BH 2018.7.210 I. Amennyiben a felperes a közigazgatási határozat alkotmányosságát is vitatja, úgy a bíróságnak a kereseti kérelem alapján ezt az érvelést vizsgálnia kell.

II. A bíró nem köteles részletesen indokolni azt, hogy a fél kezdeményezésére miért nem indítványozza az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság előtt [1952. évi III. tv. (Pp.) 155/B. §, 2011. évi CLI. tv. (Abtv.) 25. §, 213/1996. (XII. 23.) Korm. rend. (Korm. rendelet) 5. § (4)-(5) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2016. január 18-án elektronikus értesítésben adatszolgáltatásra hívta fel a felperest az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2015. szeptember 2-tól hatályos, a hatálybalépésekor a hivatal nyilvántartásában szereplő, utazási vállalkozókra vonatkozó 5. § (4) és (5) bekezdésében előírt feltételeknek való megfelelés érdekében. A felperes a megadott határidőn belül nem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének.

[2] Az alperes a 2016. április 22-én kelt határozatával a felperes számára az utazásszervezői tevékenység további folytatását a jogosultság megfelelő igazolásáig megtiltotta. Egyúttal a felperest az alperes által az utazásszervező és -közvetítő tevékenységet folytató vállalkozásokról vezetett hatósági nyilvántartásból törölte azzal, hogy a felperes újabb utazásokat nem szervezhet, és nem bonyolíthat le, köteles azonban az úton lévő utasait hazautaztatni, az elmaradt utazásokra befizetett előleget és részvételi díjakat a külön jogszabályban foglaltak szerint teljes összegben visszafizetni.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[3] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes fenti számú határozata ellen. Álláspontja szerint a támadott határozatban alkalmazott - 2015. szeptember 2-án hatályba lépett - Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdése aránytalanul és súlyosan sérti a vállalkozási tevékenység törvényekben és az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésében, az I. cikk (3) bekezdésében, és a XII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben biztosított jogát.

[4] A felperes kezdeményezte, hogy a bíróság indítványozza a Korm. rendelet alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróságnál.

[5] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatában foglaltakat.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.32.052/2016/9. számon hozott ítéletet, melyben a felperes keresetét elutasította. A bíróság idézte a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 6/F. § (2) bekezdés a) pontját, valamint a Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdését.

[7] A bíróság rámutatott, hogy a felperes a perben nem azt vitatta, hogy e jogszabályi rendelkezéseknek tevékenysége megfelel, hanem azt, hogy a Korm. rendelet ezen szabályai alaptörvény-ellenesek, illetve törvényellenesek. Mivel a felperes az alperes többszöri felhívására sem igazolta a kereskedelmi hatósági eljárás során ezen jogszabályi feltételek teljesítését, ezért közömbös, hogy az alperesekkel egyeztetéseket kezdeményezett és folytatott a közigazgatási hatósági eljárás során. A bíróság a Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdései alkotmányosságát megkérdőjelező felperesi kereseti kérelem alapján arra az elhatározásra jutott, hogy ezen jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége nem áll fent, e jogszabályok a perben alkalmazhatóak voltak. A felperes érdekkörében felmerült ok ugyanis alaptörvény-ellenességet nem eredményezhet.

[8] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a bíróság nem köteles indokolni azon döntését, amellyel a félnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasítja. Az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, ami nem a bíróság feladata (KGD 2010.184.).

[9] Végezetül a bíróság utalt arra is, hogy a Kertv. 9. § (4) bekezdés g) pontja alapján alkalmazandó Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 11. § (7) bekezdése a nyilvántartásból való törlést kógens módon rendeli el, ha az adott utazásszervezői vállalkozás a Korm. rendelet 5. §-ában foglalt feltételeket nem teljesítette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

[11] Az alperes az ügyben érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.

[13] A felperes a keresetében a Korm. rendelettel összefüggésben kezdeményezte - mint ahogy a felülvizsgálati kérelmében is -, hogy a bíróság függessze fel az eljárását és az Abtv. 25. §-a alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Korm. rendelet Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát és megsemmisítését. Felülvizsgálati kérelmében - többek között - azt sérelmezi, hogy a bíróság nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását és ennek nem is adta meg megfelelő indokát.

[14] A Kúria a bírósági eljárásban figyelembe veendő alkotmányossági kérdések kapcsán a következőket állapítja meg: különbséget kell tenni, hogy a keresetlevél az egyedi üggyel, vagy az egyedi ügyben alkalmazandó normával kapcsolatban fogalmaz meg alkotmányossági aggályokat.

[15] Amennyiben az egyedi üggyel összefüggésben merül fel alkotmányossági probléma (pl. sérti a megelőző eljárás a tisztességes ügyintézéshez való jogot, vagy pl. a hatósági döntés aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát), akkor a bíróságnak ki kell térnie indokolásában ezen érvekre. A kereseti kérelem kimerítésébe beletartozik, hogy a keresetben jelölt alkotmányossági szempontokra is tekintettel értékelje az eljáró bíró az ügyében alkalmazandó jogot. Az Alkotmánybíróság 3/2015. (II. 2.) AB határozatának alapjául szolgáló ügyben, a közigazgatási és munkaügyi bírósági ítélet azt állapította meg, hogy az alapjogi érveléseket és az Alkotmánybíróság határozataira alapított okfejtéseket nem vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság véleménye ezzel szemben az volt, hogy "[a]z Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {ld. pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33] és 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}. Ebből a kötelezettségből következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell az elé kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmeznie" (Indokolás [17]).

[16] Mindebből következően a bíróságok jogosultak (és az erre irányuló kereset alapján kötelesek) az Alaptörvény rendelkezéseinek bevonására ítélkezésükbe, tehát - adott esetben - kötelesek az egyedi ügy megítélésében bevonni az alkotmányossági szempontokat.