BH 2011.1.16 A szállítmányozó a megbízóval szemben nem felel a vele szerződött fuvarozó szerződésszegéséért, csak azért a kárért felelős, amely a fuvarozóval szembeni igényérvényesítési kötelezettségének elmulasztása miatt éri a megbízót [Ptk. 509. §, 517. §, 521. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek között az alperes 2006. április 10-ei árajánlata alapján szállítmányozási szerződés jött létre, amelyben az alperes fuvarozási szerződés kötését vállalta a felperes ingóságainak az Amerikai Egyesült Államokból Magyarországra történő fuvarozása érdekében. A szállítmányozási szerződés teljesítésében az alperessel kötött szerződés alapján részt vett G. M. által vezetett N. J. INC. Az alperes a fuvarozási szerződést a H. L. hajóstársasággal kötötte meg. A felperes az ingóságai elszállításához 2006. május 4-én egy 40 lábas konténer kiállítását kérte 2006. május 18-án de. 9 órára. A konténer kiállítását előfuvarozás keretében a hajóstársaság vállalta, amely feladatának egy közúti fuvarozó cég bevonásával kívánt eleget tenni. Május 18-án a hajóstársaság késedelme miatt, május 19-én 9 órára pedig a közúti fuvarozó járművének meghibásodása miatt nem került a konténer kiállításra, a május 19-én estére történő kiállítást pedig a felperes azért mondta le, mert nem vállalta az éjszakai rakodást. A lemondását az alperessel mint szállítmányozóval május 20-án közölte. Utóbb a felperes a fuvarozás megkezdésére újabb időpontot nem jelölt meg, így az alperes nem tudott intézkedni konténer kiállítása és hajótér foglalása érdekében. Az alperes 2006. május 24-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a hajóstársaság hajlandó megtéríteni a felmerült kárt és a számla megküldést kérte. A felperes június 15-én küldte meg a számlát az alperes megbízottjának, aki az alperesen keresztül továbbította azt a hajóstársaságnak. A felperes - 2006. augusztus 17-én - az alperestől a szerződés teljesítését, valamint a kárának megtérítését kérte. Augusztus 25-én pedig az alperes arról értesült, hogy a felperessel kötött szerződés "okafogyottá" vált, mert a felperes az ingóságai szállítását más módon kívánja megoldani.

A felperes a módosított keresetében - arra figyelemmel, hogy a hajóstársaság időközben számla ellenében 540 USD kártérítést részére megfizetett, - 1 043 217 Ft tőke, ennek 2006. május 19-étől járó kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy az alperes a konténer kiszállításával késedelembe esett. A szolgáltatást - figyelemmel a május 20-ára szóló előre megváltott repülőjegyére - csak ez időpontig lehetett teljesíteni, amit az alperes elmulasztott. Az elsődleges keresete jogalapját a Ptk. 299. §-ában, a 312. §-ában, valamint a 318. §-ában jelölte meg.

- Másodlagosan a Ptk. 516. §-a, az 517. §-ának (1) bekezdése, az 521. §-ának (3) bekezdése az 509. §-ának (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH 2004/1/1039. sorszám alatt közzétett elvi határozatára alapítva kérte az alperes marasztalását. Álláspontja szerint az alperes felel az általa igénybe vett további szállítmányozó szerződésszegéséből, illetőleg a megbízói igény fuvarozóval szembeni érvényesítésének elmaradásából eredő kárért. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a saját nevében, de a felperes érdekében fuvarozási szerződést köt. A fuvarozóval szemben a szállítmányozó köteles a megbízónak a fuvarozási szerződésből eredő kárát érvényesíteni. Álláspontja szerint az alperes e kötelezettségét elmulasztotta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a szállítmányozási szerződést nem szegte meg, a fuvarozási szerződést kellő időben megkötötte, a fuvarozó késedelméért pedig kártérítési kötelezettség nem terheli. Állította, hogy nem mulasztotta el a felperes kárigényének érvényesítését sem, az igényérvényesítés eredményeként a hajózási társaság 540 USD-t a felperesnek megtérített, a további igény érvényesítésére a felperes nem utasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és a felperest 480 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta; a perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 62 600 Ft-ra leszállította.

A másodfokú eljárásban nem volt vitás a felek között, hogy közöttük a Ptk. 514. §-ának (1) bekezdése szerinti szállítmányozási szerződés jött létre; hogy e jogviszonyban G. M. által képviselt N. J. INC is részt vett, továbbá, hogy az alperes a fuvarozási szerződést a H. L. hajózási társasággal kötötte meg, végül, hogy e társaság feladata volt a konténer kiállításának, a berakodást követően a kikötőbe történő fuvarozásának megszervezése, valamint a tengeri fuvarozás elvégzése.

A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy az alperes kárfelelőssége a Ptk. 299. §-a alapján nem állapítható meg. Az alperes a szállítmányozási szerződés teljesítésével nem esett késedelembe, a fuvarozási szerződés megkötését határidőben teljesítette. A fuvarozást végző H. L. hajózási társaságot terhelte késedelem a konténer kiállítása terén, e cég késedelméből eredő kárért azonban az alperes nem felel, és nem állapítható meg a szerződésnek az alperes hibájából történő lehetetlenülése sem, mert a felperes mondta le május 19-én a konténer kiállítását.

Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonat­kozásban is, hogy az alperes a Ptk. 516., 517., 521. §-a és az 509. §-ának (2) bekezdése alapján sem kötelezhető a felperes kárának megtérítésére. Az elsőfokú bíróságtól eltérően azt nem találta bizonyítva, hogy az alperes az N. J. INC-vel a felperes utasítására kötött szerződést, ennek azonban a jogvita elbírálása szempontjából azért nem tulajdonított jelentőséget, mert ez utóbbi cég, illetőleg G. M. - a cég vezetője is - mindent megtett a szerződés teljesítése érdekében. Szerződésszegés ez utóbbi cég terhére sem róható, így az őt igénybevevő alperesnek kártérítési felelőssége ez alapon sem áll fenn.

Megítélése szerint az alperes a tájékoztatási és a fuvarozóval szembeni igényérvényesítési kötelezettségének is eleget tett, amely igény érvényesítéshez G. M. cégét vette igénybe. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a hajózási társaság csak 540 USD összeg erejéig téríti meg a kárát, - a felperes ilyen összegről állította ki a számlát; a hajózási társaság az összeget 2006. szeptember 18-án közvetlenül a felperesnek megfizette. A felperes az azt meghaladó kárának a fuvarozásával szembeni érvényesítését az alperestől nem kérte, még a 2008. június 10-ei tárgyaláson is ekként nyilatkozott. Kifejtette, hogy a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése a perbeli esetben nem alkalmazható, mert a felek között nem bizományi, hanem szállítmányozási szerződés jött létre.

A kár összegét a követelés jogalapja körében elfoglalt jogi álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok nem vizsgálták.