3026/2013. (II. 12.) AB határozat
jogszabály folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (VI. 27.) rendelete 2010. július 1-jéig hatályos 1. § (1) bekezdése, valamint 2012. január 1-ig hatályos I. számú mellékletének II. 46. pontja alaptörvény-ellenes volt, így azok a Szombathelyi Járásbíróság előtt az 14.P.21.073/2010. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazhatók.
Indokolás
I.
[1] 1. A Szombathelyi Járásbíróság (az indítvány benyújtásakor: Szombathelyi Városi Bíróság) bírája, az előtte 14.P.21.073/2010. szám alatt folyamatban lévő perben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: korábbi Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján - hivatkozással a 43. § (4) bekezdésére is - egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál, egyúttal a per tárgyalását felfüggesztette. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2011. július 18-én érkezett indítványában Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló, többször módosított 28/1996. (VI. 27.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, valamint e rendelkezés Szombathelyi Járásbíróság előtt 14.P.21.073/2010. szám alatt folyó perben való alkalmazásának kizárását.
[2] 2.1. Álláspontja szerint az Ör. tárgyi hatályát meghatározó 1. § (1) bekezdése több szempont miatt is alkotmányellenes. Az indítványozó nézete szerint parkolási díjfizetési kötelezettséggel érintett várakozóhelyek kijelölésére vonatkozó egyértelmű rendelkezés hiánya a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét jelenti. A jogbiztonság alkotmányos elve alapján az eljáró bíróság álláspontja szerint a fizető parkolók vonatkozásában elengedhetetlenül szükséges, hogy egyértelműen és félreérthetetlenül kerüljenek kijelölésre a várakozóhelyek. Az eljárás tárgyául szolgáló, 2009. december 1-jén történt parkolásra irányadó Ör.-beli szabályok - az 1. § (1) bekezdése és az Ör. I. számú melléklete II. /KÖZÉPSŐ/ DÍJZÓNA 46. pontja ("Könyvtár és környéke") - e követelménynek nem tesz eleget, mivel túl általánosan határozza meg a kijelölt parkolóhelyet.
[3] 2.2. Az indítványozó szerint azért is alkotmányellenes a már említett önkormányzati rendeleti norma, mert az Alkotmánybíróság 109/2009. (XI. 18.) AB határozatában (ABH 2009, 941.; a továbbiakban: Abh.1.) megállapította a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15. § (3) bekezdésének [amelynek szövege megegyezett a támadott Ör. megalkotásakor hatályos Kkt. 15. § (2) bekezdésével] alkotmányellenességét. Az Abh.1. 2010. június 30. napjával semmisítette meg a Kkt. 15. § (3) bekezdését és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 63/A. § h) pontját. A megsemmisített rendelkezések adtak felhatalmazást a helyi önkormányzatok - mint közútkezelők - számára, hogy a várakozásért (parkolásért) díjat, pótdíjat szedhessenek. A bíróság álláspontja szerint -"[m]ivel a felhatalmazói jogkör gyakorlására alkotmányellenesen került sor", és az önkormányzati rendelet felhatalmazáson alapuló hatáskörben született-, a felhatalmazó jogszabály alkotmányellenessége kihat a felhatalmazáson alapuló szabály alkotmányosságára is.
[4] 2.3. Az indítványozó indítványában az Alkotmány rendelkezésére hivatkozott, azonban az 2011. december 31-én hatályát vesztette, és helyébe 2012. január 1-jei hatállyal a Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) lépett. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-ára és 52. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel felhívta az indítványozót, hogy egészítse ki indítványát azzal, hogy a bírói kezdeményezéssel érintett jogszabály az Alaptörvény mely rendelkezéseit sérti és miért.
[5] 3. Az indítvány-kiegészítésre adott válaszában az indítványozó kifejtette, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, az állam elnevezésének változásától eltekintve, szó szerint megegyezik a 2012. január 1. napjával hatályát vesztett Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, így az Alaptörvény szerint is a jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányos elvének sérelmét jelenti a várakozóhelyek kijelölésére vonatkozó egyértelmű rendelkezés hiánya.
[6] Amellett, hogy utalt a parkolási tárgykörben született 35/2011. (V. 6.) AB határozatra, az indítványozó ismételten kifejtette, hogy azért is alaptörvény-ellenes a hivatkozott Ör., mert az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben megállapította a Kkt. 15. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét, amelynek szövege megegyezett a támadott Ör. megalkotásakor hatályos Kkt. 15. § (2) bekezdésével. Az eljáró bíróság felhívta továbbá az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdését is, mely kimondja, hogy feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot. Az indítványozó álláspontja szerint "[m]ivel a felhatal-mazói jogkör gyakorlására alaptörvény-ellenesen került sor, ezért az önkormányzati rendelet felhatalmazáson alapuló hatáskörben született, a felhatalmazó jogszabály alaptörvény-ellenessége kihat a felhatalmazáson alapuló szabály alkotmányosságára is."
