendelet 139. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Kiadóhivatal lehetőséget adott a felperes számára ajánlatai tartalmának kifejtésére. A 2011. június 27-i levéllel ugyanis a Kiadóhivatal a konzorcium képviseletében eljáró felpereshez információkérést intézett, amelyben annak magyarázatát kérte, hogy pénzügyi ajánlataiban milyen módon számítják ki a személyenként és naponta fizetendő árat (lásd a fenti 6. pontot). A felperes e kérésnek 2011. június 29-i válaszában eleget tett.

62. Egyébiránt, jóllehet a felperes azt állítja, hogy a Kiadóhivatal a megtámadott határozatot anélkül közölte vele, hogy lehetővé tette volna számára, hogy aggodalmaira részletesebb és teljesebb körű magyarázatokat adjon, elegendő megállapítani, hogy a válaszban a felperes elismeri, hogy a Kiadóhivatal nem volt köteles a konzorciummal vég nélküli párbeszédbe bocsátkozni.

63. Végül amennyiben a felperes sajnálatosnak tartja 2011. június 29-én adott felvilágosítás figyelembevételének hiányát, a bírálati jegyzőkönyvnek a felperessel közölt kivonatából kitűnik, hogy a Kiadóhivatal azt figyelembe vette, mivel azt az elutasítását megelőzően megvizsgálta, és összevetette a felperes ajánlataival (lásd a fenti 31-38. pontot).

64. Következésképpen a felperes nem bizonyította a végrehajtási rendelet 139. cikkének megsértését.

65. Harmadszor a felperes megalapozatlannak véli a Kiadóhivatal arra vonatkozó indokolását, hogy miért nem vette figyelembe a 2011. június 29-én adott felvilágosítást, és azt állítja, hogy a Kiadóhivatal azt néhány esetben félreértette.

66. E tekintetben a felperes a tárgyaláson a Törvényszék kérdésére adott válaszában megerősítette, hogy e kifogással az ajánlatkérő által a 2011. június 29-én adott felvilágosítás értékelése tekintetében, valamint annak kapcsán elkövetett tévedésre hivatkozott, hogy ajánlatait azoknak a végrehajtási rendelet 139. cikke értelmében vett kirívóan alacsony volta miatti elutasította.

67. Először is meg kell állapítani, hogy a felperes nem állíthatja, hogy a Kiadóhival tévedést követett el azzal, hogy további magyarázat nélkül annak kimondására szorítkozott, hogy a korábbi közbeszerzési eljárások keretében benyújtott ajánlatokban ajánlott árak irrelevánsak azon egyszerű oknál fogva, hogy az ajánlati felhívások egymástól függetlenek.

68. A Kiadóhivatal ugyanis kétségkívül pontosította, hogy az értékelések minden egyes ajánlati felhívás esetében függetlenek, és ezért a felperes által valamely más szerződéssel tett egyes összehasonlítások irrelevánsak. Hozzátette azonban, hogy az említett összehasonlítások ráadásul tévesek, és megjelölte ennek okait. Egyrészről a Kiadóhivatal szerint az intra-muros árak nem voltak azonosak a felperes ajánlataiban és a négy évvel azelőtt benyújtott ajánlatokban. Másrészről a felperes által a 2011. június 29-i válaszban tett állításaival ellentétben az ajánlatai nem tartalmaztak a felperes által említett korábbi ajánlataiban az extra-muros munkaköri profilok vonatkozásában megjelölteknél alacsonyabb árakat.

69. Egyébiránt a Kiadóhivatal jogosan vélte úgy, hogy a felperes ajánlataiban ajánlott áraknak a más közbeszerzési eljárások keretében ajánlott árakkal való összehasonlítása irreleváns. Ellentétben ugyanis a felperes azon állításával, amely szerint a korábbi esetek nem irrelevánsak, amennyiben "ugyanazon szerződésről" van szó, valamely ajánlat tartalmát azon ajánlati felhívásra tekintettel kell vizsgálni, amelyre azt benyújtották.

