BH+ 2012.12.522 I. Jóerkölcsbe ütközik a tagi kölcsönszerződésnek a felszámolás kezdő időpontja előtt bennfentes információ alapján történt, a visszafizetésre irányuló módosítása akkor is, ha a tagi kölcsönt már a felszámolási eljárás alatt nyújtotta a tag [Ptk. 200. § (2) bek.].

II. Csatlakozó felülvizsgálati kérelmet csak olyan kereseti kérelem tekintetében lehet előterjeszteni, amelyet az ellenfél felülvizsgálati kérelemmel támadott [Pp. 244. § (1) és (3) bek., 273. §].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes, az egyik hitelezője által kezdeményezett felszámolási eljárásban a felszámolási kérelemről 2004. október 11-én szerzett tudomást. A megyei bíróság 2005. február 17-én hozta meg a felperes felszámolását elrendelő végzését, azonban a felperes társaság fellebbezése folytán a felszámolás csak 2006. január 10. napjával indult meg. A bíróság felszámolóként a K. Rt.-t jelölte ki, a felszámolást megindító végzés közzétételére 2006. március 9-én került sor.

Az alperes 2003. augusztus 7-től volt a felperes ügyvezetője. 2005. október 1-jén 3 millió forintot adott kölcsön a felperes likviditásának elősegítésére, beruházási, bővítési költségeinek fedezetére. A pénzösszeget az alperes a felperes pénztárába befizette. A szerződés szerint "a kölcsön visszafizetésének összege és időpontja a vállalkozás likviditási helyzetének javulásával, esetenkénti megállapodással történik. A visszafizetés időpontjában a kölcsönösszeggel együtt esedékes a 0 Ft, azaz nulla forint kamat".

2005. december 30-án a felperes az alperes részére kifizette a 3 millió forintot.

A felszámoló 2007. április 5-én felszólította az alperest a 3 millió forint visszafizetésére, az alperes azonban a felszólításnak nem tett eleget.

A felszámolás megindulása miatti tevékenységet lezáró ellenőrzésről készült, 2007. február 23-án kelt jegyzőkönyvben az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága azt állapította meg, hogy a felperes a 2006. január 1 - január 9. közötti időszakban két olyan számlát fogadott be a K. Kft.-től betonozási munkálatok megnevezéssel, amelyet hiteles, adólevonásra alkalmas bizonylatként nem lehet elfogadni, mert azok tartalmilag nem tekinthetők hitelesnek. Az adóhatóság megállapította, hogy a K. Kft. a bejelentett címen nem található, az ügyvezető külföldi és a kézbesítési megbízott elérhetetlen. A kifogásolt számlák adótartalmát a K. Kft. nem fizette be. Megállapította, hogy a számla valódiságáért a kibocsátó a felelős, azonban ha a számla hitelessége megdőlt, akkor arra további jogokat alapítani, így előzetesen felszámított áfát levonni nem lehet, függetlenül attól, hogy a gazdasági esemény megtörtént-e vagy sem.

A felperes a K. Kft. részére a 2005. október 10-2006. január 3. közötti fizetési határidejű öt számlára 8 500 000 forintot fizetett ki. A számlák tartalma szerint a K. Kft. 2005. október 10-i teljesítéssel szociális helyiségek, zuhanyzó, WC kialakítást, november 4-i és december 5-i teljesítéssel irodaépület belső kialakítást, 2006. január 2-i és 3-i teljesítéssel 4,5 millió forint bruttó értékben betonozási munkákat végzett a felperes részére. A felszámoló 2007. április 3-án kelt levelében a 8 500 000 forint megfizetésére szólította fel az alperest, aki azonban ennek nem tett eleget.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a felek által a 2005. október 1-jén megkötött "Kölcsönmegállapodás" szerint a kölcsön visszafizetésére irányuló megállapodás a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen, és a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint állítsa helyre az eredeti állapotot, azaz kötelezze az alperest 3 millió forint tőke és ennek 2005. december 30-tól járó késedelmi kamata megfizetésére. Kérte továbbá kötelezni az alperest a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 29. § (1) bekezdése és a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján 8 500 000 Ft és ebből 1 500 000 Ft-nak 2005. október 10-től, 1 500 000 Ft-nak 2005. november 4-től, 1 millió Ft-nak 2005. december 5-től, 2 625 000 Ft-nak 2006. január 2-től és 1 875 000 Ft-nak 2006. január 3-tól számított késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére.

Előadta, hogy a kölcsön visszafizetésére vonatkozó megállapodás nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. Az alperes eljárása kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a felperes többi hitelezőjének rovására, azokat megelőzve, a saját hitelezői igényét kielégítse, a további hitelezői igények fedezetét elvonja és ezzel más hitelezőket megkárosítson. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a kifizetésre már felszámolási helyzetben, a felszámolás kezdő időpontját megelőző napokban került sor.

A K. Kft. részére kifizetett összegek tekintetében álláspontja szerint az alperes a tőle elvárható fokozott gondosságot elmulasztotta, továbbá figyelmen kívül hagyta a társaság érdekeinek elsődlegességét, amikor fiktív számlák alapján kifizetést teljesített.

Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte és a felperes perköltségben való marasztalását. Vitatta, hogy a kölcsön visszafizetésére irányuló megállapodás a jóerkölcsbe ütközne. Védekezése szerint miután a visszafizetésre vonatkozó megállapodás megkötése a felszámolás kezdő időpontja előtt történt, ezért fogalmilag kizárt, hogy a felperes teljesítése bármely harmadik személy kielégítésének akadályozását szolgálta volna. Iratellenesnek állította a felperesnek azt a megállapítását, hogy a K. Kft. által kiállított számlák mögött ne lett volna tényleges gazdasági tartalom. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság nem valamennyi, hanem csak két darab számlát kifogásolt, melyek 4,5 millió forintról kerültek kiállításra, egyébként pedig a K. Kft. teljesítette a számlákban feltüntetett munkákat, és ezért a szokásos mértékű vállalkozói díjakat számlázta le a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helytadva kötelezte az alperest 3 000 000 forint és kamatai, valamint 8 500 000 forint és kamatai, továbbá 600 000 forint + áfa ügyvédi munkadíj felperes részére és 690 000 forint eljárási illeték állam részére történő megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes, mivel tudott a felszámolást elrendelő végzésről, a felperes fizetésképtelenségének tudatában rendelkezett a kölcsön visszafizetéséről, ezzel a Ptk.200.§ (2) bekezdése szerint nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző megállapodást kötött, mert a felek által elérni kívánt közös cél társadalmilag elítélendő. Az alperes előnyt kívánt biztosítani a maga számára a többi hitelezővel szemben, amely magatartás sérti a társadalom értékrendjét.

A K. Kft. részére kifizetett összeggel kapcsolatban - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a munkák elvégzését nem tudta bizonyítani az alperes, ezért a bíróság elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy a kifizetett 8 500 000 forint mögött nem állt gazdasági esemény, szolgáltatás. Miután az alperes nem a vezető tisztségviselőtől elvárható módon járt el, s ezzel a felperes társaságnak kárt okozott, ezért a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kötelezte kártérítés fizetésére.