BH+ 2008.7.309 A kárigény tekintetében kötött egyezség nem támadható olyan körülményre vonatkozó tévedés miatt, amelyet a felek az egyezség megkötésekor bizonytalannak tartottak [Ptk. 240. §].

A felperes 1981. január 16-án, az általa vezetett autóbusszal, munkavégzés közben maradandó egészségkárosodást okozó balesetet szenvedett. Az 1981-82. évi kárigényét a bíróság a munkaügyi perben hozott jogerős ítéletével elbírálta. Ezt követően a felperes több éven keresztül elfogadta az alperes, illetőleg jogelődje által önként teljesített kártérítést, majd a nagyobb összegű járadék, illetőleg egyéb kárai megfizetése iránt több peres eljárást kezdeményezett a D.-i Városi Bíróság és a Kerületi Bíróság előtt.

Az alperes 1997. július 1-jétől a járadékot felére csökkentette amiatt, hogy a munkaügyi perben hozott jogerős ítélet indokolásában a bíróság a felperes 50%-os mértékű közrehatását állapította meg a baleset bekövetkezésében. 1999. december 26-án a felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes 8 086 750 forint megfizetését vállalta a járadékigény megváltásaként, a felperes igényének teljes és végleges kiegyenlítéseként.

A felperes a 2004. szeptember 20-án előterjesztett keresetében kártérítés címén 4 342 250 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Kezdetben arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenes magatartásával egyoldalúan csökkentette a járadékot a felére és ezzel kárt okozott, utóbb az 1999-ben kötött egyezséget tévedés címén támadta arra tekintettel, hogy az egyezség megkötésekor abban a tévedésben volt, hogy állapota nem fog rosszabbodni. Másodlagosan az állapotrosszabbodása miatt nem vagyoni kártérítést igényelt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában a kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes egészségi állapotában 1999 decembere óta jelentős romlás nem következett be, figyelembevéve azt, hogy már akkor is II. csoportú rokkantságot véleményeztek nála 100%-os munkaképesség-csökkenéssel. A felperes nem állította, hogy állapotrosszabbodását az alperes okozta és felismerhette, mindezek miatt a tévedésre alapított elsődleges kereseti kérelem alaptalan, a nem vagyoni kárigény pedig elévült. Az elsőfokú bíróság a becsatolt orvosi iratokat figyelembe véve a kiegészített orvosszakértői szakvéleményt nem tartotta aggályosnak, ezért a felperes által indítványozott további szakértői bizonyítást, felülvélemény beszerzését mellőzte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy a 2005. szeptember 27-én előterjesztett, a 2003-ban kezdődő állapotrosszabbodásra alapított megtámadás elkésett. Az egyezség érvényességét pedig a 240. § (4) bekezdése alapján nem érinti az olyan körülményre vonatkozó tévedés, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Nem volt bizonyított továbbá, hogy a felek ugyanabban a téves feltevésben voltak vagy olyan tévedésben, amelyet a másik fél okozott vagy felismerhetett és ehhez képest a szakvélemény tartalmának nincs jelentősége.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a keresetének helyt adó, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen, aggályos szakvélemény alapján állapította meg azt, hogy egészségi állapotában rosszabbodás 1999 óta nem következett be. A szakvélemény tartalmazza, hogy a baleset miatt kialakult járásnehezítettség lehet alapja a későbbi sérüléseknek, súlyos elváltozásoknak. A bíróság a szakvélemény ellentmondásainak feloldása érdekében a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében előírtaknak nem tett eleget, a felperes erre irányuló indítványait jogszabálysértő módon elutasította. Lényeges eljárási szabálysértéssel hozta meg érdemi döntését, amely ennélfogva megalapozatlan. E körben a felperes több legfelsőbb bírósági döntésre utalt. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában a felperes szerint a fellebbezési kérelem pontjaira érdemben nem reagált, a fellebbezés kiegészítését is figyelmen kívül hagyta. A felperes helytelennek tartotta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében az állapotrosszabbodást "egyenes arányosságba" állította a súlyosabb rokkantsági fokozatba lépéssel.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.