BH 2013.5.112 Mulasztással elkövetett emberölésnek - és nem segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának - minősül annak az elkövetőnek a cselekménye, aki az általa korábban bántalmazott, súlyosan ittas élettársát hideg időben, fűtetlen, ablak nélküli lakásban, hiányos öltözetben magára hagyja, és az élettárs kihűlés következtében meghal [Btk. 166. § (1) bek., 172. § (1) és (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék B.534/2010/13., Pécsi Ítélőtábla Bf.307/2010/3. (ÍH 2011.139), Kúria Bfv.390/2012/5. (*BH 2013.5.112*)

***********

A megyei bíróság a 2010. november 11. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (6) bekezdésének II. fordulata szerint minősülő és büntetendő testi sértés bűntettében. Ezért őt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint a büntetett előéletű terhelt kb. 10 éve élt élettársi kapcsolatban a sértettel, a 6 × 5 m alapterületű, igen leromlott állapotú házban. Mindketten italozó életmódot folytattak, anyagi helyzetük függvényében rendszeresen leittasodtak. Ilyenkor rendszerint veszekedtek, melynek során a terhelt gyakran bántalmazta is a sértettet. A sértett ugyanakkor rendőrt nem hívott, orvoshoz nem fordult. Egyetlen esetben indult büntetőeljárás, melynek során a terheltet el is ítélte a bíróság a sértett bántalmazásáért.

2010. március 2-án este 1/2 8 óra körül a sértett már ittas állapotban ment el O. Á. házába, ahol többen már reggel óta italoztak. Ott az italozást tovább folytatta. Este 1/2 10 óra körül már olyan ittas állapotba került, hogy ezért őt O. Á. élettársa kikísérte és a lépcső elé ültette.

10 óra körül érkezett meg O. Á.-ék házához ugyancsak ittas állapotban a terhelt, aki látva a sértett ittas állapotát megpróbálta őt hazavinni, ez azonban a sértett ittassága miatt nem sikerült neki. A terhelt ezen olyannyira feldühödött, hogy a sértettet az út során legfeljebb közepes erővel, legalább 11 alkalommal testszerte megütötte, illetve megrúgta, és legalább 2 alkalommal, nagy erővel a mellkasát is megrúgta.

A terhelt a sértettel kb. éjjel 3/4 12 óra, illetve éjfél között érkezett meg a házukhoz, ahol őt a földön fekve az utcán hagyta. A sértetten ekkor egy vékony piros színű kardigán, illetve egy piros és egy fehér póló, alul pedig egy kék színű vászonnadrág volt. Vastagabb ruházat nem volt rajta.

2010. március 2-án este 11 óra, illetve március 3-án reggel 4 óra között a talajfelszín közeli hőmérséklet 2,6 Co és -0,8 Co között ingadozott, a levegő hőmérséklete ugyanakkor 3,8 Co - 1,7 Co között volt.

A terhelt a sértettet magára hagyta, majd visszament O. Á.-ékhoz italozni.

Körülbelül 3-4 óra elteltével, azaz hajnali 1/2 4 óra, illetve 3/4 4 óra közötti időpontban a terhelt hazament és látta, hogy a sértett még mindig az utcán fekszik ugyanabban az állapotban, ahogy ő hagyta. A terhelt ekkor a sértett fiától kért segítséget, aki néhány házzal feljebb lakott. A sértett fia azt hitte, hogy a sértett ismét csak nagyon részeg, ezért - mivel nem akart veszekedésbe keveredni a terhelttel és a sértettel - segítségnyújtás nélkül a házába visszament. A terhelt ezt követően K. V.-t ébresztette fel hajnal 3/4 4 óra körüli időben, aki a sértettet felemelte, és őt a házba az ablakon keresztül betette oly módon, hogy - mivel a házba másképpen bejutni nem tudtak - az ablakon lévő fóliát levette, majd a sértettet az ablaknál lévő ágyra fektette le és egy paplannal is betakarta. Ekkor a sértett még néhány szót szólt is a tanúhoz, panaszkodott, hogy fáj a lába.

Miután K. V. elment, a terhelt a sértettet ugyancsak magára hagyta a fűtetlen házban, a nyitott ablak alatt. Reggel 1/2 7 óra körül ismét visszament O. Á.-ékhoz italozni, majd reggel 1/2 9 óra körül - észlelvén, hogy a sértett meghalt - elment és ismételten K. V.-éktől kért segítséget, akik értesítették a mentőket.

A sértett a terhelt által elkövetett összesen 11 rendbeli ütés, illetve rúgás következtében többrendbeli bordatörést szenvedett.

Halálát kihűlés okozta, egész pontosan az, hogy közel 4 órán keresztül vékony ruházatában feküdt a fagypont közeli hőmérsékletben a földön, súlyos fokú ittassága, illetve a terhelt bántalmazása következtében agyrázkódás miatt önmentésre képtelen állapotban.

Az elsőfokú bíróság jogi indokolása szerint azért minősül a terhelt cselekménye halált okozó testi sértés bűntettének, mert a terhelt a maga módján, tőle elvárhatóan igyekezett mindent megtenni, hogy a sértett halálát elkerülje. Igaz, hogy csak órákkal később, azonban segítséget hívott. Erre figyelemmel az eredmény tekintetében közömbösség, illetve belenyugvás a bíróság álláspontja szerint megállapítható nem volt.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosításért, a terhelt és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2011. február 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

a terhelt által elkövetett cselekményt emberölés bűntettének [Btk. 166. § (1) bekezdés] minősítette;

a főbüntetés tartamát 6 év börtönre, a mellékbüntetés tartamát 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította. Egyebekben - a büntetőjogi főkérdések tekintetében - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását azzal egészítette ki, illetve pontosította, hogy

- a sértett vérében 2,56-3,5 g/l alkohol volt;

- a terhelt és a sértett házában annak ellenére, hogy volt fűtési lehetőség, a vádbeli napon a lakásban nem fűtöttek. Éjszaka a lakásban ugyanolyan hőmérsékleti viszonyok uralkodtak, mint a szabadban.

A másodfokú bíróság az így kiegészített, illetve pontosított tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a terhelt bűnösségére, a cselekmény minősítése azonban nem felelt meg a büntető anyagi jogszabályoknak.

Indokolása szerint jelen esetben a szakértői vélemény alapján az állapítható meg, hogy a sértett halálát kihűlés okozta és a bántalmazás még részoki szereppel sem bírt a sértett halálában. Az a körülmény, hogy a sértett a bántalmazása miatt kisebb mértékben volt képes az önmentésre, a halálos eredmény bekövetkezésében szerepet nem játszott, hiszen a sértett alapvetően rendkívül súlyos ittas állapota miatt nem volt képes arra, hogy az adott körülmények között önmagát megmentse. A helyes minősítés megállapításakor ezért abban kellett állást foglalni, hogy a terhelt cselekménye a segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának, vagy mulasztással elkövetett emberölésnek minősül-e.

A másodfokú bíróság a jogi indokolása körében rámutatott, hogy a Btk. 172. §-ában szabályozott segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekménye kizárólag mulasztással követhető el. A mulasztás ez esetben a mindenkit terhelő általános kötelezettség büntetőjogilag értékelt nem teljesítése.

Az emberölésben való bűnösség megállapításához nem elegendő a Btk. 172. §-ában kifejezésre juttatott általános jogi kötelezettség teljesítésének elmulasztása. A mulasztásos emberölés ezt meghaladó speciális kötelezettség nem teljesítését jelenti, amely kötelezettség forrása lehet többek között a családi kapcsolat is.