70. Másodszor a felperes azt állítja, hogy a bírálóbizottság azon állítását, amely szerint a szolgáltatott információ nem oszlatta el az ajánlott árakkal kapcsolatos kételyeket, tévesen alapozta azon megállapításra, hogy a konzorcium által ajánlott valamennyi emberi erőforrásnak Luxemburgban kell elhelyezkednie. Annak ellenére ugyanis, hogy sem kötelezettség, sem kötelezettségvállalás nem állt fenn arra vonatkozóan, hogy a személyzet Luxemburgban legyen található, a bírálóbizottság feltételezte, hogy a konzorcium által ajánlott személyzet ott marad. A bírálóbizottság úgy folytatta az eljárást, hogy közben figyelmen kívül hagyta a 2011. június 29-én adott felvilágosítást, amelyben a felperes pontosította, hogy az általa Luxemburgban alkalmazott személyek közül egyeseket - adott esetben részmunkaidőben - esetlegesen Romániába küld. A közelben található személyzetet a felperes ajánlataiban kizárólag a projekt közvetlen végrehajtása érdekében ajánlották fel.

71. Ennélfogva a bírálóbizottságnak az "AD 2 + 3" hivatkozás (lásd a fenti 35. pontot) alatt szereplő azon állítása, amely szerint "[a konzorcium] által extra-muros személyenként és naponta javasolt árak közül egyesek, így az INF-SYS-TRAI -105 euró és az INF-SYS-END-USE-SUP -105 euró alacsonyabbak azon luxemburgi minimális napi díjazásnál, amelyet a felperes a [2011. június 29-i] válaszában kiszámított", és az "AD 4" hivatkozás (lásd a fenti 36. pontot) alatt említett hasonló kijelentés a jelen ügyben irreleváns, mivel még ha a munkabérek Luxemburgra tekintettel aránylag alacsonyak is, azokat a jelentősen alacsonyabb román munkabérekkel egyensúlyba kellett hozni.

72. Meg kell említeni, hogy a bírálóbizottság úgy vélte, hogy a felperes ajánlataiban az emberi erőforrások díjazására ajánlott árak túlzottan alacsonyak voltak a Luxemburgban munkát végző személyek esetében. Egyrészről megjegyezte, hogy a javasolt munkaköri profilok közül egyesek esetében az árak alacsonyabbak a Luxemburgban alkalmazott minimálbérnél, ahogyan azt a felperes a 2011. június 29-i válaszában kiszámította. Másrészről kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy más munkaköri profilok esetében a magasan képzett munkavállalók készek lennének a megjelölt árakért munkát végezni.

73. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy az ajánlataiban megjelölt árak mindkét esetben túlzottan alacsonynak tekinthetők a Luxemburgban munkát végző személyzet számára.

74. Ezzel szemben a felperes kétségbe vonja a bírálóbizottság azon értékelését, amely szerint az ajánlatai módosultak volna, amennyiben a 2011. június 29-én adott felvilágosítást figyelembe vették volna. A felperes szerint az ajánlatkérő tévesen állapította meg, hogy kötelező volt ajánlataiban a szerződés végrehajtásában esetlegesen részt vevő teljes személyzetet bemutatni, és hogy a felperes által adott felvilágosítás az ajánlatai múdosításának minősül.

75. A felperes szerint a szerződés végrehajtásában esetlegesen részt vevő teljes személyzetnek az ajánlatokban történő bemutatására vonatkozó kötelezettség azonban nem annyira egyértelmű, mint amilyennek azt látszólag a Bizottság gondolja.

