BH+ 2008.7.309 A kárigény tekintetében kötött egyezség nem támadható olyan körülményre vonatkozó tévedés miatt, amelyet a felek az egyezség megkötésekor bizonytalannak tartottak [Ptk. 240. §].

Kapcsolódó határozatok:

Hajdúszoboszlói Járásbíróság P.20501/2004/30., Debreceni Törvényszék Pf.21578/2006/4., Kúria Pfv.21053/2007/3. (EH 2007.1689, *BH+ 2008.7.309*)

***********

A felperes 1981. január 16-án, az általa vezetett autóbusszal, munkavégzés közben maradandó egészségkárosodást okozó balesetet szenvedett. Az 1981-82. évi kárigényét a bíróság a munkaügyi perben hozott jogerős ítéletével elbírálta. Ezt követően a felperes több éven keresztül elfogadta az alperes, illetőleg jogelődje által önként teljesített kártérítést, majd a nagyobb összegű járadék, illetőleg egyéb kárai megfizetése iránt több peres eljárást kezdeményezett a D.-i Városi Bíróság és a Kerületi Bíróság előtt.

Az alperes 1997. július 1-jétől a járadékot felére csökkentette amiatt, hogy a munkaügyi perben hozott jogerős ítélet indokolásában a bíróság a felperes 50%-os mértékű közrehatását állapította meg a baleset bekövetkezésében. 1999. december 26-án a felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes 8 086 750 forint megfizetését vállalta a járadékigény megváltásaként, a felperes igényének teljes és végleges kiegyenlítéseként.

A felperes a 2004. szeptember 20-án előterjesztett keresetében kártérítés címén 4 342 250 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Kezdetben arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenes magatartásával egyoldalúan csökkentette a járadékot a felére és ezzel kárt okozott, utóbb az 1999-ben kötött egyezséget tévedés címén támadta arra tekintettel, hogy az egyezség megkötésekor abban a tévedésben volt, hogy állapota nem fog rosszabbodni. Másodlagosan az állapotrosszabbodása miatt nem vagyoni kártérítést igényelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában a kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes egészségi állapotában 1999 decembere óta jelentős romlás nem következett be, figyelembevéve azt, hogy már akkor is II. csoportú rokkantságot véleményeztek nála 100%-os munkaképesség-csökkenéssel. A felperes nem állította, hogy állapotrosszabbodását az alperes okozta és felismerhette, mindezek miatt a tévedésre alapított elsődleges kereseti kérelem alaptalan, a nem vagyoni kárigény pedig elévült. Az elsőfokú bíróság a becsatolt orvosi iratokat figyelembe véve a kiegészített orvosszakértői szakvéleményt nem tartotta aggályosnak, ezért a felperes által indítványozott további szakértői bizonyítást, felülvélemény beszerzését mellőzte.