BH 2013.5.121 Ha a felperes a keresetében az érvénytelenség mellett a kötelezett és a szerző fél közötti szerződés fedezetelvonó jellegére is hivatkozik, de az érvénytelenségi ok ténybeli alapját is a fedezetelvonásban jelöli meg, a bíróságnak az érvénytelenségi keresetet érdemben el kell utasítania és a pert a szerződés relatív hatálytalanságára vonatkozó kereseti kérelem tárgyában kell lefolytatnia [Ptk. 203. §, 207. § (6) bek.].

A B. Szolgáltató Betéti Társaság beltagja az I. r. alperes, kültagja a testvére volt, 2006. március 1. napjától pedig a II. r. alperes. 2004. július 16. napján a II. r. alperes kölcsönszerződést kötött egy hitelintézettel, amely alapján a bank 15 000 000 forint kölcsönt nyújtott a II. r. alperesnek. 2004. július 23. napján az alperesek egymással kölcsönszerződést kötöttek, ennek keretében a II. r. alperes 15 000 000 forint kölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek. A kölcsön lejárati ideje 2006. december 31. napja volt az I. r. alperes azonban vállalta, hogy a kölcsön visszafizetéséig a hitelintézet felé szükséges havi törlesztőrészletek összegét a II. r. alperesnek megfizeti. Az I. r. alperes a II. r. alperes részére jelzálogjogot is alapított, amelynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem került sor.

2005. november 24. napján az alperesek a kölcsönszerződést írásban módosították. Az I. r. alperes kijelentette, hogy a kölcsön biztosítékaként szolgáló ingatlant értékesíteni kívánja a P. Kht. részére és vállalta, hogy az ingatlan kiürítése érdekében az ingatlan vevője által visszatartott vételárat, amely 20 000 000 forint volt, megfizeti a II. r. alperesnek a kölcsönkövetelése fejében.

2005. november 24-én az I. r. alperes és testvére, mint eladók adásvételi szerződést kötöttek a PEMÁK Kht. jogelődjével, melyben többek között rögzítették, hogy az ingatlan kiürítése 2006. március 15-i időpontig megtörténik és a fennmaradó 20 000 000 forint vételárat a vevő 30 napon belül az I. r. alperesnek fizeti ki.

Az Adóhatóság a B. Bt. terhére a 2006-ban lefolytatott adóvizsgálat keretében jelentős összegű adófizetési kötelezettséget állapított meg. 2007. január 31-én és február 9-én kelt határozatával az I. r. alperest, mint beltagot is kötelezte 91 708 548 forint végrehajtás alá vont adótartozás megfizetésére.

2007. február 2-án az I. és II. r. alperesek engedményezési szerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy az I. r. alperesnek a P. Kht.-val szemben az adásvételi szerződés alapján még 20 000 000 forint követelése áll fenn és ezt a követelést az I. r. alperes a II. r. alperesre engedményezi a fennálló kölcsöntartozás fejében.

2007. április 12-én az I. r. alperes és testvére megállapodás-tervezetet készítettek a Bt.-t terhelő adótartozás viselése tárgyában. Ennek keretében az I. r. alperes beltag kötelezettséget vállalt arra, hogy a P. Kht. által időközben bírósági letétbe helyezett 20 000 000 forint összegből a letét felszabadulása esetén 10 000 000 forintot a testvérének megfizet, ha a tervezetben foglaltak teljesülnek. A megállapodás nem jött létre.

2007. február 26-án kelt határozatával a felperes adóhatóság rendelkezett a bírósági letétbe helyezett 20 000 000 forint összegű követelés lefoglalásáról az I. r. alperes 91 708 548 forint köztartozására tekintettel.

A felperes kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság az I. és II. r. alperesek között 2007. február 2. napján létrejött engedményezési szerződés érvénytelenségét állapítsa meg a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján, annak színleltsége miatt. Előadta, hogy a szerződés megkötésével a felek valódi célja az volt, hogy a 20 000 000 forint az I. r. alperes rendelkezése alól kikerüljön és ezáltal meghiúsuljon az ellene folytatott adóvégrehajtás. A felperes arra is hivatkozott, hogy az alperesek között létrejött szerződés fedezetelvonó. Az alperesek élettársak voltak, így a szerződéskötéskor a II. r. alperes tisztában volt azzal, hogy a felperes fedezetét elvonják a szerződéskötéssel. Mindkét kereseti kérelem kapcsán kérte a felperes, hogy a II. r. alperest a bíróság annak tűrésére kötelezze, hogy a felperes a követelését az engedményezési szerződés tárgyát képező 20 000 000 forintból kielégíthesse. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, a letett összeg jogosultja a felperes.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állították, hogy szerződési akaratuk valóban engedményezésre irányult, ez az akarat már a 2005. november 24-én megkötött kölcsönszerződés-módosítás alkalmával is fennállott. Az engedményezés célja az volt, hogy a II. r. alperes az I. r. alperesnek nyújtott kölcsön összegét visszakaphassa.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek között 2007. február 2-án létrejött engedményezési szerződés színlelt, így semmis és azt is, hogy a bírósági letétbe helyezett 20 000 000 forint jogosultja a felperes. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felek 2004. óta élettársi kapcsolatban voltak, a felvett kölcsönt a II. r. alperes ingatlanának bővítésére fordították annak érdekében, hogy az I. r. alperes járművei is elférjenek az ingatlanon. A felek érzelmi közösségét bizonyítja a 2006-ban született közös gyermek is. A jelen pert megelőző más hatósági eljárásokban az alperesek nem tagadták, hogy élettársak. Ezt a peradatok és a perben elhangzott tanúvallomások is alátámasztották. Az elsőfokú bíróság szerint a 2005. november 24-i kölcsönszerződés-módosítás kifejezetten nem tartalmaz engedményezést, a felek csak azt rögzítették, hogy a II. r. alperest az I. r. alperes a vételárból fogja kielégíteni. A 2007. február 2-i engedményezési szerződés a felperes követelésének kijátszását szolgálta, a II. r. alperes ugyanis tudott arról, hogy az I. r. alperest milyen tartozások terhelik, részben az érzelmi kapcsolat miatt, részben pedig azért mert a végrehajtási eljárásban vevőként lépett fel. Az elsőfokú bíróság szerint az engedményezési szerződés színleltségére mutat, hogy az I. r. alperes később sajátjaként rendelkezett a 20 000 000 forint vételárhátralékkal, amikor azt a 2007. április 12-i megállapodástervezetben fele részben a testvérének vállalta átadni. A szerződés semmisségére figyelemmel a felperes követelheti a letéti nemperes eljárásban a letét kiadását a 27/2003. (VII. 2.) IM rendeletben foglaltak szerint.

Az elsőfokú bíróság a másodlagos, az engedményezési szerződés hatálytalansága miatt előterjesztett keresetet nem vizsgálta.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felek között élettársi kapcsolat állott fenn, és azzal is, hogy az engedményezési szerződés megkötésekor a feleket nem vezette valódi szándék ilyen szerződés létrehozására. A felek szándéka csak annak a látszatnak a keltése volt, hogy ezzel az összeggel már kizárólag a II. r. alperes jogosult rendelkezni. Ezt igazolja, hogy az I. r. alperesek később, 2007. április 12-én is sajátjának tekintette a hátralékos vételárat és arról a II. r. alperestől függetlenül rendelkezett a testvérével kötött megállapodás-tervezetben. Az I. és II. r. alperes között szoros érzelmi és üzleti kapcsolat állt fenn, így a II. r. alperes mindvégig tisztában volt az I. r. alperes helyzetével. A másodfokú bíróság szerint az érvénytelenség következtében a per tárgyát képező követelés a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján az I. r. alperest illeti, így adóvégrehajtás alá vonható, tehát a bírósági letétben levő összeg felvételére a felperes jogosult.