EH 2007.1689 A kárigény tekintetében kötött egyezség nem támadható olyan körülményre vonatkozó tévedés miatt, amelyet a felek az egyezség megkötésekor bizonytalannak tartottak [Ptk. 240. §].
A felperes 1981. január 16-án, az általa vezetett autóbusszal, munkavégzés közben maradandó egészségkárosodást okozó balesetet szenvedett. Az 1981-82. évi kárigényét a bíróság a munkaügyi perben hozott jogerős ítéletével elbírálta. Ezt követően a felperes több éven keresztül elfogadta az alperes, illetőleg jogelődje által önként teljesített kártérítést, majd a nagyobb összegű járadék, illetőleg egyéb kárai megfizetése iránt több peres eljárást kezdeményezett.
Az alperes 1997. július 1-jétől a járadékot felére csökkentette amiatt, hogy a munkaügyi perben hozott jogerős ítélet indokolásában a bíróság a felperes 50%-os mértékű közrehatását állapította meg a baleset bekövetkezésében. 1999. december 26-án a felek egyezséget kötöttek, amelyben az alperes 8 086 750 forint megfizetését vállalta a járadékigény megváltásaként, a felperes igényének teljes és végleges kiegyenlítéseként.
A felperes a 2004. szeptember 20-án előterjesztett keresetében kártérítés címén 4 342 250 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Kezdetben arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenes magatartásával egyoldalúan csökkentette a járadékot a felére és ezzel kárt okozott, utóbb az 1999-ben kötött egyezséget tévedés címén támadta arra tekintettel, hogy az egyezség megkötésekor abban a tévedésben volt, hogy állapota nem fog rosszabbodni. Másodlagosan az állapotrosszabbodása miatt nem vagyoni kártérítést igényelt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában a kirendelt igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes egészségi állapotában 1999 decembere óta jelentős romlás nem következett be, figyelembe véve azt, hogy már akkor is II. csoportú rokkantságot véleményeztek nála 100%-os munkaképesség-csökkenéssel. A felperes nem állította, hogy állapotrosszabbodását az alperes okozta és felismerhette, mindezek miatt a tévedésre alapított elsődleges kereseti kérelem alaptalan, a nem vagyoni kárigény pedig elévült. Az elsőfokú bíróság a becsatolt orvosi iratokat figyelembe véve a kiegészített orvosszakértői szakvéleményt nem tartotta aggályosnak, ezért a felperes által indítványozott további szakértői bizonyítást, felülvélemény beszerzését mellőzte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy a 2005. szeptember 27-én előterjesztett, a 2003-ban kezdődő állapotrosszabbodásra alapított megtámadás elkésett. Az egyezség érvényességét pedig a 240. § (4) bekezdése alapján nem érinti az olyan körülményre vonatkozó tévedés, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Nem volt bizonyított továbbá, hogy a felek ugyanabban a téves feltevésben voltak vagy olyan tévedésben, amelyet a másik fél okozott vagy felismerhetett és ehhez képest a szakvélemény tartalmának nincs jelentősége.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a keresetének helyt adó, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen, aggályos szakvélemény alapján állapította meg azt, hogy egészségi állapotában rosszabbodás 1999 óta nem következett be. A szakvélemény tartalmazza, hogy a baleset miatt kialakult járásnehezítettség lehet alapja a későbbi sérüléseknek, súlyos elváltozásoknak. A bíróság a szakvélemény ellentmondásainak feloldása érdekében a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében előírtaknak nem tett eleget, a felperes erre irányuló indítványait jogszabálysértő módon elutasította. Lényeges eljárási szabálysértéssel hozta meg érdemi döntését, amely ennélfogva megalapozatlan. E körben a felperes több legfelsőbb bírósági döntésre utalt. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában a felperes szerint a fellebbezési kérelem pontjaira érdemben nem reagált, a fellebbezés kiegészítését is figyelmen kívül hagyta. A felperes helytelennek tartotta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében az állapotrosszabbodást "egyenes arányosságba" állította a súlyosabb rokkantsági fokozatba lépéssel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy az egyezség tévedésre alapított megtámadásán alapuló kereset alapos-e. A felek az 1981-ben bekövetkezett balesetből származó vagyoni kárigények teljes és végleges rendezése érdekében kötöttek egyezséget, amelynek 4. pontja szerint a felperes az esetleges állapotrosszabbodására is tekintettel jelentette ki, hogy további követelést nem támaszt. A Ptk-nak a szerződés módosítására vonatkozó rendelkezései között elhelyezkedő egyezség a felek olyan polgári, anyagi jogi megállapodása, amely a kötelmi-szerződéses vita mellett bármely követelésből, így a kár kötelemből eredő vitás helyzetek rendezésére is létrejöhet. Ezt az egyezséget az jellemzi, hogy a felek a vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. A peres felek 1999-ben kötött megállapodása ilyen egyezségnek minősül.
A Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése értelmében azonban ennek a megállapodásnak az érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak, vagyis ebben az esetben az egyezséget tévedés címén nem lehet megtámadni. Az adott esetben - miként ezt maga az egyezség szövege is tartalmazza - a felek bizonytalannak tekintették a felperes állapotrosszabbodását és a felperes a tévedését erre a körülményre alapította, azonban emiatt a kifejtettekre tekintettel a tévedésen alapuló megtámadás kizárt. Az egyezség megtámadására alapított kereset elutasításának ez a döntő oka, amelyhez képest másodlagos kérdés a megtámadási határidő letelte, valamint az a tény is, hogy az egészségi állapotrosszabbodás nem következett be. Nem kell vizsgálni továbbá azt sem, hogy a tévedésnek a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak-e, a közös téves feltevéssel kapcsolatos megállapításoknak pedig azért nincs jelentősége, mert a kereset erre nem hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem lényegében az állapotrosszabbodással kapcsolatos szakértői megállapításokat vitatta, ennek azonban a kifejtett indokoknál fogva, az egyezség megtámadásának kizártsága folytán nincs jelentősége. A Pp. szakértői bizonyítással kapcsolatos szabályainak egyébként a bíróság megfelelően eleget tett, e körben az elfoglalt, érdemben helyes jogi álláspontjánál fogva indokolási kötelezettségét sem sértette meg.
A felperes a keresetében másodlagosan a nem vagyoni kártérítést igényelte, amelyről kifejezetten az egyezségben a felek nem rendelkeztek. A felperes e tekintetben is támadta a jogerős ítéletet, azonban ennek részletes indokát nem adta. Amennyiben az egyezségkötés során a felek a nem vagyoni kárigényről is rendelkeztek volna, az egyezség megtámadására a kifejtett indokok folytán nincs alap. Ha pedig az egyezséggel csak a vagyoni kárigényeket rendezték, akkor a nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti kereset azért alaptalan, mert a nem vagyoni kártérítés a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése, 326. §-ának (1) bekezdése, és 360. §-ának (1) bekezdése alapján elévült, miként ezt az elsőfokú ítélet indokolása helyesen tartalmazza. Az elévült követelést pedig bírósági úton érvényesíteni nem lehet [Ptk. 325. § (1) bekezdés], ebből következően helyes a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító döntés.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.