BH 2021.6.173 A munkaviszonyt létesítő munkaszerződés az Mt. 45. § (1) bekezdésében foglalt kötelező tartalmi elemekben való megállapodással jön érvényesen létre. Amennyiben munkavédelmi szempontból a foglalkoztatás nem szabályos, ez nem eredményezi a munkaszerződés semmisségét. A munkaszerződés érvénytelenségével nem azonos a foglalkoztatás jogellenessége [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 45. § (1) bekezdése].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek között 2017. június 16-án kelt munkaszerződés szerint a felperes 2017. június 19-től határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Munkaszerződésében 6 hónap próbaidőt kötöttek ki, napi 8 órás munkaidő meghatározása mellett. Munkába állását követően a felperes több alkalommal kifogásolta a munkavégzés körülményeit, valamint azt, hogy az alperes munkaköri alkalmassági vizsgálatra nem küldte el a munkába állást megelőzően, munkavédelmi oktatásban sem részesítette. A felek között több e-mail-váltás is történt ezzel kapcsolatban.

[2] 2017. július 11-én délelőtt 10 óra körül a felperes személyesen átadta Á. L. részére a felmondását. Az ügyvezető aznap 10 óra 55 perckor küldött e-mailben tájékoztatta a felperest arról, hogy felmondását elfogadták, bár az abban írtakkal nem értenek egyet. Egyúttal közölte a felperessel, hogy még aznap megkapja az elszámolást, amely 11 óra 55 perckor megtörtént.

[3] Az alperes 2017. július 11-én kelt intézkedésével azonnali hatállyal, próbaidő alatt megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 79. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ezt 11 óra 45 perckor adta át, a felperes pedig kézírásával rögzítette, hogy aznap teljeskörűen elszámolt, munkaeszközeit leadta, de a munkáltató felmondását nem fogadta el.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 29. § (2) bekezdése alapján egyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű 346 000 forint felmondási időre járó járandóságát kérte, valamint egy- havi távolléti díjat kártérítésként, 300 000 forintot sérelemdíjként, szerződésen kívüli károkozás címén pedig 346 000 forintot igényelt.

[5] Álláspontja szerint munkaszerződése semmis, mert az alperes a munkába állása előtt nem végezte el a munkaköri alkalmassági vizsgálatot, nem részesítette munkavédelmi oktatásban. Az érvénytelen szerződésben kikötött próbaidő szintén semmisnek tekintendő, amelyre az alperes nem alapozhatta volna a felperes munkaviszonyának megszüntetését. Az érvénytelen megállapodással létrejött munkaviszonyt az alperes köteles lett volna azonnali hatállyal megszüntetni. A próbaidőt utólag kötötte ki az alperes, mivel a felperes valójában már 2017. június 15-től dolgozott. A felperes hivatkozott a 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletben írtakra is. Érvelése szerint a munkáltató megsértette az Mt. 6. § (2) bekezdését, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. §-ában írt hátrányos megkülönböztetést is megvalósította.

[6] Álláspontja szerint sérelemdíjra jogosult, mivel az alperes nem biztosította a biztonságos munkavégzés feltételeit.

[7] A szerződésen kívüli károkozás iránti igénye körében arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetését követően elvégezte a munkavédelmi technikusi képzést annak érdekében, hogy másik munkaviszonyt nagyobb eséllyel tudjon létesíteni, emellett nyelvtanfolyamra is beiratkozott, ezeknek pedig költsége volt.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a munkaviszony megszüntetés jogszerű próbaidőn belül. A felperest nem érte személyiségi jogsérelem, nem sérült emberi méltósága, munkavédelemhez való joga és jó hírneve.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Utalt az Mt. 42. § (1) bekezdésére, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 49. § (1) bekezdésére és a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet előírásaira.

[10] Álláspontja szerint külön jogszabály meghatározhatja, hogy bizonyos munkakörök csak jogszabály, vagy a munkáltató által előírt végzettséggel, képesítéssel tölthetők be. Amennyiben a munkavállaló az előírt végzettséggel, képesítéssel nem rendelkezik, abban az esetben az adott munkakörre létrejött munkaviszony érvénytelen, az Mt. 27. §-a alapján semmis.

[11] A perbeli esetben a felperes üzemvezetői munkakör betöltésére pályázott az alpereshez. E munkakört illetően nincs olyan jogszabály, amely képesítési követelményt írna elő, és arra sem merült fel adat, hogy a munkáltató rendelkezne Kollektív Szerződéssel, amely külön képesítési követelményt határozott volna meg. A munkáltató által előírt képesítés, végzettség hiányának jogkövetkezménye egyébként a munkaviszony felmondással való megszüntetése lehetett volna.

[12] Fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes érvényes munkaszerződést kötött a felperessel akkor is, ha előzetesen nem végeztetett munkaköri alkalmassági vizsgálatot, és a felperest nem részesítette munkavédelmi oktatásban.

[13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek által 6 hónapi időtartamra kikötött próbaidő az Mt. 45. § (5) bekezdésébe ütközik, figyelemmel arra, hogy annak tartama legfeljebb 3 hónapig terjedő lehet. A próbaidőkikötés 3 hónapot meghaladó időtartama tekinthető semmisnek, ez azonban nem teszi semmissé magát a próbaidő kikötését. Így a munkaviszony létesítését követő 3 hónapon belül bármelyik fél, indokolás nélkül megszüntethette a munkaviszonyt.

[14] A felperes - alperes által sem vitatottan - 2017. július 11-én délelőtt 11 óra körül személyesen átadta a felmondását Á. L. ügyvezető részére, aki először az átvételt megtagadta, azonban még aznap 10 óra 55 perckor a felperesnek küldött e-mailben arról tájékoztatta, hogy aznap sor kerül az elszámolásra, ami 11 óra 55 perckor megtörtént. Ezt követően adta át az alperes a felperesnek a saját nyilatkozatát a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről.

[15] Fentiekből következően nem vonható le az a következtetés, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert a felperes felmondása előbb kiváltotta a kívánt joghatást, a munkaviszony megszűnését. Ezért a felperesnek az alperes jogviszony megszüntetésére alapított igényei nem alaposak, úgymint az egyhavi felmondási idő és egyhavi távolléti díj mint kártérítés. A felperes nem tarthat igényt a szerződésen kívüli károkozás címén a munkavédelmi technikusi képzésének költségére sem, mivel nem róható fel az alperesnek, hogy a munkaviszony megszűnését követően a felperesnek nem sikerült rögtön elhelyezkednie.

[16] A bíróság nem látott megállapíthatónak felperes javára sérelemdíjat. A felperes által e körben előadottak nem merítik ki a személyiségi jogi jogsértést, valamint nem jelölt meg olyan konkrét tényeket sem, amelyek személyiségi jogsérelmet okoztak volna számára. A felperes jó hírnevének megsértésével kapcsolatban sem jelölt meg konkrét tényeket.