76. Egyrészről a felperes rámutat, hogy 4.3.3.4 pontjában ("A projekt végrehajtása") a "dokumentáció [előírta], hogy kizárólag az ajánlattevő által az ajánalat keretében ajánlott emberi erőforrások jogosultak a kért feladatok elvégzésére". E pont azonban egy konkrét projektnek, nevezetesen az idő és az eszközök függvényében való díjazás alapján teljesített megrendeléseknek és szerződéseknek a keretszerződés alapján történő végrehajtását érintette. Kétség merül fel tehát azzal kapcsolatban, hogy a dokumentáció e pontja az ajánlattevőnek a keretszerződésre tett ajánlatával vagy a szerződéskötő félnek a konkrét projektre tett ajánlatával kapcsolatos-e.

77. Ezenkívül a felperes arra hivatkozik, hogy a keretszerződés 1.4.2 rendelkezésére tekintettel, amely szerint a szerződéskötő félnek az ajánlatkérő kérésére javaslatot kell tennie egy pontosan meghatározott megrendelésre vagy szerződésre, és e javaslatnak többek között tartalmaznia kell a végrehajtásra javasolt személyek önéletrajzát és a rendelkezésre állásukról szóló nyilatkozatot, a dokumentáció 4.3.3.4 pontjának egyetlen lehetséges értelmezése az, hogy e pontosan meghatározott megrendelésre vagy szerződésre vonatkozik. Következésképpen az ajánlatkérő tévesen értelmezte e rendelkezést, és nem kellett volna megállapítani, hogy a 2011. június 29-én adott felvilágosítás nem elfogadható.

78. Másrészről a felperes arra hivatkozik, hogy mindenesetre még ha a Törvényszék meg is állapítja, hogy e kötelezettség a keretszerződésre vonatkozik, az nem tekinthető általános kötelezettségnek. A dokumentáció 4.3.3.4 pontjának ("A projekt végrehajtása") 3. pontja ("Emberi erőforrások és helyettesítések") ugyanis kizárólag azokat a projekteket érintette, amelyek az idő és az eszközök függvényében való díjazást foglaltak magukban, nem pedig az átalánydíjas projekteket.

79. Következésképpen a 2011. június 29-én, az extra-muros szolgáltatásnyújtások helyével kapcsolatban adott felvilágosítás nem ellentétes azzal a kötelezettséggel, hogy csak a felperes ajánlataiban bemutatott személyzetet bocsássák rendelkezésre, mivel e kötelezettség - feltéve, hogy létezik - csak az idő és az eszközök függvényében való díjazás alapján tervezett projektek esetében áll fenn, amelyek a hatóság szerint a projekteknek csak egy kis részét tették ki, és ezért nem bizonyult meghatározónak a teljes ár rögzítése szempontjából. A felperes tehát azt állítja, hogy az ajánlott szolgáltatásokat az ajánlataiban szereplő áron lett volna képes nyújtani oly módon, hogy az ilyen típusú projektek magasabb árait az átalánydíjas, alacsonyabb árú projektekben bemutatott személyzettel kompenzálja, mely utóbbi árak a Romániában fennálló kedvezőbb feltételeknek tudhatók be. Következésképpen a 2011. június 29-én adott felvilágosítás nem eredményezte az ajánlatai módosítását.

80. Meg kell jegyezni, hogy a bírálóbizottság nem utalt a felperes ajánlataiban javasolt személyek önéletrajzára, hanem rámutatott arra, hogy ezen ajánlatok egyáltalán nem említették a konzorcium Romániában végzett tevékenységeit.

81. Ráadásul hangsúlyozta, hogy a felperes ajánlataiban javasolt valamennyi emberi erőforrás Luxemburgban található, és hogy a felperes, a konzorcium helyett és nevében eljárva pontosította, hogy a javasolt személyek valamennyiben a Kiadóhivatal elérhető közelségében végeznek munkát. Márpedig a felperes nem vitatja ezen állítások valódiságát, és elismeri, hogy ajánlatai nem említették a Romániában történő szolgáltatásnyújtást.

82. Következésképpen a felperes állításaival ellentétben a 2011. június 29-én adott felvilágosítás a felperes ajánlatai módosításának minősül, és nem fogadható el.

