ÍH 2024.159 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ MUNKAVISZONYA

I. Egyszemélyes társaság vezető tisztségviselőjének jogviszonya.

II. Munkaszerződés megkötésére, megszüntetésére, munkáltatói nyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. Érvényes a más által tett nyilatkozat egyebek mellett akkor is, ha a munkavállaló alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára.

III. Jogellenes a munkaviszony megszüntetésére irányuló munkáltatói jognyilatkozat, ha nem felel meg az Mt. alaki és tartalmi követelményeinek. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:112. §; 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §, 44. §, 45. §, 64. §, 20. § (1) és (3) bekezdés, 22. § (3) bekezdés, 82. §]

Pertörténet:

Kecskeméti Törvényszék M.70057/2023/25., Szegedi Ítélőtábla Mf.40014/2024/9. (*ÍH 2024.159*), Kúria Mfv.10001/2025/5.

***********

Az alperesi gazdasági társaságot 2020. július 1. napján egyedüli tagként a felperes alapította. Képviseletére jogosult vezető tisztségviselője, ügyvezetője a felperes volt.

A társaság bejegyzett főtevékenysége az üzletvezetés volt, amelynek keretében a felperes és a házastársa, Cz. B. több munkaerőkölcsönzéssel foglalkozó cégének irodai háttértevékenységét végezte az általuk közvetített, alapvetően külföldi munkavállalókkal kapcsolatos ügyintézés során.

A felperes az ügyvezetői feladatok ellátására az alperessel munkaszerződést kötött akként, hogy mind a munkáltatóként, mind a munkavállalóként maga járt el. Munkavállalóként be volt jelentve az adó- és társadalombiztosítási szervekhez, az alperes havi nettó 400 000 Ft munkabért utalt át részére.

A felperes és házastársa házassága 2022-ben megromlott, a vagyoni viszonyaik rendezése során 2022. szeptember 2. napján megállapodást kötöttek, amelyben a felperes az alperesi gazdasági társaság üzletrészének 100 %-át a házastársának, Cz. B.-nak ajándékozta. Rögzítették "…a Munkavállaló és a Tulajdonos kifejezetten megállapodnak abban, hogy a Munkavállaló CBB Korlátolt Felelősségű Társaság alkalmazottja marad mindaddig, amíg a közöttük lévő házasság felbontását jogerősen ki nem mondja a bíróság és a felek közötti házassági vagyon megszüntetése meg nem történik.". A munkabér összegét havi nettó 400 000 Ft-ban határozták meg.

A tagváltozás ténye a cégjegyzékbe bejegyzésre került. A néhány nappal későbbi bejegyzés szerint már 2022. szeptember 2. napjától a cég tagjai Cz. B. és B. O. Sz.. A társaság cégjegyzésre jogosult ügyvezetője ugyancsak 2022. szeptember 2. napjától P. V..

A felperes ezt követően munkát nem végzett, foglalkoztatására nem került sor. A felperesnek az ügyvezető személyéről tudomása nem volt, a bérjegyzéket Cz. B. küldte meg havonta e-mailben és átutalta a nettó 400 000 Ft-ot. A felperes 2023. márciusban nem kapott munkabért, az eBEV internetes portálon való tájékozódás során észlelte, hogy munkaviszonya 2023. január 31. napjával megszüntetésre került. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos okiratokat 2023. április 4-én küldte meg az alperes, az azt tartalmazza, hogy a munkaviszony 2023. január 31-én közös megegyezéssel szűnt meg.

A felperes megváltoztatott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest elmaradt jövedelem címén havi bruttó 600 000 Ft, 11 hónapra összesen 6 600 000 forint kártérítés, egy havi távolléti díjnak megfelelő összegű 600 000 Ft végkielégítés, ezen összegek 2023. március 1. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata.

