15/2004. (V. 14.) AB határozat
a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 121. § (3) bekezdése, és 126. § (3) bekezdése alkotmányellenességének, és nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában - dr. Holló András, dr. Kiss László és dr. Kukorelli István alkotmánybírák különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 121. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 126. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybíróságnál három országgyűlési képviselő a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 121. § (3) bekezdése, illetve 126. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte. Az Szt. kifogásolt rendelkezéseit az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény (a továbbiakban: Sztmód.2.) 33. § (2) bekezdése, valamint 35. §-a állapította meg.
Az indítványozók az Szt. 121. § (3) bekezdését, illetve 126. § (3) bekezdését azért kifogásolták, mert álláspontjuk szerint azok ellentétesek a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) mint nemzetközi szerződés tartalmával. A Megállapodás kihirdetéséről az 1999. évi LXX. törvény rendelkezik.
Az indítványozók az Szt. kifogásolt rendelkezéseit a Megállapodás III. Fejezetére hivatkozva kérték megsemmisíteni, mely az egyházi intézményfenntartónak az állami, illetve önkormányzati fenntartóval azonos szintű, a közszolgáltatás igénybevételén alapuló támogatását garantálja. Az indítványozók szerint ezzel a szabállyal ellentétesek az Szt. kifogásolt rendelkezései, mert az utóbbiak olyan helyzetet eredményeznek, melyben nem érvényesül alanyi jogként a Megállapodásban rögzített azonos szintű támogatás, hiszen ehhez a Megállapodás III. Fejezetével ellentétben további feltételek teljesítésére - ellátási szerződés kötésére - is szükség van.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezése:
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
2. A Megállapodás érintett rendelkezése:
"III.
Az Egyház további állami támogatásra jogosult, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik. E támogatásnak kell biztosítania az egyházi intézményfenntartónak az állami, illetve önkormányzati fenntartóval azonos szintű támogatását, összhangban az 1990. évi IV. törvénnyel. (E támogatás kiszámításának módját a Megállapodást kiegészítő Jegyzőkönyv tartalmazza.) "
3. Az Szt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"121. § (3) Amennyiben a települési önkormányzat az 59-65/E. §-okban megjelölt alapellátási feladatokat nem látja el, vagy nem teljes mértékben látja el, úgy ellátási szerződés megkötésével köteles gondoskodni az alapellátási feladatokról."
"126. § (3) Az e törvény 59-65/E. §-aiban meghatározott alapellátási feladatok biztosítása érdekében kötött ellátási szerződés alapján az önkormányzat köteles a nem állami, illetve egyházi fenntartó részére az általuk biztosított szolgáltatás térítési díjjal csökkentett költségének összegét elérő ellenértéket biztosítani. Az ellátási szerződésben megállapított ellenértéket az önkormányzat - részben vagy egészben - a külön jogszabályban meghatározott normatív állami támogatás összegéből teljesíti."
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § c) pontjában meghatározott hatáskörében járt el. Az Abtv. 1. § c) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata. Az Abtv. 1. § c) pontja szerinti vizsgálatra irányuló indítványnak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározott szervtől vagy személytől kell származnia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ennek a feltételnek megfelelt.
2. Az indítványozók azt állították, hogy az Szt. kifogásolt rendelkezései ellentétesek a Megállapodás III. Fejezetébe foglaltakkal.
2.1. A Megállapodás III. Fejezete szerint a Katolikus Egyház (a továbbiakban: Egyház) állami támogatásra jogosult, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik. Ennek értelmében az egyházi közszolgáltatások igénybevételével az Egyház jogosulttá válik az állami támogatásra. A Megállapodás tehát az Egyház állami támogatásra való jogosultságát kizárólag az állampolgár szabad döntésére bízza: az állampolgár szabadon dönt az egyházi közszolgáltatás igénybevételéről, a közszolgáltatás igénybevétele alapján pedig jár az Egyháznak az állami támogatás. A Megállapodás az egyház állami támogatásra való jogosultságát a közszolgáltatás - jogszabályok szerinti - teljesítésén, valamint az egyházi közszolgáltatásnak az állampolgár szabad, egyéni elhatározásán alapuló igénybevételén túlmenő, további feltételek teljesítésétől nem teszi függővé.
A Megállapodás III. Fejezete a továbbiakban meghatározza a közszolgáltatásért járó állami támogatás mértékét is, mely az egyházi intézményfenntartónak az állami, illetve önkormányzati fenntartóval azonos szintű támogatását biztosítja.