[7] 4. Az Alkotmánybíróság eljárása során - az Abtv. 52. § (3) bekezdése alapján - kiterjesztette az alkotmányossági vizsgálatot az Ör. - indítványozó által kifejezetten nem támadott, de a jogvita eldöntése szempontjából releváns - I. számú melléklete II. 46. pontjára is. Emellett az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az Ör. 1. § (1) bekezdésének indítvánnyal támadott rendelkezését a bírói kezdeményezés előterjesztését követően, 2010. július 1-jei hatállyal módosította Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (V. 27.) önkormányzati rendeletének módosításáról szóló 19/2010. (VI. 23.) rendelete 1. § (1) bekezdése, az Ör. I. számú mellékletének helyébe pedig - 2012. január 1-jei hatállyal, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (V. 27.) önkormányzati rendeletének módosításáról szóló 29/2011. (XI. 29.) rendelete (a továbbiakban: Örm.) 3. §-a alapján - az Örm. I. számú melléklete lépett. Az Abtv. 41. §-ának (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor is megállapíthatja, ha a jogszabályt a konkrét esetben még alkalmazni kellene. A Szombathelyi Járásbíróságnak az előtte 14.P.21.073/2010. számon folyamatban lévő perben az Ör. már nem hatályos rendelkezéseit kellene alkalmazni, az indítvány tárgya azonban épp ezen rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítása, erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. már nem hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le eljárását.
II.
[8] Az Alkotmánybíróság a határozatát a következő jogszabályok alapján hozta:
[9] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezése:
"B) cikk
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam."
[10] 2. Az Ör. 2009. december 1-jén hatályos rendelkezései:
"1. § (1) "A rendelet területi hatálya a város közigazgatási területén belüli önkormányzati kezelésű közutakon, közterületeken, valamint közhasználatra átadott területeken fizető parkolóként kijelölt várakozóhelyekre terjed ki." [...]
"2. § (1) A Közgyűlés az 1. § (1) bekezdésében meghatározott területen lévő, Önkormányzat által fenntartott (a továbbiakban: fenntartó) egyes várakozóhelyeket fizető parkolóhellyé nyilváníthat. A fizető parkolóhelyek felsorolását és díjövezeti besorolását a rendelet I. sz. melléklete tartalmazza." [...]
"I. sz. melléklet
[...]
II./KÖZÉPSŐ/DÍJZÓNA
[...]
46. Könyvtár és környéke".
[11] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
[12] 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként azt vizsgálta meg, hogy az indítvány alapján van-e hatásköre az Ör. alaptörvény-ellenességének érdemi vizsgálatára. Az Abtv. 37. § (1) bekezdése az önkormányzati rendelet alkotmányossági felülvizsgálata tekintetében ugyanis korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét. E rendelkezés alapján az "Alkotmánybíróság a 24-26. §-ban meghatározott hatáskörében az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása". Jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálat elsődleges tárgya az, hogy - az alkotmányellenessé nyilvánított és megsemmisített törvényi felhatalmazó rendelkezések hiányában - a törvényes felhatalmazás nélküli Ör. megfelel-e az Alaptörvény rendelkezéseinek. Mivel a bírói kezdeményezés kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatára irányul és egyéb normakollízióra nem hivatkozik, ezért az Abtv. 37. §-a alapján a vizsgálat lefolytatása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el a folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést.
[13] 2. Az Ör. megalkotására a Kkt. 15. § (2) bekezdése adott felhatalmazást, amelynek szövege megegyezett az Abh.1.-ben alkotmányellenessé nyilvánított és 2010. június 30. napjával megsemmisített Kkt. 15. § (3) bekezdésének rendelkezésével. Az alkotmányellenesség megállapításának és a megsemmisítésnek az volt az oka, hogy a Kkt. vonatkozó rendelkezése ellentétes volt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból levezethető jogbiztonság követelményével. Az Alkotmánybíróság döntését egyrészt azzal indokolta, hogy a parkolási tárgyú jogszabályalkotásra adott felhatalmazó rendelkezések, amelyek az Alkotmány 58. § (1) bekezdésébe foglalt alapjog, a helyváltoztatás szabadsága, továbbá az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére visszavezethető szerződési szabadság, mint alkotmányos jog korlátozását tették lehetővé, nem kellően pontosan határolták körül a díjmegállapítás kereteit, szempontjait, korlátait, másrészt azzal, hogy a felhatalmazó rendelkezések nem voltak tekintettel a helyi önkormányzatok díjmegállapításban fennálló gazdasági érdekeltségére, sem pedig az önkormányzatok árhatósági funkciójára, amely a közszolgáltatást igénybe vevő fogyasztók érdekeinek védelmét szolgálta volna (ABH 2009, 941, 962.).