Tényállítása szerint az alperessel 2020. július 1. napjától munkaviszonyban állt ügyvezetőként, amelynek keretében ténylegesen munkát is végzett. Előadta azt is, az üzletrész ajándékozási szerződés megkötésekor, 2022. szeptember 2. napján Cz. B.-al abban állapodott meg, hogy új munkaszerződést fognak írni irodai adminisztrátor munkakörre nettó 400 000 Ft munkabérrel. Abban a hiszemben volt, hogy Cz. B. az alperes ügyvezetője, P. V.-al soha nem találkozott. Ezt követően folyamatosan rendelkezésre állt, munkaviszonyát továbbra is fennállónak tekintette. Az alperes azonban 2023. január 31. napjával a munkaviszonyát felszámolta, később a kiléptető papírokat számára megküldte, azonban felmondást, azonnali hatályú felmondást nem közölt, közös megegyezést pedig a munkaviszony megszüntetésére nem kötöttek.

Jogállítása szerint az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, amelyre tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. §-ában írt jogkövetkezményeket kívánja érvényesíteni. Közös megegyezés, vagy egyoldalú alperesi jognyilatkozat hiányában a munkáltató eljárása az Mt. 64. § (2) bekezdésébe ütközik.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő, kérte az eljárás megszüntetését. Álláspontja szerint a bíróságnak a keresetlevelet vissza kellett volna utasítania, mert munkaviszony a felek között nem jött létre, munkaszerződést nem kötöttek, így a bíróságnak nincs hatásköre az igény elbírálására.

Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felek között munkaviszony nem jött létre, mert a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkavállaló személye nem különült el egymástól, ezért hiányoznak a munkaviszonyra jellemző elemek.

Másodlagos védekezése szerint - amennyiben a bíróság a munkaviszony létrejöttét állapítaná meg - a munkaszerződés semmis, mert színlelt szerződésnek minősül. A felek akarata ténylegesen nem irányult munkaviszony létrehozására és munkavégzésre, hanem arra, hogy a felperesnek legyen bejelentett jogviszonya, amelyből jövedelme származik. A felperes soha nem végzett munkát, ezért a megállapodás az Mt. 42. §-ába ütközik. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Kúria Mfv.I.10.468/2012/4. számú határozatára, valamint a BH2023.10.251. számon közzétett eseti döntésére.

Harmadlagosan azzal védekezett, hogy jogszerű a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése. Ebben a felperes és a házastársa, Cz. B. szóban állapodott meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset elutasította. Megállapította, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre nem jogosult.

Annak vizsgálata során, hogy a felek között létrejött-e munkaviszony, elsőként azt rögzítette, hogy nem vitásan az alperes egyszemélyes kft.-ként jött létre, az alapító okirat szerint pedig a felperes, mint egyedüli tag, munkaviszony keretében látja el az ügyvezetői feladatokat. A peradatok alapján nem találta megállapíthatónak, hogy készült-e a felek között írásbeli munkaszerződést, az alakiság hiánya azonban az Mt. 44. §-a alapján nem eredményez érvénytelenséget. Tényként rögzítette, sem az Mt., sem pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései nem zárják ki azt, hogy a gazdasági társaság saját tagját, így az egyszemélyes kft. az egyetlen tagját munkaviszony keretében foglalkoztassa.

A továbbiakban rámutatott, annak megítéléséhez azonban, hogy a felek között munkaviszony létrejött-e, szükséges a munkaviszony tartalmi elemeinek a vizsgálata. Hangsúlyozta, a munkaviszony kétoldalú, széleskörű utasítási jogot magában foglaló, alá-fölérendeltséget kifejező jogviszony, amelyben a munkáltató képviseletében jognyilatkozatok tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult, azaz utasításadási joggal is ő rendelkezik. Ebből következően pedig személye nem eshet egybe a munkavállaló személyével. Amennyiben a munkáltatói jogkör gyakorlója és a munkavállaló személye egybeesik, a munkaviszony tartalma kiüresedik, ezáltal pedig fogalmilag kizárt a munkaviszony létrejötte. Utalt arra, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényen alapulóan e tárgykörben született bírósági határozatok és az azóta már hatályon kívül helyezett 3/2003. PJE határozat e körben tett megállapításai a jogszabályváltozásoktól függetlenül alkalmazandónak tekintendők, mivel a munkaviszony tartalmi elemei változatlanok maradtak.