2.2. Az 1997. június 20-án aláírt Megállapodást az Országgyűlés 1999. július 5-én hirdette ki, azonban a Megállapodásba foglaltakat - a kihirdető törvény szerint - 1998. április 3-tól kell alkalmazni. Az Országgyűlés a Megállapodás III. Fejezetébe foglaltak végrehajtásáról azonnal nem intézkedett. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Sztmód. 1.) 54. §-a az Szt. 126. § (3) bekezdéseként - 2003. január 1-jei hatállyal - határozta meg: "Azok az egyházi fenntartók, amelyek a Kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt. A Magyar Katolikus Egyház a támogatás igénybevételére a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodás alapján jogosult."
Az Sztmód. 1.-nek a Megállapodás végrehajtását szolgáló rendelkezését az Sztmód. 2. megváltoztatta. Az Sztmód.2.-t a köztársasági elnök aláírás előtt, 2002. december 23-án megfontolás végett visszaküldte az Országgyűlésnek, amely azt változatlan tartalommal ismét elfogadta. A törvény újratárgyalását és elfogadását követően az Sztmód.2. 2003. február 15-én lépett hatályba. Az Sztmód.2. 33. § (2) bekezdése az Szt. 121. § (3) bekezdésének helyébe új rendelkezést iktatott be, amely úgy rendelkezett, hogy amennyiben a települési önkormányzat a szociális "alapellátási feladatokat nem látja el, vagy nem teljes mértékben látja el, úgy ellátási szerződés megkötésével köteles gondoskodni az alapellátási feladatokról". Ezen túlmenően az Sztmód.2. 35. §-a az Szt. 126. § (3) bekezdéseként rögzítette, hogy települési önkormányzat "az alapellátási feladatok biztosítása érdekében kötött ellátási szerződés alapján (...) köteles a nem állami, illetve egyházi fenntartó részére az általuk biztosított szolgáltatás térítési díjjal csökkentett költségének összegét elérő ellenértéket biztosítani". Az Sztmód.2. által beiktatott új rendelkezések tehát már nem tartalmazzák a Megállapodásra való utalást.
2.3. Az Sztmód.2. alapján módosított Szt. az Egyház által nyújtott közszolgáltatásért járó állami támogatást - a Megállapodásban foglaltakhoz képest - további két feltétel teljesítésétől teszi függővé. Egyrészt az Szt. 121. § (3) bekezdése szerint a települési önkormányzat csak akkor kötheti meg az egyházi intézményfenntartóval az állami támogatást biztosító ellátási szerződést, ha a települési önkormányzat az alapellátási feladatait nem látja el, vagy nem teljes mértékben látja el. Másrészt az Szt. 126. § (3) bekezdése határozza meg azt, hogy az egyházi intézményfenntartó az általa biztosított, a helyi önkormányzat alapellátási feladatai körébe tartozó szolgáltatás állami támogatását csak a helyi önkormányzattal kötött ellátási szerződés alapján igényelheti.
2.3.1. Az Szt. 121. § (3) bekezdése csak azzal a feltétellel teszi lehetővé az állami támogatást biztosító ellátási szerződés megkötését, ha a települési önkormányzat az alapellátási feladatokat nem, vagy nem teljes mértékben látja el. Amennyiben a települési önkormányzat az alapellátási feladatokat ellátja, akkor nem köthet ellátási szerződést az egyházi intézményfenntartóval. Az ellátási szerződés megkötése nélkül az egyházi intézményfenntartó akkor sem kap állami támogatást, ha az általa nyújtott közszolgáltatásra az állampolgárok részéről igény van, vagyis az állampolgár az egyházi közszolgáltatás igénybevétele mellett dönt. Amennyiben tehát a települési önkormányzat az alapellátási feladatokról saját maga gondoskodik, akkor az állampolgároknak az egyházi közszolgáltatás igénybevételére vonatkozó döntése nem érvényesülhet. Ez sérti a Megállapodás III. Fejezetét, mert az az állampolgár szabad egyéni döntésétől teszi függővé az egyházi közszolgáltatás igénybevételét, illetve az egyházi közszolgáltatás igénybevételén alapuló állami támogatást.
