BH 2012.6.139 A 2010. május 1. napja előtt elkövetett bűncselekménynek az ezt az időpontot követő elbírálása idején hatályos büntetőtörvény visszaható erejű alkalmazására - a bűncselekményre irányadó különös részi büntetési tétel változatlansága mellett - nem ad alapot az a körülmény, hogy az elbíráláskori törvény szerint pénzmellékbüntetés kiszabása már nem lehetséges; ugyanis az elbíráláskori törvény a szabadságvesztés kiszabása mellett a pénzbüntetés, mint főbüntetés kiszabását is lehetővé teszi, és e pénzbüntetés kiszabható legnagyobb mértéke a korábban hatályos törvény szerinti pénzmellékbüntetés maximumánál magasabb összegű [Btk. 2. §, 38. § (4) bek.].

A városi bíróság a 2010. március 23. napján kelt ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, valamint a Btk. 276. §-a szerinti, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül egy év hat hónapi börtönbüntetésre, valamint 5 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. Ellenben a csalás bűntettének vádja alól a terheltet felmentette.

Az elsőfokú határozatot a megyei bíróság a 2011. május 20. napján meghozott és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével megváltoztatta, az I. rendű terheltet a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól felmentette; a vele szemben kiszabott szabadságvesztést egy évi börtönbüntetésre, a pénzmellékbüntetés összegét 1 000 000 forintra enyhítette; a büntetés halmazati jellegére utalást mellőzte.

A hűtlen kezelés alapját képező jogerős ítéleti tényállás lényege a következő:

K. városának és a vonzáskörzetébe tartozó településeknek a vízellátását és szennyvízkezelését 1997. március 31. napjáig a Vízmű Vállalat végezte.

E vállalat megszűnését követően az önkormányzat és a vonzáskörzetbe tartozó további 36 település önkormányzata létrehozta a K.-V. Kft.-t, és a továbbiakban ez a kft. biztosította az érintett települések vízellátását és végezte a szennyvíztisztítását.

A kft. ügyvezetője 1997 áprilisától 2002. májusig terjedő időben az I. rendű terhelt volt.

A K.-V. Kft. a területén található szennyvízcsatornákba kerülő szennyvizet öt telephelyen tisztította.

A szennyvízkezeléshez olyan vegyi anyagra volt szükség, ami kiszorította a vizet a préselt iszapból, ezzel annak térfogatát csökkentette. Erre a célra a Vízmű Vállalatnál az ún. Zetag 75. típusú vegyszert használták. Ebben az időszakban több más cég mellett a vegyszer egyik rendszeres szállítója a II. rendű terhelt ügyvezetése alatt álló K.-D. Kft. volt.

Az I. rendű terhelt - miután a K.-V. Kft. ügyvezetője lett - a szennyvíztisztításhoz szükséges vegyszer-megrendelést saját hatáskörében intézte, az általa meghatározott mennyiséget kizárólag ő rendelte meg, a "megörökölt" beszállítói körből pedig kizárólag a vele több évtizedes ismeretségben álló, a II. rendű terhelt által vezetett kft.-t választotta ki. Később - 1998. évtől kezdve - a vegyi anyagokat a II. rendű terhelt élettársa, a III. rendű terhelt által vezetett, de ténylegesen a II. rendű terhelt által irányított viszontforgalmazó bt.-től rendelte meg. Kezdetben írásban, később szóban adott megrendelést a II., illetve a III. rendű terhelt által működtetett gazdasági társaságnak, és ő utalványozta a beérkező számlákat is.

Az I. rendű terhelt már a korábbi beosztásánál fogva is tisztában volt azzal, hogy a vegyszer beszerzése leggazdaságosabban a hazai főforgalmazótól, az A. C. Kft.-től, illetőleg jogutódjától, a C. Kft.-től történhet.

A C. Kft. 1997. szeptember 26-án egy telefaxon küldött értesítésben tájékoztatta a K.-V. Kft. műszaki igazgatóját a szóban levő vegyszerre vonatkozó árajánlatukról is és egy új típusú, a felhasználási költségek esetleges csökkentésére alkalmas vegyszer kipróbálására is ajánlatot tett.

A K.-V. Kft.-hez érkező telefax az ügyvezető igazgató, vagyis az I. rendű terhelt szignálása után került a műszaki igazgatóhoz, aki ezt követően több alkalommal felvetette az I. rendű terheltnek, hogy ki kellene próbálni a C. Kft. által javasolt új vegyszert, illetve a szállítók kiválasztása során figyelembe kellene venni ennek a Kft.-nek az árajánlatát. Az I. rendű terhelt azonban a felvetést figyelmen kívül hagyva továbbra is ugyanazon két gazdasági társaságtól szerezte be a vegyi anyagokat.

A közvetítő útján történő beszerzés az árrés többszöröződése folytán a vegyszer árát lényegesen megdrágította. A szállító gazdasági társaságok ugyanis a vegyszer egy részét a C. Kft.-től, más részét pontosan meg nem állapítható módon és forrásból szerezték be. Az I. rendű terhelt a döntéshozatala során figyelmen kívül hagyta azt a kötelezettségét, hogy a társaság gazdálkodását hatékonyan, a költségek legalacsonyabb szintre történő leszorításával kell folytatnia. Ezáltal az I. rendű terhelt megrendelésekkel kapcsolatos magatartása következtében a K.-V. Kft. 11 835 250 forint összegű vagyoni hátrányt szenvedett.

A másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejtette: a terhelt önmagában azzal, hogy minden érdemi indok nélkül viszonteladót iktatott be, az ésszerű gazdasági kockázatvállalás határait messze túllépte, hiszen a pluszként jelentkező indokolatlan árrés miatt közel kétszeres árat fizetett a sértett kft. ugyanazért a vegyszermennyiségért. Büntetőjogi felelőssége tehát azon alapszik, hogy személyes kapcsolatai érdekében teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a költséghatékony gazdálkodás szempontjait, holott tudta: közvetlenül a főforgalmazótól ugyanez a vegyszer fele áron lenne beszerezhető. Magatartásának hátrányos anyagi következményeibe legalábbis belenyugodva tevékenykedett öt éven keresztül.

A pénzmellékbüntetés mérséklése kapcsán arra utalt a megyei bíróság, hogy a Btk. 2. §-ára figyelemmel a terheltre nézve összességében kedvezőbb, a cselekmény elkövetése idején hatályos anyagi jogi szabályokat alkalmazta.

A másodfokú ítélet ellen a hűtlen kezelés vádja alóli felmentése, a megítélt polgári jogi igény elutasítása érdekében az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Érvei szerint a másodfokú bíróság részben a Btk. 2. §-ának, részben a büntetőjog más szabályának sérelmével - a vádhoz kötöttség elvét megsértve - állapította meg a terhelt bűnösségét.

A vádirat ugyanis nem tartalmazta, hogy a terhelt tisztában volt a főforgalmazó létezésével és az olcsóbb beszerzés lehetőségével.

Emellett a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének megsértésére is hivatkozott, mert nem adott számot arról, hogy a terhelt honnan tudott a főforgalmazóról, annak olcsóbb árairól.

Anyagi jogszabálysértésnek tekintette, hogy a megyei bíróság ugyan utalt a Btk. 2. §-ára, amikor a pénzmellékbüntetés összegét mérsékelte, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a másodfokú határozat meghozatalakor a Btk. a mellékbüntetések között a pénzmellékbüntetést már nem tartalmazta, így azt nem enyhítenie, hanem mellőznie kellett volna.