83. Anélkül ugyanis, hogy határozni kellene arról a kérdésről, hogy - ahogyan azt a felperes állítja - valamely ajánlattevő jogosult volt-e a keretszerződés megkötése során a javasolt személyek önéletrajzát módosítani, elegendő megállapítani, hogy a felperes ajánlatai pontosították, hogy valamennyi javasolt személy a luxembourgi székhelyű Kiadóhivatal elérhető közelségében végez munkát. Márpedig sem a közbeszerzési eljárást megindító hirdemény, sem pedig a dokumentáció nem írta elő a felperes számára, hogy ajánlataiban ilyen javaslatot tegyen a konzorcium személyzetének elhelyezése vonatkozásában. Következésképpen e javaslatot a felperes ajánlatai részének kell tekinteni.

84. Márpedig hangsúlyozni kell, hogy a dokumentáció 1.10. pontja (Az ajánlat érvényességi ideje) értelmében az ajánlatnak a benyújtási határidőt követő 9 hónapig érvényben kell maradnia, és ezen időszak alatt az ajánlattevőknek ajánlatuk valamennyi feltételét fenn kell tartaniuk. Ráadásul a Bizottsághoz hasonlóan meg kell említeni, hogy a dokumentáció 1.9 pontja (Az ajánlat benyújtásának általános feltételei) szerint "[a]z ajánlat benyújtása köti az ajánlattevőt a szerződés teljesítése alatt, amennyiben ő lett a sikeres ajánlattevő." Végül rá kell mutatni, hogy a dokumentáció 2.7.2 pontjának ("A technikai odaítélési szempontok értékelése") vége szerint "amennyiben valamely ajánlattevő ajánlata túlmegy a műszaki leírásban szereplő minimális követelményeken, ezen ajánlat köti az ajánlattevőt a szerződés teljesítése alatt, amennyiben ő lett a sikeres ajánlattevő".

85. Következésképpen a felperes - az ajánlataiban foglalt feltételek módosítása nélkül - nem módosíthatta az ezen ajánlatokban szereplő, a konzorcium személyzetének elhelyezésére vonatkozó javaslatot.

86. Márpedig meg kell állapítani, hogy a Romániában munkát végző személyek nem tekinthetők olyanoknak, akik Luxemburg elérhető közelségében találhatók.

87. Következésképpen a Kiadóhivatal helyesen állapította meg, hogy a 2011. június 29-én adott felvilágosítás, amely szerint a javasolt személyzet nem szükségszerűen a Kiadóhivatal elérhető közelségében kerül majd elhelyezésre, hanem szintén Romániában található majd, a felperes ajánlatai módosításának minősült. Ebből jogosan vonja le azt a következtetést, hogy e felvilágosítást nem fogadhatja el, mivel a felperes nem vitatta azt a körülményt, hogy ajánlatainak módosítását az ajánlatkérő hatóság e szakaszban nem fogadhatja el a költségvetési rendelet 99. cikkének és a végrehajtási rendelet 148. cikkének megfelelően, amelyek megtiltják az eredeti ajánlatban foglalt feltételek módosítását (lásd ebben az értelemben: 2012. október 25-i Astrim és Elyo Italia kontra Bizottság ítélet, T-216/09, EU:T:2012:574, 95. pont).

88. Végül meg kell említeni, hogy a felperes ajánlataiban az emberi erőforrások díjazása kapcsán említett összegeknek összhangban kell lennie ezen emberi erőforrások elhelyezkedésére vonatkozó, szintén az említett ajánlatokban szereplő javaslattal. A felperes azonban ezen összegek magyarázata érdekében csupán azon körülményre hivatkozott, hogy bár egyes munkavállalók Luxemburgban végeznek munkát, mások Romániában teszik ezt. Ráadásul emlékeztetni kell arra, hogy a felperes nem vitatja, hogy az ajánlataiban megjelölt árak túlzottan alacsonynak tekinthetők a Luxemburgban munkát végző személyzet számára.