[14] Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben elfogadta azt a rendesbírósági jogértelmezést, miszerint a közút közlekedési - ezen belül parkolási - célú használatával összefüggésben keletkező jogviszony magánjogi jellegű. Megállapította továbbá, hogy az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a közterület (közút) fenntartása, a várakozóhelyek kijelölése, a fizetendő díjak meghatározása a helyi köztulajdon működtetésével biztosított közszolgáltatás. Az Abh.1. szerint, amennyiben a közúti várakozás (parkolás) közszolgáltatás, amelyet a közút kezelője nyújt szerződéses keretek között, akkor az önkormányzat parkolásra vonatkozó rendelete e szerződés feltételeit határozza meg. A személyek vagyoni viszonyait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szabályozza, amelynek 685. § a) pontja szerint az önkormányzat rendelete a szerződéses viszonyok tekintetében csak akkor tekinthető jogszabálynak, ha megalkotására törvényi felhatalmazás alapján és annak keretei között került sor. A helyi önkormányzatok tehát a parkolási tárgyú rendeleteket nem saját, hanem delegált hatáskörben alkotják meg.
[15] Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben a jogállamiság-klauzulából a delegált jogalkotásra vonatkozó gyakorlatát ismertetve rámutatott: "[a] jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. [...] Ugyancsak a jogállamiság alkotmányos elve követeli meg azt, hogy ha törvény valamely alkotmányos, illetőleg törvényben szabályozott jog korlátozására ad jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör terjedelmét, annak korlátait is." (Abh.1., ABH 2009, 941, 960.). Mivel a Kkt. 15. § (3) bekezdése és az Ötv. 63/A. § h) pontja e követelményeknek nem tett eleget, az Abh.1. 2010. június 30. napjával megsemmisítette e rendelkezéseket.
[16] 3. Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben arról is állást foglalt, hogy a delegált jogalkotást lehetővé tevő szabály megsemmisítése kihat-e a felhatalmazó rendelkezésen alapuló, a közterületen való várakozást szabályozó önkormányzati rendeletek érvényességre. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "önmagában a felhatalmazó rendelkezések hatályon kívül helyezése nem teszi kétségessé a "felhatalmazott" jogalkotó felhatalmazásának alkotmányosságát: a felhatalmazó rendelkezés megalkotásakor a "felhatalmazó" jogalkotó közhatalma teljességének birtokában jár el. Amennyiben azonban e jogalkotói hatáskör csorbát szenved, úgy annak delegálására sem kerülhet sor alkotmányosan." (ABH 2009, 941, 964.) A fentiek alapján a testület megállapította, hogy a Kkt. 15. § (3) bekezdésében adott felhatalmazó rendelkezés alkotmányellenessé nyilvánítása és megsemmisítése kihatott a felhatalmazáson alapuló önkormányzati rendeletek alkotmányosságára is.
[17] 4.1. Az Alkotmánybíróság legutóbb a 3301/2012. (XI. 12.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.2.) foglalta össze azokkal a bírói kezdeményezésekkel kapcsolatos gyakorlatát, amelyek az Abh.1. kihirdetését követően a Kkt. megsemmisített 15. § (3) bekezdésének felhatalmazó rendelkezése alapján elfogadott önkormányzati rendeletek alkotmányellenességének megállapítását, és alkalmazási tilalom kimondását kérték. "A 137/2010. (VII. 8.) AB határozatban (ABH 2010, 1094.), a 180/2010. (X. 20.) AB határozatban (ABH 2010, 865.), a 22/2011. (III. 30.) AB határozatban (ABH 2011, 658.), valamint a 62/2011. (VII. 13.) AB határozatban (ABH 2011, 736.) az Alkotmánybíróság - ex nunc vagy pro futuro hatállyal - megsemmisítette a bírói kezdeményezésekben támadott parkolási tárgyú önkormányzati rendeleteket, és minden egyes esetben alkalmazási tilalmat mondott ki a jogerősen még le nem zárt polgári peres eljárásokban. Az ügyek mindegyikére jellemző, hogy a jogellenes parkolás 2010. június 30-a előtt történt, és az ebből fakadó peres eljárások is ezen időpont előtt kezdődtek. Az Alkotmánybíróság - a hivatkozott alkotmánybírósági határozatokból kiolvasható - állandó gyakorlata tehát az, hogy a Kkt. és az Ötv. felhatalmazó rendelkezéseinek alkotmányellenessége okán a parkolási tárgyú önkormányzati rendeletek már megalkotásukkor sem rendelkeztek az Alkotmánynak megfelelő törvényi felhatalmazással, így azok maguk is alkotmányellenesek." (Abh.2., Indokolás [18-19]).