A Megállapodás III. Fejezete szerint az Egyház állami támogatásra jogosult, amelynek alapja az állampolgár azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik. A Megállapodás rendelkezése tehát rögzíti, hogy az állam - az egyházi közszolgáltatás állampolgári igénybevétele esetén - köteles biztosítani az Egyház állami támogatását. A Megállapodás szerint az állami támogatásra való jogosultság meghatározásánál az állampolgár van döntési helyzetben: az állampolgár döntése alapozza meg az Egyház állami támogatásra való jogosultságát. A települési önkormányzat ezért az állampolgár döntése alapján köteles ellátási szerződést kötni az egyházi intézményfenntartóval. Az állampolgár döntését a települési önkormányzat nem korlátozhatja, még azon az alapon sem, hogy a közfeladatot az önkormányzat saját maga is el tudja látni. Ha ugyanis az állampolgár úgy döntött, hogy az egyházi intézményfenntartó szolgáltatását veszi igénybe, akkor e döntés alapján az egyházi intézményfenntartónak a Megállapodás szerint jár az állami támogatás. A Megállapodás szerint az egyházi intézményfenntartó állami támogatása független attól, hogy a települési önkormányzat el tudja-e látni a feladatát, vagy sem. A Megállapodás nem teszi a települési önkormányzat tevékenységétől függővé az egyházi intézményfenntartó állami támogatását, mert az Egyháznak az általa nyújtott közszolgáltatásért az állami támogatás minden olyan esetben jár, amikor az egyházi közszolgáltatást az állampolgárok igénybe veszik. Ebből következően az egyházi közszolgáltatásért járó állami támogatásnak a települési önkormányzat által nyújtott közszolgáltatástól való függővé tétele ellentétes az egyházi közszolgáltatásnak az állampolgár szabad elhatározásától függő, Megállapodás szerinti állami támogatásával. A Megállapodás III. Fejezete ugyanis az állampolgár döntésétől teszi függővé a közszolgáltatást, illetve az állami támogatásra való jogosultságot. Ez a döntési jog sérül azáltal, hogy az Szt. 121. § (3) bekezdése - a Megállapodással ellentétben - a települési önkormányzatot hozza döntési helyzetbe.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az Szt. 121. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik.
Az Alkotmánybíróság 53/1993. (X. 13.) AB határozata - majd ezt követve a 2/1994. (I. 14.) AB határozata, illetve a 36/1996. (IX. 4.) AB határozata is - rámutatott:
"Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs." [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323, 327.] Ebből pedig azt a következtetést vonta le az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezésénél fogva a nemzetközi jog bizonyos szabályai, a "vállalt" nemzetközi kötelezettségek kötelezően érvényesülnek. [ABH 1993, 323, 327.] Ebből következik tehát az, hogy "[a] nemzetközi jog eltérő tartalmú, kifejezett és kogens szabályával szemben a nemzeti jog nem érvényesülhet". [ABH 1993, 323, 334.]
Az Abtv. 45. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal azonos vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezés a nemzetközi szerződésbe ütközik, akkor a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezést megsemmisíti. A jelen esetben a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezés a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal azonos szintű, ezért az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezést, az Szt. 121. § (3) bekezdését megsemmisítette.
2.3.2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az Szt. 126. § (3) bekezdése, amely az állami támogatást ellátási szerződés megkötésével biztosítja, önmagában nem ellentétes a Megállapodás III. Fejezetében foglaltakkal. A Megállapodás III. Fejezete ugyanis nem zárja ki az egyházi közszolgáltatás állami támogatásának ellátási szerződés alapján történő igénylését. A szerződés megkötése azonban nem válhat az egyházi közszolgáltatás állami támogatásának feltételévé; az csak jogi kerete, következménye lehet az állami, illetve önkormányzati közfeladat átvállalása alapján járó állami támogatás igénylésének. Az egyházi közszolgáltatás állami támogatásának alapja ugyanis az állampolgár szabad elhatározása.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy az állami, illetve önkormányzati szociális feladat átvállalásának ellátási szerződés útján történő állami támogatásához hasonló esetben, közoktatási feladat átvállalásával kapcsolatban, a Megállapodás aláírását megelőzően, a 22/1997. (IV. 25.) AB határozat alkotmányos követelményként állapította meg, hogy "az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő anyagi támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át". [ABH 1997, 107.] Az idézett határozat továbbá arra is felhívta a figyelmet, hogy "a helyi önkormányzatnak vagy a művelődési és közoktatási miniszternek az egyházi iskola fenntartójával közoktatási megállapodást kell kötnie és ennek keretében (...) olyan arányú (...) anyagi támogatást kell biztosítania, mint amilyen arányban ez az intézmény állami vagy önkormányzati feladatot vállalt át". [22/1997. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1997, 107, 115.] Az Alkotmánybíróság tehát a közoktatási feladat átvállalásával kapcsolatban az Alkotmány alapján rögzítette, hogy az állami, illetve önkormányzati közfeladat átvállalásáért az egyházi jogi személy fenntartónak azonos mértékű állami támogatás jár. Amennyiben pedig az állami támogatás biztosításához szerződés kötése szükséges, akkor az állami támogatást biztosító szerződést az egyházi jogi személy fenntartóval meg kell kötni.