89. Következésképpen a 2011. június 29-én adott felvilágosítás nem tehette lehetővé, hogy a Kiadóhivatalban kétség merüljön fel a felperes ajánlataiban ajánlott és a Kiadóhivatal által kirívóan alacsonynak tekintett árak vonatkozásában.

90. A fentiekből következik, hogy a felperes azon érvelését, amellyel kétségbe vonja ajánlatai azon indokkal való elutasításának megalapozottságát, hogy az ajánlatok összege kirívóan alacsony, el kell utasítani.

91. E következtetést nem cáfolja a felperes azon érvelése, amellyel azt állítja, hogy mivel a felvilágosítás nem az ajánlataira vonatkozik, nem járhat azok módosításával. A felperes szerint az ajánlatkérő hatóság tévedést követett el azzal, hogy az odaítélési szempontokhoz egy újabb kiválasztási szempontot adott, és az említett szempontnak megfelelő dokumentum nem tekinthető az ajánlatok részének.

92. E tekintetben a felperes a végrehajtási rendelet 138. cikkének (2) bekezdését, 137. cikkének (1) bekezdését, valamint 137. cikke (2) bekezdésének a) pontját idézi. Egyébiránt hivatkozik azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a "bírálati szempontok" köréből ki vannak zárva az olyan feltételek, amelyek nem a gazdaságilag összességében legelőnyösebb ajánlat meghatározására vonatkoznak, hanem lényegében az ajánlattevőknek az érintett szerződés teljesítésére való alkalmasságának megítéléséhez kötődnek (2008. január 24-i, Lianakis és társai ítélet, C-532/06, EBHT, EU:C:2008:40, 29. és 30. pont).

93. Rá kell mutatni, hogy ezen érveléssel a felperes lényegében azt állítja, hogy a bírálóbizottság az ajánlatok értékelése során a szempontokhoz egy újabb, a munkacsoportok műszaki értékéhez kapcsolódó szempontot adott hozzá, amely kiválasztási szempontnak minősül, és ez azzal jár, hogy az e szempontnak megfelelő dokumentum nem tekinthető az ajánlatok részének, és nem módosíthatta azokat.

94. Úgy kell tekinteni, hogy e kifogást első alkalommal a válaszbeadványban ismertetették, mivel az nem az eljárás folyamán feltárt tényekből és jogi normákból ered, és nem minősül a keresetben ismertetett valamely jogalap kiegészítésének sem. Következésképpen azt el kell utasítani mint elfogadhatatlant az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §-ának megfelelően.

95. A fenti megfontolások összességére tekintettel a jelen jogalapot el kell utasítani.

A hatáskörrel való visszaélésre és a jogalap téves megválasztására alapított jogalapról

96. A felperes először is azt állítja, hogy az ajánlatait elutasító határozat nem alapítható a végrehajtási rendelet 139. cikkére, és hogy ezért téves jogalapon alapul. Ezt követően arra hivatkozik, hogy ajánlatai elutasítása érdekében a Kiadóhivatal visszaélt az említett rendelkeztésben szabályozott eljárással.

97. A Bizottság vitatja a felperes érvelésének megalapozottságát.

98. A felperes először is arra hivatkozik, hogy a végrehajtási rendelet 139. cikke csak a kirívóan alacsony összegűnek tűnő ajánlat elutasításának esetéről rendelkezik, és ezért az nem használható valamely ajánlattevő azzal az indokkal való kizárása érdekében, hogy nem írta le teljes mértékben a konzorcium működését az emberi erőforrások vonatkozásában.

99. Márpedig a felperes szerint ajánlatait azon egyedüli okból utasították el, hogy azok nem voltak kellően teljesek és részletesek, mivel nem utaltak a társaság azon részére, amely Romániában alkalmazott munkaerőt. A felperes 2011. június 29-i válaszának elemzése során a bírálóbizottság jelezte, hogy "a fent említett »Romániába kiszervezett« tevékenységeket a [a felperes ajánlatai] nem említették". Ennek a felperes ajánlataiból való elmaradása a bírálóbizottság számára elegendő mérlegelési mozgásteret hagyott annak értékeléséhez, hogy az említett ajánlatokban javasolt árak kirívóan alacsonyak-e. A felperes szerint ajánlatai elutasításának egyetlen lehetséges oka adott esetben a bírálati szempontok alapján történő elutasítás volt.

100. Válaszában a felperes megjegyzi, hogy az értékelési szempontok magukban foglalták a technikai értéket, valamint az árat, és hogy az utóbbi szempontból az ajánlatai a többi ajánlatnál jelentősen kedvezőbbek voltak. Mivel azonban a bírálati jegyzőkönyv nem tartalmazta az árak rangsorát, nem tudhatta, hogy ajánlatai a legjobb ár-érték aránnyal rendelkeztek-e. Úgy véli tehát, hogy ajánlatai elutasításának egyedüli jogszerű módja a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben szereplő szempontok alkalmazása lett volna, ideértve a konzorcium válaszainak együttes értékelését, amely kapcsán elismeri, hogy ajánlatai a többi ajánlattevő ajánlatainál alacsonyabb besorolást kaphattak, figyelemmel arra, hogy a konzorcium emberi erőforrásokkal kapcsolatos működése nem volt egyértelmű. Mindenesetre az emberi erőforrásokkal kapcsolatos értékelési szempontok nem voltak értékelési szempontként alkalmazhatók, ami a konzorcium ajánlata esetleges elutasítása jogszerűségének kétségbevonásához vezetett.

101. Egyébiránt a felperes szerint - tekintettel a 2011. június 29-én, különösen a szolgáltatásnyújtás gazdasági feltételei kapcsán nyújtott magyarázatokra - ajánlatai nem minősíthetők kirívóan alacsony összegűeknek.

102. Először is meg kell állapítani, hogy a felperes állításaival ellentétben a bírálóbizottság nem vizsgálta az emberi erőforrásokkal kapcsolatos értékelési szempontot akkor, amikor a konzorcium által ajánlott személyzet elhelyezésére és a megjelölt árakra vonatkozó információkkal szembesült. Az eljárás e szakaszában a felperes ajánlataiban annak vizsgálatára szorítkozott, hogy megfelelnek-e egymásnak az emberi erőforrások díjazása vonatkozásában megjelölt árak, a felperes azon magyarázatai, amelyek szerint ezen árak az emberi erőforrások elhelyezésével függnek össze, és az ezen elhelyezésre vonatkozóan az említett ajánlatokban szereplő javaslatok.

103. Ezt követően a felperes tévesen állítja, hogy ajánlataiban valójában azért nem szerepeltek bizonyos információk, mivel a konzorcium nem írta le teljes mértékben a működését az emberi erőforrások vonatkozásában.

104. Meg kell ugyanis állapítani, hogy semmi nem utalhatott arra, vagy tehette feltételezhetővé az ajánlatkérő hatóság számára, hogy valamely információ hiányzott a felperes ajánlataiból. Ezzel szemben az ajánlatkérő hatóság jogosan vélte úgy, hogy amikor a felpereshez a konzorcium képviselőjeként az ajánlatainak összege tekintetében kérdést intéztek, az módosította az emberi erőforrások elhelyezkedésére vonatkozó információt, jóllehet ezen információt anélkül illesztették be ajánlataiba, hogy erre az ajánlattételi felhívás feltételei vagy a dokumentáció alapján köteles lett volna (lásd a fenti 83. pontot). Következésképpen a 2011. június 29-én adott felvilágosítás nem kiegészítette a felperes ajánlatait, hanem módosította azokat (lásd a fenti 82-87. pontot).

105. Tekintettel arra, hogy a bírálóbizottság nem tudta figyelembe venni a konzorcium nevében eljáró felperes által közölt információkat anélkül, hogy el ne fogadta volna a felperes ajánlatainak módosítását, ezen információk nem tették lehetővé az ajánlatkérő által a személyenként és naponta megjelölt árakkal kapcsolatban feltett kérdések megválaszolását. Mivel e kérdések válasz nélkül maradtak, az ajánlatokat az áraik kirívóan alacsony volta miatt elutasították. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Kiadóhivatal tévedést követett el, amikor a felperes ajánlatait a fenti indokkal elutasította (lásd a fenti 90. és 95. pontot).

106. A fentiekből következik, hogy - mint irrelevánst - el kell utasítani a felperes azon érvelését, amely szerint nem tudhatta, hogy az ajánlatai képviselték-e a legjobb ár-érték arányt, és amely szerint adott esetben az ajánlatai elutasításának egyetlen jogszerű módja a hirdetményben előírt kritériumok alkalmazásában állt volna, a konzorcium válaszai minőségének átfogó értékelését is beleértve.

107. Következésképpen, mivel a felperes ajánlatai elutasításának nem más volt az indoka, mint azoknak az áruk miatti kirívóan alacsony jellege, a megtámadott határozat nem alapul téves jogalapon, és a felperes kifogását el kell utasítani.

108. Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy a kirívóan alacsony ár vizsgálata nem használható valamely ajánlattevőnek az ajánlata irrelevanciája miatti kizárása érdekében. Következésképpen a Kiadóhivatal a jelen ügyben visszaélt a végrehajtási rendelet 139. cikkében szereplő eljárással a felperes ajánlatainak elutasítása érdekében azt követően, hogy a felperes bizonyította, hogy ajánlatai nem voltak kirívóan alacsony összegűek.

109. Ez az érvelés nem helytálló.

110. Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hatáskörrel való visszaélés fogalma arra a helyzetre utal, amikor valamely közigazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel ezen hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján olyan határozatnak tűnik, amelyet ilyen cél elérése érdekében hoztak meg (1990. november 13-i Fedesa és társai ítélet, C-331/88, EBHT, EU:C:1990:391, 24. pont; 2005. május 10-i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C-400/99, EBHT, EU:C:2005:275, 38. pont). Ha egynél több célt követ a határozat, még ha egyetlen nem megfelelő is van a megfelelő célok mellett, meghozatala nem valósít meg hatáskörrel való visszaélést, feltéve, hogy ez a lényegi célt nem teszi semmissé (1954. december 21-i Olaszország kontra Főhatóság ítélet, 2/54, EBHT, EU:C:1954:8, 73. o., 103. pont; 2005. szeptember 21-i EDP kontra Bizottság ítélet, T-87/05, EBHT, EU:T:2005:333, 87. pont; Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, 20. pont, EU:T:2011:731, 109. pont).

111. A jelen ügyben elegendő rámutatni, hogy a felperes nem hozott fel releváns bizonyítékot azon állításának alátámasztására, hogy a Kiadóhivatal visszaélt volna a végrehajtási rendelet 139. cikke szerinti eljárással a felperes ajánlatának elutasítása céljából.

112. Amennyiben a felperes e kifogással hatáskörrel való visszaélésre kíván hivatkozni annak alapján, hogy téves jogalapot használtak ajánlatai elutasítására, elegendő emlékeztetni arra, hogy nem volt képes annak bizonyítására, hogy az ajánlatkérő hatóság ilyen hibát követett el (lásd a fenti 107. pontot).

113. Végül meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy a Kiadóhivatal a jelen ügyben más célok érdekében gyakorolta hatáskörét, mint a kiválasztandó ajánlatok meghatározása.

114. A fenti megállapítások összességére tekintettel a jelen jogalapot, valamint a kereset egészét el kell utasítani.

A költségekről

115. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

116. Mivel a jelen ügyben a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

A fenti indokok alapján,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a Computer Resources International (Luxembourg) SA-t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

Czúcz

Pelikánová

Popescu

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. november 5-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.