[18] 4.2. Az Abh.2.-ben az Alkotmánybíróság állást foglalt arról is, hogy az Alaptörvény hatályba lépése miatt az Abh.1-ben tett megállapítások alkotmányossági szempontból mennyiben felelnek meg az Alaptörvény rendelkezéseinek, és irányadóak-e a jogállamiság részét képező jogbiztonságból eredő követelményei. Az Abh.2. alapján az Abh.1.-ben hivatkozott alkotmányos elvet - az Alkotmányhoz hasonlóan - az Alaptörvény is elismeri és védi. A jogállamiság elvét az Alapvetések fejezetének B) cikk (1) bekezdése tartalmazza. Az Alkotmánybíróság ezért az alaptörvény-ellenesség tekintetében az Abh.2. határozat alapjaként elfogadta az Abh.1-ben tett megállapításokat." (Abh.2., Indokolás [22]).
[19] 4.3. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben ugyancsak irányadónak tekintette az Ör. más rendelkezését érintő 22/2011. (III. 30.) AB határozatba foglalt általános megállapításait is. E szerint "[a]z Ör. bevezető része ugyan a Kkt. 15. § (2) bekezdését jelöli meg az egyik felhatalmazó rendelkezésként, ám annak az önkormányzati rendelet megalkotásakor hatályos szövege megegyezik az Abh.-ban alkotmányellenesnek ítélt Kkt. 15. § (3) bekezdésével. Ebből következően a Kkt. eltérő időállapotokban eltérő számozású, de azonos tartalmú jogszabályhelyébe foglalt jogalkotási felhatalmazás sem volt alkotmányos alapja a bírói kezdeményezések által kifogásolt Ör.-beli szabály létrehozásának. Mivel az Ör. támadott szabályának alkotmányosságára is kihatott a felhatalmazó norma alkotmányellenessége, így annak alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította." (ABH 2011, 658, 663.)
[20] 4.4. Eddigi gyakorlatát követve, tekintettel arra, hogy az Ör. támadott szabályának Alaptörvénnyel való összhangjára is kihatott a felhatalmazó norma alaptörvény-ellenessége, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 1. § (1) bekezdése, valamint- szoros összefüggés okán - I. számú mellékletének II. 46. pontja alaptörvény-ellenes volt.
[21] 5. Az Abh.2.-höz hasonlóan az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben is állást kellett foglalnia az alkalmazási tilalom kimondásáról. A korábbi Abtv.-hez hasonlóan a hatályos Abtv. is lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezés alapján, egyedi ügyben a jogszabály alkalmazhatatlanságát mondja ki. Az Abtv. 25. §-a szerint a bírónak lehetősége van az Alkotmánybíróságnál kezdeményezni a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az Abtv. 41. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt a konkrét esetben még alkalmazni kellene. Mivel az alkotmánybírósági eljárás alatt a jogalkotó hatályon kívül helyezte az Ör.-t, az alaptörvény-ellenesség miatt - élve az Abtv. 41. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazással, és figyelemmel a jogbiztonság követelményére - az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésnek az alkalmazási tilalom tekintetében is helyt adott, és kizárta az Ör. 2010. július 1-ig hatályos 1. § (1) bekezdése, valamint 2012. január 1-ig hatályos I. számú mellékletének II. 46. pontja alkalmazhatóságát a rendelkező részben megjelölt peres eljárásban.
[22] 6. Arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróság helyt adott annak az indítványi kérelemnek, miszerint az alaptörvény-ellenes felhatalmazó norma alapján megalkotott Ör.-beli szabályok is alaptörvény-ellenesek - állandó gyakorlatának megfelelően - nem vizsgálta azt az indítványi elemet, miszerint a jogbiztonság alkotmányos elve alapján a fizető parkolók vonatkozásában elengedhetetlenül szükséges, hogy egyértelműen és félreérthetetlenül kerüljenek kijelölésre a várakozóhelyek (45/2012. (XII. 29.) AB határozat, Indokolás [143]).
[23] 7. Az Alkotmánybíróság megjegyzi: a bírói kezdeményezés elbírálásakor hatályos, Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló 21/2012. (V. 10.) önkormányzati rendelete 1. számú mellékletének II. 46. pontja is tartalmazza az Ör. jelen határozattal alaptörvény-ellenessé nyilvánított I. számú mellékletének II. 46. pontjába foglalt rendelkezést, ám az arra jogosult indítványának hiányában nem foglalhatott állást arról, hogy a hatályos szabályozás megfelel-e az Alaptörvénynek.
Budapest, 2013. február 4.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: III/840/2012.