A fentiekre tekintettel az Szt. 126. § (3) bekezdése, mely szerint a nem állami, illetve egyházi fenntartó az általa biztosított, a helyi önkormányzat alapellátási feladatai körébe tartozó szolgáltatás állami támogatását a helyi önkormányzattal kötött ellátási szerződés alapján igényelheti, nem ellentétes a Megállapodás III. Fejezetével, s ezért az Szt. 126. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án és 45. § (2) bekezdésén alapul.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszáma: 286/C/2003.
Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye
1. Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával. Az Alkotmánybíróságnak az Szt. 121. § (3) bekezdésének megsemmisítése helyett az Abtv. 47. § (1) bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet kellett volna megállapítania.
2. Álláspontom szerint az indítványozók által állított nemzetközi egyezményt sértő jogi helyzet nem az indítványozók által megjelölt és megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések következménye.
A vitatott szabályok egyike sem mondja ki, hogy az egyházi fenntartó a szociális alapellátáshoz állami hozzájárulást csak akkor kaphat, ha ellátási szerződést köt az önkormányzattal.
Az Szt. 121. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy ha az önkormányzat nem tesz eleget az Szt. 59-65/E. §-ai szerinti szociális alapellátásban kötelező feladatainak, köteles ellátási szerződést kötni. Ez a szabály az önkormányzat számára állapít meg kötelezettséget arra, hogy ha saját intézményeivel nem biztosítja az alapellátást, akkor ellátási szerződés útján gondoskodjék az alapellátási feladatok ellátásáról. Ez a szabály nem zárja ki azt, hogy az önkormányzat ellátási szerződést kössön az e rendelkezésben szabályozott feltételek hiányában is, és nem tartalmaz rendelkezést arra nézve sem, hogy az egyházi fenntartó csak akkor igényelhet állami támogatást, ha vele az önkormányzat ellátási szerződést kötött. Az Szt.-nek ez a szabálya az önkormányzatot terhelő ellátási felelősség érvényesülésének garanciája és nem pedig finanszírozási szabály.
Az Szt. 126. § (3) bekezdése viszont már finanszírozási szabály, amely szerint ha az önkormányzat ellátási szerződést kötött, köteles - részben vagy egészben - átengedni a szolgáltatásra eső állami normatívát. Ebből a rendelkezésből sem olvasható ki azonban az, hogy a szociális alapellátás körében a katolikus egyházi fenntartó csak akkor kaphatna állami hozzájárulást, ha ellátási szerződést köt az önkormányzattal.
Az egyházak által fenntartott szociális intézmények finanszírozásáról egyrészt a szociális törvény más szabályai is rendelkeznek, másrészt más jogszabályok is tartalmaznak finanszírozási szabályokat. Ezek együttes értelmezésével lehet eljutni az indítványozók által felvetett alkotmányossági problémához.
Az egyházi fenntartó által működtetett szociális ellátásra és e tevékenység finanszírozására vonatkozó szabályokat a következő törvényi rendelkezések tartalmaznak:
a) Az Szt. 58. § (3) bekezdése a szociális alapellátási feladatoknak a nem állami fenntartók által történő ellátásával kapcsolatban kimondja, hogy az Szt.-ben meghatározott alapellátási feladatokat az ellátási kötelezettséggel rendelkező önkormányzattal kötött szerződés alapján, vagy anélkül a nem állami, illetve egyházi fenntartó is elláthatja. Az 58/A. §-ában pedig úgy rendelkezik, hogy külön törvényben szabályozott normatív állami hozzájárulásra jogosult a személyes gondoskodást nyújtó közfeladatot ellátó egyházi jogi személy.
b) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény 19. §-ának (1) bekezdése szerint az állam az egyházi jogi személy szociális intézményei működéséhez - külön törvény rendelkezései szerint - normatív módon meghatározott, a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt, illetőleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökből történik.
c) Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 5. §-a kimondja, hogy az egyházi intézményfenntartók szociális tevékenységek finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik. Az egyházi fenntartóknak az ilyen intézmények után a hasonló állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonosan járó normatív és egyéb állami hozzájárulásának jogcímeit és fedezetét, illetőleg arányait az éves költségvetési törvény tartalmazza. A 6. § értelmében az egyházak további támogatásra jogosultak (kiegészítő támogatás), amelynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által fenntartott intézmények szolgáltatásait igénybe veszik. Ez a § kimondja azt is, hogy ezt a kiegészítő támogatást is az éves költségvetési törvény állapítja meg. Egyúttal a (3) bekezdése meghatározza a számítás módját is.
d) Az éves költségvetési törvény - ez idén a 2003. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Kötv.) - negyedik fejezete rendelkezik az egyházak és a társadalmi önszerveződések támogatásáról - a 34. § (1) bekezdés g) pontja és (4) bekezdése a helyi önkormányzatok normatív hozzájárulásait szabályozó 3. számú mellékletére hivatkozással szabályozza az egyházi fenntartók normatív és kiegészítő támogatásra jogosultságát.
A Kötv. vonatkozó szabályai alapján megállapítható, hogy a költségvetés - az Szt. 65/C. §-ában szabályozott támogató szolgálat kivételével - az önkormányzatokkal azonos jogcímen és feltételek mellett normatív állami hozzájárulást alapvetően a szakosított ellátás keretében biztosít az egyházi fenntartók számára, és a kiegészítő támogatás mértékét is a szakosított ellátásokra vonatkozóan megállapított normatívák arányában állapítja meg.
Azaz az egyház-finanszírozási törvény a nemzetközi szerződésben foglaltaknak megfelelően szabályozza az egyházak (és nemcsak a katolikus egyház) szociális tevékenységének finanszírozását.
A Szt. nem tartalmaz az egyezménnyel kifejezetten ellentétes szabályokat. Kimondja, hogy a nem állami fenntartók (köztük az egyházi fenntartó is) az önkormányzattal kötött szerződés alapján, de anélkül is elláthatnak az alapellátás körébe tartozó feladatokat. Az ellátási szerződést nem finanszírozási szabályként, hanem az önkormányzat feladat-ellátási kötelezettségének biztosítékaként rendezi. A normatív állami hozzájárulásra jogosultak között felsorolja az egyházakat is.
A Kötv. nem gondoskodik az egyházi fenntartók által nyújtott szociális alapellátás körébe tartozó ellátások állami támogatásáról.
Az indítványokban ismertetett, a katolikus egyházi fenntartókra nézve hátrányos és kétségtelenül a nemzetközi szerződéssel ellentétes helyzet nem az indítványozók által megsemmisíteni kért rendelkezésnek a következménye, hanem annak az eredménye, hogy a jogalkotó a szociális alapellátások tekintetében nem teremtette meg a Megállapodás érvényesüléséhez szükséges jogi garanciákat. A garanciális rendelkezések hiánya vezetett oda, hogy az egyházi fenntartók is csak úgy tudnak hozzájutni az állami támogatáshoz, ha az önkormányzatok ellátási szerződést kötnek velük.
Nem az a szabály ellentétes a nemzetközi szerződéssel, hogy az önkormányzat, ha nem látja el a feladatát köteles ellátási szerződést kötni. A Megállapodással az a jogi helyzet ellentétes, hogy a hatályos magyar jogi szabályozás nem garantálja a katolikus egyházi fenntartó számára, hogy hozzájusson - az állam által a Megállapodásban vállalt - állami támogatáshoz.
Mindezeket figyelembe véve álláspontom szerint a vitatott rendelkezés megsemmisítése nem indokolt, s a hatályos jognak a nemzetközi szerződéssel való ellentéte ezáltal nem is oldható meg.
Az Abtv. 47. §-a alapján, ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó szerv a nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság e hatáskörének gyakorlására az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján kifejezetten erre irányuló indítvány hiányában, hivatalból is jogosult.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak az Szt. 121. § (3) bekezdésének megsemmisítése helyett, az Abtv. 47. §-a alapján, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet kellett volna megállapítania.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményben írtakhoz csatlakozunk:
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró